Harkai Hajnalka: A XX. századi totális diktatúrák és a holocaust tanítása a gimnáziumban

Nyomtatási nézet

A Magyar Olvasástársaság (HUNRA) 1998. szeptember 8-i keltezésű, az Írásbeliség Világnapja alkalmából ”Történelemtanítás és szépirodalom” címmel meghirdetett pályázata adta az indíttatást, hogy papírra vessem, majd a bírálóbizottság biztatása, hogy a szélesebb közönséggel is megismertessem a történelem tantárgy tanítása során alkalmazott mód-szereimet.

A pályázati kiírás – a diákok olvasási kultúrájának fejlesztése érdekében – arra ösztönözte a tanárokat, hogy számoljanak be a szépirodalom törénelemórai felhasználásának általuk alkalmazott formáiról. Mivel a történelem sikeresebb, élményszerűbb megismertetésének vágyától hajtva és diákjaim nyitottságától, érdeklődésétől ösztönözve az évek során magam is jó néhány szépirodalmi alkotást beemeltem pedagógiai eszköztáramba, a pályázati felhívás nyomán – eddigi törekvéseimben megerősödve – munkához láttam. Jelen dolgozat a HUNRA pályázatára beadott munka továbbfejlesztett változata.

Hogy történelem-, földrajz-, állampolgári ismeretek és készségek szakos tanárként a szépirodalmat is felhasználom a tanításban, abban minden bizonnyal annak is szerepe van, hogy a pályán eltöltött évek során figyelmem mind inkább a XIX. és XX. század, ezen belül is a napjainkat meghatározó fél- és közelmúlt története felé fordult, mivel úgy vélem, a világban e korok megértése nélkül nem igen lehet sikeresen eligazodni. A megértést segítendő, újabb és újabb megoldásokat keresve, az írásos és képi dokumentumok, kortársi és történészi vélemények bemutatása mellett, egyre többször nyúltam a szépirodalomhoz, mert azt tapasztaltam, hogy annak segítségével lehet leginkább elérni, hogy a középiskolás diákok érzelmileg is azonosuljanak az elmúlt korok embereivel. Hogy miért tartom ezt fontosnak? Mert – tapasztalataim alapján ez a korosztály – életkori sajátosságainál fogva – azt tudja igazán megérteni, amit képes átélni, átérezni is. Ezért lett hatásos eszköz számomra a történelemórán a szépirodalom.

Az irodalmi alkotások tanítási célú felhasználására az alapórákon is sor kerül, ám inkább a fakultációs órákon alkalmazom a tanulók nagyobb érdeklődése, illetve a rendelkezésre álló hosszabb idő következtében. A szépirodalmat használom szemléltetésre, de valamely történelmi probléma sokoldalú megközelítésének, vagy új szempontú feldolgozásának eszközeként is. Kaphat egy vagy több diák feladatot, de a csoport egésze is.

A terjedelmesebb műveket tanácsos már a nyári szünetben elolvastatni. Az idő és a diákok elfoglaltsága függvényében a szépirodalom persze nemcsak könyv alakban, hanem filmfeldolgozás, esetleg színházi előadás formájában is megjelenhet a tanításban.

Jelen dolgozatban a gimnáziumok 12. évfolyamán szereplő, olyan hangsúlyos témák feldolgozási lehetőségeiről írok, mint a XX. századi totális diktatúrák, ezen belül a sztálini Szovjetunió és a Rákosi-rendszer, valamint a holocaust.

A totális diktatúrák tanítása

A század nagy kérdései közül azért tartom különösen fontosnak az e témával való foglalkozást, mert úgy vélem, hogy a mai – demokráciába született – középiskolai korosztálynak, hogy óvni, fejleszteni tudja a demokratikus társadalmi és államrendet, alapos ismeretekkel kell rendelkeznie az elrettentő totális államokról. Tudnia kell, milyen veszedelmes következményekkel járhat a hatalom koncentrálása.

Századunk diktatúráit számos műalkotás segít értelmezni. Lássunk közülük néhányat:

A sztálinizmus feldolgozási lehetőségei

E témakör kapcsán több megoldás is adódik. Elsőként egy kevésbé rendhagyó forma:

Az új anyagot a szokott módon, bőséges szemléltetőanyagot¹ használva, a diákokat is bevonva dolgozzuk fel, majd a lágervilág kialakulásának, működésének, életének bemutatását teljesen a tanulókra bízzuk Szolzsenyicin két művére, A Gulag szigetcsoportra és az Ivan Gyenyiszovics egy napjára támaszkodva. (A Gulag szigetcsoport című műből monumentális volta miatt csak néhány fejezetet jelölünk ki, az Ivan Gyenyiszovics egy napja terjedelme miatt nem okoz gondot.)

