Nádasi András: Az elektronikus tankönyvek és taneszközök értékeléséről

Nyomtatási nézet

Az érvényes Közoktatási Törvény szerint a miniszter "szabályozza a taneszközzé nyilvánítás és törlés rendjét, taneszköz jegyzék elkészítését és kiadását, a kötelező eszköz-felszerelési jegyzék kiadását." E szabályozás, azon kívül, hogy a Törvény előírja, azért lenne fontos, mert a kiadók jelenleg is folyó privatizálásával, a korábban áttekinthető taneszköz fejlesztés és ellátás végleg eltűnni látszik. A tanszeripar és kereskedelem spontán csak olyan termékekkel foglalkozik, amelyek előállítása ill. eladása gazdaságos ill. nyereséges.

Az eredményes és hatékony oktatás azonban nem nélkülözheti a jó taneszközöket akkor sem, ha azok hagyományos (nyomtatott, kísérleti vagy szemléltető) eszközök, és akkor sem ha modern (audiovizuális vagy digitális) információhordozók.

Teljes körű Taneszköz Jegyzék és általános érvényű taneszköz minősítési eljárás még nincs, bár ezt a taneszköz fejlesztők, gyártók, forgalmazók és felhasználók egyaránt igénylik. Egy szükséges, dem elégséges kis lépés azonban történt.

A közelmúltban jelent meg az oktatási miniszter 23/2004. (VIII.27.) OM rendelete a tankönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről. A rendelet a taneszközök közül, címében csak a tankönyvet említi, azonban a rendelet hatálya végre, kiterjed az audiovizuális, elektronikus információhordozókra és egyéb on-line digitális tananyagokra is. Ez a körülmény indokolja, illetve teszi különösen aktuálissá a taneszköz-értékelési kérdéskör átgondolását.

Hagyományos és új taneszközök

A pedagógia mai tudományos és köznapi álláspontja szerint a taneszközök körébe a következők tartoznak:

1. hagyományos 3D és szemléltető eszközök (pl. tanulókísérleti, demonstrációs eszköz, modell, makett, falikép, térkép),

2. nyomtatott ismerethordozók (pl. tankönyv, szöveggyűjtemény, atlasz, munkafüzet, képletgyűjtemény),

3. audiovizuális információhordozók (pl. oktató hang- és videokazetta, optic-art, írásvetítő fólia, diasorozat),

4. elektronikus/digitális médiumok (pl. oktató CD-ROM, E-book, DVD, on-line adatbázis, szimuláció, ppt),

5. komplex médiarendszerek (pl. multimédia oktatócsomag, e-learning kurzus, pedagógiai programcsomag).

A klasszikus demonstrációs és audiovizuális szemléltető taneszközök értékelése és beillesztése a tanítás-tanulás folyamatába viszonylag egyszerűbb, elsősorban azért, mert az alkalmazást a tanár irányítja. Az önálló tanulást segítő információhordozók tipikus és általános példái a korábban használt programozott tankönyvek, oktatógéppel, számítógéppel működtetett vagy komplex távoktatási programok, jelenleg a hálózaton és CD-ROM formájában elérhető multimédia oktatórendszerek, digitális tananyagok. Konkrét taneszköz-értékelési program és munka esetleges felvállalására gondolva, vissza kell utalnunk az oktatástechnológiai kutatások eredményeire¹ is, amelyek szerint:

1. Egyik audiovizuális, elektronikus médiumnak sincs általában kitüntetett szerepe az eredményes és hatékony tanítás-tanulás megvalósulásában. (Nem minden új médium alkalmas minden célra, egy célra több médium is használható eltérő hatékonysággal.)

2. Mindegyik IKT speciális információközlési, képességfejlesztési lehetőségekkel rendelkezik és sajátos tanulási környezetet igényel és teremt. (A lényegi médium-jellemzők mellett jelentős szerepük van a technikai médium-jellemzőknek is.)

