Erdélyi Erzsébet: CD-ROM-mal a falak lebontásáért „Üzenet az emberiséghez”.

Nyomtatási nézet

Németh László univerzuma

Vallomások Németh Lászlóról
Alföldy Jenő (Felelős szerk.)
ISBN 963 009893

112 p.,1260 Ft

I. Integrációval a dobozok és rekeszek ellen

Atomizálódott világunk egyik jellegzetessége, hogy szeretünk „dobozolni”. Az iskola különösen jó terepnek bizonyul ahhoz, hogy a tanulók fejében szigorúan elkülönüljenek az információk, az ismeretek. Megdöbbentő, hogy a tantárgyak börtönébe zárva mennyire nem látják a diákok a jelenségek mögött meghúzódó összefüggéseket. Érettségi elnökként gyakran tapasztalom, hogy a magyar irodalmi dolgozatokban, feleletekben milyen sematikus, semmitmondó, általánosságokat felvonultató az írói pályaképhez kapcsolódó korrajz. Ugyanazt a kort a történelemfelelet során ugyanaz a diák szakszerűen, pontosan képes bemutatni. Arra viszont a legtöbbjük képtelen, hogy történelmi ismereteit összekapcsolja az irodalmiakkal vagy fordítva.

Az oktatáspolitika újabb és újabb nekirugaszkodásokkal próbálja a válaszfalakat ledönteni, az összefüggéseket megláttatni, felfedeztetni: a NAT például a műveltségi területek kialakításával, a kereszttantervi követelmények kidolgozásával, a kerettantervek pedig az integráció szorgalmazásával. Elgondolkodtató, hogy a tanártársadalomból miért váltottak ki tartózkodást ezek az elképzelések. Messzire vezetne az okok feltárása, itt és most nem is erre keressük a választ. A probléma különben sem mai keletű, hiszen már Németh László pedagógiai kísérletei is arra irányultak, hogy a humán és reál tantárgyak összekapcsolásával a közöttük lévő összefüggéseket feltárja, bebizonyítsa, hogy az egyes tudományterületek között húzódó mély szakadék mesterséges, és a modern korban is létrehozható az egységes világkép, amint ő nevezte: „a világteremtő enciklopédizmus”.

Az író nemcsak irodalomtörténetünk fontos személyisége, hanem a magyar pedagógiatörténeté is: jelentős és egyre aktuálisabb alkotásokkal gazdagította e tudományágat. Talán történelem–földrajz szakos tanár édesapjától örökölte a pedagógiai vénát. Hódmezővásárhelyi tanári működése idején a gyakorlatban ki is próbálta a különböző tantárgyak integrált tanításának lehetőségeit, óraleírásai, tanítványainak visszaemlékezései e kísérletek sikeréről számolnak be. Tanulmányaiban, cikkeiben (például A tanügy rendezése, Ha én miniszter lennék) ezekre az eredményekre építve kereste a pedagógiai elvek gyakorlati megvalósításának lehetőségeit. Gondolkodása nem rekedt meg az iskola falain belül, az általános műveltségre vonatkozó elképzeléseit is megfogalmazza. „Az általános nem sokfélét, hanem összefüggőt jelent” – írta egy alkalommal. Úgy gondolta, a cél eléréséhez kevés az iskolaszerkezeti reform és a tartalmi szabályozás megváltoztatása, szükség van az oktatási módszerek alapvető megújítására is. Akárcsak a Nagykőrösön tanárkodó Arany János, Németh László is saját maga szerkesztett tankönyveket, de ezek tulajdonképpen további búvárkodásra késztető antológiák voltak, társszerzői pedig a diákok. Egyik önvallomásában így rangsorolja saját szerepeit és közérzetét. „Bizonyos, hogy tanárok, de még orvosok közt is jobban érzem magam, mint írók közt.”

