Fülöp Éva: „Adjátok vissza...”

Nyomtatási nézet

Miért volt rendkívüli a Wass Albert felolvasó maraton?

" Azon az éjszakán megértettem mindent, amit a pap mondott.~ hogy az Isten megbocsájtja az emberek bűneit, mert szereti őket, de a hibákat, amit elkövetnek, nem teheti meg nem történ­tekké, és ezeknek a hibáknak a következményeit viselni kell. "

(Wass Albert: Adjátok vissza hegyeimet )

"Amikor nevelésről beszélünk, akkor mindig értékek átadásáról van szó. A nevelés válsága értékválságot jelent. " (Bölcskei Tivadar)

"A veszély lett nagyobb, nem az alkalom kedvezőbb. Van óra, melyben szólni reménytelen, de becsület. Ez ilyen. " (Németh László)

Azért választottam ezeket a mély horderejű gondolatokat, mert mindannyiunkat fele­lősségre vonnalc! Mindannyiunlcat, akiknek közünk van egymáshoz, -hacsak bizonyos időre is - tanárokat, szülőket, diákokat, személy szerint engem is, és nemcsak mint könyvtárost. Böles, érett emberek gondolatai is bátorítanak, hogy írjak egy rendezvény kapcsán arról, ami a szívemet nyomja.

Igen, vallom az írókkal együtt, hogy értékválságos, veszélyes világban élünk. Észre­vétlenül elvarázsolódunk a "demokrácia", az önmegvalósítás, karrierizmus, a másság, a mammon, a világ igézetében, mert ez nem jár kötelezettségekkel vagy felelősséggel, sőt konf­liktus mentesebb is. A kihívásokat, az értékrend felmutatásával és megtartatásával járó nehé­zségeket "ússzuk meg", ahogy lehet... Egyszerűbb, kényelmesebb így, hisz a "demolcrácia", a "másság", az "ilyen a világ'' leple alatt sok minden elfér. De hova vezet mindez? Ki fogja viselni "a hibák következményeit..."? Az önmagukat is becsapó fiataljaink tíz vagy húsz év múlva nem fognak-e így kiáltani, Wass Albert művének címszava nyomán: Adjátok vissza felelősségtudatomat, tisztelet-tudatomat, tanulásra, olvasásra, sportra, engedelmességre, a nevelhetőség készségére való tudatomat! Vagy már ennek a feltevése is naivitás?

Wass Albert szellemiségét és saját elveimet tagadnám meg, ha mindez kimaradt volna beszá­molómból, amikor az első felolvasó maraton értékteremtő, szebbik oldaláról is szeretnék írni. Már önmagában a tény is örvendetes volt, hogy fiatalok kezdeményeztek egy nagyszabású

felolvasó maratont: a debreceni Kárpátok Népe Alapítvány fiataljai, valamint a nagyváradi, kolozsvári fiatalok, Wass Albert elfelejtett erdélyi író emlékére. Volt ennelc a kezdeménye­zésnek egy "bűvköre" is: bekerülni a Guiness-rekordok könyvébe. Nagyszerű lehetőséget láttam arra, hogy diákjaink más fiatalokkal együtt összefogjanak egy jó ügyért, megmutathas­sák, mi mindenre képeselc. Ezért volt számomra egyértelmű, hogy be kell nevezni.

Éppen tavaszi szünidőre készült a diákság. A felolvasó maraton világesúcskísérlet résztvevői 2004. február 20-án pénteken, l8.oo-tól szombat l8.oo-ig megszakítás nélkül olvastak. Így a jelentkezőlc önként vállalták, hogy megrövidülnek a szünidő kínálta örömeik.

Minden, ami ismeretlen, kissé félelmes, és főleg akkor, ha nem egységes az öröm, a lelkese­dés, a hozzáállás. /Természetesen mindnyájan "mások" vagyunk./ Ám az a néhány tanár és diák, akik elsőként, töretlen lelkesedéssel álltak az ügyhöz, valósággal sebezhetetlenné vált.

" A lelkesedés bizony sebezhetelenné teszi az embert, hatalmat ad neki az események fölött ­olyan hitet, amely hegyeket mozgat... " /Antoine de Saint Exupéry/ Nem túlzolc, amikor ezeket a gondolatolcat az egész szervező esapatra átruházom. Hisz sok mindenki kivette részét a szervezésből, tanárok, diákolc egyaránt.

