Karlovitz János: Alapmunka a szakszerű tankönyvkutatás megalapozásához

Nyomtatási nézet

A tankönyvekkel igen sokat és sokféleképpen foglalkoztak az elmúlt évtizedben, sőt évszázadban is. Erről tanúskodnak azok a bibliográfiák, amelyek e szakirodalom rendszerezett összefoglalására vállalkoztak.¹ Egyértelműen megállapítható, hogy szép számmal jelentek meg változatos tematikájú írások tankönyveinkről, tankönyvi kérdésekről. Ám hamar észrevehető az is, hogy ebben a hatalmas halmazban alig van igazán teoretikus igényű, kutatásokon alapuló, tankönyvelméleti, tankönyvkritikai munka, többségük csupán rövid könyvismertetés (az is legtöbbször a szerző vagy szerkesztő elfogulatlannak nem nevezethető tollából), illetve a tankönyvellátással, tankönyvpiaccal kapcsolatos észrevétel.

Most napvilágot látott egy olyan könyv, amely valóban széles perspektívában és távlatokban, elmélyült elméleti tudás birtokában, a tankönyvkutatást nemcsak sürgetve, hanem meg is valósítva feltétlenül hasznos segítségül és mintául szolgál mindazoknak, akik elvi, elméleti síkon kívánnak foglalkozni a kiterjedt hazai és külföldi tankönyvvilág jelenségeivel. Dárdai Ágnes A tankönyvkutatás alapjai című munkájáról van szó, amely alapvető „mérföldkő” a tankönyv-témakör területén.

Tényanyagában igen gazdag, eljárásait illetően sokoldalú, külsejében pedig elegánsan karcsú és jól megformált ez a könyv, amelynek szerzője, a Pécsi Tudományegyetem könyvtárának főigazgatója három nagy feladatot is sikerrel oldott meg:

1. Nyomon követte a nemzetközi és hazai tankönyvkutatási törekvéseket és az eredmények mintegy évszázados történeti alakulását.

2. Ismertette a legfontosabbnak tartott tankönyvkutatási eljárások lényegét.

3. Egy konkrét tankönyvkutatást elvégezve – mintát, példát nyújt a valódi, elméletileg megalapozott, professzionális tankönyvkutatás megvalósításához.

Többé-kevésbé eddig is tudtuk, hogy a szisztematikus (nemzetközi összehasonlító) tankönyvkutatás az első világháború utáni, a Népszövetség által folytatott tankönyvrevízióban gyökeredzik, a tankönyvvizsgálatok további alakulásáról Dárdai Ágnes könyvéből számos tényt, fejleményt tudhatunk meg. Ami a hazai kutatásokat illeti, a szerző voltaképpen megerősíti az eddigi szerzők azon „önvizsgálati eredményét”, miszerint hazánkban hiányzik, késik a szisztematikus, objektív, szakszerű és elmélyült tankönyvkutatás, amely számos külföldi országban már évtizedek óta virágzik. Dárdai mintegy negyedszáz ország tankönyvkutatási törekvéseit ismeri és idézi, részletesen elsősorban a német és francia kutatók eredményeit és módszereit ismerteti. Ez nem véletlen, hiszen doktori disszertációjának készítése előtt elmélyült tanulmányokat folytatott a tankönyvkutatás „fellegvárának” számító braunschweigi Georg Ecker Intézetben, a magyaron kívül elsősorban német nyelven olvas és publikál.

A hazai törekvések ismertetésében lelkiismeretesen áttanulmányozta és felhasználta azokat a munkákat, amelyek mintegy spontán módon, különösebb szervezés és támogatás nélkül mégiscsak megszülettek (v. ö. Szokolszky és Csík–Varga témabibliográfiáinak egyes tételeivel, majd az időközben megjelent összefoglaló munkával.²) Az ízig-vérig történész Dárdai Ágnes természetszerű „elődje” dr. Szabolcs Ottó, aki évtizedekig részese volt a nemzetközi (elsősorban a szocialista táboron belüli) tankönyvegyeztetéseknek, s elévülhetetlen érdeme, hogy igen szép és tartalmas, kutatási lelkiismeretesség tekintetében is mintaszerű könyvet publikált a magyarságkép alakulásáról.³ Dárdai Ágnes értékelése és helyzetképe a magyar tankönyvkutatásokról reális, vagyis kritikus – és egyúttal reménykeltő, azaz sürgető. Már könyve Előszavában is hangsúlyozza:

