n/a: Anno... A tankönyvjóváhagyás rendszere az 1920-as évek előtt

Nyomtatási nézet

Az állami közoktatás rendszerének megalapításától (1777) egészen az önkényuralom kezdetéig (1849) az összes állami, azaz katholikus alsóbb-, középfokú és főiskolákat a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda látta el tankönyvekkel Mária Terézia királynőtől kapott kiváltságlevelének erre vonatkozó rendelkezése alapján. A protestáns hitfelekezetek nyomdáik útján maguk gondoskodtak iskoláik tankönyveiről, azonban az általános könyvcenzúra folytán az állami ellenőrzéstől ezek sem voltak függetlenek.

Az abszolutizmus idején (1849-1860) az Egyetemi Nyomda önállósága és kiváltságai szüneteltek, majd az alkotmányos élet helyreállítása után a törvényhozási úton ebben az időben szervezett elemi népiskolákat és polgári iskolákat igyekezett elsősorban tankönyvekkel ellátni. A főiskolák ebben a korban túlnyomóan tankönyv-szabadságra tettek szert, a középiskolák számára pedig a múlt század közepétől kezdve fővárosunkban alakult na-gyobb könyvkiadócégek kezdtek tankönyveket készíttetni. Ma összesen hat nagyobb könyvkiadócég gondoskodik az alsóbb- és középfokú iskolák tankönyveiről. Mellettük néhány kisebb fővárosi és vidéki cég, illetve magánkiadó elenyésző százalékkal szerepel.

Az iskolai tankönyvek és segédkönyvek használatának állami engedélyhez való kötése az 1849-ben kiadott Organisations-Entwurf-fal (54. § 1. és 4. pont) veszi kezdetét. Átvette e rendszert a visszaállított helytartótanács, melynek közoktatási osztálya helyébe 1868-ban a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium lépett. A tankönyvek bírálatában követett eljárást természetesen külön szabályzatok részletezik. Ilyen legelőször a helytartótanács 1865. évi 82.804. számú rendelete, melyet a közoktatásügyi mi-nisztérium 1885. évi 3887., 1891. évi 54.043., 1896. évi 1940. és végül az 1925. évi 24.088/III. a. számú tankönyv-engedélyezési Szabályzata követett. Ezekhez járulnak egyes részletes intézkedések, mint a tankönyvek betűiről, papírjáról (1891. évi 42.929. sz. rendelet) stb. és a tankönyvek bírálásával időnkint megbízott testületek szabályainak idevonatkozó pontjai.

Az engedélyt kérő tankönyvet a helytartótanács rendszerint a budai tankerület főigazgatójához küldte, aki valamely intézet igazgatóját kérte föl a bírálatra. A közoktatásügyi kormány a 70-es évek elején az Országos Középiskolai Tanáregyesületre bízta a tankönyvbírálatot s a két bíráló jelentése a Tanáregyesület közlönyében tétetett közzé. – Ezután majdnem negyedfélszázadon át az Országos Közoktatási Tanács végezte a tankönyvek bírálatát és működését az addig engedélyezett középiskolai, majd elemi népiskolai tankönyvek általános felülvizsgálatával és kiselejtezésével kezdte meg. Az első években az engedélyt kérő tankönyvek 50, majd később 30-20%-át utasította vissza a Tanács. Az eljárás szigorával a tankönyvek körül érdekelt körök nem voltak megelégedve s ennek hatása alatt történt 1896-ban a testületi felelősség helyett az egyéni javaslat rendszerére való áttérés. Ekkor a kul-tuszminisztérium illetékes ügyosztálya, vagy pedig külön e hatáskörrel megbízott főtisztviselője esetről-esetre kiválasztott szakembernek küldte meg a tankönyvet, s a bírálatot a Hivatalos Közlönyben tette közzé. Ugyanitt jelent meg elutasító javaslat esetén a szerző válasza s a miniszteri döntés esetleg egy újabb bíráló meghallgatása után történt.

