Bordi Zsuzsanna: Tankönyveinkről: gondok és gondolatok

Nyomtatási nézet

A tankönyv örökzöld téma a pedagógusoknak . ha nem is mióta világ a világ, de az újkori pedagógiára feltétlenül igaz. Miből tanítsunk írni, olvasni? Melyik tankönyvből lehetne legjobban elsajátítani a világ történetét vagy a tudományok alapjait? Állandó dilemma ez a tanítók, tanárok számára. A tankönyv kiválasztása nagy felelősség, sok mindent kell figyelembe venni ahhoz, hogy a döntés eredményes legyen, s a választott könyvvel folyó munka sikert hozzon tanárnak, diáknak egyaránt.

.Tankönyv irodalmunkat egy újabb, s mint reméljük nem éppen fölösleges művel szaporítottuk. Tudjuk ugyan, hogy a téren mai napság oly nagy a termelés, miként a fogyasztó közönség e túlbőséget kezdi már sokallni, s nem hogy örömmel üdvözölné minden újabb tankönyv megjelenését, hanem a legszelídebb kifejezést használva, csöndes neheztelést forral azok ellen, akik türelmét újabb próbára tenni nem átallják.² . írja Kiss Áron (1845-1908) neveléstörténész az Öreg Jánossal közösen írt és 1876-ban megjelentetett Nevelés és oktatástan című könyvük előszavában. Meglehet, évszázadnál hosszabb idő telt el e sorok keletkezése óta, a helyzet nem sokat javult.

Vajon mit szólna ma Kiss Áron, aki tanítóként kezdte pályáját és maga is írt Ábécés könyveket, ha meglátná azt az ötven tankönyvet és majd kétszerannyi oktatási segédanyagot, melyekből napjaink tanítói válogathatnak, ha írni-olvasni akarják megtanítani a felnövekvő nemzedéket? Nem csóválná-e fejét rosszallón, ha meglátná, hogy az egyik első osztályosoknak szóló természetismeret tankönyvben a belső szervek működését tudományosan megalapozó fejezet is található? Talán, jobb, hogy ő nem szembesül ezzel, de a ma pedagógusainak évről évre meg kell küzdenie a problémával. Milyen szempontok szerint válasszon tankönyvet egy tanító, mi motiválja a földrajzot vagy a történelmet oktató pedagógust, miből lehet leghatékonyabban elsajátíttatni tanítványainkkal az irodalom szeretetét?

Mi is valójában a tankönyv? Mitől válik egy írásmű tankönyvvé?

A tankönyv az oktatás fontos (legfontosabb) eszköze. Hosszabb időre szóló tantervi-tantárgyi tananyagot tartalmaz, közöl, vagyis ismereteket hordozó és közlő, információs dokumentum, a tudás forrása, de készség- és képességfejlesztő hatása is hangsúlyozott. A tananyagot didaktikus feldolgozásban, a használók életkorának, fejlettségi szintjének megfelelően nyújtja, tanulhatóvá-taníthatóvá teszi. Elsősorban a tanulóké, kommunikációja nekik szóló, de a tanár munkáját is a teljes oktatási folyamatot . megalapozza, segíti..³ Ha ezeket a jellemzőket figyelembe vesszük, úgy gondolhatnánk, már sokkal könnyebb a dolgunk, ám napi tapasztalataink alapján nem nehéz megállapítanunk, hogy a jelenleg forgalomban lévő taneszközök egy része nem felel meg ezeknek az elvárásoknak, vagyis hiába a szép elvek, ha a tények nem ezt mutatják.