3. Az információ-feldolgozás eredményessége nagymértékben függ a tananyag tartalmának, struktúrájának és a médium jellemzőinek az összehangoltságától. (Nem képezhető le adekvát módon minden struktúra minden információhordozóra.)

4. Az eredményes médiahasználatot meghatározza a tanulók egyéni és életkori sajátosságainak, képességeinek különösen a kognitív szintjének figyelembe vétele. (A változatos szemléltetés illetve a részletezettség, ismételhetőség differenciálási lehetőség.)

5. A tanárok által determinált felhasználás módszere, az egyes médiumok és a teljes folyamat tervezettsége az eredményesség szempontjából kardinális pont. (A rendszerszemlélet érvényesítve a fejlesztés során optimálisan kidolgozott, bizonyítottan hatékony médiumot az alkalmazás során lehet eredménytelenül használni.)

A média-kiválasztás és az értékelés az új, elektronikus és komplex taneszközök esetében azért kap nagyobb jelentőséget, mert a tanulásirányítási funkció időlegesen nem a tanár, hanem a program ill. a tanuló kompetenciája.

A pedagógiai értékelés területei

A pedagógiai értékelés elmélete és gyakorlata napjainkra meglehetősen differenciálódott, újabb szakmai értékelési területek, módszerek, eljárások alakultak ki, többek között az oktatástechnológia (OT) intenzív fejlődése következtében. A főbb értékelési szakterületek: az oktatási rendszerek, a tanterv, a programok és projektek, az oktatási anyagok és taneszközök, az iskola, iskolai személyzet és, alapvetően a tanulók teljesítményének értékelése. A pedagógiában tehát - hagyományosan - az értékelés tárgya a tanulók teljesítménye, esetleg a neveltségi szintje, funkciója a teljesítmények minősítése. Az értékelés folyamat, amelynek során, objektív vagy szubjektív kritériumok szerint, szisztematikusan vizsgálják, megítélik egy jelenség, esemény, folyamat vagy tárgy értékét. Az értékelés ismert technológiája, általános folyamata: problémamegértés, tervezés (cél, funkció, kritérium, módszer, humán és anyagi forrás), adatgyűjtés, elemzés, feldolgozás, javaslat, követés.

A taneszköz-értékelési, minősítési probléma viszonylag triviális; alap-, keret, helyi tantervek és pedagógiai programok vannak, készültek és készülnek. Ezekhez illeszkedően számos új, ajánlott, vagy szabadon válaszható tankönyv, demonstrációs és kísérleti, audiovizuális és elektronikus tanszer, CD-ROM és hálózati multimédia, oktatócsomag, komplex digitális tananyag, programcsomag, kurzus jelentik meg az oktatómédia piacon. Az alapkérdés az, hogy jobban tudunk-e tanítani, ha ezen anyagokat, eszközöket használjuk, és egyáltalán egy-egy új médiumot, taneszközt milyen kritériumok alapján, hogyan értékeljünk. A gyakorlati kérdés még egyszerűbb, nevezetesen: milyen alapon készül a közoktatási tankönyv- illetve taneszközjegyzék?

Ha a „digitális pedagógia” képviselőinek nyilatkozatai mellett, áttekintjük a taneszköz szakirodalmat, az eszközök, médiumok számbavételén, mindenhatóságát vagy lélekromboló hatását jósoló írásokon kívül számos, lényegi, jól definiált kutatási probléma is megjelenik. Nevezetesen: az egyes kategóriákba besorolt és folyamatosan fejlődő médiumok, média rendszerek és média-jellemzők meghatározása, a képzési, tantervi céloknak megfelelő média kiválasztására szolgáló elvi alapok, szempontrendszer, algoritmus keresése, az iskolai alkalmazás elfogadottságának, gyakoriságának, módszereinek, eredményességének és hatékonyságának kvalitatív vagy kvantitatív értékelése.

A taneszközök értékelésének speciális kulcsfogalmai a következők: média-kiválasztás, szakértői véleményezés, bírálat, tesztelés, formatív és szummativ értékelés, fejlesztő kipróbálás, beválás- és hatékonyságvizsgálat.

