Molnárné László Andrea: A dialektikus anankológia és a Biblia értése

Nyomtatási nézet

Az Európai Unióhoz való csatlakozás számos gazdasági, politikai, jogi kérdést vet fel, de nem hallgathatjuk el a vallási ökumené, a vallások globalizációjának jelentőségét, a felekezetek szerepét a soknyelvű Európában. Európa keresztény földrész, még akkor is, ha szép számban találunk nem keresztény vallásokat is. A kereszténység alapja a Biblia. Ez a tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy értheti-e ugyanúgy a Bibliát egy holland orvos, mint egy magyar református földműves? És ha nem ugyanúgy értelmezik, milyen megoldást lehet találni arra a problémára, hogy az „egy Istenben hiszünk” hogyanja egységessé váljon?

A Biblia mint írott szöveg, az évszázadok óta meglehetősen sok vitára adott alapot, és ezek egy része megoldatlan is maradt. Ez a tanulmány arra a kérdésre helyezi a hangsúlyt, hogy bizonyos tényezők milyen módon változtatják meg az olvasott szöveg értelmét az egyén számára.

Az írott szöveg megértése számos tudomány központi kérdése. Foglalkozik vele a pszicholingvisztika, az olvasáskutatás, mint önálló disciplína, a hermeneutika, a pedagógiai módszertan, stb. Ebben a tanulmányban én az anankológia, szemszögéből vizsgáltam a Bibliát. Nemcsak azért választottam a Bibliát a vizsgálat tárgyává, mert a keresztény Európa egyik „legnagyobb közös osztója”, azaz minden ország egyik irodalmi, teológiai alappillére, hanem, mert vitathatatlanul az egyik leghasznosabb olvasmány. Ezenkívül az egyetlen olyan írott szöveg, amelyet a kereszténység elfogad Istentől ihletettnek. Mint ilyen, teljesen egyedülálló, éppen ezért számos ok merülhet fel arra nézve, hogy írott szövegként elemezzük. Nem szabad azonban elfelejtkezni arról, hogy isteni ihletettsége miatt nem hagyhatunk figyelmen kívül bizonyos dogmatikai tanításokat.

Az olvasás és az olvasott szöveg megértése meglehetősen összetett agyi folyamatok eredménye. De nemcsak mentális tevékenység szükségeltetik ahhoz, hogy egy olvasott szövegből azt értsük, amit a szerző – adott esetben Isten, a próféták, tanítványok, apostolok segítségével – valóban kommunikálni akart, hanem más faktorok, pl. kulturális, vallási, társadalmi háttér, is befolyásoló tényezőként jelentkeznek.

A tudomány neve, anankológia, a görög ananké szóból származik.¹ Ennek a szónak az ógörögben két jelentése van. Az első az akarat korlátozása, külső kényszer, mint sorsmeghatározás által. Ebben az értelemben az ananké szó jelentése szenvedés, gond, szükségszerű, valamint jelenti a kényszerű eszközöket, mint például börtön, láncok, béklyók, valamint a végzetet, mint morális kényszerűséget is. A második, meglepő jelentése a vérrokonság. Úgy gondolom, a görög ember tudatában gyönyörűen összekapcsolódott ennek a szónak a jelentésköre. Megérezték azt, hogy a vérrokonság, a hely, ahova az ember születik, a rokoni szálak, bizonyos szintig börtönbe zárják, és ezzel egyidejűleg megkötözik az embert, sorsként nyomják életére bélyegüket. A sors a vérrokonoktól származó választási kényszer a szerelemben, barátságban, foglalkozásban, betegségben és halálban.

Szondi Lipót volt az, aki az anankológia, a sorstan, sémáját megalkotta. Szondi ezt a modellt az alábbi módon ábrázolta:²

Szondi az első négy tényezőt, az ösztön természetet, a genetikus örökséget, a szociális környezetet és a mentális környezetet, kényszersorsnak, a fent maradó kettőt, a szellem legfelső instanciáját és az Én –t, választott sorsnak nevezi.

Az alábbi tanulmányban azt kívánom megvizsgálni, hogy ezek az összetevők, amelyeket Szondi az emberi lét alapvető meghatározójaként nevez meg, mennyire gátolják vagy segítik az egyént a Biblia olvasásában és megértésében. Úgy gondolom, hogy az emberek életében nemcsak az úgynevezett nagy döntések, mint a továbbtanulás, a pályaválasztás, a társválasztás, a munkahelyválasztás függ különböző külső és belső faktoroktól, hanem az ilyen mindennapi tevékenység, mint a Biblia olvasása, megértése és feldolgozása is. Ez a kérdés napjainkban azért is meglehetősen fontos, mert az Európai Unióhoz való csatalakozás felveti a vallások, kultúrák bizonyos szintű globalizációját. Az alábbiakban a fent bemutatott Szondi-féle sorstesztet kívánom pontról pontra elemezni a Bibliaértés szemszögéből.