Az iskolák pedagógiai programja meghatározza, hogy az egyes évfolyamokon milyen tantárgyakat kell tanítani, a kötelező és választható tanórai foglalkozásokat és azok óraszámait, tartalmazza az előírt tananyagot és követelményeit, valamint az  alkalmazhat ó tankönyvek, tanulmányi segédletek és taneszközök kiválasztásának elveit. A helyi tantervek keretén belül kell meghatározni a tankönyvválasztás elveit. Az elveit kell rögzíteni, és nem a konkrét tankönyvcímeket felsorolni, azt sem szükséges megjelölni, hogy a valamely módszer szerint választott tankönyv vagy tankönyvcsalád tartós tankönyv vagy sem. Ugyanakkor a későbbiekben az iskolai pedagógiai programban, illetve a helyi tantervben rögzítetteknek megfelelően kell eljárni a tankönyvek és iskolai segédletek kiválasztását illetően. A megfogalmazott elvek azonban nem mindig könnyítik meg a pedagógusok dolgát, és nem csökkentik felelősségüket a döntésben. Tanítóként dolgozom Budapesten, a VIII. kerületi Vajda Péter Általános Iskolában, az intézmény pedagógusai körében végeztem felmérést, kollégáim tankönyv-választási szokásait vizsgálva. Iskolánk 2001-ben elfogadott Pedagógiai programja ekként rendelkezik a tankönyvek kiválasztásának elveiről:

Az iskolában kötelezően használandó tankönyvek, egyéb taneszközök kiválasztásánál maximálisan szem előtt tartjuk helyi tantervünket, a tantárgyi struktúránkkal való megfelelőséget, a vételi árukat, esetlegesen több éven át való használhatóságukat, valamint az osztályok és az iskolák közötti átjárhatóságot..⁴ Ezeket a kereteket betartva a további döntést évfolyamonként, munkaközösségekben egyeztetve a kollégák hozzák, az intézmény vezetése nem irányítja a választást. A tankönyvpiac kínálatával általánosságban elégedettek a pedagógusok, ám gondot okoz a tájékozódás a bő kínálatban. Nem jut . nem juthat . el mindenkihez minden tankönyvkiadó teljes kínálata, s hiába keresi ki valaki a katalógusból vagy az internetes adatbázisból a megismerni kívánt tankönyv legjellemzőbb adatait, ez nem elegendő a felelősségteljes döntéshez. Mert nem elég, hogy a könyv külső-belső megjelenése látszatra megfeleljen az elvárásoknak, hisz a tankönyv nemcsak a tanulók, hanem a pedagógusok számára is munkaeszköz, s igazán csak akkor működik, ha azt használója hitelesen tudja bemutatni. Különösen alsó tagozaton, például a különféle írás-olvasástanítási  módszerek közül választva alapos megfontolás után szabad csak kimondani a végső szót, mert a tanító egyénisége átsüt a legjobb . és a legrosszabb . módszeren is, és könnyen válik hiteltelenné a gyerekek szemében az egész, ha a pedagógus nem tud kellően azonosulni azzal.

Fontos lenne, hogy a kiadók rendszeresen bemutassák új tankönyveiket, tanácsot adjanak azok használatához, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezt csak a legnagyobb tankönyvkiadók engedik (engedhetik?) meg maguknak. Ha meg is keresik az iskolát a kiadó területi képviselői, szakreferensei, hogy a kínálattal beborítva néhány íróasztalt, hírverést csapjanak kiadványaik köré, egy-két óraközi szünet nem elegendő a könyvek alapos megismerésére, és a felelősségteljes döntés meghozatalára, márpedig ennél több idő csak ritkán van erre. Talán segítene, ha bemutató példányokat küldenének az iskoláknak, hogy a szaktárgyak művelői .közelebbi ismeretséget köthessenek. az újdonságokkal és megalapozottan mondhassanak igent vagy nemet. Gyanítom, ezt senki nem tartaná kifizetődőnek, de, hogy eredményesebb lenne a mostani lehetőségeknél, az egészen biztos.

