n/a: Anno... Hogyan fogják tanulni a földrajzot százesztendő múlva?

Nyomtatási nézet

– írták 1908-ban –

2008-ban vagyunk. Cudar, goromba szelek, mint fékevesztett, vásott utcai sihederek, tombolva nyargalásznak a föld hátán keresztül-kasul mindenütt. Ahol kéményt találnak, kaján kedvteléssel verik a füstöt visszafelé. Különösen az iskolákban teszik meg ezt nagy előszeretettel. Bejön a tanítónéni. Szippant egyet a füstös levegőből s szól: <Nem hiába, hogy nincs eszük a szeleknek. Azt hiszik, hogy még mindig 1908-ban vagyunk. Akkor persze kacaghattak az emberek tehetetlenségén, mert az emberiség akkor még el volt maradva. De most?!…. Gyerekek szedjük-vedjük sátorfánkat. Iskolánk léghajóját a szolgabácsi épen most pumpolja. Úgy is a Földközi-Tengerről akartam egyet-mást magyarázni. Hát legalább természetben bemutathatom nektek. A szelek épen Szibéria és a Szatmár-síkság felől – észak-keletről délnyugatnak fúnak. Kihasználjuk őket. Egy-kettőre Fiume fölött az Adrián vagyunk. Szaladjatok haza gyorsan. Kérjetek a mamától egy kis ozsonnára valót, s mondjátok meg, hogy estére itthon leszünk.> A gyerekek szélsebességgel hazaszaladnak. Félóra is alig telik bele, már az egész IV-ik elemi osztály a léghajó kosarában ül. A tanítónéni kiadja az indulási jelszót. <Ereszd el!> a léghajó, mint a rabláncaitól megszabadult sas, óriási szökkenéssel a felhők közé veti magát. Nini, a Duna olyan, mint a fekete földre tapadt ezüst pántlika. A Balaton meg puha fehér vánkosnak látszik, a Bakony végnyulványai és a zalai hegyek ágyazatában. Jaj! A Kraszt de csunya! Akárcsak egy hullámzó tenger, amelyben víz helyett száraz csontvázak ringanak. <Vigyázni gyerekek! – hangzik a tanitónéni szava – a tenger fölött vagyunk. Kezdődik az előadás. Csülök Laci fogd a mutató pálcát. Amott látsz két szigetet. Mondd csak, hogy hívják őket?> – <Szicilia és Málta.> –Csacsi te, hiszen még csak most repültünk el Fiume fölött. Ez amire mutatsz Asinelló, a másik kisebb Sansego, a harmadik, amelynek a csücske látszik, Lussin. Édes apád is volt már ott üdülni egy tavaszon. A magyarok már 100 évvel ezelőtt szerettek idejárni.

Vissza a tartalomjegyzékhez