Közismert, hogy pályáját orvosként kezdte, először fogorvosként, majd iskolaorvosként dolgozott. Többek között a Medve utcai polgári iskola volt ezeknek az éveknek a tanúja. A rábízott gyerekek vizsgálata közben megismerte az emberi szervezet titkait, és ezek a felfedezések is hozzásegíthették, hogy megismerje az emberi lélek viszonylatait is. Ezeket a tapasztalatait hasznosította később drámahőseinek és regényalakjainak megalkotásakor a lélek és a test rezdüléseinek pontos, realisztikus rajzában. Tudományos irodalmunkat is gazdagította orvosi vonatkozású tanulmányaival. Egy másik, nagyon fontos dokumentuma is van gyógyító tevékenységének: orvosként figyelte mintegy húsz esztendőn keresztül beteg önmagát, és a hipertóniáról adott részletes leírása tudományos pontossággal rögzíti e betegség fázisait. Szépírói realizmusa és tudományos egzaktsága teszi egyedivé ezeket az írásokat. Közben pedig volt alkalma, ideje és energiája, hogy az oktatás betegségeit is diagnosztizálja, keresse a gyógyulás lehetőségeit.

Lányai – Németh Magda, Judit, Ágnes és Csilla – folytatták édesapjuk pedagógiai kísérleteit. Valamennyien örökölték édesapjuktól a kettős érdeklődést, vonzódtak az irodalomhoz (verssírással is próbálkoztak), a történelemhez, de végül valamennyien reálpályán kötöttek ki: ketten – Magda és Ágnes – vegyészmérnöki, Judit fizikusi, Csilla gyermekorvosi diplomát szerzett. De mindnyájan tanítottak, illetve tanítanak ma is különböző egyetemeken, folytatva édesapjuk izgalmas pedagógiai kísérletét. A hódmezővásárhelyi tanár-édesapa tanítványaiként meg is tapasztalhatták a komplex szemlélet létjogosultságát, eredményességét, lenyűgöző hatását, s ezt – későbbi pedagógiai gyakorlatuk során – ők is továbbvitték. A CD-ROM-on személyes vallomást tesznek erről. Az interjú írott és auditív változatban került fel a kiadványra.

II. Módszerek és eszközök

További vizsgálódásainkat két szempont vezeti: milyen lehetőségeink vannak most az integráció jegyében az oktatási módszerek alapvető megújítására, és a modern taneszközök hogyan szolgálják ezt a célt?

Kívánatos a törekvés – különösen az alsóbb évfolyamokon – a humán tárgyak és a reáliák közötti átjárhatóság megteremtésére. Amennyire természetes pl. a környezetvédelem és a testi-lelki egészség kapcsolata, ugyanolyan természetes ezek összefüggés-hálózata az anyanyelvvel. Nem csupán azért, mert anyanyelven folyik minden szakterület megismerése, ennél a gyakorlati szempontnál mélyebb összefüggéseket is kell tudatosítanunk pedagógiai munkánk során.

A magyar pedagógia hagyományai ehhez segítséget is adhatnak. Gondoljunk csak arra, hogy az Eötvös József-i tantervben az anyanyelvi oktatás részét képező tantárgyból, a beszéd- és értelemgyakorlatból nőtt ki mintegy száz év múltán, 1963-ban a környezetismeret. Milyen összefüggések tették lehetővé ezt a metamorfózist?

Egy rövid történeti kitérőt kell tennünk ennek megértéséhez. A beszéd- és értelemgyakorlatok fontos tantárgynak számított az 1800-as évek iskolájában. Három éven keresztül heti három órán meghatározott témakörök szerinti társalgás folyt; pl. a szülői házról, a helység határáról, állatokról, növényekről, a helyes életmódról, az illemről, és eközben tisztázták az egyes és többes szám fogalmát, a jelentésmező összefüggéseit, az ok-okozati, az alá-fölérendeltségi viszonyokat, az előzmény-következmény kapcsolatát, fejlesztették a szókincset, előkészítették az elvont fogalmi gondolkodást. Az egységes szemlélet kialakításán túl a fogalmak rendszerezésével, a definíciók megalkotásának eljárásával tulajdonképpen tanulni is tanított ez a tantárgy. Ráadásul nem száraz stúdium keretében, hanem élvezetesen: az órákat dalok, gyermekjátékok élénkítették, később egyre nagyobb figyelmet fordítottak a helyes kiejtésre, a beszédhibák javítására.

A szaktudományok fejlődésével párhuzamosan elkezdődött a tantárgyak közötti merev választóvonalak kialakulása is. Száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez az integrált szemlélet ismét polgárjogot nyerhessen az iskolában. A Lovász Gabriella nevéhez fűződő intenzív-kombinált olvasástanítási program 1987-ben indult útjára, és később kiegészült a harmadik és negyedik évfolyamok számára készült integrált anyanyelvi taneszközökkel.