A tankönyvválasztás kulcsszereplői a pedagógusok és szakmai munkaközösségek, azonban a szülők szerepe sem elhanyagolható, hiszen a tankönyvek választásának a terheit nekik kell megfizetniük. Egy 2001-ben készült TÁRKI felmérés szerint a szülők mintegy fele több beleszólást igényelne a tankönyvkiválasztásba, s ezen a csoporton belül minden második szülő minden területen szeretne bekapcsolódni a tankönyvek kiválasztásába. A tanárok fele szerint a jelenlegi szabályozás szerint megfelelő mértékű a szülők beleszólási lehetősége a tankönyvválasztásba, de több mint negyven százalékuk szerint a szülőknek egyáltalán nem kellene beleszólniuk abba. Tapasztalatom szerint a nevelőtestületek többnyire azokat a tankönyveket, tankönyvcsaládokat részesítik előnyben, amelyekhez már kész tantervek, órákra lebontott tanmenetek állnak rendelkezésre, hisz ezek nagyban megkönnyítik a pedagógusok munkáját. Az iskolák több mint felében felmenő rendszerben tankönyvsorozatokat használnak a pedagógusok, bár a kiadók tájékoztatása szerint különbség van a kisebb és nagyobb települések tanárai között: a kisebb településeken nagyobb valószínűséggel választanak tankönyvsorozatokat, míg például Budapesten nem ritkán . az iskolák harmadában . évfolyamonként más könyveket használnak.

A tanárok körülbelül háromnegyede szerint a tankönyvpiaci kínálatot szűkíteni kellene, csupán 20-25 százalék mondta, hogy a kínálat megfelelő, és elenyésző volt azoknak a száma, akik szerint a kínálatot tovább kellene bővíteni. A kérdezettek közel  kétharmadának problémát okoz a tájékozódás a kínálatban.

A tankönyvekkel kapcsolatos pedagógusi vélemények

Az általános iskolai tankönyvek kiválasztásával kapcsolatosan három kérdéskört vizsgáltam meg kérdőív segítségével. Először is a tankönyvek kiválasztását motiváló tényezőket, másodszor a tankönyvek használata közben kialakult véleményeket, végül a tankönyvek szakmai minősítéséről, előzetes kipróbálásáról tettem fel kérdéseket. Kollégáink tankönyvválasztási szokásait egy kérdőív alapján vizsgáltam. 30 válaszadóm közül 10 tanító végzettségű, 20 tanári diplomával rendelkezik.

Mi motiválja kollégáinkat a tankönyv kiválasztásakor?

A leggyakrabban felmerült szempontok:

a) minőség,

b) korosztálynak megfelelő tartalom,

c) tapasztalat . (már tanított ebből a tankönyvből),

d) forma, külső megjelenés,

e) ár.

A kérdőívre adott válaszokból kiderül, hogy kollégáink 60 %-ának az alapvető döntését nem befolyásolja, melyik kiadó jelentette meg az inkriminált tankönyvet, egy tanévre akár több kiadótól is választ tankönyvet tanítványai számára, közel 30%-uk azonban jellemzően tanítók . egy jelentős tankönyvkiadó tankönyvei mellett tették le voksukat.

Mi jellemzi a kiválasztott tankönyveket?