A taneszközök értékelési módozatai

A taneszközértékelés irányzatai és módozatai igen változatosak. A vonatkozó szakirodalom klasszikusa, ERAUT² és a gyakorlat szerint a tanulási forrásanyagok értékelésének öt fő szisztémája ismeretes, ezek a következők:

1. Kidolgozott szaktudományos, didaktikai, módszertani, média-kiválasztási, esztétikai, gazdaságossági, gyakorlati szempontrendszerek alapján véleményezés, bírálat, lektorálás.

2. A média és az arról készült bírálatok részletes bemutatása egy kompetens testület, bizottság előtt, szakmai vita és döntés az átdolgozásról, jóváhagyásról, sokszorosításról, beszerzésről.

3. Közvéleménykutatás egyszerű kérdőívek segítségével a felhasználók körében, a szakmai fogadtatás felmérése, „tetszésvizsgálat”, a célja leginkább a piackutatás.

4. Fejlesztő kipróbálás, formatív értékelés, tesztelés kisebb mintán, egy-két osztályban, az alkalmazás megfigyelése, regisztrálása, az eredményesség mérése, a tökélesítés, korrekciók céljából.

5. Kísérleti, szisztematkus beválás-, ill. eredményességvizsgálat, esetenként kontrollcsoport segítségével összehasonlító hatékonyságvizsgálat, a kapott eredmények értékelése matematikai statisztikai v. egyéb módszerekkel.

Az értékelés célját tekintve is rendkívül sokféle, ennek megfelelően az értékelést végzők köre is változó. Sok esetben az értékelés a taneszköz-piacon lévő oktatómédiumok kiválasztását, a vásárlást, esetleg a forgalomba hozatalt alapozza meg a döntési helyzetben lévő iskolafenntartók, tanárok vagy éppen kiadók, forgalmazók számára. A tanárok által végzett értékelés, elemzés célja lehet a tanítás vagy óratervezés megkönnyítése. A taneszközök tökéletesítése céljából a fejlesztők, gyártók által végzett értékelés, a fejlesztő kipróbálás, formatív értékelés. A széles skálájú, változatos kutatási módszerekkel, reprezentatív mintán történő, komplex média értékelés célja gyakran a meggyőzés, szakszerű érvelés az új kutatási eredmények közreadásával, tehát lényegében az, hogy az adott rendszerrel lehet-e, érdemes-e egyáltalán tanulni és tanítani, milyen eredményességgel és milyen feltételek mellett.

Az önálló tanulásra alkalmas információhordozók alapfunkciói

A programozott tananyagok, számítógépes oktatóprogramok, hálózati és CD-ROM formátumú interaktív, digitális multimédia tananyagok az önálló tanulást, ismeretszerzést, képességfejlesztést, gyakorlást szolgálják. Alapfunkcióik ismerete a tervezéshez, készítéshez, értékeléshez és az alkalmazáshoz egyaránt nélkülözhetetlen.

1. A pontos oktatási célkituzések, a követelményrendszer bemutatása

Alapveto fontosságú, hogy a tanulók tisztában legyenek az adott témakörben a tolük elvárt követelményekkel, vagyis ismerjék az úgynevezett operacionalizált oktatási célkituzéseket. Ezeknek a célkituzéseknek az anyagban történo bemutatása többféle módon történhet:

1. táblázatba foglalva minden fejezet, menüpont elején vagy végén, követelmény, ellenorzo kérdések formájában,

2. az utóteszt bemutatása a program elején, vagy önálló menüpontként, megjelölve, hogy mely kérdésekre mely fejezetekben lehet felkészülni,

3. követelmény/téma mátrix formájában az egész kurzusra, önálló oldalon (help), esetleg haladási térképpel kombinálva.

Megjegyzendo, hogy minden megoldás feltétele a világos (taxonomikus) formában

meghatározott cél- és követelményrendszer, amely a kognitív, affektív és, ha szükséges, a

pszichomotoros területre is vonatkozik.