A felsőbb évfolyamok pedagógiai gyakorlatában azonban az integráció mintha persona non grata lenne. Az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának alkotógárdája felvállalta ezt a szemléletet, így született meg és épült ki 1–12. évfolyamon az Integrált magyar nyelvi és irodalmi program. Természetesen szükség van olyan tanárokra is, akik ilyen komplex szemlélettel közelítenek a világ jelenségeihez, és a mindennapi munkájukat is ez hatja át. Sokat tehet a tanárképzés az integrált látásmód kialakításáért.

III. Modern technikával – Németh László nyomán

A mai technikai lehetőségek jól szolgálják a Németh László-i elképzeléseket: úgy kapcsolhatunk össze ismereteket, tantárgyakat, témaköröket, hogy a diákok számára kifejezetten élvezetet jelentsen a tanulás. A számítógép lassan-lassan betör a tankönyvpiacra is, a digitalizált kultúra minden eddigi képzeletet felülmúl. Egyre-másra születnek meg a CD- és DVD-ROM-ok, amelyek hihetetlen mennyiségű szöveget, hangot, képet, mozgóképet képesek tárolni egyetlen lemezen. Egy-egy kattintás, és témát, műfajt, korszakot, tantárgyat, és még ki tudja, mi mindent válthatunk. Németh László is minden bizonnyal élvezettel barangolna a képernyőn, és az ő érdeklődése az univerzum iránt mai tanítványait is magával ragadná. Erre gondoltunk Hajas Magdolnával és Nobel Ivánnal, amikor elhatároztuk, hogy Németh László univerzumá-t multimédiás formában mutatjuk be.

Már a tizenegy menüpont – Életrajz; Életműszilánkok; A gyógyító; A pedagógus; Az író; Az olvasó; Interjúk; Kapcsolatok; Idegen nyelven; Utóélet; Bibliográfia – is jelzi, hogy Németh László sokoldalúsága számtalan lehetőséget rejt a tantárgyközöttiség megvalósítására.

Az irodalomtörténeti értékek megmutatásának szándéka mellett pedagógiai szempontok is vezették munkánkat. Az elkészült CD-ROM-on az író saját művei, műrészletei és a róla szóló tanulmányok is megjelennek. Ezek elsősorban az irodalomórákon hasznosíthatók, de a történelem, matematika, fizika, filozófia, az ének-zene és idegen nyelvek tanításához, tanulásához is bőven talál anyagot a tanár, a diák. Azt nem vállalhattuk, hogy Németh László teljes világát egyetlen lemezen bemutassuk, ugyanakkor a korszerű adathordozó lehetőségeit kihasználva megkíséreltük, hogy azt az egységes világképet, amelyet ő olyan fontosnak tartott, „a világteremtő enciklopédizmust” legalább megmutassuk, érzékeltessük ennek a gondolatnak a korszerűségét, szükségességét.

A sokarcú és sokoldalú Németh László az örökké tanító-tanuló ember mintaképe.

„Mint tanár, mindig húzódtam tőle, hogy neveljek; a nevelés atmoszféra dolga, a tanár elég, ha tanít. Kétszeresen igaz ez az esztétikai nevelésben” – írja egy helyütt.

A nevelés feladatait is felvállaló tanár számára mégis valóságos kincsesbánya ez az eszköz, hiszen Németh László az orvos, sőt iskolaorvos mentálhigiénés gondolatai, a testi-lelki harmónia megteremtésének akár szépírói, akár élettapasztalataiból származó tanulságai, az emberiség, a nemzete, családja jövőjét féltő gondolkodó ember átélt humanizmusa, tevékeny, mély hazafisága, családszeretete, a társadalmi konfliktusok kezelésére szolgáló „receptjei”, kultúraéhsége, munkaszeretete, a nők, idősek, fogyatékosok tisztelete, értékeik megbecsülése, a másság elfogadása, a hit ereje, a helytállás belső parancsa, az igazságszeretet – ez mind-mind megmutatható a CD-ROM anyagával. De egyetlen szó is elég lett volna minderre: a MINŐSÉG. Ez Németh László-szótárban olyan kulcsfogalom, amelyre az író valamennyi eszméje, tevékenysége, írásműve, tette ráépül, visszavezethető. Túlzás nélkül mondhatjuk: az összes nevelési területen van értékes, aktuális, hiteles mondanivalója a kis-, közép- és felsőfokú iskolák diákjai számára egyaránt. Jól tudjuk, a személyes példa mindennél fontosabb, ezért vallotta Németh László is: „...a tanár legalább annyira tanítja magát, mint tantárgyát.”.