I. Genetikus örökség

Genotropizmuson Szondi azt a folyamatot érti, mely során két ember öröklött elemeinek, génjeinek latens ereje – melyeket családi tudattalanjuk öröklött génállományában azonosan vagy rokon módon hordoznak – egymásra vonzó hatást gyakorolnak.³ Genetikusan örökölni lehet bizonyos tulajdonságokat, amelyek segítik vagy gátolják a szövegértést, mivel azonban ez a következő pont alatt kerül tárgyalásra, ennek részletezését itt mellőzöm.

Ha organikusan nem szenved az egyén valamilyen károsodást, akkor az agyunk és szemünk cizellált együttműködését mindenképpen genetikailag garantált feltételnek vehetjük.⁴ Ebből következően a legtöbb ember képes elsajátítani az olvasás képességét, ennek sebessége és minősége azonban a gyakorlásra szánt időtől függ.

Genetikusan örökölhető, az olvasás folyamatában nélkülözhetetlen, a rövid idejű memória minősége. Ez lehetővé teszi, hogy az értéshez feltétlen szükséges elemeket bizonyos rövid időn belül felidézzük. Ez a képesség is az egyén hozzáállásától függően fejleszthető.

II. Ösztön természet

Bármennyire meglepően is hangzik, de az olvasás, az olvasott szöveg értése, sikere függ bizonyos tulajdonságok meglététől vagy hiányától. Az olvasott szöveg megértésekor vannak olyan mikrokészségek, amelyek elengedhetetlenek.

Erre példa a tolerancia.⁵ Ha valaki természeténél fogva nem elég toleráns, akkor annak nagyobb nehézséget jelent egy olvasott szöveget megérteni, hiszen az idegen szavakkal szemben nagy toleranciára van szükség. A Biblia esetében ugyan nem sok idegen szóval kell számolnunk, hiszen a Biblia a köznyelvi görögön íródott, és a fordításnál is törekedtek a közérthető szavak használatára, ennek ellenére vannak olyan szavak, amelyek ugyan ismerősnek csengenek, de értésük sok olvasó esetében bizonytalan. Példának lehetne említeni a „kegyelem” lexémát.

Egy írott szöveg esetén a nem ismert szavak megértése kisebb nehézséget jelent, mint a beszélt kommunikációban, mert ott lehetőség nyílik az előző sorokhoz, oldalakhoz való visszatérésre, esetleg a szótárban való utánanézésre, ebben az esetben viszont a lelassult olvasás iránt kell toleranciát mutatni.

A legnagyobb kihívás a szövegben rejlő implikáció feltárása, a sorok közti olvasás, amely azt kívánja, hogy legalább ideig – óráig a szerzővel és hőseivel azonosulva szemléljük a világot. Ez meglehetősen nagy empátiát követel az olvasótól.⁶ Ennek a beleérző készségnek a hiányában nehezen érthetjük meg a Bibliai szereplőket, szerzőket. Empátia híján nehezen érthető például Ábrahám hite, mikor fel akarta áldozni Izsákot.

Az írott szöveg jellegéből következően megnő a jelentősége az olyan képességeknek, mint a nyelvtani jelenségek, nyelvtani funkciók iránti érzékenység mind a mondat határain belül, mind a mondaton túlmenően hosszabb szövegrészekben.⁷

Bármennyire meglepően hangzik, nem elhanyagolható tulajdonság a szövegértés szempontjából az egoizmus.⁸ A kognitív tudományok eredményeinek hatására egyre növekszik az a meggyőződés, hogy a kommunikáció résztvevői inkább felépítik egy szöveg értelmét, minthogy „kapnák” azt a szövegből. Különösen érvényes ez az írott szövegre, amikor az író és a címzett közt nincs interakció. Egy dialógus során a hallgató visszakérdezhet, magyarázatot kérhet, és a nem verbális tevékenységei által a beszélőt gondolatának mélyebb kifejtésére „kényszerítheti”. A párbeszéd alatt sokkal kevesebb információ vész el, a felek sokkal jobban megérthetik egymást. Ezzel szemben egy írott szöveg megértése, mondanivalójának dekódolása sokkal inkább függ az olvasó személyiségétől, sőt önzésétől. Más szavakkal szólva: az olvasó azt ért meg vagy inkább azt ért ki egy Bibliai-részből, ami neki tetszik, ami az énképét túlzottan nem rongálja.