A kérdőív második kérdés csoportjában egy . a válaszadó által kiválasztott tankönyvvel kapcsolatban kellett dönteni, jellemző és nem jellemző állítások között. A kérdésre adott válaszok elemzésekor meglepő eredmény született. A kiszemelt tankönyvek különböző tantárgyak, különböző évfolyamok tanításához készültek, mégis szinte egységes kép alakult ki, mi megfelelő és mi nem megfelelő a vizsgált művekben. Összesen két igen válasz született a .Felkelti-e a tanulók érdeklődését?. kérdésre; 20-an (67 %) nemmel feleltek, a többiek csak részben találják motiválónak a tankönyveket. . Hasonló módon alig született igenlő válasz (4) a .Didaktikai apparátusa, szakmódszertani kultúrája eléggé gazdag, változatos-e?. kérdésre, bár a teljesen elutasító nem válasz itt 40 %-nyi (12), a válaszok felét kitevő .részben. is komoly problémát jelez. . A vizsgált tankönyvek esetében kollégáim 77 %-a (23) elégedetlen a szöveg-kép arányával, kevésnek tartja az illusztrációkat, nem tartja megfelelőnek minőségüket, kidolgozottságukat. . Szintén elégedetlenek munkatársaink azzal, hogy a tankönyv .Kellően értelmezi, és megmagyarázza-e az idegen, a régies, a tájnyelvi szavakat, szaktárgyi kifejezéseket? .Erre a kérdésre egyetlen igen válasz sem született, a 43 %-nyi (13) részben felelet sem adna elégedettségre okot a tankönyvek szerzői számára, de az 57 %-os (17) nem döntés önmagáért beszél. . Igen jelentős mértékben . mondhatni elsöprő módon . a nem válaszok kerültek többségbe a .Kellően strapabíró-e?. kérdésre adott válaszok esetében: 4 igen (13 %) és 4 részben (13 %) mellé 22 nem (74 %) került. Meg kell jegyeznem, hogy az .igen. választ adók kivétel nélkül nyelvtanáraink, akik saját tárgyuk (angol, olasz, német) tankönyveit értékelték. Számomra mégis a .Található-e benne nyelvhelyességi, helyesírási, műveleti hiba?. kérdésre adott 20 igenlő válasz (66 %) a meglepő, döbbenetes és elkeserítő. A kérdés jellegéből adódóan csak igen és nem válaszok születtek. A10 ilyen szempontból hibátlannak ítélt tankönyv közt ismét megjelentek a nyelvkönyvek és alsós-felsős természetismeret tankönyvek kapták még ezt a minősítést. Ezeknek a szempontnak tehát azt mondhatom, azt általunk választott tankönyvek általában nem felelnek meg. Míg az alsó és felső tagozaton tanítók között nincs különbség, addig az idegen nyelvet tanítók az átlagnál elégedettebbek a piac által nyújtott kínálattal.

A kérdéskör többi feltételének, mely a taníthatóságra, tanulhatóságra, gyermeklélektani szempontokra, didaktikai apparátusra, külső megjelenésre vonatkozó kérdéseket tartalmazott, a válaszadók szerint a könyvek jellemző módon megfeleltek. Meg kell azonban említeni, hogy két kollégám is olyan tankönyvet választott, melyről a kérdésekre adott válaszaiból kiderült, hogy teljességgel alkalmatlan arra, hogy átlagos képességű tanuló, átlagos körülmények között, funkciójának megfelelően használva a taneszközt eredményes munkát végezhessen annak segítségével. (Egy történelem és egy alsós környezetismeret tankönyv vívta ki ezt a kétes dicsőséget.) A vizsgálat személyes elbeszélgetéseiből kiderült, hogy bár kollégáim érzik, tapasztalják, hogy a tankönyvek nem a legjobbak, látják, felmérik azok hibáit, mégis úgy vélik, amit választottak, azok még mindig a legjobbak a kínálatból, s döntésük alapvetően nem volt hibás, vagy ha esetleg újat kipróbálva mégsem úgy sikerült a választás, ahogy várták, a következő tanévben feltétlenül korrigálják tévedésüket. Szomorú, de tény: az egyik nagy nevű tankönyvkiadó könyvei a hibáival együtt is (csak a legfontosabb problémákat említve: helyesírási hibák tömege, szétesik, kifogásolható a papír minősége) az érdeklődés előterében marad, mert például az árfekvése kedvező, s valljuk be a propagandája sem utolsó.

Ismerik-e a pedagógusok a tankönyvek tankönyvvé minősülésének rendjét?

A kérdőív utolsó kérdésköre a tankönyvvé minősítés rendjéről, az előzetes szakmai kipróbálásról, a segédanyagok színvonaláról szólt. A válaszokból kiderült, hogy kollégáim jelentős része nem rendelkezik kellő információkkal arról, hogy miként minősül egy könyv tankönyvvé. Igen válasz nem született, s közel azonos volt a részben (53 %) és a nem (47%) aránya. Úgy gondolom, ezeket a kérdéseket bármelyik iskola pedagógusától kérdezem, szinte ugyanezeket a válaszokat kaptam volna. Miként is lesz egy könyvből tankönyv? Szigorúan szabályozott minősítési eljáráson kell keresztülmennie minden kiadványnak, ha a .tankönyv. minősítésre vágyik. A Közoktatási Törvényben foglaltak szerint .A tankönyvvé nyilvánítási eljárásban vizsgálni kell,

