Steklács János: Az írásbeliséghez kötődő szokások és az írás-olvasás képességének összefüggései

Nyomtatási nézet

Egy sorkatonák körében végzett felmérés tapasztalatai alapján

A közelmúltban több mint félezer sorkatona közreműködésével végeztünk kutatásokat az ország különböző pontjain. Célunk az adott csoport alap- és funkcionális írásbeli képességeinek felmérése, illetve a funkcionális analfabetizmus magyarországi helyzetének kutatása volt. A felmérés egyik érdekes pontjának az írásbeliséghez fűződő szokások és az ezen a téren produkált képességek összefüggésének eredményei ígérkezett. Mostani dolgozatunkban ezeket mutatjuk be.

Az írásbeliséghez kötődő szokások vizsgálatának eredményei

Elsőként ebben a kérdéscsoportban a naplóvezetési és levelezési szokásokra voltunk kíváncsiak. Már egy előző, a büntetés-végrehajtásban végzett felmérésünkből kiderült, hogy a büntetésüket töltő fiatalkorú elítéltek írásbeliséghez kötődő szokásai az életmód radikális változásával lényegesen átalakultak. Hasonlókra számítottunk a sorkatonák körében is.

A naplót vezetők aránya a vártnak megfelelően igen kevés, csupán két százalék volt, az alkalmanként ezt a tevékenységet végzők aránya is mindössze nyolc százalékot tett ki. Határidőnaplót ennél többen vezetnek; a megkérdezettek hét százaléka teszi ezt rendszeresen, tizenhét százalékuk pedig alkalmanként. A határidőnapló praktikusabb, prózaibb műfaj, ez lehet az oka a magasabb aránynak, valamint az, hogy ez kötődik a munkahelyi írásbeliséghez, esetünkben a katonaélet gyakorlatához.

A levelezési szokásokat vizsgálva azt látjuk, hogy ez jóval népszerűbb a fiatalemberek körében, mint a naplóírás. A napi gyakorisággal folytatott levelezés esetében a leggyakoribb a levélváltás a családdal, ezt követik a barátok, végül pedig a hivatalok, intézmények állnak. A havi gyakoriságot tekintve azt látjuk, hogy a barátok megelőzik a családot, féléves, éves levélváltás esetén viszont a hivatali levelezés áll az első helyen. Érdekes az is, miszerint a megkérdezettek ötvenöt százaléka állította, hogy sohasem levelezik a családjával, ötvenkét százalékuk pedig a hivatalokkal nem teszi ezt, a barátokkal nem levelezők aránya pedig negyvenhárom százalék volt.

Minden csoportnál az adott korú népességnek a fele vallotta, hogy senkivel sem levelezik. A kis különbséget mutató arányszámok azt jelzik, hogy nagy valószínűséggel állandósult írásbeliséghez kötődő kommunikációs szokások alakulnak ki erre a korra. A levelezés intenzitását egyénre lebontva is kiszámítottuk, itt azt az eredményt kaptuk, hogy százharmincheten vannak, akik soha, senkivel sem leveleznek, a nagyon ritkán írók aránya is sajnos kiemelkedően magas, százhatvanegy fő.

A következő kérdéscsoportban az olvasási szokásokra – újság, könyv, internezetés – voltunk kíváncsiak. A kapott adatok arról tanúskodnak, hogy nagyon sokszínű a megnevezett sajtótermékek és könyvek műfaja. A fiatalemberek kilencven százaléka adott pozitív választ arra a kérdésre, hogy van-e olyan újság, amit szeret. Ez az arány a könyv esetében viszont csak hatvanhét százalék.

Ha az olvasás gyakoriságát vesszük szemügyre, azt látjuk, hogy a mérleg nyelve még jobban az újság felé hajlik. Csupán két beszédes adat: az újságot sohasem olvasók aránya egy százalék, ez a szám a könyv esetében tizenkettő. A másik oldalon, a naponta olvasók esetében arról tanúskodnak a számok, hogy míg újságot a megkérdezettek ötvennyolc százaléka olvas naponta, könyvet mindössze tizenegy százalékuk.