Más írott szöveg olvasásakor talán nem játszik túl nagy szerepet, de a Biblia esetében mindenképp megemlítésre méltó az alkalmazkodó képesség. A Biblia egyaránt hordoz magán beszélt és írott nyelvi specifikusságokat is, és talán túl sok beszélt nyelvit ahhoz képest, amit egy írott szövegtől előzetesen várnánk. Az emberek ismereteiket sémáknak nevezett szervezett struktúrákban őrzik.⁹ A szövegértést a megfelelő sémák aktivizálása elősegítheti. Az írott nyelvről (amennyiben ez nem egy étlap, katalógus, vagy bevásárló lista) olyan séma épült be az emberek tudatába, hogy az többnyire összeszedett, megtervezett, logikusan elrendezett. Ehhez képest Pál apostolnál gyakran nincs közvetlen kohézió a mondatok között, vagy a gondolatmenet félbeszakad. Ehhez a beszélt nyelvre jellemző tulajdonsághoz a Bibliaolvasás közben nagyfokú alkalmazkodási képességre van szükség. Nemcsak Pál apostolnál tudunk felfedezni ilyen beszélt nyelvi sajátosságokat, hiszen a teljes Újszövetség a koiné, azaz a beszélt görög nyelven íródott, ellentétben a klasszikus göröggel. Ez főként akkor igényel különös figyelmet, ha valaki eredetiben akarja olvasni a Bibliát, hiszen ezekből a beszélt nyelvi specifikusságokból a fordítók sokat nem is tudnak átadni (pl. funkciótúlbiztosítás vagy a kétnyelvűség okozta nyelvi jelenségek).

Bármilyen írott szöveg értésekor nagy szerep jut az emberismeretnek. Természetesen nem minden esetben adatik meg, hogy az olvasó személyesen ismeri az általa olvasott mű szerzőjét, de ha igen, akkor a jó emberismeret a megértést megkönnyíti.

A Biblia olvasása, értése, esetén ettől az emberismereti tényezőtől eltekinthetünk, hiszen részletes írásos bizonyítékok nem maradtak fent a Bibliai szerzők, szereplők jelleméről. Az viszont kétségtelen, hogy ez a tényező lényegesen megkönnyítené pl. a hamis sáfár történetének megértését. Ha tudnánk, hogy Jézus néha ironikus volt a tanítványaihoz, akkor arról az igéről, hogy „szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonon…” bizton állíthatnánk, hogy Jézus pontosan az ellentétét akarta kifejezni.

A fentiekből is könnyen belátható az a tény, hogy bizonyos tulajdonságok megkönnyítik, vagy egyenesen megakadályozzák az olvasott szöveg értését.

III. Szociális környezet

A Biblia olvasásával összefüggésben Szondi terminus technicusát én szociokulturális környezetre módosítanám, ugyanis nemcsak a Bibliaolvasó emberek társadalmi háttere játszik szerepet a Biblia értésében, hanem kulturális kapcsolatrendszere is.

A társadalmi háttér, a politikai rendszer, amelyben az emberek élnek, befolyásolják azokat az asszociációkat, amelyek az olvasás során felmerülnek, és segítik vagy gátolják a megértést. Ezért fordulhatott elő, hogy a Bible, New Revised Version „pioneer” (úttörő) szót alkalmazott fordításként a görög αρχγος angol megfelelőjeként a Zsidókhoz írt levél 12:2 – ben. („…. Looking to Jesus the pioneer and perfect…” ami szó szerint annyit jelent, hogy „nézve Jézust, az úttörőt és tökéletest….”Az úttörő ebben az értelmében az első, az első jelentős jelentését hordozza magában.) Úgy gondolom, ezt egyik magyar Bibliafordító se merte volna megtenni, és nem azért, mert az úttörő szavunk nem egyezne elsődleges értelemben a görög αρχγος szóval, hanem mert olyan másodlagos jelentést kapott az elmúlt rendszerben, amely meglehetősen gátolná a magyar ember Bibliaértését. (Természetesen az orosz fordító sem élt annak a lehetőségével, hogy a пионер – úttörő – szót használja, hanem началъник – elöljáró – szó kapott helyet a fordításban, valószínűleg ugyanazon okok miatt, amelyek a magyar fordítót is vezérelték.)

Ugyanez, a társadalmi rend által létrejött és az olvasóban megjelenő asszociáció az oka annak, hogy a Királyok könyvét, az orosz fordító книга царств – a cárság könyvének fordította.

