Szőlősi Ferenc: A vakok iskolájának múzeuma

Nyomtatási nézet

A vakok magyarországi intézete előzménye, hogy 1825-ben Beitl Rafael csehországi születésű tanár a pozsonyi országgyűlés tagjainak bemutatta vak tanítványait. A bemutatóval fel akarta hívni a figyelmet a vakok taníthatóságára, ami az akkori közvélemény számára teljesen elképzelhetetlen volt. A diéta előtt tartott bemutatók közvetlen célja az volt, hogy megnyerjék a rendek pártfogását, és, hogy azok adományaikkal járuljanak hozzá a bécsihez hasonló, hazai intézet alapításához.

A terv nem váltott ki általános lelkesedést, de elsősorban József nádor és felesége, Mária Dorottya pártfogása jó irányba terelte az ügyet. Beitl és tanítványai az országgyűlési képviselők szállásán kapott háromszobás lakásban kezdhették a vak gyermekek oktatását. A felállítandó intézet alapját a nádor vetette meg a saját vagyonából ajándékozott 200 ezüst forinttal. Az összeg rövidesen 1100 pengőforintra emelkedett. A főherceg-nádor kormánybizottságot állított fel, amely a Pestre történő áthelyezésről, a nyilvánossággal való megismertetésről, a tőke gyarapításáról is intézkedett. A gyűjtések eredménye lehetővé tette, hogy 1827. március 4-én, Pozsonyból hazatérve az Üllői-úti Donner-féle házban bérelt lakásokban folytatódjon az oktatás. Innen 1830-ban a Pesti Vakok Intézete átköltözött a terézvárosi Sontagh-féle házba, a Kismező utcába.

Az eredményesebb munka azonban állandó otthont igényelt. Ezt az igényt a második igazgató Dolezsálek Antal nyújtotta be. Tervét a nádor kivizsgáltatta, és kedvező elbírálás után Földváry Gábor, Pest megye másodispánja megvásárolhatta a Király utca és a Gyár utca sarkán álló Kemnitzer-féle telket a rajta álló földszintes házzal együtt. A 21 növendéket oktató intézet nem sokáig működhetett, mert az 1883. évi nagy pesti árvíz a vályogfalakat pillanatok alatt romba döntötte. A lakók a rohamosan közeledő veszély elől csónakokkal a Városliget dombocskáira menekültek. Különböző átmeneti szálláshelyeken laktak az összedőlt ház felépítéséig, 1842-ig. Az új épület klasszicista stílusban épült. A 80 növendék fogadására alkalmas épület alapkőletételére 1841. október 3-án került sor a nádor és családja, a város elöljárói, a nagyközönség, valamint az intézet 21 növendéke jelenlétében. Ez az épület 59 éven át, 1901-ig szolgálta a vakok oktatásának ügyét. Jelenleg ezen a telken a Zeneakadémia épülete áll.

Az újabb iskola telkét a Fischoff-féle telket dr. Mihályik Szidor, intézetünk történet ének kiemelkedő direktora vásárolta 1892-ben. Az építkezés Baumgarten Sándor és Herczeg Zsigmond tervei alapján 1901-ben fejeződött be. Az új, impozáns épület 200 növendék befogadására volt alkalmas. 1986-1994. között jelentős átépítés történt. Az intézet uszodával gazdagodott, és külsőleg is teljesen megújult. Az éjszakai díszkivilágítás a főváros egyik legszebb épületévé varázsolta az intézményt. Ebben az impozáns házban található a múzeum, mely eredetileg kápolna volt, és a díszteremmel együtt a hitoktatást és a hitéletet szolgálta. A kápolna az 1950-es években megszűnt, így a terem hosszú ideig kihasználatlanul állt. A termet ismét csak 1985-től használták: a 160 éves intézmény történetét bemutató kiállítást itt rendezték meg. A kiállítás után a terem ismét kihasználatlan volt, s csak 1997-ben merült fel a gondolat, hogy ott állandó iskolatörténeti kiállítás legyen. A tervet az iskola vezetősége anyagilag és erkölcsileg messzemenően támogatta, s így 1998-ban meg is nyílt. A terem berendezése a XX. század elejének hangulatát tükrözi. A kiállítási tárlók főleg iratokat, dokumentumokat, tartalmaznak, de itt őrzik a látogatók könyvét is, melyben többek között Kossuth Lajos vagy Horthy Miklós aláírása is megtalálható. A vitrinek elsősorban különféle, a vakok oktatását segítő taneszközöket tartalmaznak, így többek között Braille-írásra alkalmas írógépeket, számológépeket. A lapozható képtárállvány sok eredeti fotójából megismerhetjük az intézet életét. A különböző korok fényképeiből nyomon követhetjük a vakok oktatásának módszereit, a tanórai munkát, a gyakorlati foglalkozásokat, játékokat stb. A kiállításon látható Pivár Ignác igazgató által tervezett szekrény is, melyben ugyancsak tanítási eszközök vannak elhelyezve. Itt érdemes megjegyezni, hogy Pivár tervezte a díszterem falait díszítő magyaros stílusú díszítő festést is, valamint az ő elképzelései alapján gyártották le az intézet egyedi bútorait is. A múzeum melletti díszterem (ma Nádor teremnek hívjuk) ugyancsak muzeális értékű. Az egyik ajtón megmaradt az eredeti üvegtapéta. Ennek alapján számítógépen megterveztük az eredeti mintát, majd a három nagy ablakot tapétával láttuk el. Ettől a terem sajátos hangulatot kapott. A falakon a tapéta sértetlenségét biztosítva ugyancsak múltunk dokumentumait helyeztük el. Ezek között figyelmet érdemelnek a nyilvános vizsgatételre szóló meghívók. E vizsgákon József nádor elkötelezettsége kapcsán gyakran a Habsburg királyi ház valamelyik főhercege is részt vett. A díszteremben helyezték el az iskola igazgatóinak portréit is, melyek fokozzák a terem esztétikai szépségét.

A díszterem az iskolai céljain kívül, kitűnő akusztikája miatt 7 éve hangversenyteremként is működik.

Vissza a tartalomjegyzékhez