Varga Zsuzsanna: Szakmai szolgáltatások az iskolai könyvtáraknak

Nyomtatási nézet

A pedagógiai szolgáltatók törvényi, jogszabályi kötelezettségük, és a fenntartó által meghatározott mozgásterük alapján határozzák meg magukat. Ideális esetben jó kondíciókkal – tárgyi és humán – szolgáltatnak a helyi oktatási igényeknek megfelelően, és „piaci” követelmények között.

A befolyásoló tényezők rendre szétszabdalják azt a bizonyítható tényt, hogy a pedagógiai szolgáltatások közvetlen nemzeti oktatási célokat szolgálnak, feltételezve, hogy működik a megegyezésen alapuló oktatási-közoktatási célok egységes minimuma. (hagyományok, források, politika, szándékok)

Az iskolai könyvtárak számára két szinten fogalmazódnak meg a szolgáltatási feladatok:

Az összintézeti szolgáltatási funkciók szintjén a térség pedagógusainak, pedagógushallgatóknak, a képzésben, továbbképzésben résztvevőknek, intézeti munkatársaknak, önkormányzati szakembereknek jelennek meg a szolgáltatási feladatok. Ezeket szolgáltatási partnereken (szaktanácsadók), konferenciákon, rendezvényeken keresztül látják el.

Az utóbbi időkben a szaktanácsadói státusz, szerepkör megrendült, meglehetősen romlott mozgásterük, valós működési lehetőségeik. Az intézetek működésére visszahatva nem kívánt „arculatváltozást” okozott.

Az iskolai könyvtárak számára jelentkező másik szolgáltatási funkciót a pedagógiai szakkönyvtárak töltik be. A szakkönyvtárak szolgáltatásainak biztosítása, kiszámíthatósága közvetlen szakmai, módszertani tartalmakat érvényesít.

A szolgáltatási kínálat, a közoktatási gyakorlatban legdominánsabban az első szinten, összintézeti szinten jelenik meg. Így igen gyakran kihasználatlan a megfogalmazott és közkinccsé tett szakkönyvtári kínálatok ajánlata. A pedagógiai szakkönyvtárak – nagyon helyesen – nem közvetlen könyvtárszakmai-intézeti szolgáltatási célokat is magukévá tesznek, mint a minőségbiztosítás, minőségfejlesztés működtetése, kiterjesztése, tantárgy-, műveltségterület-, iskolatípus-gondozása.

A magukat meghatározó intézeti pedagógiai szakkönyvtárak különböző módon tájékoztatják használóikat a szolgáltatás minőségéről, besorolásáról. Nem nyilvánosnak nevezik meg magukat, helyenként korlátozottan nyilvánosnak rögzítik dokumentumaikban, híranyagaikban a működés módját.

Szerencsés lenne természetesen az intézeti stratégiai tervben és a fenntartó támogatásával minden olyan szolgáltatási helyen, amely arra alkalmas megfogalmazva az alapító okiratban is, a Szervezeti és Működési Szabályzatban rögzíteni, az önálló intézményegység státuszát lehetővé tenni. Ezen lépések megtétele után lehet a nyilvános könyvtárak sorába kerülni, melynek egyéb kritériumai okán is ajánlott lehetőség.

A feladatok és szolgáltatások megerősítésének kiváló tere és a praktikus közléseknek, információknak helyei az információs lapok és a naprakész honlapok. Sok jó intézeti példa van már ezekre.

Elengedhetetlen a jó helyi – területi – tervezés a közvetlen szakmai előkészítő munkával, egyeztetésekkel, korrekciókkal. A megyei közoktatási tervek különböző tartalmakkal, szimbólumokkal, hangsúlyokkal rendelkeznek. Befolyásolja ezeket a bürokratikus modellezés is. A felülről szerveződő struktúráknak a legnagyobb hiánya, hogy eltolódhatnak a szolgáltatási arányok. A markánsan összetartozó területek nem fogalmazódnak meg együtt. A jogszabályok rossz vagy öncélú értelmezése a tervezést negatívan befolyásolják. A nyomon követés szolgáltatási szinten teljesen elsikkad, testületi elemzés ugyan történik, de a gyakorlati összekapcsolás csak a „legfontosabbnak” ítélt területeken működik. Így történhet meg, hogy a pedagógiai tájékoztatás, a pedagógiai információk, az eszközrendszer (elektronizáció, taneszközök) és a pedagógiai szakkönyvtár nem tartalmában és lényegében kapcsolódik össze. Ezeket intézeti szinten a szakmai dokumentumokban rögzíteni szükséges (munkaterv, stratégiai terv, minőségfejlesztés), amely alapja a megyei – területi – tervezésnek. A belső infrastruktúrák kiépítése pedig országos együttműködés, ajánlások, referenciák figyelembevételével kialakítható.