Sőt nemcsak a társadalom egészére vonatkozó politikai gondolkodás játszhat szerepet az olvasott szöveg megértésében, hanem a család, vagy a szűkebb környezet politikai felfogása is. Ha például egy antiszemita családban felnőtt ember olvas a zsidók kiválasztott voltáról, a zsidók és Isten kapcsolatáról, a zsidó Jézusról, akkor abban az emberben nyilvánvalóan más érzések kerülnek felszínre, mintha ugyanezt egy zsidósággal rokonszenvező vagy közömbös ember olvassa.

Nem elhanyagolható tehát, a szövegértés szempontjából annak a mikroközösségnek a vallása és az ezzel kapcsolatos kulturális szokásai, amelyben az olvasó él. Hadd említsek egy példát ennek érzékeltetésére. A 2002. szeptemberi Szombat c. újságban jelent meg az alábbi mondat: „mindenkinek jó évre való beiratkozást kívánok” Ha az olvasó nincs tudatában annak, hogy a zsidó újév ebben az esztendőben a keresztény felosztás szerint augusztus vége – szeptember elejére esik, és ha nem tudja, hogy ez a zsidóknál a bűnbánat napja, amikor is Isten megítéli előző évi tetteiket, és beírja őket egy jó vagy rossz évre, akkor meglehetősen meglepetten érezheti magát, olvasva ezt a jókívánságot. Akinél ezek az ismeretek hiányoznak, az nem értheti a fent idézett mondatot.

A felekezeti hovatartozás a Biblia olvasáskor különösen nagy szerephez jut, gondoljunk csak Jézus szavaira: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”(1 Kor.11:24) Mennyivel másképp értelmezi ezt az igét egy katolikus és egy protestáns ember.

Vannak olyan, a társadalom egészére jellemző, kulturális körülmények, amelyek tovább nehezítik az olvasott szöveg megértését. Ilyen az adott korban élő emberek kiegészítő mechanizmusának működése. A kommunikáció folyamán – és ebben az értelemben az olvasás is kommunikáció, hiszen az író üzen valamit, amit az olvasó megért és valamilyen módon reagál rá – semmiképp nem szabad megfeledkezni Getstält pszichológiájáról. Getstält megfogalmazta azt a tényt, hogy az emberi agy kiegészíti a hiányzó információkat azért, hogy az értést megkönnyítse. Vonatkozik ez a hallott és látott szövegre egyaránt. Az alábbi kép, úgy vélem teljesen egyértelműen ábrázol egy mosolygó arcot független attól, hogy nem pontos, hiszen bizonyos érzékszervei hiányoznak:

Ugyanez a kiegészítő mechanizmus kezd működni a nyelv esetében is, aminek legelemibb példája a héber, hiszen ők gyakran pontozás nélkül is ki tudják következtetni a szavakat. Ha a szó váza megvan, az nekik már elég az értéshez. De így van minden nemzet a maga nyelvével. Senkinek nem jelent gondot az alábbi mondat megértése: Hol vn a kuty?

Ezek a kiegészítő mechanizmusok azonban minden népnél más és más módon működnek A beszélt és a leírt szöveg gyakran támaszkodik ezekre a kiegészítő mechanizmusokra, így bizonyos tények, amik közismertnek tűnnek, általában nem kapnak említést. Hogy mik voltak ezek a tények, hogyan működött az Ó- és Újtestamentum korában élő ember kiegészítő mechanizmusa, azt a mai kor embere már nem képes rekonstruálni. Ezért lehet számunkra kétértelmű a Septuagintában, az 1Kir 7:21 –ben megtalálható „δούλος εκληθης” kifejezés, ami vagy úgy értelmezhető, hogy „szolgának hívnak”, vagy „szolgának hívattál el”. A kor emberének kiegészítő mechanizmusa valószínűleg úgy működött, hogy ezt a nyelvi pontatlanságot könnyedén áthidalva megértette az ige üzenetét.

Valószínű, hogy ugyanennek a kiegészítő mechanizmusnak köszönhető, hogy az arab emberek megértik a Koránt. A Korán maga sem időrendi sem logikai, tematikus felépítést nem mutat, első olvasatra semmilyen kapcsolat nincs a mondatok között. (legalábbis keresztény ember számára.)