A Gulag szigetcsoport első részének első három fejezete a letartóztatásokról, a kínvallatásokról, a mindenkit elérő üldöztetés kiterebélyesedéséről ad képet. A harmadik rész harmadik fejezete a kényszermunkáról – a fehér-tengeri csatorna építéséről – szól. Ezen a ponton azok is bekap-csolódhatnak, akik a másik művet olvasták. A lágerélet sivársága, a rabok kiszolgáltatottsága, az értelmetlen munka, a főhős, Suhov görcsös igyekezte egy újabb nap baj nélküli átvészelésére, megrendítően hat a diákokra.

Faktos órákon – a tananyag ismeretében – érdemes Orwell Állatfarm című regényét is feldolgozni, hisz a 20-as, 30-as évekbeli szovjet viszonyokat szatíra tárgyává tevő „tündérmese” – ahogy Orwell nevezi 1944-ben írt művét – jó lezárása a sztálinizmus témájának, mivel az allegóriák megfejtése módot ad az anyag átismétlésére, a tanultak élményszerű rögzítésére, s a jelenség további árnyalására.

Orwell segítségével végigkövethetjük az állatok felszabadítása gondolatának, az állatizmusnak (leninizmus) a megszületését, az ember (a tőkés) hatalmát megdöntő forradalom lefolyását és megvédését, a szocializmus építésének első, lelkes időszakát, majd az elvek eltorzulását a mind befolyásosabb disznók (bolsevik párt) tevékenysége nyomán, miközben mind nehezebbé válik az élet az Állatfarmon, míg végül kénytelen lesz igénybe venni a környező emberi világ segítségét. A disznók fokról fokra mérséklik az állatok szabadságjogait, s a korábban megtagadott emberi tulajdonságokat veszik fel (két lábon járnak, házban laknak, ágyban alszanak, ruhát viselnek, alkoholt isznak, pénzhez nyúlnak és saját fajtájuk fölött zsarnokoskodnak), majd kiegyeznek az emberekkel (Molotov-Ribbentrop-paktum), s az állatgazdaság visszaigazodik a legrosszabb embergazdasággá, ahol a „minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél” elv érvényesül.

Igen plasztikus a disznókon belüli hatalmi harc bemutatása. Hógolyót (Trockij) az iparosítás (szélmalom) és a világforradalom szorgalmazóját (hírvivő galambok = Komintern ügynökök kiküldése a világba) Napóleon (Sztálin) elűzi a farmról (száműzetés), hogy hamarosan maga álljon elő a szélmalom tervével.

Érdemes a regény valamennyi mozzanatánál elidőzni, hisz Orwell figyelme minden apróságra kiterjed (az iparosítás alacsony technológiai színvonalára, a külvilág megtévesztésére, a régi jelképek megsemmisítésére, újak teremtésére …). Beazonosíthatjuk az egyes szereplők társadalmi hovatartozását is (Mózes – a holló – a papság képviselője, Minimus a rendszer hivatalos költője, Mollie – a kanca – a szalagról és a cukorról lemondani nem tudó, ezért inkább a farmot elhagyó „emigráns” megtestesítője, Rózsi és Bandi – a két keményen dolgozó ló – a jóhiszemű, az áldozathozatalt is vállaló egy-szerű párttagok megjelenítői, akiket idealizmusuk miatt a végsőkig ki lehet használni, a birkák – a változásokból semmit sem értő tudatlan tömeget jelképezik …).^{2, 3}

A XX. századi totális diktatúrák közös vonásai Orwell 1984 című

regénye alapján

Az 1984 feldolgozására a sztálini és a hitleri rendszerrel való megismerkedés után szintén a faktosokkal lehet sort keríteni.⁴

A mű kiválóan alkalmas arra, hogy segítségével összegyűjtsük a totális diktatúrák már megismert jellemző jegyeit, úgymint:

Egypártrendszer (hierarchikusan szervezett párt élén a vezérrel, Nagy Testvérrel).

A párt totális ellenőrzése a társadalom egésze felett.

A polgári szabadságjogok hiánya.

A politikai különvélemény nyilvánosságra kerülésének lehetetlenné tétele.