2. A tananyag logikus, szaktudományos és praktikus kifejtése, megjelenítése

Ez a funkció a tankönyvektol, programoktól egyaránt elvárt "tudományos pontosság" és adekvát információ struktúra. Az ismertetendo szempontok elsosorban az információközlo részekre vonatkoznak.

1. fogalmi tisztaság, következetesség, kielégíto részletesség, áttekintheto tartalmi struktúra,

2. világos stílus, a szaknyelv tudatos alkalmazása, magyarázatok a tanulók "szintjén",

3. az elvek, fogalmak, összefüggések stb. konkretizálása példákkal és vizuális illusztrációkkal, a muszaki és tudományos rajzok tudatos használata,

4. vizuális strukturálás, az elemi grafikus megoldások, színek következetes használata minden lehetséges esetben (blokksémák, folyamatábrák, grafikonok, diagramok stb.)

5. adekvát információközlési megoldás, szükség esetén szöveg, hangfelvétel, színes kép, mozgókép, animáció használata.

Az információhordozó rendszerek, multimédia programok alkalmazásának egyik indoka az adekvát információközlés igénye.

3. A tanulás irányítása és a megfelelo tudásszerkezet kialakításának elosegítése.

Az ebbe a csoportba tartozó szempontok jelentosége különösen a hosszabb egyéni tanulási szakaszok esetén nagy.

1. az információk strukturálásához mindazon tipográfiai és hipermédia megoldásokat fel kell használni, amelyek megoldhatók (kiemelés, behúzás, keretbe foglalás stb.), színhasználat.

2. a tanulóknak szánt kérdéseket, feladatokat külön is jelölni kell, hasonlóan a mintapéldákat, megoldási módokat is,

3. tanulási egységenként részösszefoglaló adása vagy kérése szükséges,

Az irányíthatóság feltétele a programszeru kidolgozás, ez azonban nem feltétlenül jelent valamiféle klasszikus programforma választást (pl. lineáris, lánc stb.), hiszen a megfeleloen kialakított navigációs rendszer és a hipermédia szerkezet is megfelelo lehet.

4. Figyelemfelkeltés, fenntartás és motiváció

Ezen szempontok részben a percepciós területre vonatkoznak, tehát formai dolgokra, részben pedig a tanuló személyiségének, érdekeinek, érdeklodésének, korábbi tapasztalatainak figyelembe vételére. Alapkövetelmény az érzékelhetoség (visibility, readibility)

1. a tanulók számára átadandó anyag formátumát (screen design), praktikusan, következetesen és esztétikusan kell kialakítani.

2. a tananyagban való tájékozódást, az áttekinthetoséget a hierarchikus menürendszer következetessége és a navigációs rendszer biztosítja. A szabad navigáció ellentmond a pedagógiai gyakorlatnak.

3. a vizuális illusztrációk és szövegtörzsek minosége meghatározó; egy apró betus, "stencilezett" ernyokép lehangoló is lehet, de néhány átgondolt tipográfiai megoldással érdekes is,

4. a becsatolt, önálló audiovizuális, grafikus információhordozók szerkesztettsége, komponáltsága alapkövetelmény, amit pl. a vetített szemlélteto képekrol, az ábrázolási módokról tudunk, változatlanul érvényes,

5. az anyagból szerezheto tudás hasznosításának számos konkrét példájára lehet hivatkozni, különösen jó, ha ez idonként ismétlodik,

6. az egyes témák feldolgozásának idokeretét, ha van ilyen, mindig teljesítheto normaként kell megadni,

7. lehetoséget kell adni a szükséges eloismeretek pótlására (hipermédia szerkezet elonyei), ezek megléte esetén annak tudatosítására,

8. rendszeres tájékoztatást kell adni az elvégzett és az elvégzendo feladatokról s ezek értékérol,

9. az anyagnak "sugároznia" kell a háttérben lévo oktató személyes segítokészségét.

5. Az aktivizálás és az interaktivitás megteremtése

Közhelyszámba megy, hogy a tanulás a tanulóban játszódik le, és a tanítási szituáció nem feltétlenül tanulási szituáció. Az aktív tevékenység azonban alapja a tanulásnak.