a) hogy a könyv a Nemzeti Alaptanterv követelményeinek megfelelően alkalmas-e a tantárgy tananyagtartalmának oktatására, továbbá biztosítja-e a szaktudományok megfelelő szintű, tudományos, hiteles, tárgyilagos feldolgozását, az ismereteknek az érintett korosztályoknak megfelelő pedagógiai módszerekkel történő közvetítését,

b) a könyv nyelvezetét, közérthetőségét, stílusát,

c) a könyv technikai kivitelezését, az esztétikai (tipográfia, grafikai szerkesztés, színdinamika), egészségügyi (betűméret, könyvsúly, könyvméret, nyomdafesték) követelményeknek való megfelelőséget,

d) hogy a könyv alkalmas-e több tanéven keresztül történő felhasználásra,

e) jogszabályban meghatározott más feltételeket és követelményeket..⁵

A minősítés technikai megoldását évek óta finomítja az Oktatási Minisztérium Tankönyv és Taneszköz Irodája együttműködve a TANOSZ-szal (Tankönyvesek Országos  Szövetsége), de úgy tűnik még mindig nem tökéletes a végrehajtás. Ezt erősíti meg felmérésem konklúziója is.

A tankönyveket elemző kérdéskör kérdéseire adott válaszok elemezése után egyértelmű, hogy a .Tapasztalatai szerint a tankönyvvé minősített könyvek megfelelnek az elvárásoknak?. kérdésre nem született igenlő válasz, kivétel nélkül mindenki a részben feleletet tartotta igaznak. Ezek után nem meglepő, hogy a minősítés előtti szakmai kipróbálást ugyanígy 100 %-ban helyesnek tartaná minden válaszadó pedagógus. Helyesnek tartanánk mindannyian, pedig tudjuk, hogy ez a kipróbálás nagyon szűk körben működik, egyértelműen anyagi megfontolásból. Itt kell tehát feltenni a kérdést, nem kifizetődőbb kipróbált, minősített, működőképes taneszközöket piacra dobni, mint piacot csinálni valaminek, ami senkinek nem jó?

Megkérdeztem a válaszadókat az Oktatási Minisztérium egy régebbi, a tankönyvek kipróbálására vonatkozó javaslatáról is, miszerint a tankönyvek kipróbálására vállalkozó intézmények közül . pályázat alapján . az Oktatási Minisztérium választana, és a tankönyvkiadók az e célra szánt támogatásukat pedig egy tankönyvfejlesztési alapba fizetnék, és ebből történne a programban résztvevő pedagógusok díjazása is. Munkatársaim 87 %-a egyetértene a javaslattal, harmaduk vállalkozna is arra, hogy új tankönyveket ebben a rendszerben kipróbáljon. Mindannyian egyetértettek abban, hogy bármilyen alapos is a szakértői ellenőrzés, bizonyos hibák csak a gyakorlatban derülnek ki, addigra pedig a hibás kötetek ezrével kerültek a gyerekek kezébe! Ez ellen feltétlenül tenni kellene, de az már nem egy tantestület jólelkű pedagógusainak kompetenciája.

A tankönyvvé nem minősített . tehát a hivatalos tankönyvlistán nem szereplő kiadványok, gyakorlók, munkafüzetek kétféleképpen válhattak ennek a kategóriának a tagjaivá. Vagy nem minősültek tankönyvvé, mert a szakértők arra alkalmatlannak találták őket, vagy még nem vettek részt minősítési eljáráson, mert annyira újak, esetleg kiadóik nem is kockáztatták meg az eljárás költségeit ezekkel kapcsolatban. Minősítésük nem is osztotta meg testületünk véleményét, egyhangúlag csak részben tartják megfelelően színvonalasnak ezeket a kiadványokat. Sajnos azonban dömpingszerűen elárasztják az oktatást és a könyvesboltokat, s ha a pedagógus . jórészt helyes döntés alapján . nem szerezteti be tanítványaival, a lelkes szülő megveszi gyermekének, csak úgy otthonra, gyakorlónak.

