Komáromi Sándor: Bibliográfia a gyermek- és ifjúsági irodalomról (Harcsa Edit könyvéről)

Nyomtatási nézet

A gyermek- és ifjúsági irodalmat az irodalomtudomány mindmáig meglehetősen periférikus tartománynak tekinti. Éppen ezért fontos, ha a témával kapcsolatosan megjelenik egy-egy új mű, vele összefüggő kritika, legyen az méltató vagy elmarasztaló, de legalább ennyire értékes, ha összegző-informatív, az általános tájékozódást hitelesen segítő kötetet vehet kezébe az érdeklődő olvasó.

A közelmúltban újabb kötettel gazdagodott a gyermek- és ifjúsági irodalom elméleti kérdéseivel és kritikáival foglakozó bibliográfia. Az előzmény az, hogy 1991-ben jelentek meg a Művelődésügyi Minisztérium támogatásával, a Debreceni Városi Könyvtár és a Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskola kiadásában – Szécsi Ferencné és Aszalós Imréné munkájaként – az 1975-1980 és 1980-1985 közötti időszakot feldolgozó kötetek, amelyek mintegy tíz évet tekintettek át a magyar nyelvű gyermek- és ifjúsági irodalom életéből.

E két munka folytatásaként fogadhatjuk az újabb kötetet. A bibliográfia anyaggyűjtését Harcsa Edit végezte el, a szerkesztés Suppné Tarnay Györgyi munkája. A megjelenést a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Gyermekkönyvtáros Szekciója és a Kossuth Lajos Tudományegyetem Kovács Máté Köre támogatta. A folytatást örömmel kell üdvözölnünk, hiszen újabb tíz év (1986- 1995) termése került a bibliográfia lapjaira, feltárva a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom általános értékeit, ugyanakkor hiányosságait is. A kötet egyszerre a téma leltára és diagnózisa.

A bibliográfia három fő fejezete 730 tételben több mint száz oldalas anyagot részletez. Az első fejezet a jelzett tíz év gyermek- és ifjúsági irodalom bibliográfiáit és kézikönyveit tekinti át, leírja az önálló és rejtett bibliográfiákat, az elméleti tárgyúakat, továbbá regisztrálja a történeti összefoglalókat is. A második – terjedelemben is hosszabb – fejezet a gyermek- és ifjúsági írókról, művekről szóló kritikákat tartalmazza, összegyűjti a szépirodalmi műfajokról, az illusztrátorokról és illusztrációkról, a különféle sorozatokról, folyóiratokról megjelent kritikákat. E fejezet tartalmazza a magyar gyermek- és ifjúsági irodalmi művek és a külföldi, magyar nyelven megjelenő gyermek- és ifjúsági irodalmi művek kritikai fogadtatását.

A harmadik, egyben zárófejezetben a könyvkiadással, a konferenciákkal és a könyvkiállításokkal összefüggő írások olvashatók. A kötetet használati útmutató, rövidítésjegyzék s különböző mutatók teszik teljesebbé, amelyek összességükben, de külön-külön is jól segítik az olvasót a gyors és pontos tájékozódásban. Tanulságos annak részletező követése, hogy a könyvkiadás mely régi és új műveket jelentetett meg, hol és milyen témákban szerveztek konferenciákat, könyvkiállításokat, ki és miről, milyen gyakorisággal írtak a gyermek- és ifjúsági irodalom tárgykörében.

A bibliográfia szakmai értékeit elismerő jelzőkkel minősíthetjük. Tesszük ezt azért, mert a kötet sokszínű és hiteles anyagát jól szerkesztett, pontosan követhető rendben találjuk meg. Az egyes bibliográfiai tételek (témák, témacsoportok, adatelemek) utalásai további részletesebb információkhoz juttatják az olvasót. Különösen hasznos a mutatók témacsoportja, amely a többszempontú keresést teszi lehetővé. Értékes kötettel gazdagodott tehát a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom szakirodalma! Haszonnal forgathatja óvodapedagógus, tanító és tanár, könyvtáros, könyvterjesztő, szülő, és tegyük hozzá a kutatás számára is nélkülözhetetlen segédkönyv.