1. az önoktató ill. távoktatási anyagban lévo kérdések, feladatok és gyakorlatok mennyisége és minosége meghatározó,

2. a komplex feladat általában témazárásra megfelelo (önálló tervezés, szimuláció, esetelemzés, példamegoldás, irodalomkutatás stb.),

3. a tanulási feladatterv, amelyet a hallgató maga készít, jó aktivizálási lehetoség, erre a számítógép miatt, segédprogram biztosítható,

4. az önellenorzés formális módjai mellett szituatív önellenorzési lehetoségek is megadhatók, ezek aktiváló funkciója nem mellékes.

6. A visszacsatolás biztosítása

A visszacsatolás a tanítási-tanulási folyamat szabályozásához elengedhetetlen. Önálló tanulás és távoktatás esetén, részben a tananyagra hárul a hibajavítás is, amely igen nehéz feladat.

1. a tanulás folyamán nem elegendo csak a helyes megoldás megadása, a hibaforrást kell feltárni, ez még több kérdést és reális válaszlehetoséget jelent,

2. a visszacsatolást az oktató számára a témazáró teszt, a feleltetés jelentheti, a tanuló számára többek között a szóban értékelt, a kijavítva visszaadott, esetleg hálózaton küldött teszt.

Hagyományosan a "visszacsatolás" mindig személyes, pedagógiai értéke évszázadok óta elfogadott.

7. Az elozetes ismeretekkel való kapcsolat megteremtése

Az elozetesen a tanulók által megszerzett tudás, akárhogy is értékeljük, mindenképpen meghatározó. Ha nem ismerjük, nincs mire építkezni; ha ismerjük és kevésnek ítéljük, még mindig kedvezobb a helyzet.

1. az új anyag elsajátításához szükséges ismeretek meglétét vagy hiányát meg kell állapítani, az anyagban ez a bevezeto után következhet (a hiányt pótolni kell),

2. fejezetenként (témánként) és a kurzus egészére vonatkozóan azt is fel kell tárnunk, hogy milyen "elofogalmakkal" rendelkezik a hallgató (a téves elofogalmak korrigálása sokszor nehezebb, mint a hiányzó ismeretek pótlása),

3. az elvárható kulcsismeretek pótlására alternatív információs forrásokat (L. hipermédia elonyei) kell megjelölni,

4. a tanuló meglévo, vagy a diagnosztizálás alapján utólag kialakított tudáselemeit konkrétan is használni kell a feldolgozás folyamán.

8. A tanulási transzfer kialakulásának elosegítése

Mint ismeretes, negatív és pozitív transzfer egyaránt kialakulhat. Általában az a cél, hogy a tanultak minél többféle szituációban hassanak, mint segíto, tanulás- és cselekvéskönnyíto elemek.

1. párhuzamok, analógiák, ellentétek exponálása célravezeto.

2. a fogalmakat, elveket, összefüggéseket segíto példák gondos kiválasztása.

   9. Az emlékezetbe rögzítés elosegítése

   A tananyag egyszeri közlése nem jelenti azt, hogy azt a hallgatónak elegendo egyszer

   tanulmányoznia a tartós megorzés céljából.

3. azokat az anyagrészeket, amelyeket teljes elsajátításra dolgozunk ki, többféle szituációban kell a hallgató elé tárni; formai megoldás a visszautalás, ill. az eltéro szempontú elemzési feladat,

4. az ismétlés és a gyakorlás lehetoségére formálisan is többször utalni kell, megnevezvén egy-egy speciális tanulási technikát.

A tartós megorzés szempontjából nem közömbös annak tisztázása sem, hogy az adott ismeret valóban alapismeret-e, ill. olyan alaptevékenység, amelyet "érdemes" teljesen elsajátítani.