Máriáról, Jézus anyjáról például három Szúrában (3, 19, 66) is találunk feljegyzéseket. Ez a tény magában még nem meglepő, hiszen Jézus 7 szava a kereszten is 3 evangéliumban lelhető fel, de ha megvizsgáljuk a szövegösszefüggést, akkor könnyen beláthatjuk, hogy ennek megértése csak speciálisan működő kiegészítő mechanizmussal történhet. (66:10 - 12 /Szúra/ ’Allah példának állította Noé és Lót feleségét. Mindketten két igaz szolgálónak voltak alávetve. Ám mindketten elárulták őket, és azok nem segíthettek nekik Allahnál semmit. És mondatott: „Menjetek a Pokol tűzébe a bemenőkkel!” Allah példának állította a hívők elé Fáraó feleségét. Emlékezz arra, amikor azt mondta „Uram! Építs nekem egy házat nálad, a paradicsomban és ments meg engem az ő cselekedetétől és ments meg engem a vétkes néptől!” És példának állította Máriát, aki érintetlenül őrizte meg a szemérmét és beléleheltünk e lelkünkből. És ő hitt Ura szavaiban és Írásaiban és áhítatos volt az áhítatosak között.’)

Az egyén szociokulturális háttere elementáris erőt képvisel a szövegértéskor, és az olvasót óriási mértékben képes befolyásolni a szövegértés folyamata alatt. Különösen érvényes ez a Bibliára, ahol az ember morális viselkedése is szabályozást kaphat. Hogy milyen mértékben szabályozza Isten igéje az olvasó erkölcsi érzékét, és milyen mértékben hat az olvasó szociokulturális környezetének erkölcsi rendje az olvasott szöveg megértésére, egyelőre megválaszolatlan kérdés. Az viszont, hogy ez a két tényező nagyon szoros kölcsönhatásban van egymással, biztos tényként kezelhető.

IV. Mentális környezet

Nemcsak a társadalom, a kultúra, a politikai rendszer, sőt szűkebb értelemben a család történeti háttere határozza meg, befolyásolja a szövegértést és az általa kiváltott reakciót, hanem az olvasó mentális környezete is. Az anankológia mentális sorsnak nevezi a sors azon részét, amely az egyéni gondolkodásmódban, érzékelési módban, belátásmódban, és felfogásmódban, az egyén szellemi irányultságaként döntően megnyilvánul.¹⁰ Az ész, az értelem, különösen hangsúlyos szerepet játszik az olvasásban.

Ahhoz, hogy egy szöveget pontosan és jól megértsünk, nélkülözhetetlen a témában korábban szerzett háttértudás. Azok az olvasók, akiknek ezt a háttértudást csak fel kell eleveníteni, emlékezni kell rá, sokkal kisebb koncentrációt igényelnek, mint azok, akiknek számos olvasott gondolat újként hat.¹¹ Más szavakkal, jobban megérti a címzett azokat a szövegeket, amelyek témája ismerős számára, amelyekről rendelkezik háttérismerettel. Amennyiben szerény ismeretekkel rendelkezik a világról, a társadalomról, az emberekről, a hitről, Isten dolgairól, akkor az írott szövegértésben túlzottan függ attól a kevés adattól, amelyet addig már megértett, nem tud kombinálni, nincs mit bevonni, hogy kiegészítse a hiátusokat. Különösen igaz ez a Bibliára, hiszen a Biblia mint írott szöveg felfogható szakszövegnek, hiszen számos teológiai tudománynak képezi az alapját. De ha nem tudományos oldalról akarunk közelíteni hozzá, csak a mindennapi életben keressük, akarjuk megtalálni a helyes utat, csak Isten nekünk szóló üzenetét szeretnénk fellelni, akkor is szükséges, hogy legyen némi dogmatikai alapismeretünk.

Meg kell említeni azt a tényt is, hogy az olvasás bizonyítottan gondolkodási folyamat. Nem elég a betűket fizikailag azonosítani, a szó jelentését felismerni, szükségeltetik ezen felül a szöveg megértése és az értelmezése is.

Az alkalmazott nyelvtudományokban meglehetősen vitatott kérdés a jelentés, egy szó jelentésének meghatározása. Minden vita ellenére általánosan elfogadott, az a nézet, hogy a lexémák többségének van lexikai jelentése.¹² A magyar tart ige a magyar nyelvet jól ismerők számára a kontextustól függetlenül azt a jelentést idézi fel, hogy kezeit használva fog valamit. Ha viszont azt mondjuk, hogy valaki előadás tart, tartok a vizsgától, órát tartok, nemcsak azt kell tudnunk, hogy a tart ige jelentése megváltozott, hanem azt is, hogy a tart igét ezekkel a jelentésekkel bizonyos szavaktól függő helyzetben használhatjuk. A magyar tart szónak tehát, nemcsak lexikális, hanem lehetséges, azaz potenciális jelentése is van. Az aktuális jelentésről akkor beszélünk, mikor egy lexéma konkrét szövegben jelenik meg, és eldől, hogy a nyelv szintjén lehetséges lexikális vagy potenciális jelentései közül melyik érvényes az adott kontextusban. Ennek a jelentésnek aktualizálása viszont már komoly szellemi tevékenységet igényel.