A nagy különbségekre több magyarázat is kínálkozik. Egyrészt azt kell látnunk, hogy a mindennapi élet túlzott vizualitása jobban kedvez a sajtótermékeknek, másrészt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy korunk fogyasztói társadalmakban élő emberei a rövid informatív írásbeli műfajokat kedvelik jobban. A könyv olvasásához több idő, figyelem, külső és belső csend kell, és sokkal mélyebb, saját magunkkal folytatott párbeszéd szükséges, és ennek sajnos mostani életünk minősége, tempója nem kedvez.

Az internetezést vizsgálva azt látjuk, hogy a megkérdezettek negyvenhárom százaléka sohasem él ezzel a lehetőséggel. A ritkán internetezők száma huszonöt százalék, a havonta és hetente internetezőké huszonkét százalék, a válaszadók egy tizede pedig naponta ül a számítógép elé. Ezeket az adatokat nem tartjuk rossznak, hiszen az újsághoz, könyvhöz képest egy magasabb eszközigénnyel rendelkező médiummal állunk szemben. Tudnunk kell, hogy akárcsak az előző tényezők, az internetezés gyakorisága is nagyban befolyásolja az olvasáshoz-íráshoz kötődő képességeinket. Az információszerzés forradalmi távlatai mellet tehát a Világháló haszna számunkra az, hogy képes lehet az egyén írott nyelvi képességeit eddig nem látott minőségben és mértékben fejleszteni.

A kérdéscsoport utolsó eleme arra vonatkozott, hogy van-e kedvenc költője a megkérdezetteknek, illetve, hogy milyen verseket ismernek. Az itt kapott eredmények szerint a válaszadók több mint kétharmad része nyilatkozta, hogy nincs kedvenc költője és (vagy) nem ismer verseket. Ez igen lesújtó adat. Azok közül, akik igennel válaszoltak, legtöbben az iskolában megismert, többnyire huszadik századi magyar költők verseit említették, de akárcsak a fiatalkorúak börtönében, itt is akadt, aki saját alkotásait nevezte meg.

Az alap- és funkcionális írott nyelvi képességek vizsgálatának eredményei

A felmérés során elemeztük a fiatalok írott nyelvhez kötődő képességeit különböző területeken. A kérdőívben vizsgáltuk a szövegértési képességet alap és funkcionális szinten, valamint az irodalmi szövegértés szintjén, ezen kívül mértük a funkcionális szövegalkotás képességét is.

A szövegértés alapszintjét egy egyetlen bekezdésből álló újságcikkre hat kérdéssel kérdező feladattal mértük. Az ilyen típusú, a szöveg mikrostrukturális értését vizsgáló feladatok olyan kérdéseket tartalmaznak, amelyekre a válasz konkrétan megtalálható a szövegben, minimális kontextusismeret sem szükséges a megértéshez. Ez utóbbit figyelembe véve nem tekinthető örömteli eredménynek, hogy a maximális hat pontot csak a válaszadók fele érte el. Öt pontra a megkérdezettek huszonnyolc százaléka tudta teljesíteni a feladatot, a válaszadók fennmaradó körülbelül húsz százaléka ennél is rosszabb eredményt ért el. Ez a csoport a funkcionális írástudatlanság szempontjából már súlyosan veszélyeztetett.

A funkcionális szövegértést egy időjárás-előrejelzést tartalmazó ábra segítségével vizsgáltuk. A nyelvi információkkal kombinált ábra gyakori jelensége a napi életünknek. Kíváncsiak voltunk, milyen a hatékonysága az ilyen típusú információk megértésének. Ezúttal relatív értelemben kevés, mindössze három százalék azoknak az aránya, akik nem adtak egy helyes választ sem. Kevesen vannak az egy- és kétpontosok is. A három legnagyobb csoportot pedig a három, négy és öt pontot elértek képezik. Ennél a feladatnál az volt a meglepő, hogy bár a négypontosok aránya a válaszadók ötven százaléka, minden kérdésre csak a felmérésben részt vevők tizenhat százaléka tudott jól válaszolni.

