Bocsák Veronika: Világlátó I., II

Nyomtatási nézet

A fenti tankönyveket egy új tantárgyhoz, a Világlátóhoz írták. E tantárgy az 1-3. évfolyam számára, a NAT és az annak alapján készült Katolikus kerettantervhez készítették a szerzők.

Az új tantárgyban több műveltségi terület integrálódik: Ember és természet, Ember és társadalom, a művészetek közül a tánc és dráma elemei, Vizuális kultúra, Mozgóképkultúra. A korábbi tantárgyak közül a környezetismerete, a rajz és a technika alkot szerves egészet, egyetlen  tantárgyat.

A tantárgy elnevezése rendkívül találó: utal a gyermeket körülvevő világra, annak megismerésére, a gyermek rácsodálkozó érdeklődésére, s arra, hogy az ember ismerteinek többségét a szeme, a látása révén szerzi. Arra tanít, hogy nemcsak nézni, hanem látni is kell. Wass Albertet idézve: „látó embert” akar nevelni.

A tankönyvsorozatnak az első két kötete, az első és a második osztály számára elkészült, a harmadikosok tankönyve a jövő tanévre jelenik meg.

Az első osztályosok számára készült kötetben az évszakokat, a környező világot állították a szerzők a középpontba. Az évszakok változásához rendelték a többi ismeretet, valamennyi ismeret szerves egységet alkot. Figyelemre méltó, hogy a kép és a szöveg egyenrangú a tankönyvben. A gyermekrajzok, a gyermekrajz-stílusú illusztrációk kedvesek, ízlésesek. Általában szerencsésebb, ha a tankönyv illusztrációi azonos stílusúak, ebben a kötetben azonban jól megférnek a fentiekkel a népművészeti ihletésű rajzok, a művészeti fotók és a műalkotások reprodukciói. A képek azért is kiemelt szerepűek ebben a kötetben, mert a gyerekek még nem tudnak olvasni, az ismeretek nagy részét a képek segítségével, megfigyelésével szerzik. A beszéd- és szókincsfejlesztésben is fontos szerepük van a képeknek, mert a beszélgetések során bővül a gyerekek szókincse, fejlődik az összefüggő beszéd képessége. A tananyag/képanyag így tehát támogatja az olvasástanítást/tanulást is.

Több helyen találunk a tankönyvben olyan kérdéseket, amelyek az óravezetést segítik. A kérdések, utasítások stílusa azonban több helyen zavaró, mert következetlen az igék esetében a személyeket illetően: hol többes szám első személyt, hol egyes szám második személyt használ, néha pedig többes szám második személyt. Több helyütt találunk eldöntendő kérdéseket. Ezeknél hiányzik a vélemény indoklása.

A tankönyv gyakran kínál választási lehetőséget a tanítónak az anyagokat és az elkészítendő tárgyakat illetően. Ez azért fontos, mert minden tanító a lehetőségeinek megfelelően választhatja meg az elkészítendő tárgyat. Nem a „munkadarab” a fontos, hanem a fejlesztendő készség, a megtanítandó ismeret.

Új témákat is tartalmaz a tankönyv, ezek általában a vallással függenek össze, ugyanakkor minden gyermek számára fontosak, mert a műveltség fontos részét képezik ezek az ismeretek.

A tankönyvhöz feladatlapok is tartoznak, melyek a legfontosabb ismereteket foglalják össze. A tankönyv használatát útmutató és tanmenet-javaslat segíti.

A Világlátó II. a második osztályosok számára készült tankönyv. A tananyag felépítése más, mint az első osztályosoké, alkalmazkodik a gyermek érdeklődéséhez. Az embert körülvevő környezet megismerését állítja a középpontba. A természetes környezet, az erdő és a mező titkaiba vezeti be a világra rácsodálkozó, de a világot már egyre jobban felfedező gyermeket. A mesterséges környezettel, melyben  él az ember, az iskolával, az  otthonnal, a templommal és az ott lévő tárgyakkal és az ott folyó élettel ismerkednek a gyermekek. Az egyes altémák címe érdekes, felkelti a kíváncsiságot. Az ismereteket, a tudnivalókat játékosan fogalmazták meg a szerzők, így a gyerek észrevétlenül tanul. Ez a megfogalmazás azért is hasznos, mert további megfigyelésre, kutatásra, tevékenységre ösztönzi a gyermeket. Ez a játékosság, gyermekközeliség, tevékenységközpontúság jellemzi a témazáró összefoglalásokat is.

Ebben a kötetben is szerves egységet alkot a kép és a szöveg. A kép vagy kiegészíti a szövegben lévő ismereteket vagy segít a szöveg értelmezésében. Az illusztrációk ízlésesek, szerves folytatása a kötet az első osztályos könyvnek. Egyetlen helyen zavaró az illusztráció (22., 23. oldal), mert a szöveg nehezen olvasható az alatta lévő grafika miatt.

A tanulást, a lényegkiemelést a tipográfia is segíti. A barna betűvel szedett részek alkotják a minimális teljesítményt. A piros szín (gombák, kullancs) a veszélyre hívja fel a gyerekek figyelmét. Az összefüggéseket aláhúzással emelték ki a szerzők. A dőlt betűk fontos tudnivalókat jelölnek. A fontosabb feladatokat, a megfigyelési szempontokat dőlt vastag betűvel emelték ki a szerzők. Jó, hogy a tipográfia adta lehetőségeket is felhasználták, néhol azonban, különösen egy mondaton vagy egy bekezdésen belül a többféle kiemelés bonyolult, sőt kifejezetten zavaró is lehet.

Összegezve: nemcsak az új tantárgy, a Világlátó, hanem az ehhez készült tankönyvek is egységben látják, láttatják a világot. A tanítás, nevelés középpontjába a környezetet, a környezeti nevelést állítja, a gyermekek látás- és gondolkodásmódját akarja formálni. Ezt azonban csak tevékenység által lehet. Az új tantárgy/tankönyv nemcsak a nevében integrált, hanem a környezettudatos szemléletformálás érdekében felhasználja a művészetek kínálta lehetőségeket, az anyagokkal végzett tevékenységek során érzékszervi tapasztalatokat szereznek, de egyben azok eredetét is megismerik. Megmutatja a gyerekeknek az ember és természet kapcsolatát, a természet és az ember alkotta környezet szépségét, harmóniáját, a természet és a kultúra szoros kapcsolatát. A módszerek tekintetében is nagy a változás, a játékosságot, az érzelmek mozgósítását, a tevékenységet helyezi a középpontba. Éppen azokat a funkciókat tölti be mindkét tankönyv, amire hivatott: szemléletet formál, alapozza a felső tagozatos tantárgyak (biológia, rajz, technika-életvitel, stb.) tanulását.

Bocsák Veronika

Késmárky Mária–Horváth Mari–Pejkő Zsuzsanna: Világlátó I. Kecskemét, Kyros, 1998. Késmárky Mária–Horváth Mari–Pejkó Zsuzsanna–Neuberger Gizella: Világlátó II.  Kecskemét, Kyros, 1998.

Vissza a tartalomjegyzékhez