Nem elegendő azonban egy szónak a jelentését, éppen aktuális jelentését dekódolni, szükségeltetik felismerni a koherenciát szolgáló nyelvi eszközöket, azaz rájönni a mondatok közti kapcsolatra. Ez azért is meglehetősen nehéz feladat a Biblia olvasása esetén, mert nem tudjuk pontosan rekonstruálni a szituációt, amelyben az adott szöveg elhangzott, vagy írott formában megjelent. A szituáció megértése nagyon gyakran kompenzálni tudja az összefüggést szolgáló nyelvi eszközök hiányát.

Gondoljunk csak az alábbi párbeszédre:

• Csengettek.

• A fürdőkádban vagyok.

Ebben a formájában nem túl sok értelem tulajdonítható ennek a rövid dialógusnak, de ha belehelyezzük egy szituációba, akkor világos, hogy a válaszadó egy mondatban fejezi ki, hogy hol van, mit csinál, hogy nem tud ajtót nyitni, és talán még az is megfogalmazódik itt, hogy kéri a partnerét, hogy tegye ezt meg ő.

Ebből a rövid szituációból is láthatjuk, hogy a beszélt nyelv leírt formája nem egyezik meg az írott nyelvvel. Az írott nyelv, hosszabb magyarázatot igényel, pontosabb leírást, körülírást, míg a beszélt nyelvben a szituáció értelmezi a kimondott mondatokat.

Írott szöveg olvasása esetén tehát, mindig nagyobb figyelmet kell szentelni annak a szituációnak, melyben a szöveg íródott, mert a verbális kommunikáció során ez az értelmezés sokszor tudat alatt zajlik. Különösen igaz ez a Biblia olvasásakor. Gondoljunk csak arra, mikor Jézus azt mondja, hogy „én vagyok az igazi szőlőtő” (János. 15:1). Nem véletlen, hogy a zsidóknak mondta ezeket a szavakat Jézus, akik számára a szőlő óriási jelentősséggel bírt. Ebben a mondatban a zsidó nép életének egyik legfontosabb, legelementárisabb kérdését érintette, ezzel is nyomatékot adva saját kilétének.

De nem elég a szituációt rekonstruálni, értelmezni kell a mondatok által betöltött nyelvi funkciót. Hadd írjak itt le egy személyes példát: amikor kezdő tanár koromban elkezdtem dolgozni, még nem voltam tisztában az értekezletek tartásának gyakoriságával. Csak azokra az értekezletekre jártam, amelyek külön felhívták a figyelmemet. Nem voltam azonban egyedül azzal a szokással, hogy meglehetősen sok tanári gyűlést mellőztem. Gyakran annyi kollega hiányzott már, hogy az iskolai munkát akadályozták. Egy napon az igazgatóság egy körlevelet küldött szét, az alábbi megfogalmazással: „Köszönjük, hogy értekezleteinken rendszeresen részt vesz, ezzel is segítve az iskolában folyó munkát.” Nyilván azoknak, akik valóban jártak, ez a mondat a köszönet funkcióját töltötte be, ezzel szemben a hiányzóknak egy ironikusan megfogalmazott feddés volt. Mentális folyamatot igényel az is, hogy a szituációt rekonstruálva megtalálja az olvasó az olvasott mondatok nyelvi funkcióját.

Az írott szöveg helyes értelmezése mindig nagyobb feladat elé állítja az olvasót, mint a hallott beszéd megértése. Verbális kommunikáció során a megértést alapvetően és nagyban segítik a nem verbális eszközök, azaz az intonáció, a hangsúlyok, a gesztusok, a szünetek. Egy kísérlet szerint mondanivalónknak mindösszesen 30%-át közöljük verbálisan, a többit a nem verbális eszközök teszik meg, amelyek a hallgatóban vagy tudatosulnak, vagy nem. Az írott szöveg olvasása esetén ezek a nem verbális eszközök nem állnak rendelkezésre, és ez megnehezítheti a megértést. A nem-verbális eszközöket némiképp pótolják az írásjelek.

Láthatjuk tehát, hogy az olvasás, a megértés nagyfokú szellemi munkát igényel. Az az ember, akinek környezete nem igényli vagy nem tudja teljesíteni ezt, vagy ahol nem motiválják eléggé ezeknek elsajátításában, annak a Biblia olvasása, megértése is nagy gondokat fog okozni.