A CD-ROM-on megtalálható Németh Magda nagyon szellemes módszertani kísérlete, amellyel az apai metodust követi: „Így tanítaná Németh László Németh Lászlót”. Természetesen ő sehogyan sem tanítaná önmagát, annál sokkal szerényebb volt. Kényelmetlennek tartotta, ha egy író tananyaggá válik. Azon a miskolci rendhagyó irodalomórán, amelynek hangfelvétele hangját is megörökítette így szólt „furcsa, kántáló hangon, mint a református prédikátorok”, tréfával oldva fel az őt feszélyező helyzetet:

„A limonádéhoz nem szokták odatenni azt a citromhéjat, amiből kifacsarták, s az irodalomban más a szokás, ott a művekhez hozzáteszik azt az embert is, azt a maradványát, amiből a sors kisajtolta, és ezt tanulságosnak tekintik. Hát én ezt a munkát, ezt a szerepet betöltöttem.” (...) ... majd a földgolyótól távolodóban én is azt gondolom, utoljára Miskolcon álltam dobogóra, és sok rendes ember gyűlt össze, akik mindent elkövettek, hogy ne csak egy magányos töprengőnek, tollpusztítónak érezzem magam, hanem egy igazi nemzet igazi írójának.”

Elég sokat kellett várni erre, és sajnos, az író már nem is érhette meg. Mellőzöttsége abban is megmutatkozott, hogy nem igen tanították az iskolákban. (Leginkább a 26 drámából kiválasztott egyetlen mű: A két Bolyai vagy a Galilei képviselte ezt a gazdag életművet.) Jelenleg elsősorban a kortárs magyar irodalmat feldolgozó 8. és 12. évfolyamokon foglalkoznak írásművészetével. Az életmű műfaji sokszínűsége (versek, drámák, regények, elbeszélések, kritikák, műfordítások, lapszerkesztői tevékenység) különleges esztétikai élményt jelent, ugyanakkor zavarba ejtő. A bőség zavarával küszködő tanár számára talán segítséget jelentenek azok a hangsúlyok, amelyek a montázstechnikával felépített CD-ROM szervező elvét képezik. Az érdeklődő diák számára pedig iránytűként szolgálhat ez az eszköz a műveltség megszerzéséhez.

Az író által leginkább kedvelt, talán a legnehezebb szövegműfaj, az esszé műfaji jegyeinek megismerése, elsajátítása, az írásprodukció mind a jelenlegi, mind a tervezett emelt szintű érettségi egyik sarkalatos követelménye, amelynek hozadéka nem csupán a magyarórákon, hanem minden órán kamatozik. Sőt, az iskolai felhasználhatóság határain jóval túlmutat: az állampolgári, közéleti ember írásbeli stílusának elengedhetetlen tartozéka. Ennek ellenére az esszéírás klasszikusai közül igen kevesen szerepelnek még a középfokú oktatásban is. A Németh-esszék olvasgatása, elemzése során olyan modellt kapnak a tanulók, amely megmenti őket attól, hogy – az esszé eredeti jelentéséhez híven – szövegmű helyett kísérlet, próbálkozás kerüljön ki az érettségiző diák tolla alól. Az irodalmi tanulmányok, esszék mellett orvosi, pedagógiai, művelődéspolitikai, esztétikai írások is bizonyítják, Németh László a szakmai nyelvet is „szépen” használta, nem csak az irodalomét.

Különösen megkönnyíti a tantárgyi modulok színes, változatos kibontását, illetve ezek beépítését az egyes tantárgyakba akár tanári segítséggel, akár egyéni tanulással történik ez. Az oktatásba a legfiatalabb tantárgyi modulként bekerülő mozgókép- és médiaismeret módszertani kidolgozottsága még gyerekcipőkben jár, a tanárok felkészültsége, kompetenciája is hiányos. A helyi tantervek alapján akár önálló tantárgyként, akár a hagyományos tantárgyakba – elsősorban a magyar nyelv és irodalomba – beépülve tanítják, vagy esetleg a kötelező tanórai foglakozásokon kívül: szakköri, fakultációs keretek között, a CD-ROM segíti a diákokat abban, hogy a különböző médiumok eltérő formanyelvét, közlésmódját megfigyelhessék. Például úgy, hogy egy regény- vagy drámarészlet szövegét összevethetővé teszi a rádiójátékkal, a prózai és operai változattal (pl. Sámson). Több regényéből sikeres film is készült: Gyász, Égető Eszter, Irgalom, Iszony, ez utóbbi mozgóképes részlete alapján vitatható meg az alábbi Németh László-i gondolat:„Minél gazdagabb a regény, annál reménytelenebb a film sorsa.”.