Az irodalmi szövegértés vizsgálatakor olyan kérdésekre kellett válaszolni a megkérdezetteknek, amelyekre a válaszok már nem közvetlenül kereshetők ki a szövegből, a megoldáshoz a kontextus megértésére, az írói szándék felismerésére volt szükség, vagyis némi tapasztalatra a szépirodalmi művek befogadásának világából. Azt tapasztaljuk, hogy nagyjából azonos csoportok képződtek a helyes válaszok száma alapján. A legnagyobb csoport a három és négy jó választ adók csoportja (huszonöt illetve húsz százalék arányban), a legkisebb pedig a hibátlan válaszokat adókból áll, ez az összes válaszadó tizenkét százalékát képezi. A szöveg rövidsége és a kérdések egyszerűsége viszont sokkal jobb eredményre engedtek volna következtetni. A legtöbb félreértéssel, bizonytalansággal is ennél a feladatnál találkoztunk.

A produktív képességet vizsgáló feladatoknál a vártnak megfelelően rosszabb eredményeket kaptunk, mint a szövegértés vizsgálatakor. A kérvényírás esetében beszédes és elszomorító az az adat, amely szerint a katonák ötvenöt százaléka nem tudta vagy nem akarta megoldani a feladatot. A rossz eredmény legalább olyan negatív jelenség, mint az elzárkózás a feladat megoldása elől, hiszen az elzárkózás ellenszenvet jelez, amelynek a kérvényíráshoz szükséges ismeretek, képességek hiánya lehet az alapja, és ezzel együtt a frusztráció az esetleges már meglévő kudarcélmény miatt. Azok közül viszont, akik megbirkóztak a feladattal, a legtöbben – a válaszadók tizennégy százaléka – a maximális hat pontot érték el, az öt és négy pontot elérők aránya azonos: tíz-tíz százalék. Azt látjuk tehát, hogy a 18-25 éves fiatalemberek negyedrésze képes mindössze kérvényt írni elfogadható formában.

A csekk kitöltésére már jóval kevesebben kaptak nulla pontot az előző feladathoz képest, önmagában természetesen ez is sok. Különösen magas lett a hárompontosok aránya. A határ, ahonnan kezdve már a posta alkalmazottai segítség, visszakérdezés nélkül fel tudnák venni a csekket, az négy pont. A nulla, egy, kettő és hárompontosok azok, akik rossz vagy hiányos információt adtak meg, esetleg nem jól helyezték el ezeket a csekken. Ha ezt figyelembe vesszük, elgondolkodtató, hogy a megkérdezettek mindössze fele lenne képes önállóan pénzt feladni, továbbá az is, hogy mindössze öten, vagyis a megkérdezettek egy százaléka oldotta meg hibátlanul ezt a feladatot. Itt tehát nem érvényes az előző alkalommal tapasztalt jelenség, amely szerint, aki megpróbálja, jól meg is oldja a feladatot.

Az ajánlott levél feladásához szükséges szelvény kitöltése jellegét tekintve ismét a kérvénynél tapasztalthoz hasonló eredményt mutat. Nevezetesen, hogy a legnagyobb arányban a két végponton sikerült a feladatot megoldani (illetve nem megoldani). Ebben a kérdéscsoportban ez a feladat hozta a legjobb teljesítményt. A válaszadók ötvenöt százaléka kapott maximális pontot, tíz százalékuk pedig csupán egy pontot vesztett. Ez a feladat bizonyult tehát a legkönnyebben megoldhatónak, mégis magas, huszonegy százalék a nulla pontot produkálók aránya, akik közül sokan meg sem próbálkoztak megbirkózni a feladattal.