V. Az ÉN

Szondi az ÉN-t a választott sors kategóriájába sorolta, és valóban fellelhetünk olyan jegyeket, amelyeket a Bibliaolvasó ember maga választ meg, amelyek aztán segítik vagy gátolják a megértését. Az egyén személyes kompetenciájába tartozik a hely megválasztása. Nyilvánvaló, hogy egy zsúfolt buszon, egy zajos teremben a szövegértés folyamata nagyobb koncentrációt igényel és ezért egyben nehezebb is, mint egy csendes szobában. (Talán ez volt az egyik ok, amiért a szerzetesek a világtól elvonultan próbálták megérteni Isten igéjét.)

Nem mindegy az sem, hogy mennyi időt szánunk az olvasásra. Az időtényező az, amely meghatározza, hogy a négy olvasási típusból melyiket tudjuk alkalmazni. Az olvasás alaptípusai: 1, az extenzív olvasás, 2, intenzív olvasás, 3, információ lokalizálása, és 4, a lényegi pontok kiválasztása.¹³

1. Az extenzív olvasás vagy régebbi nevén szintetikus olvasásnak nevezett jelenség azonos a klasszikus regényolvasással, amit az élmény kedvéért teszünk.

2. Az intenzív olvasás nem természetes, csak különleges helyzetekben alkalmazott olvasástípus, melynek célja a szöveg lehető legkisebb részeinek feltárása, aprólékos magyarázata. Ez a tipikus iskolai eljárás már az ókorban is ismert volt, és bizonyos esetekben még ma is őrzi primátusát.

3. Az információ lokalizálásánál csak egy specifikus hírre vagyunk kíváncsiak, egyetlen dologra keressük a választ, és a szöveget ennek érdekében inkább csak átfutjuk. Ilyen típusú olvasás az, amikor egy időjárás-jelentésből meg szeretnénk tudni, hogy lesz-e eső vagy sem. Ez a típusú olvasás egy speciális szűrési folyamat.

4. A lényegi pontok kiválasztásakor elválasztjuk a lényegest a lényegtelentől. A folyamat eredményeképpen az olvasó azonosítani tudja egy hosszabb szövegben is a legfontosabb pontokat, a mondanivaló lényegét.

Megvizsgálva a fenti olvasási alaptípusokat, láthatjuk, hogy a Biblia olvasásához az intenzív olvasásra van szükség ahhoz, hogy alaposan megértsük Istennek igéjét. Kivétel ez alól természetesen az az eset, amikor a Bibliában egy adatot, vagy egy specifikus információt keresünk. A fenti olvasási típusokat tanulmányozva láthatjuk, hogy az intenzív olvasáshoz szükségeltetik a legtöbb idő. Ha tehát a Bibliaolvasó ember nem szán elég időt erre a tevékenységre, akkor csak valamelyik másik, felszínesebb olvasásra lesz alkalma.

A motiváció egész életünk minden tevékenységét meghatározza, így az olvasott szöveg megértését is. Két fajtája ismeretes a motivációnak, a külső és a belső motiváció. Külső motiváció az, amikor valakit egy külső, második személy „kényszerít” valaminek a megtételére, például a diák azért tanul, mert másnap dolgozatot ír, a gyermek azért viszi le a szemetet, mert az édesapja ráparancsolt, a feleség azért főz vacsorát, mert a férje órák óta célozgat éhes mivoltára, a beosztott, azért írja meg a jelentést, mert fél, hogy felmondanak neki. A belső motiváció ennek az ellentéte, vagyis amikor azért teszünk meg valamit, mert érdekel, mert szeretnénk, mert kíváncsiak vagyunk. Tehát, ha valaki azért tanul nyelveket, mert szeretné magát megértetni a világgal, azért készít felméréseket, mert érdekli az eredményként kapott statisztika, azért főz, mert örömet szeretne szerezni a családjának stb. A Bibliát kezébe vevő embernél sem mindegy, hogy ezt külső vagy belső motivációval teszi. Ha valamilyen külső kényszernek szeretne megfelelni, akkor nagy valószínűséggel, csak „túléli” a Bibliaolvasást, és nem fordít nagyobb energiát a megértésre. Kérdés tehát, hogy mennyire nagy az értelmezési igény, mennyire motivált az egyén a Biblia üzenetének dekódolásában?