A tantárgyi integráció széles skáláját kínálja ez az eszköz, példa erre A két Bolyai: a dráma negyedik felvonásából a felvonásvég szövege elolvasható, a Katona József Színházban 1962-ben előadott darabból ugyanez a részlet meg is hallgatható, ezáltal lehetőség nyílik a dramaturgiai munka megfigyelésére is. Mintegy hangulati előkészítésként a szöveget Rátkay Endre festménye: A két Bolyai vezeti be. A darab másik részlete meg is nézhető, méghozzá kétfajta rendezői felfogásban. Az egyik rendező – Ádám Ottó – vallomása is szerepel a CD-n: Találkozásaim Németh Lászlóval, de egy másik, a szatmári Kovács Ferenc: Rendező szól a darabról című írásai is továbbmutat. Ebben utal ugyanis Németh László: Változatok egy témára című 1961-es műhelytanulmányára, a két darab- és két filmtervváltozattal, naplóval és a rendezői utasításnak is pontos Képzelt beszélgetéssel. Ekkor – remélhetőleg – a sem tanár, sem diák nem tud ellenállni a kíváncsiságnak, és „odalapoz” ezekhez az életműszilánkokhoz, A Bolyaiak drámája c. műhelytanulmányhoz, illetve a Képzelt beszélgetéshez. A Dráma és kísérletben, az Apai dicsőségről szóló részletben az író szól a dramatizált regényről, a regény, a színpad és a film kapcsolatáról a formabontó filmnovelláról. Olvashatunk kritikát is: Abody Béla tollából. Egy matematikatanárral készült interjúban a Bolyaiakról, a geometriáról esik szó. A példa szerint egyetlen dráma is képes összekapcsolni jó néhány tantárgyat és modult. Bőven lehetne hozni a példákat a történelem (gondoljunk csak a „történelmi”, drámákra, vagy még egyszerűbben: az alkotó háromnegyed évszázados élettörténetét tanulmányozva a korszak politikai és kulturális eseményeibe is bepillanthatunk.), a nyelv (ld. a műfordításokat), mozgókép- és médiaismeret, matematika, rajz és vizuális kultúra, tánc és dráma tárgyköreiben megbúvó lehetőségekre. A hon- és népismeret, ember- és társadalomismeret, etika, egészségtan modulok egyes témaköreihez is sok hasznos anyagot talál az érdeklődő. A drámapedagógiai órák ma még nem támaszkodhatnak túlságosan gazdag segédletre. A CD-ROM szöveg-, hang-, kép- és mozgóképanyaga számtalan lehetőséget kínál ehhez a stúdiumhoz. De szépkiejtési, prózamondó versenyek repertoárja is megújítható általa. Az idézetgyűjtemény egy-egy gyöngyszemében ráismerhetünk azokra az elemekre, amelyek nagyobb lélegzetű műveinek gondolati felépítményét adják. Nem töredékek ezek, hanem egy viaskodó-vitatkozó, nyugtalan szellem jelentős alkotásai. Ezek ismeretéből akár versenyt is rendezhetünk.

A tömegkommunikációs műfajok megismerése mindkét oktatási dokumentumban fontos szerepet kapott: a 8. évfolyamon megszerzett alapfokú ismeretek elmélyítése mind a középiskolában, mind a szakiskolában nem csak kívánatos, hanem a továbbhaladás egyik feltétele. Ebben is segít a CD-ROM. Németh László kísérletező szándékai közé sorolható a Tanu című folyóirat megindítása is. Ezt a lapot egyedül szerkesztette, és hasábjain a saját műveit jelentette meg. Ennek az alig öt évet élt folyóiratnak huszonkét száma valóságos eszmei tárháza Németh László 1930-as évekbeli gondolatainak, mert mindaz, ami őt foglalkoztatta, helyet kapott a lapban. Itt hirdette meg a „minőség forradalmát”, és ez az eszme, a minőség fontossága, egész alkotói pályáját végigkísérte. Műhely és laboratórium volt ez a folyóirat a kísérletező ember számára, mert a publikálás lehetősége mellett gondolatainak hatását is megfigyelhette.