10. Lehetoség az elsajátított tudás "kipróbálására"

Ehhez a funkcióhoz konkrét szempontrendszer nem tartozik. Az anyag egészében elhelyezett feladatok összessége arra hivatott, hogy a hallgatók által elsajátított tudás meglétét, mélységét és általános szakmai értékét meg tudják állapítani. Különleges megoldás lehet a szimuláció.

A digitális tananyag bírálati szempontjai

Az elemzés, értékelés tárgya lehet bármilyen oktatási céllal létrehozott, közoktatási tantervi anyagot feldolgozó, ismeretközlő, készségfejlesztő, gyakoroltató, szimulációs v. demonstrációs, szemléltetési funkciójú hipertext, hipermédia v. multimédia program, adatbázis, enciklopédia, CAI, CAL, TBT, CAD, PPT v. E-learning rendszer, formailag on-line WEB, CD-ROM, CDI, DVD, E-book ill. egyéb digitális információhordozó. A következőkben ajánlott szempontsor lényegében megegyezik a rendelethez mellékelt bírálati szempontsorral.

Tudományos-szakmai

1. Tudományos-szakmai színvonal, hibátlanság és korszerűség

2. Az ismeretanyag kiválasztása, illeszkedés a követelményszinthez

3. Tartalmi szerkezet, programstruktúra, arányosság

4. A szaknyelvi és szaktudományi apparátus

5. A tartalom audiovizuális és grafikus prezentációja

6. Eredetiség, ötletérték, újdonság, hiánypótlás

Pedagógiai-didaktikai

1. Az életkori sajátosságoknak való megfelelés

2. Didaktikai és szakmetodikai kimunkáltság

3. Motivációs eszköztár, érdekesség, cselekedtetés

4. Tanulás-módszertani támogatás, visszacsatolás

5. Kapcsolódás a tankönyvhöz és más taneszközökhöz

6. Oktatócsomag részeként használható

Oktatástechnológiai és kommunikációs

1. A médiumválasztás indokoltsága, a műfaji sajátosságok érvényesítése

2. Az interaktivitás szintje, feladat-orientáltság

3. Design, esztétikum, olvashatóság és láthatóság

4. Ikon, index, szimbólum rendszer következetessége

5. Grafika, animáció, adatmegjelenítés

6. Nyelvhelyesség és stílus

Technikai és ergonómiai szempontok

1. Navigációs rendszer és segédprogramok

2. Funkcionalitás, technikai alapfeltételek

3. Szabványoknak való megfelelés

4. Felhasználói támogatás, kezelhetőség, megbízhatóság

5. A pedagógiai-didaktikai eszköztár támogatottsága

6. Grafikai kivitel, kép- és hangminőség

A 23/2004. (VIII.27.) sz. OM rendelet néhány új elemeiről

Miként a bevezetőben említettük, a rendelet először foglalkozik a nem papír alapú taneszközökkel, az audiovizuális és elektronikus információhordozókkal. Jelentős eredmény az is, hogy a jóváhagyási kérelemhez az elektronikus formában elkészült imprimatúra is benyújtható. Fontos, hogy a jóváhagyott tankönyvekről Interneten elérhető, naprakész adatbázisból tájékozódhatunk. A bírálati szempontok használhatósága a gyakorlati alkalmazás során bizonyára korrigálásra szorul, mivel nemcsak a digitális taneszközök műfaji sokfélesége, hanem az elemzési, értékelési gyakorlat hiánya is gondot okozhat a bírálóknak. Végezetül, az eljárás folyamata is változott. A kérelmeket az OKÉV fogadja, a SULINOVA Tankönyv és Taneszköz Irodája bíráltatja, az OKNT TTB csak problámás esetekben mérlegel.

A rendeletből tájékozódhatunk az eljárási díjaról is. A kiadóknak ezért is érdemes elolvasni, a pedagógusok és szülőknek pedig azért, mert a tankönyvtámogatás és ellátás rendjét is tartalmazza.

2 ERAUT, M. R. (1996) Programmed Learning. In: The International Encyclopedia of Educational Technology (Ed. Eraut, M.) Pergamon Press, Oxford, New York

Vissza a tartalomjegyzékhez