Természetesen nagy területi különbségek vannak az intézményi működések, szolgáltatások tekintetében. Nagyban függ a GDP arányától, a helyi forrásoktól, kondícióktól. Kivételes helyet foglal el a szakmai elkötelezettség, a helyi tapasztalatok, a hagyományok, a jövőbe vetett hit, saját erőink – tárgyi, humán – megítélése, értékén való kezelése, az állandó külső megerősítés. Rendkívül meghatározó az országos rendszerhez való kapcsolódás. Az intézetek nagy erőfeszítéssel biztosították, hogy az elmúlt években ez megtörténjen.

A normatív ráfordítási arányok szerencsésebbek lennének, mint az állandóan változó és nem kiszámítható fejlesztési lehetőségek. Az összköltségvetés százalékos arányát (fenntartói javaslatra is) biztosítani kellene szakmai-, módszertani információk, dokumentumok-, eszközök fejlesztésére. A fenntartható működés és a szolgáltatás érdekében.

Ma a kitörési lehetőség igen csekély, meghatározóak azok a források, amelyek rendelkezésre állnak. Nyomasztó bevételi prés nehezedik az intézetekre, szolgáltatókra, amelynek nagysága időnként irreális és nem veszi figyelembe az irányítási célokból adódó központi források mennyiségét, a feladatok teljesíthetőségét. A szakkönyvtári fejlesztések gyakran csupán pályázatok útján valósulnak meg. Nincs állandó költségvetés, beszerzési biztonság. Ezek miatt a gondok miatt is javasolt intézményegységként működni, a hoz­zákapcsolt informatikai, módszertani feladatokkal.

Új elem, hogy szolgáltatást igénylő intézményekhez, iskolákhoz rendelték a költségvetési forrásokat. Számos előnye mellett jelentős problémákat is felvet a felhasználás szerkezete és a „kitüntetett” szolgáltatók köre. Az iskolák eddig kevéssé voltak érdekeltek abban, hogy maguk döntsék el, milyen szolgáltatást vásároljanak meg. Hagyományaink szerint a méltán fontos tantárgyak, műveltségterületek, természetszerűleg szolgáltatásigénylők lesznek, míg a könyvtári szolgáltatásokra, az iskolai könyvtári szaktanácsadásra pozícióvesztés vár. Ehhez hozzájárul a kétszintű érettségi, felvételi koncepció szolgáltatást igénylő kényszerei.

Más ugyancsak „mostoha” területek is lesznek, és ide sorolom az informatikát, mint egy tantárgyba, műveltség területbe nem beszorítható ismeret- és szemléletalakító-módszertani tudást is. Így a teljes információs kultúra didaktikus (közoktatási feladatok) fejlesztő jellegű terjesztése sérül.

A területi különbségeket erősítik az intézményi, szakkönyvtári eltérések. A különbségek egy egész megye, terület, régió szakmai, módszertani kondícióit befolyásolják. A húzó megyéknek területeknek nagy a felelőssége.

A különbség az érdekérvényesítő szerepekre is kiterjed, meghatározza a lehetőségeket, hosszabb távon befolyásolja a szűkebb- és tágabb közoktatási környezetet.

A működtetés a racionalizálási láz következtében igen változatos, így ma már igen sokféle megoldás létezik, kisebb - nagyobb hatékonysággal:

• önálló önkormányzati intézmény,

• közhasznú gazdasági társaság,

• integrált intézmény,

• többcélú intézmény irodája,

• felsőoktatáshoz kapcsolódó intézmény.

Jelenleg is „forognak” az új megoldások. Nem segíti a változó struktúra a szabályozás, felelősség, szolgáltatás dinamikus, kiszámítható egységét. Hiányzik a tapasztalatok elemzése, a tartalmi viták az életben maradás miatt leblokkoltak.

Vissza-visszatérő politikai, közigazgatási, tartalmi hiba a teljes körű szolgáltatások megkérdőjelezése. Fékező hatású a kiszámítható források hiánya.

Kevésbé látható a valószínűleg kikerülhetetlen közigazgatási reform, a régiós, és kistérségi szolgáltatások megjelenítése, intézményesülése. A pedagógiai szakkönyvtárak keserves tapasztalata (nem különben a szolgáltatásé) hogy, presztízsvesztéssel nem lehet minőségi szolgáltatást biztosítani. A korszerű, hatékony működés a modern szervezeteket nagymértékben foglalkoztatja. Kétségkívül nem túlbecsülve a formalitást, szervezést, vezetést, minőségfejlesztést, a pedagógiai szolgáltatók nagy tehertétele a rossz szervezeti felépítés.

Amit a honlapokból üzen a partnereknek a legtöbb pedagógiai intézet az a pedagógiai tájékoztatás, pedagógiai csoport, könyvtár, információs szolgáltatások kapcsán tisztázatlan „belső viszonyokat” tükröző struktúra. A külön megjelenő területek inkább elaprózott feladatokat jelentenek.