Saját néven és Pörje Sándor néven írt műbírálatai betekintést adnak a magyar és világirodalom széles tárházába. Az interjúkból egy másfajta alkotói módszer bontakozik ki: olyan, amelyet nem írásban rögzített, hanem szóban mondott el Németh László, és mondtak el róla a kortársak és az utódok. A megszólalás látszólagos kötetlensége mögött azonban szigorú szabályok uralkodnak, amelyek a „nagy” műfajokkal egyenértékűvé teszik ezeket a beszélgetéseket.

Regény-, dráma- és esszéírói tevékenysége mellett (főként a hallgatás éveiben az előbbiek helyett is szellemi és anyagi szükségből) műfordításokkal gazdagította irodalmunkat, és ezzel újabb ablakot nyitott a világirodalom felé. Rendkívül gazdag a listája az oroszból fordított műveknek (Puskintól Lev és Alekszej Tolsztojon és Gorkijon át egészen a kortárs, az akkori szovjet írókig), de fordított többek között angolból Shakespeare-t és az amerikai Wildert, Németből Kleistet, Lessinget, norvégból Ibsent, dánból Nexőt, csehből Jiráseket, spanyolból Garcia Lorcát. Műfaji korlátokat nem ismert, hiszen verses dráma éppúgy szerepel műfordításai sorában, mint a nagyepikus regény. Ám nemcsak ő fordított, hanem az ő műveit is lefordították szinte valamennyi európai nyelvre. Drámái, regényei, esszéi huszonnégy nyelven jelentek meg, némelyik több kiadásban is: angolul, franciául, németül, oroszul, spanyolul, lengyelül, csehül, szlovénül, ukránul, bolgárul, olaszul, románul, dánul, svédül, norvégül, szlovákul, lettül, litvánul, üzbégül, albánul, észtül, finnül, hollandul, szerbül. Ezek a fordítások jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar irodalom is számottevő helyet kapjon a világirodalomban. Ennek a páratlanul gazdag nyelvi anyagnak csupán töredéke szerepel a CD-ROM-on, de némi idegennyelv-gyakorlásra, stíluscsiszolásra elegendő. A fordítástechnika műhelytitkai is feltárulnak a segítségével.

Egy alkotó utóéletét műveinek népszerűsége jelenti, az íróét írásainak olvasottsága: hány kiadást érnek meg regényei, hány színház játssza színpadi műveit halála után is. Németh László sok kiadást megért művei, a színházakban életre kelt drámái negyedszázaddal az után, hogy eltávozott, bizonyítják tartós jelenlétét immár a XXI. század magyar kulturális életében is. Szinte megszámlálhatatlan a tudományos elemzéseknek, a pályáját vagy annak egyes szakaszait kutató tanulmányoknak, műveit elemző cikkeknek, visszaemlékezéseknek a száma, amelyek életművének folyamatosságát bizonyítják. Születésének centenáriumát országszerte ünnepelték, erre az évfordulóra – többek között – vaskos kötet jelent meg a róla szóló írásokból. De utóéletét jelentik a kortársak és utódok alkotásai is, amelyeknek szellemi fókusza Németh László személyisége: versek, szobrok, emlékérmek, róla elnevezett iskolák, szellemét őrző társaság, könyvtár, a nevét viselő díj, műveit kutató pályázatok, személyes tárgyait őrző emlékszoba, a hagyatékát feldolgozó tudósi gondoskodás nagy kiterjedésű szellemi birodalmának egyre terjedő határait jelölik ki. Ezt is megkíséreltük csokorba szedni.

Ami a tankönyvekben alig megengedhető, a szubjektivitás, a multimédiás eszközön természetes. Ez hozza emberközelbe a „tananyagot”, így lehet nem csak megérteni, de megszeretni is az írót, a művészt, a gondolkodó embert. Kevésbé ismert, hogy több költeményt is írt, főként hódmezővásárhelyi tanári időszakában, amikor „a drága jó nyolcadik”-tól, kedvelt osztályától a tanítványainak ajándékozott emlékkönyvekbe írott egy-egy verssel búcsúzott.