Az írott nyelvi képességeket vizsgáló feladatok eredményeit összességében is kiszámoltuk, így kaptuk a következő eredményt:

A feladatcsoportban tehát összesen harminchárom pontot lehetett elérni. Amint a diagramon látszik, nincsenek kiugró értékek, egy pontot nem kapott senki, a többi kategóriában egyenletesnek mondható a csoportok eloszlása. Két nagyobb létszámú mezőny látszik kibontakozni, az erősebbe a 18-31 pont között teljesítők tartoznak, míg a másikba azok, akik 8-16 pontot értek el. Ennek alapján azt állíthatjuk, hogy az írás-olvasás képességének minősége szerint a jellemző teljesítmények egyrészt 50 és 90% közötti szinten realizálódtak, másrészt 20 és 40% körüli értéken. Hasonló következtetésre jutottunk, amikor a kérdőívek összes változóját vizsgáltuk; kevesen teljesítenek nagyon rosszul és nagyon jól, valamint közepesen is, bár ők valamivel többen vannak. A két legnagyobb csoport az elfogadható és a jó megoldásokat adók csoportja. Ha ezt az oktatásban használt öt fokozatú értékelő skálán kellene kifejezni, akkor azt mondhatnánk, hogy a legtöbben elégséges és jó osztályzatot kaptak.

Az írásbeliséghez kötődő szokások és képességek korrelációja

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy feltegyük jelen dolgozatunk legfontosabb kérdését, amely így hangzik: Milyen összefüggésben állnak az egyénre jellemző írott nyelvi képességek az írásbeliséggel összefüggő szokásokkal? Ennek kiderítése érdekében egyénre lebontva kiszámítottuk a korrelációs értéket az írásbeli képességeket mutató összpontszámok és a szokásokat vizsgáló kérdésnél kapott eredmények között. Most ezeket mutatjuk be elsőként, majd a csoportbontásos analízis kapott eredményeit fogjuk részletezni. Természetesen azt az eredményt várjuk, hogy a szokások fejlettsége, intenzitása egyenesen arányos az írott nyelvi kommunikációs képességekkel, de ennek mértékéről és a részletekről semmit sem tudunk.

A napló és határidőnapló vezetése nincs összefüggésben az írásbeli képességekkel, egyébként a számítások eredményességét ebben az esetben az igen alacsony csoportlétszámok is veszélyeztetik. Hipotéziseink így itt tévesnek bizonyultak. A levelezés tekintetében a barátokkal és családdal kapcsolatban igaz az állítás, amely szerint minél gyakrabban él valaki ezzel a kommunikációs formával, annál jobb az írásbeli tevékenység eredménye. A levelezésnél számított összpontszám és az írott nyelvi kommunikációs képességek között szintén kimutatható az összefüggés, ennek értéke viszont nem túl magas. Ennek oka az lehet, hogy ezek a szokások nemrég kezdtek kialakulni, az életmód változásával együtt.

Vizsgálatunknak az egyik legmeglepőbb eredménye, hogy a fent említett, családdal folytatott levelezésen kívül minden egyes szokás, amelyet vizsgáltunk, korrelációt mutat az írott nyelvi képességekkel. A levelezés a családdal talán azért kivétel, mert a katonák körében valószínűleg ez a legfontosabb kötelék a civil élettel, és ennek fenntartását nem befolyásolja az esetleges szorongás az írásbeliség felől kapott kudarcoktól, a családi kapcsolat kizárja, hogy bárkiről rossz kép alakuljon ki gyenge írásbeli képességei miatt, ezért a rossz helyesírók, gyengébb fogalmazók is merik használni ezt a kommunikációs formát.