A propaganda és az erőszak szerepe a társadalom féken tartásában, manipulálásában ((Nagy Testvér szemmel tart, kikapcsolhatatlan teleképkészülék, bérházak között cirkáló helikopteres őrjárat, gondolatrendőrség, riogatás a külső és belső ellenséggel, a múlt meghamisítása, a nyelv, ezzel a gondolkodás leépítése –  újbe-szél …).

Az egyén életének megszervezése (szabadidő közös elöltése).

A nevelés kisajátítása (gyermekek szembefordítása szüleikkel).

A diákokat letaglózza a regény a maga félelmetes mélységeivel. Leginkább az emberi kapcsolatok leépülése, s annak tudatosodása van rájuk nagy hatással, hogy a század diktatúrái milyen közel jutottak az orwelli vi-szonyok megteremtéséhez, annak az embertelen világnak a létrehozásához, amely még a magánéletbe, a csapongó gondolatok világába való visszahúzódást sem engedi meg, s fondorlatos kegyetlenkedéseivel mindenkit képes megtörni, s eléri, hogy az emberek szeressék Nagy Testvért.

Mivel kortörténeti jelentőséggel bír, érdemes a mű szerzőjének élettörténetéről, a regény műfajáról is beszélni:⁵ Orwell 1948-ban írta a műfaja szerint negatív utópiának minősülő regényt. Míg az utópia évszázadokig az optimizmus műfaja volt, és abból indult ki, hogy a jövő csak jobb lehet a jelennél, addig a nagy polgári forradalmak után, a „szabadság, egyenlőség, testvériség” felemás megvalósulásának talaján kialakult a negatív utópia, amely a jelen sivárságát a jövőre is kivetítette.

A világ, amely Orwellt a század közepén körülvette, kevés bizakodásra adott okot. Az emberiség épphogy csak túljutott a II. világháború okozta sokkon, máris szembetalálta magát az atombomba fenyegető rémével, s a kibontakozó hidegháború teremtette új feszültségekkel. És nem csak a háború leselkedett az emberre. Veszélybe került a szabadsága is. A rend nevében nemcsak a náci Németországban és a sztálini Szovjetunióban nyomult előre az állam, hanem a keynes-i elvek térnyerésével az egész nyugati világban. Orwell az emberi és polgári szabadságjogok végleges elvesztésétől tartott. Az 1984 központi gondolata ezért a jól szervezett állam diadala a szabadság felett.

Orwell mélységes kiábrándultságát csak fokozta, hogy baloldali beállítottsága miatt sokáig szimpátiával figyelte az általa igazságosabbnak vélt társadalom megteremtésével kísérletező Szovjetuniót, de a sztálini módszerek miatt keservesen csalódnia kellett.

Tanulságos Orwell műveinek utóélete is. Az 1984-et megjelenése után nyomban a hidegháború szolgálatába állították, hisz azt a totális diktatúrát, amit Orwell lefestett, a „szabad világban” a létező szocializmussal azonosították, pedig Orwell általános érvénnyel fogalmazta meg az emberi szabadság fenntartásának minden központi törekvéssel szembeni elsődlegességét. A szocialista országok mindenesetre –  megóvandó állampolgáraik nyugalmát – elhallgatták az Orwell művek létezését, így csak a rendszerváltás időszakában ismerkedhetett meg velük a magyar olvasóközönség is.⁶

A Rákosi-diktatúra tanításának lehetőségei

A téma tárgyalásakor a diákok már biztos ismeretekkel rendelkeznek a totális diktatúrákról, így fokozottan támaszkodhatunk az önállóságukra. A könyvtári kutatómunka mellett⁷ a közelmúlt jobb megismerése érdekében a nagyszülők, a családtagok és más, a kort megélt személyek meginterjúvolására is biztathatjuk őket. A korszak hangulatának mélyebb átérzése végett, természetesen most is használhatunk szépirodalmi alkotásokat.