Talán furcsa ténynek tűnik, de meghatározója lehet a megértésnek az olvasó szabadidős tevékenysége, sőt foglalkozása is. Ha a Biblia olvasója olyan foglalkozást űz, hogy munkájának része az írott szövegek megértése, például ügyvéd, statisztikus, számítástechnikus, akkor az olvasott szöveg értése alapvetően jobb, mint azoké, akik erre a képességre nem szorulnak rá. Ezt a hiányt kompenzálni lehet a szabadidőben végzett elfoglaltsággal, például, ha valaki többet olvas újságot, mint amennyit tévézik, akkor nem a vizuális élmény segíti a megértés folyamatát, tehát az agy hozzászokik az írott szöveg megértésének tevékenységéhez. Ha egy sportrajongó inkább a Sport Újságban olvassa el a meccs leírását, mint a tévében nézi az élő adásokat, akkor az olvasott szöveg alapján könnyebben reprodukálja az eseményeket. Az az ember, akinek agyi tevékenységeibe beépült ez a mikrokészség, nagyobb eséllyel érti meg az olvasottakat. A technika vívmányai, így a televízió, a számítógép, a videó mindenképp negatív hatást gyakorolnak ezekre a mikrokészségekre.

Egyértelmű, tehát az a tény is, hogy nemcsak különböző külső hatások, hanem maga az egyén is meghatározója a Bibliaolvasás, és -értés sikerességének.

VI. A szellem legfelsőbb instanciája

A sors, az én és a szellem közötti komplex összefüggés mindmáig alig érintett probléma, a pszichológiában, filozófiában. A szellem szakszót Szondi az elődök, élete, lehetőségei, egzisztenciája értelemben használja.¹⁴ A sors tesztnek ez a része inkább a sorsbetegekkel hozható összefüggésbe, a Biblia olvasása tekintetében csak annyira releváns, hogy mennyire ragaszkodik az egyén az elődök lehetőségeihez, szokásaihoz, amit a Bibliaolvasásban mutattak.

A fenti tanulmány bizonyítja, hogy mennyi mikrokészségre van szükség ahhoz, hogy egy írott szöveget értelmezni tudjunk, és ezen felül mennyire nagy azoknak a tényezőknek a száma, amelyek a helyes szövegértést meghatározzák. A bevezetőben feltett kérdésre tehát, hogy mennyire érti egy és ugyanazon módon meg a Biblia szövegét egy holland orvos és egy magyar földműves, szinte biztonsággal válaszolhatjuk, hogy semennyire, ha csak az anankológiai, nyelvészeti oldalát fókuszáljuk a kérdéskörnek.

A Biblia viszont egy specifikus írott szövegnek tekinthető, abban az értelemben, hogy Isten kinyilatkoztatását tartalmazza. Mint ilyen központi témája a teológia tudományának. A református dogmatika egyértelműen állítja, hogy bármilyen kultúrában élő, bármilyen nemű, korú, végzettségű, családi hátterű egyének érthetik egyformán a Bibliában leírtakat. Mindezt a Szentlélek teszi lehetővé. „Különösen nagy jelentősége van azonban a Szentlélek e belső bizonyságtételének a Szentírással kapcsolatban, amikor annak isteni voltáról győz meg bennünket a lelkünkben. …Más nem mondhatja meg, hogy mi igaz, csak a Lélek. Olyan bizonyságtevés ez, amelyet a Szentlélek velünk, bennünk és általunk a hitben mintegy deponál számunkra. A Szentlélek arra a meggyőződésre is elvezet minket, hogy mindaz, ami a Szentírásban van, igaz.”¹⁵

Ezek alapján elmondható, hogy a Szentlélek képes kompenzálni mindazt a különbséget, amely eltérő kultúrájú, nemű, korú, végzettségű, családi hátterű emberek között mutatkozik.

Jegyzetek:

15  Sebestyén Jenő: Református dogmatika. Bp., Iránytű Kiadó. 1994. 56–57. p.

Irodalom:

A keresztény hit alapigazságai. Bp., RC Sproul, Keresztény Ismeretterjesztő Alapítvány. 2002.

Lengyel Zsolt: Bevezetés a pszicholingvisztikába. Veszprém, VETK. 1997. 146 p.

Bible, New Rewised Version 1987. Calvinist Publishing Company, London. БИБЛИЯ

Korán. Bp., Helikon Kiadó. 1994.

Gósy Mária: Pszicholingvisztika. Bp., Corvina Kiadó. 1999. 270 p.

Burns, Paul C. – Roe, Betty D. – Ross, Elinor P.: Teaching Reading in Today’s elementary Schools. Boston, Houghton Mifflin Company. 1988. 639 p.

Vissza a tartalomjegyzékhez