Nem állíthatom azt, hogy árt vele, de valóban kell-e ez a gyerekeknek? Egyik jelentős tankönyvkiadó anyanyelv tanításához készült gyakorló munkafüzetének használata során közel negyven olyan helyesírási, nyelvhelyességi hibát találtam a kiadvány utasításaiban, feladataiban, amire tanítványaimnak jószerivel már a második után elégtelent adtam volna. Tapasztalataimat jeleztem a kiadó felé . olyannyira válasz nélkül, hogy ez a füzetke azóta is, azonos minőségben megtalálható a könyvesboltok polcain, s így vélhetően az alsó tagozatos gyerekek íróasztalain is. Pedig a legfontosabb alapviszony a tankönyv és a diákok kapcsolata, hiszen a tankönyv elsősorban a tanulóknak kell, hogy szóljon. A diákok többsége bizalommal, de némi szorongással veszi kezébe tankönyveit. Egyrészt bízik abban, hogy a tankönyv segítségére lesz a tanulásban, másrészt szorong: képes-e megérteni, megtanulni a tankönyvben rejlő tananyagot. Csak remélni lehet, hogy a vizsgálat tapasztalatai a rosszul sikerült tankönyvekről tanulóink számára nem okoznak olyan mértékű szorongást, mely eredményes, előremutató munkájukat gátolná.

S ha Kiss Áront idézve kezdtem írásomat, zárszóul is álljon itt egy bekezdés tőle, hiszem, aki nem tudja, hogy ez nem egy minap megjelent napilap hasábjairól való, úgy érezheti, csakis a máról szól. ..A tankönyvekre még volt annyi-mennyi gond, s a kormány az iskolákat tartók egyházakkal derekas dolgokat tettek e téren. Kétségtelen, hogy a tankönyv irodalom terén is még sok történhetett volna, de itt is állott az, hogy kétszer ad, ki gyorsan ad, s állami életünk rohamos fejlesztése közepette egyszerre kellett e téren is mindent előállítani. Most már azonban álljon elő a pädagógia s a nemzeti psychologiára támaszkodva ítéljen, s az ítélőszéke előtt meg nem álló könyveket javítsa, vagy ha tudja jobbakkal pótolja. Ideje, hogy beteljesedjék: csak a legjobbat a gyermekeknek.^.6

Hivatkozások

1 Bővebben ld. Bordi Zsuzsanna: Szokások és választások . tankönyvpiac az általános iskolában. In: Szontagh Pál(szerk.):Kihívások és választások az általános iskolában.Bp.:Pont Kiadó, 2004.67.74. p.

2 Kiss Áron . Öreg János: Nevelés és oktatástan. Bp. 1876. 3. p.

3 Karlovitz János: Tankönyvelmélet és tankönyvi alapviszonyok. (www.extra.hu/tanfigy/04tan1.html)

4 Vajda Péter Ének-zene Testnevelés Tagozatos Általános Iskola Pedagógiai Programja 2001.

5 Törvény a közoktatásról 122. § (4).

6 Kiss Áron: A népiskolai tankönyvek s az ifjúsági irodalom története érdekében. Néptanítók Lapja, 1877. 102. p.

About our textbooks: cares and thoughts

The author is a general school teacher. She analyses the complex issue of the textbooks, market and the choice thoseof in her article, based on the experiences obtained and investigations carried out in the school, she works. As a result she has found that teachers are motivated by several aspects when choosing textbooks: their quality, appearance, price, does the content correspond to the age-group, and good experience obtained formerly in connection with the textbooks.

Über unsere Lehrbücher: Sorgen und Gedanken

Die Verfasserin ist eine Lehrerin. In ihrem Schreiben überprüft sie die komplizierte Frage des Lehrbüchermarktes und der Lehrbücherwahl auf Grund von ihrer Erfahrungen und Untersuchungen in ihrer Schule. Bei der Auswahl der Lehrbücher werden die Lehrer/innen in mehreren Hinsicht motiviert. Einige davon: der Altersklasse entsprechender Inhalt, früher erworbene gute Erfahrungen, gutes Äußere, guter Preis

Vissza a tartalomjegyzékhez