Az író levelezése – melyet egyik leánya, Németh Ágnes állított össze – életművének jelentős részét teszi ki. Ezek a levelek kortársaihoz fűződő kapcsolatairól, barátságairól tanúskodnak, nélkülük nehezebb megérteni Németh László műveit, hiszen az őt foglalkoztató eszmék, gondolatok, ötletek sokszor először ezekben a levelekben fogalmazódnak meg. Így például a Tanu című folyóirat alapításának gondolata, amelyről először a Gulyás Pálnak írt levélben olvashatunk. Baráti szálak fűzték sok alkotóművész és tudós kortársához (csak néhány közülük: Kerényi Károly, Gulyás Pál, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Illés Endre, Bay Zoltán, Benedek András, Borsos Miklós), ezekről a kapcsolatokról, zenei élményekről, irodalmi problémákról, szociális gondokról, kísérletekről, betegségről, támadásokról, sikerekről szólnak ezek a levelek, melyek révén az alkotóműhely titkosabb zugaiba is bepillanthatunk.

A képernyőn – még ha „néma” filmrészleten is – családi, baráti körben megelevenedik előttünk az író, az ember. Máshol megszólal. De olyan mozgóképes részlet is van, ahol a számára oly kedves mezőszilasi tájat, a neki otthont adó vidéket, házat mutatja be, szinte invitál bennünket, a vendégei lehetünk. Megismerhetjük az arcát korszakonként, személyes tárgyait, kapcsolatait, érzelmeit, kötődéseit.

Végigkísérhetjük az életútját olyan családtag kalauzolásával, aki írásművészetének csodálója és értő bírálója is volt egyben. Lányai hangját halljuk, amint erről a nem mindennapi apa-gyermek, tanár-tanítány, orvos-beteg kapcsolatról vallanak. Rendezők, színészek, pályatársak, barátok, kritikusok, tanárok, tanítványok, műveinek fordítója, operába álmodója (a sor folytatható) emlékeznek rá.

A határon túli, a magyart már nem anyanyelvként használó nemzedékeknek szántuk a rövid angol nyelvű életrajzi és életművet bemutató ismertetőt.

A kiadvány az Olvasás Éve alkalmából jelent meg. Hang- és képanyagokkal szeretnénk a könyvespolcokhoz csalogatni, olvasóvá nevelni a CD-ROM használóit. Ezért is kapott külön fejezetet az olvasó Németh László bemutatása. A multimédiát hívjuk segítségül, hogy az olvasás ismét elfoglalja méltó helyét az ismeretszerzésben. Szinte önálló és egyéni Németh László-i irodalomtörténet bontakozik ki azokból az írásokból, amelyek állandó kísérői voltak szellemi barangolásainak. Az orosz, angol, német amerikai, magyar irodalomból úgy válogatott saját maga számára, hogy az ezekről írt naplójegyzetek egyben iránytűt adnak az olvasóknak is: olyan vezérfonalat, amely segít eligazodni az irodalom sok irányba tartó országútjain.

Az író alkotásainak és a róluk írt műveknek gazdag jegyzéke áttekintést kíván adni azoknak, akik tanulmányozni akarják Németh László életművét, valamint a hozzá kapcsolódó irodalmat. A tanulók számára nem csupán azért értékes ez a multimédiás eszköz, mert rengeteg információt tárol, hanem mert ezek integrációjával rugalmas szemléletmódot alakít ki, olyant, amely később is segíti őket életproblémáik megoldásában.

A tankönyvek – terjedelmi korlátok miatt – nem kínálhatnak bő választékot az egy-egy műfajt reprezentáló alkotásokból, a CD-ROM igen. Kezelésének megtanulásával az önfejlesztést, valamint a tehetséggondozást is jól szolgálja, akár a tanórán, akár azon kívül: szakköri, érettségi-felvételi előkészítő foglalkozások és egyéb ismeretbővítési lehetőségek keretében. Mindezt élményszerűen teszi. Minden diák számára egyéni utakat kínál fel az ismeretszerzéshez, mindenki választhatja a saját személyiségének megfelelőt.

Ha ezt a kivételesen gazdag világot a maga teljességében nem is tudtuk bemutatni, de reméljük, hogy az „Üzenet emberiséghez” végre célba ér, a Németh László-i univerzum egyetlen CD-ROM-on is megmutatkozhat.

Erdélyi Erzsébet

Vissza a tartalomjegyzékhez