Bíró Zoltán: Kötelező irodalom – memoriterek az 1940-es években

Nyomtatási nézet

A „rendkívüli idők” kötelező olvasmányainak egykori gimnáziumi jegyzéke a nem rendkívüli időkben is mintául szolgálhatna. A válogatás nemcsak esztétikai minőséget, de nevelői koncepciót is tanúsít. A magyar irodalom javából válogatva irányt mutat a szellemi és erkölcsi értékek felé a diákoknak. Aki ezt az olvasmányjegyzéket és a kötelező memoriter anyagát összeállította, tudta, hogy a tanárnak nemcsak ismereteket kell átadni és számonkérni, hanem az embernemesítés, a lelki-szellemi felkészítés munkáját is el kell végeznie. Tudta, hogy az irodalom kiváló kötőanyag a fiatalok érzelmi igényei és nép, nemzet, haza erkölcsi követelményei között.

Mai tanár – egyetemi szinten is – csak irigyelheti az egykori kollégákat, a követelmények arányai miatt is. Ami egykor középfokon természetes követelmény volt, az ma felsőfokon is inkább csak vágyálom, különösen a könyv nélkül megtanulandó szövegeket tekintve.

Akkor például a Toldi-ból „három éneknyi” memoriter volt kötelező, most jó, ha magyar szakos tanárjelöltek egy-két sort tudnak fejből idézni Arany műveiből. Úgy változtak a követelmények azóta, hogy közben egyre veszítjük értékeinket, világdivatok sodrásában élünk, önfeledten szörfözünk a világhálón és közben elveszítjük magunkat is.

Kérdés, hogy lesz-e erő és kellő akarat még időben visszatérni egy valóságos emberi és nemzeti értékrendhez, újabb „rendkívüli idők”-et elkerülendő. Lesz-e tanárnemzedék, mely tud és akar tanulni az elődök nevelői elhivatottságából?

Vissza a tartalomjegyzékhez