Matej Éva igazgatóhelyettest említem elsőként, aki áldását adta a kezdeményezésre, és végig odaadó gondoskodással lcövette azt. Kedves barátaim, Nagy Zsolt, Bracok Lajos, Mikó

Zoli / akik egyébként órákat képesek együtt élni a könytár adta lehetőségekkel, s ugyanakkor "bodyguardlcént" őrködnek a zárás utolsó pillanatáig / lelkesen biztatgattak, segítettek a "be­szervezésben". Duncsák Mária tanárnő lelkesedése, M. Molnár László tanár úr segítsége, Fü­löp Dóra tanárnő nagylelkű éjszakai felügyeletvállalása /egyúttal megkövetelve a felolvasás jogát is/, titkárnőnk, Pekárovics Anett maximális hozzáállása 24 órán át, Erdélyi Zsuzsa ta­nárnő tettre készsége, Hlavács Mária tanárnő érdeklődése, Válent Katalin tanárnő segítő szán­déka, Csatáry Mária tanárnő süteménnyel való hozzájárulása, Ádám Csilla, Pergely Katalin tanárnők háttérmunkája, Bazán Ágnes tanárnő ötletei mind-mind erősítették a szervező csapa­tot. De a férfi tanárokról se feledkezzünk meg, hisz az érdeklődésük és a felolvasáshoz való ragaszkodásuk páratlan a maga nemében. Köszönet Bárány János, Henriczy László, Trencsényi István tanár uraknak, és végül, de nem utolsó sorban Pulen Lajos igazgató úrnak, aki elsőként kezdte el olvasni a nyitó sorokat, és kivette részét a szervezés "utózöngéiből" is.

Ezt megelőzően is voltak azért pillanatok, amiket szeretnék újra feleleveníteni. A tornáról felmentett lányok szendvicskészítése sem volt egy mindennapi cselekedet. Gálik Zsuzsa, Vasky Enikő, Feke Judit, Lengyel Stella, Galambos Edit, Feke Mária, Kozma Éva diáklányok lelkesedése, érdeklődése pedig sok új diákot vont be az ügybe . A fiúk, Szaszák Gyurival az élen, a technikai részét próbálták minél jobban és esztétikusabban megoldani. Vágási Tamás, Kendi András, Pósa Péter, Muszka Zsolt, Erdélyi Viktor, Rási Krisztián... sorolhatnám a ne­veket, mert mindenkinek a szemében és szívében lüktetett valami különleges érzés, amit csak azok lcépesek kisugározni, akik valami titokzatos jót cselekszenek. A főiskolás fiatalok részé­ről Agócs Tamás hűsége és szelídsége építette a csapatot. Visszagondolni is nagyszerű érzés, mennyi élményben volt részünk már a szervezkedés folyamán is, s hogyan tudtuk áthidalni és hivédeni a nehézségeket. A felolvasó maraton az első pillanattól kezdve az utolsóig örömteli, békés, családias üggyé nőtte ki magát. Diák , tanár együtt szórakozott, drukkolt a sikerért, éjszakázott, egy nagyobb, nemesebb ügy érdekében. Nyitottságot mutattunk azok felé is, akik "külső" emberekként vettek részt az akcióban. Bebizonyosodott, hogy amikor utakat keresünk az egymásra találásra, tanár-diák kapcsolat kialakítására akkor pl. egy felolvasó maraton "tál­cán kínálja" a lehetőségeket ismerkedésre, beszélgetésre.

Hogy bekerülünk-e a Guiness rekordok könyvébe? Azt még a mai napig rejtély fedi. Saját rekordot döntöttünk azonban emberségből, hozzáállásból, tiszteletadásból, szeretetből. Ez a lényeg! A visszajelzések szerint diákok és tanárok izgatottan várják a következő lehető­ségeket. Várják, hogy a szó nemesebb értelmében az iskola épülete újra átvarázsolódjék egy éjszakára diák és tanár bensőséges kapcsolatának színhelyévé. 56 diák részvétele a 400-ból nem kevés, de nem is sok. Kérdés hol van a maradék 344 ?! /Természetesen mindig vannak kivételek./ Iskolánkban egyre több hasonló kapcsolatteremtő alkalom van, de azt tapasztalom, hogy általában mindenütt ugyanazok a diákok vesznek részt...

Mélységes tiszteletem és hálám mindazon tanároknak, szülőknek és diákoknak, akik tudnak lelkesedni , képesek jó ügyekért ellenszolgáltatás nélkül összefogni. A Szülők Szö­vetségének külön köszönet az anyagi támogatásért.

Egy filmben hallottam: az ember nem születik nemeslelkűnek, de cselekedetei azzá te­szik. Adjuk vissza a hitet a jót cselekvés örömében, erősítsük egymást és buzdítsunk máso­kat is!

Vissza a tartalomjegyzékhez