A pedagógiai tájékoztatás és a könyvtári dokumentum- és információszolgáltatás egy intézményegységet feltételez, amelynek hozadékai, előnyei:

• az önálló szakmai működés,

• vezetői státusz, jogkörök, felelősség meghatározása,

• garantált költségvetés biztosítása,

• partneri viszony kialakítása, kivívása,

• érdekérvényesítés állandósítása,

• nyilvános könyvtári funkciók jogi feltételeinek kivívása.

A szakmai szolgáltatások a leghatékonyabban az iskolai könyvtárakban úgy jelenhetnek meg, ha az előbbi feltételek minimálisan biztosítottak. A szakmai követelmények működési feltételeit teljes körűen csak úgy tudják segíteni a szolgáltatók, ha tudatában vannak a terület, iskolatípus alapkövetelményeivel, melyek:

• az alkalmas helyiség biztosítása,

• könyvtárostanár,

• optimális gyűjtemény,

• szabadpolcos állományrész,

• megfelelő nyitva tartás.

Tisztában kell lenni a gyűjtemény szerkezetével, és az eszközökkel is:

• az információhordozók használatának biztosításával és feltételeivel,

• a nyilvántartáshoz szükséges eszközök biztosításával, az elektronizációval és rendszereivel,

• a kapcsolattartás hasznával, fontosságával és módszereivel.

A szolgáltatások igénybevételének összes módjának és hatékonyságának elemzését kell feldolgozni, és közzé tenni. Meg kell teremteni országos minták, modellek átvételét, fejlesztését. Könyvtárszakmai és pedagógiai szempontok alapján meg kell fogalmazni az alapfeladatok teljesítésének elengedhetetlen feltételeit:

• a gyűjtemények fejlesztését, feltárását, őrzését, gondozását, ren­del­kezésre bocsátását,

• a tájékoztatás korszerű és hatékony lehetőségeit, eszközeit,

• a tanórai foglalkozások módszertanát,

• az egyéni és csoportos helyben használat hátterét, mű­hely­mun­ká­ját,

• a kölcsönzés típusos feladatit, speciális, csak iskolai könyvtári rendszerét, problémáit,

• a „tartós tankönyv” teljes körű meghatározását, szakmai-, in­téz­mé­nyi-, gyűjteményi szerepének tisztázását.

A kiegészítő feladatok már nem annak minősülnek, beépültek, sőt domináns szerepkörré váltak:

• a tanórán kívüli foglalkozások,

• a másolás,

• a számítógépes informatikai szolgáltatások,

• tájékozódás és tájékoztatás az országos könyvtári rendszerben,

• közreműködés a tankönyvellátás megszervezésében.

A szakmai szolgáltatások fejlesztése helyi önálló és országos projektek útján történik. A helyi és országos projektek azonosan működhetnek jól és hatékonyan, ha biztosított:

• a projektek megvalósítása,

• a referenciahelyek megteremtése,

• a közös adatbázis működtetése,

• tankönyvtári együttműködés (tankönyvcsaládok biztosítása, inspirációs információk közvetítése, hozzáférhetőség növelése),

• honlapok fejlesztése,

• a minőségfejlesztés szakkönyvtári, iskolai könyvtári alkalmazása az intézeti, szolgáltatási környezetben.

A helyi együttműködést segíthetik a Megyei Közalapítványok, uniós pályázatok, egységes könyvtári integrált rendszerek alkalmazása, levelező listák működtetése, közös információs felületek kialakítása az iskolákkal, országos szolgáltatókkal és partnerekkel.

A szakmai szolgáltatások eredményességét leginkább három tényező befolyásolhatja, segítheti pozitívan:

• az irányítási rendszer szándékai, forrásai,

• az információs és tájékoztatási rendszer működtetése, fejlesztése, flexibilitása (kistérség – régió – uniós gyakorlat alkalmazása),

• a módszertani kultúra fejlesztése.

A mi feladatunk, mint a pedagógia és a könyvtár szakmai célok elkötelezettjeinek a következők:

• a közigazgatásban megtaláljuk a helyünket (kistérség, - régiós feladatok) és a hely igények kiszolgálása megtörténjen,

• az országos rendszerben kihagyhatatlan és fontos szerepet tudjunk betölteni,

• a legtekintélyesebb intézményei legyünk a módszertani kultúra terjesztésének.

Ezen feladatok megvalósításában, a célok elérésében jelentős szerepet töltenek be az országos háttérintézmények, a szakmai szervezetek. Az együttműködési szándék megfogalmazásában, intézményi háttér fejlesztésében, a központi szolgáltatások biztosításának kidolgozásában nem kétséges, hogy az idő és a forrás mellet a személyi- és humán erőforrás a legfontosabb tényező.

Vissza a tartalomjegyzékhez