A pedagógusképzés (az óvó- és tanítóképzés), amely eddig is sokat tett a magyar gyermek- és ifjúsági irodalomért, szintén nem nélkülözheti a megjelent bibliográfiát, mert a gyermek- és ifjúsági irodalom tanításához, a tudományos diákköri munkához alapvetően orientáló szakmai anyagot kaphat a hallgató. Ez utóbbira azért is szükséges külön rámutatni, mert a hazai pedagógusképzésben csak a tanító- és óvóképző főiskolákon folyik ilyen tartalmú oktatás. A tanárképzésben (főiskolán és egyetemen) a tantervek nem tartalmaznak gyermek- és ifjúsági irodalmat.

Az imént utaltunk arra, hogy a bibliográfia összesen 730 tételt tartalmaz: ez tíz év termése. Természetesen e mennyiségi mutató többféleképpen is értékelhető, feltételezve, hogy a bibliográfia a témához kapcsolódó adatok teljességére törekedett. Bár meg kell azt is jegyezni, minden bizonnyal vannak hiányzó adatok, amelyek kimaradtak a különféle összefoglalókból. Tehát ez a mennyiségi mutató értékelhető úgy is, hogy évente mindössze hetvenhárom adat (új mű megjelenése, kritika, konferencia, gyermeklapok stb.) hozható kapcsolatba a magyar gyermek- és ifjúsági irodalommal. Ez így önmagában nyilvánvalóan igen kevés és elszomorító. Az utóbbi években – elsősorban az elméleti és összefoglaló szándékú kötetek és közlemények terén – figyelhető meg kedvező változás. Megjelent néhány kitűnő könyv a gyermeklíra és a gyermekepika területéről, mégsem lehetünk elégedettek ezek mennyiségével. Ha külön-külön nézzük és értékeljük az egyes területeket, akkor még inkább felismerhetők azok a fehér foltok, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül.

Külön tanulmány kereteit igényli annak bemutatása és elemzése, amely az eltelt tíz esztendő új gyermek- és ifjúsági irodalmi termését vizsgálja és értékeli az egyes műnemek, műfajok területén. Lassan már aktuális lehet a század mérlegének megvonása is: mennyiben más és főként gazdagabb a XX. század irodalma a megelőző évszázadénál, hogyan élnek tovább az iro dalmi hagyományok, miben lett adós az olvasóknak századunk irodalma, s megannyi részkérdés adódhat még az elemzések során.

A bibliográfia bemutatott értékeit nem csökkenti, sőt növeli az a körülmény, hogy a kötetből világosan feltérképezhetők a hiányok – egyebek mellett –, a kutatás számára is elvégzendő rövid- és hosszú távú feladatok. Bár az előzőekben arról szóltunk, hogy elméleti területen regisztrálható már értékelhető pozitív elmozdulás, mégis a gyermek- és ifjúsági irodalom kutatása számos feladat elvégzésével adós. Mindenekelőtt változatlanul hiányzik a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom fejlődéstörténetét bemutató munka, amely többszempontú megközelítéssel alapja lehetne a téma szakirodalmának és további kutatásának. Természetesen mindehhez a XIX. és a XX. század irodalmának rendkívül alapos és hiteles bibliográfiai feltárása szükséges

Nem hiányozhat e kutató munkából a határainkon kívüli irodalom bemutatása sem. A határainkon túli (romániai, szlovákiai, vajdasági, kárpátaljai) magyar nyelvű gyermekirodalom elidegeníthetetlen része a magyar gyermekirodalomnak. Sajnos, az egyes területek gyermekirodalmáról – a kisebb közlemények mellett, miként ezt a bemutatott bibliográfia is egyértelműen jelzi – nincs átfogó, a gyermeklíra és a gyermekepika részleteit, az egyes életművek elemzését és értékelését bemutató szakmai feldolgozás. A jövőben a tudományos igényű feldolgozás nem kerülheti ki a határainkon kívüli, sőt a kontinensen túli magyar nyelvű irodalmak kutatását sem, hiszen e szemlélet alapján kaphatunk teljes és hiteles képet gyermekirodalmi értékeinkről, az európai irodalmakkal való gondolati, esztétikai és területi kapcsolatainkról.

Mindehhez a munkához kapunk nélkülözhetetlen szakmai segítséget a bemutatott bibliográfiában, amelynek következő kötete minden bizonnyal gyermek- és ifjúsági irodalmunk további gazdagodásáról ad majd számot.

(Harcsa Edit: A gyermek és ifjúsági irodalom elméleti kérdései és kritikái 1986-1995 között. Budapest, 1998., MKE Gyermekkönyvtáros Szekció, 130 l.)

Komáromi Sándor

Vissza a tartalomjegyzékhez