A diákokat mindig megragadják az izgalmas életű – számukra is ismeretlen – Faludy György művei. Felhasználhatjuk  verseit, de a Pokolbéli víg napjaim címmel megírt önéletrajzát is. A totális diktatúrát elutasító versei közül az 1950 tavaszán keletkezett Egy bizánci teológus temetése című verse a pártfunkcionáriusok egymáson taposó világát teszi nevetség tárgyává.⁸ Faludy később – szociáldemokrata elkötelezettsége miatt – megjárta az ÁVH pincéit, a kistarcsai és a recski munkatábort is, de ellenállását az üldöztetés sem törte meg s Nyugat Ausztrália című versének szavaival a börtönben, rabláncon is a zsarnok ellen küzdött. Az ÁVH pincéjében költött – a magyar történelem tragikus sorsszerűségén töprengő – Október 6 című verse a mindenkori magyar börtönéjek magányosságába, A vérebek a recski munkatábor embertelen világába vezeti az olvasót. (Verseit rabtársai mentették meg számunkra úgy, hogy megtanulták, majd a fogságból szabadulva leírták és össze-gyűjtötték azokat.) A Pokolbéli víg napjaim című könyvet olvasva is a ma-gyar börtön- és lágerélet mélységeibe szállhatunk alá. A mű – történetük megőrzésével – emléket állít az ártatlanul meghurcolt fogolytársaknak, s feltárja az önkényuralmi rendszer vérlázító aljasságait.⁹

Déry Tibor – irodalomórán részletesen feldolgozott – Szerelem című novelláját a történelem tárgy keretében mint a börtönből visszatérő ember bizonytalanságait, félelmeit tükröző művet idézhetjük fel, hisz abban az író ízezrek korabeli életérzésének művészi megfogalmazását adja.

A történelemórán a totális államot indulatosan elutasító Egy mondat a zsarnokságról című Illyés Gyula költemény is helyet kaphat. A vers mesterien ragadja meg a totális állam lényegét, a mindent maga alá gyűrő zsarnokságot, ami belemarja magát a családba, a szerelembe, a barátságba, a lelkekbe is, hogy végül, a szinte véget nem érő fokozás után a költő kimondja a megsemmisítő ítéletet: „hol zsarnokság van, / mindenki szem a láncban; / belőled bűzlik, árad, / magad is zsarnokság vagy;¹⁰

A holocaust tanítása

Az antiszemitizmus kialakulásáról, két világháború közti felizzásáról, arról, hogy miként vált az a hitleri Németországban a náci ideológia egyik sarokpontjává, s jutott el a zsidóság végleges kiirtására tett kísérletig, a „végső megoldásig” (Endlösung) – ma is előítéletekkel terhes világunkban – az iskolának hiteles képet kell adnia.

E súlyos kérdések tanításakor a szakirodalom¹¹ mellett mindenféleképpen helye van más eszközök igénybevételének is, hogy a morális üzenet: az emberiség egységes faj, s egyetlen ember vagy nép jogát sem vitathatja el senki az élettől – valóban elérje a diákokat.

Az áldozatokkal való érzelmi azonosulás lehetőségeinek megteremtésére adjuk a diákok kezébe Radnóti Miklós munkatáborban született verseit (Hetedik ecloga, Levél a hitveshez, Erőltetett menet, Razglednicák), és Anna Frank naplóját.

A „Kik tették?”, „Hogyan történhetett meg?”, „Kinek mi a felelőssége a zsidóság tragédiájában?” kérdéseit veti fel a tanulók élénk érdeklődését kiváltó Mesterségem a halál című Robert Merle mű, s Thomas Keneally dokumentumregénye, a Schindler bárkája. (Ha van idő, érdemes a diákokkal megnézni a műből készült – sok vitát kiváltott, ám a diákokra nagy hatást gyakorló – Spielberg filmet, a Schindler listáját is.)¹²

Míg Merle a parancsot mindig mintaszerűen teljesítő, gyermekkorától katonás fegyelmű, feltételen tekintélytisztelő, torzult személyiségű Rudolf Höss (a regényben Rudolf Lang) auschwitzi lágerparancsnok életét állítja a középpontba – bemutatva egyúttal a szisztematikus népirtás technikai lebonyolítását is – addig Keneally az egymás mellé sorakoztatott emberi sorsokon, nemes és nemtelen cselekedeteken keresztül eleveníti meg az egykori történetet.

Az idézett művek kapcsán azonban ügyelni kell, hogy világossá tegyük: a holocaust nem csupán néhány szadista őrült (Amon Goeth, vagy a betegesen rendmániás ember, Rudolf Lang) miatt ment végbe, hanem tízezrek aktív és passzív támogatásával, akik a gyilkos ideológiától meggyőzve vagy csupán közömbösségből tették a dolgukat, vagy amikor választaniuk kellett a „valamit tenni” vagy „semmit nem tenni” kérdése közt, az utóbbi mellett döntöttek.¹³

A dolgozat talán elég példával szolgált annak bizonyítására, hogy a történelem középiskolai tanításában milyen sokféle, a megértést, az átélést segítő eszköz áll a tanár rendelkezésére. A változatos módszerek – közöttük a szépirodalom alkalmazása – lehetőséget adnak egy-egy téma többoldalú megközelítésére. Emellett segíthetik a diákok érdeklődésének felkeltését, ösztönzést adhatnak az önálló ismeretszerzésre, s növelhetik az önművelés igényét.