A levelezés gyakorisága alapján összesen 12 pontot lehetett elérni, a kapott pontszámok szerint négy csoportot alakítottunk ki. Az elsőbe, a nullával jelölt csoportba tartoznak azok, akik sosem írnak levelet (0 p.), az egyessel jelölt csoportba ritkán levelezők kerültek (1-4 p.). A kettes csoportban azokat találjuk, akik mindennapjaik során gyakran élnek ezzel a kommunikációs formával (5-8 p.). Mindazokat pedig, akik havonta, hetente leveleznek (9-12 p.) a hármas kategóriába soroltuk.

Mindkét esetben azt látjuk tehát, hogy magas t-érték mellett igen eltérő csoportátlagot produkáltak a megkérdezettek. Akiknek van kedvenc olvasmánya, akár újság akár könyv formájában, az lényegesen jobb képességeket mutat az írásbeliség területén azokhoz képest, akiknek nincs.

Ahogyan már láttuk, elképesztően magas azoknak a száma, akik se verseket nem ismernek, se kedvenc költőjük nincs. Ez az ábra azt mutatja, hogy a negatív választ adók írott nyelvi képességeik tekintetében is alulmaradnak a pozitív választ adókkal szemben, bár a különbség a két csoport átlaga közözött nem nagy.

Összefoglalás

Ahogyan erre számítani lehetett tehát, a korrelációs értékek egyértelműen jelzik, hogy minél jobban kialakultak különböző íráshoz-olvasáshoz kötődő szokások, annál fejlettebbek az írott nyelvi képességek, legyen szó akár az újság- vagy könyvolvasás gyakoriságáról, akár az internetezésről, akár arról, hogy van-e valakinek kedvenc költője. Azt viszont nem gondoltuk volna, hogy ilyen egyértelmű, magas korrelációt fogunk tapasztalni. Egy esetben kaptunk ennél is magasabb értékű korrelációs értéket, amikor a képességeket vizsgáló feladatok közötti összefüggéseket vizsgáltuk. Ezek szerint az egyén szempontjából az írásbeliség területén kialakult képességstruktúra részképességei nagyon csekély szórást mutatnak, és az írásbeli kompetenciánk összetevői szinte azonos fejlettségűek. Ez megerősíti korábbi állításunkat, amely szerint az írásbeliség viselkedésünk része, önálló entitása egyéniségünknek.

El kell gondolkodnunk azon is, hogy milyen következtetéseket kellene levonnunk mindezekből az anyanyelvi nevelés területén. Úgy érezzük, először is azt, hogy az írásbeliség egészen más, komplexebb, valóságosabb szemléletét kellene közvetíteni a gyerekek felé az oktatásban. Második nagyon fontos következtetésünk, hogy a gyerekek írásbeliséggel kapcsolatos szokásait kellene jobban kialakítanunk. A harmadik pedig, hogy az iskola által közvetített írásbeliség szemléletnek a gyerekek által a mindennapi életben valóban használt (funkcionális) írás-olvasás aktusaira kell épülnie.

The habits related to writing and their connection to the capability to read and write

The examinations made by the author among fast half thousand youngsters are presented: the better developed the practice of reading and writing, the more advanced will be their written language ability. The achievements/outcome of the examination can be well used in the field of the mother tongue education. Greater attention should be paid to the development of writing habits.

Die Zusammenhänge unter der Fähigkeit des Schreibens und Lesens und der mit Schriftlichkeit verbundenen Gewohnheiten

Auf dem Basis der Ergebnissen einer unter etwa halb Tausend jungen Leuten vorgenommenen Untersuchung wurde gezeigt, je mehr sich die Gewohnheiten der Fähigkeit des Schreibens und Lesens entfaltet haben, desto entwickelter sind ihre schriftlichen Fähigkeiten. Auf dem Field der muttersprachlichen Unterricht sind diese Ergebnisse sehr brauchbar, deshalb musste grössere Aufmerksamkeit der Enfaltung der mit Schriftlichkeit verbundenen Gewohnheiten.

Vissza a tartalomjegyzékhez