Minthogy az utóbbi rendszer alatt a visszautasított könyvek száma hirtelen igen csekély százalékra süllyedt, a tankönyvek száma és sokfélesége a tanítás egységének rovására szükség nélkül megnövekedett, a tankönyveknek a bírálatok által megkívánt javítása és tökéletesbítése a legtöbb esetben elmaradt, s végül a tankönyvek általános szellemi színvo-nalán kívül ezeknek külső kiállítása sem volt megfelelő, már 1910-ben hi-vatalos lépés történt a bírálati eljárás javítására.

A világháború következtében gyökeresen megváltozott gazdasági és kulturális viszonyok végül elkerülhetetlenné tették az egész tankönyvügy újabb rendezését. Gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter 1925-ben felállította a Tankönyvügyi Bizottságot, mely az elnökön és ügyvezető alelnökön kívül 12 szakelőadóból és a kultuszminisztérium kirendelt tisztviselőiből áll. E bizottság állítja össze és időnkint módosítja az állandó tankönyvbírálók jegyzékét s az engedélyezés végett gépírásban beküldött tankönyv egyik példányát a jegyzékből választott bírálónak, a másikat pedig ugyanakkor a bizottság illetékes szakelőadójának küldi meg. A külső bíráló elutasító javaslata esetén a szerző a vele névtelenül közölt bírálatra 15 napon belül teheti meg ellenészrevételeit s mindezek alapján a Bizottság havonkint általában kétszer tartott üléseiben határoz az engedélyezés tárgyában a mi-niszternek teendő javaslat felől. A végleges engedélyezés a könyv külső kiállításának felülvizsgálata és árának hivatalos megállapítása után következik be. Minthogy a legjobb, kevés számú tankönyv kiválasztása a cél, a Tankönyvügyi Bizottság lehetőleg nem a tankönyvek beérkezésének véletlen sorrendjében, hanem a Közoktatási Tanács eljárásához hasonlóan tantárgyak szerint csoportosítva, az összes, a következő iskolai évre szánt tankönyvek beérkezte után terjeszti fel javaslatait. A rendes tankönyvbírálaton kívül a Tankönyvügyi Bizottság az összes eddig engedélyezett tankönyvek általános felülvizsgálatával is megbízatott. Feladata általában kiterjed a tankönyvügy összes vonatkozásainak gondozására. Fő célja a tankönyvek túltermelésének korlátozása, folytonos javításuk és tökéletesbítésük keresztülvitele s végül külső kiállításuk emelése. Mindezen törekvéseinek eredménye tankönyvirodalmunkban máris szemmel láthatólag mutatkozik.

A Tankönyvügyi Bizottság hatásköre az állami, községi, társulati, egyesületi és magán elemi népiskolák, polgári iskolák, felső mezőgazdasági iskolák, tanító-, tanítónő- és óvónőképző-intézetek, az államilag segélyezett nem-magyar tannyelvű iskolák és a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztérium rendelkezése és közvetlen vezetése alá tartozó középiskolák tankönyveire terjed ki. A felekezetektől fenntartott elemi népiskolák, polgári iskolák, tanító-, tanítónő- és óvónőképző-intézetek tankönyveit az illetékes állami hatóság ellenőrzi. Az autonóm (protestáns) középiskolák tankönyveit egyházi főhatóságuk állapítja meg, azonban az 1883-i középiskolai törvény 8. és 48. szakasza alapján a közoktatásügyi miniszter állami és alkotmányos szempontból ezeket a tankönyveket is felülvizsgáltathatja. E törvényes intézkedés alkalmazására mindeddig nem került sor, minthogy a protestáns középiskolák is mind államilag engedélyezett tankönyveket használnak.

Az iparos- és kereskedő-tanonciskolák, valamint a felső kereskedelmi iskolák tankönyveit az Országos Ipari és Kereskedelmi Oktatási Tanács bírálja a kereskedelmi és közoktatásügyi miniszterek által közösen kibocsátott 1906. évi 93.434. számú tankönyvengedélyezési Szabályzat alapján.

(Részletek Kornis Gyula: Magyarország közoktatásügye a világháború óta. c. művéből. Bp. 1927.)

Vissza a tartalomjegyzékhez