A szépirodalom történelemórai felhasználása alkalmas lehet továbbá a mindinkább  visszaszoruló olvasási kultúra megerősítésére. Azáltal pedig, hogy számos – a középiskolai anyagban nem szereplő alkotóval – ismertet-hetjük meg a diákokat, gyarapíthatjuk irodalmi műveltségüket is.

Harkai Hajnalka

1   André Gide: Visszatérés a Szovjetunióból (Interart, Budapest, 1989)

    Életrajzok a bolsevizmus történetéből (ELTE, 1987)

    Roj Medvegyev: Ítéljen a történelem (Kossuth Könyvkiadó)

    Sztálin (Angol dokumentumfilm)

2   Ha időnk engedi, nézzük meg a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásáról készült videofelvételt is.

3   A sztálinizmus iránt érdeklődő tanulóknak további könyvek ajánlhatók:

    - Salamov: Kolima

    - Arhur Koestler: Sötétség délben

    - Borisz Paszternak: Zsivágó doktor

4  Megnézhető a mű filmváltozata is, de annak megértése a sok – filmen nehezen követhető – belső monológ miatt elég nehéz.

5   Források:

    - Sükösd Mihály: Orwell és a negatív utópia – utószó az 1984 című regényhez (Európa Könyvkiadó, Bp., 1989)

    - Raymond Williams: Orwell (Gondolat, 1989)

6   A regény feldolgozása után a két totális állam, a sztálini és a hitleri összehasonlításával fejezhetjük be a sötét témát. Ehhez Ormos Mária gondolatrendszere szolgálhat alapul. (Ormos Mária: Nemzetszocializmus – sztálinizmus, História, 1995/4.)

7   A Rákosi-korszak dokumentálását segíthetik az alábbi művek:

    - 1956-ról 40 év után (dokumentumfilm)

    - Kardos Sándor-Jávor István-Kováts Albert-Kenedi János-Pető Iván-Vági Gábor: „Hol             zsarnokság van, ott zsarnokság van” (Héttorony Könyvkiadó)

     -  Nehéz esztendők krónikája 1949-1953

       Szerkesztette: Balogh Sándor (Gondolat, 1986)

     - Nemes János: Rákosi Mátyás születésnapja (Láng kiadó, 1988)

    - Szöveggyűjtemény az 1945 utáni magyar történelem tanulásához Összeállította: Jóvérné Szirtes  Ágota és Sipos Péter (Tankönyvkiadó, 1990)

8   A párt, a párttagok körében játszódik az Angi Vera című film is.

9  A recski munkatábor helyén néhány éve kialakított történelmi emlékhely, s a budaörsi Szoborpark Múzeum meglátogatása további mélyreható benyomásokkal gazdagíthatja a diákokat.

10 A faktosokkal Bacsó Péter A tanú című filmjét is nézzük meg, mert az a végletekig fokozott túlzásaival, jól felépített dialógusaival, találó képi világával maradandó nyomot hagy a diákokban.

11 A több témakörön átnyúló – a magyarság történetét is beárnyékoló – kérdéskör tanítása során             felhasználható szakirodalomból néhány:

    - Berend T. Iván: Válságos évtizedek (Magvető, 1987)

    - Gerő András: Zsidó utak magyar keretek a XIX. században (Kritika, 1992/1-2.)

    - Ormos Mária: Hitler (T-Twins Kiadó, 1994)

    - Prepuk Anikó: A zsidóság Közép- és Kelet-Európában (Csokonai kiadó, 1997)

12  A film feldolgozásához érdekes szempontokat ad Erős Ferenc A válság szociálpszichológiája című tanulmánygyűjteményében a Schindler, a földönkívüli című esszében. (Twins Kiadó, Budapest, 1994.)

13  E kérdések jobb megértését segíti Kepes András Apropo című műsora Tükör című darabja, amelyben a társas viselkedés olyan kísérleteit mutatja be, amellyel amerikai szociál-pszichológusok – Aronson és Zimbardo – a XX. századi diktatúrák működésének lélektani hátterét igyekeztek feltárni. (A filmben érintett kérdéskörről bővebben olvashatunk Aronson A társas lény című könyvében – Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest 1994)

Vissza a tartalomjegyzékhez