„A tankönyvkészítésnek a több mint egy évtizede bekövetkezett szinte robbanásszerű mennyiségi növekedése természetes módon irányította rá a figyelmet itthon a tankönyv minőségi kérdéseinek fontosságára.... Már az elmúlt években is tapasztalható volt, de a jövőben várhatóan tovább fog erősödni egy olyan tankönyvszakértői kapacitás iránti igény, amely nem nélkülözheti a tankönyvekkel kapcsolatos elméleti és gyakorlati tudást.” Ebből az egyetlen mondatból is kitűnik, hogy szerzőnk milyen körültekintően (az elmélet mellett a gyakorlati tapasztalatok fontosságát is hangsúlyozva) és jól érvelve száll síkra az oly régen várt tankönyvelméleti kutatások megvalósításáért a kutatásban és az oktatásban (a pedagógusképzés és továbbképzés területén).

Szerzőnk nem torpan meg a meglehetősen sivár hazai helyzetkép láttán, hanem éppenséggel felzárkóztatásra buzdít. Szerencsére külföldi kutatói műhelyek, eljárások, szerzők és eredmények gazdag tárházát tudja felvonultatni – mintegy mintaként is. Hogy csak néhány jelentős nevet (és egyúttal kutatási metódust is) említsünk: Richard Bamberger, Alain Choppin, Hartmut Hacker, Karl-Ernst Jeismann, Peter Meyers, Gerd D.D. Zujev Stein, Peter Weinbrenner. Egyikről-másikról már eddig is hallottunk, olvashattunk, most – Dárdai Ágnes jóvoltából – további érdemes szakemberek munkásságáról kapunk hírt (s a tájékozódáshoz szükséges pontos forrásmegjelöléseket, bibliográfiai adatokat). Ez utóbbi, vagyis a pontos és szakszerű forrás, szakirodalom közvetítése bizonyára Dárdai Ágnes „könyvtárosi mivoltának” is köszönhető. Könyvészeti adataival (jegyzetekben és irodalomjegyzéki összefoglalóban) impozáns mennyiségben igen hasznos forrásokat tár elénk.

A szerteágazó kutatások megismerésében jelentős segítség a szerző kategorizálása, a kutatási teóriák és metódusok összefoglaló címkézése. A könyv harmadik fejezetében ilyen alcímek segítik az olvasót: A „politikatudományi” modell. A „funkcionális” modell. A „komplex” modell. „Pedagógiai” modell? Később, a negyedik fejezetben pedig a következők: A tankönyvelemző módszerek típusai. A kategóriaképzés. Kategória- és tankönyvprofilok. A szerző kategorizálása és értékelése megbízható, jól követhető – és követendő is.

De mit tesz hozzá az eddigi eredményekhez a magyar tankönyvkutató? Summa cuma laude megvédett Phd disszertációja természetesen olyan újdonságokat, eredeti kutatási eredményeket is tartalmaz, amely nemcsak metodikai apparátusában újszerű, hanem tematikájában is friss, aktuális – és valódi újdonság.

A könyv ötödik nagy fejezetében a tudós tankönyvkutató azt vizsgálja, hogyan (milyen mennyiségben) és miként (milyen feldolgozottságban) jelenik meg az európai integráció témája négy ország történelem tankönyveiben. A magyar, német, osztrák és svájci történelemkönyvek ugyanis eltérő mennyiségben és minőségben, tanulságos (olykor átvehető) módszerekkel és eljárásokkal foglalkoznak ezzel a napjainkban nagyon is aktuális témával. Dárdai Ágnes tartalomelemzése voltaképpen tankönyvkutatási metodikájának gyakorlati alkalmazását jelenti. Struktúra- és tartalomelemeket vizsgál a komplex tankönyvelemzési modell szisztémája szerint. Struktúraelemei a következők. Alapszöveg. Didaktikai apparátus. Üres helyek. Didaktikai mutatók. Tartalmi súlypontok pedig a vizsgálatban: Gazdasági integráció. Katonai-politikai integráció. Európa egysége és sokfélesége. Európa távlatai.

Egy könyvismertetés lehetőségei túlságosan szűkek ahhoz, hogy az Olvasókkal részletesebben is megismertethesse e roppant izgalmas és időszerű vizsgálódás eredményeit, csupán arra elegendőek, hogy fölhívja a figyelmet egy olyan munkára, amelyet nemcsak történelem szakos tanárok, illetve tankönyvkutatók, hanem mindazok sok tanulsággal, gazdagodva forgathatnak, akiket egyrészt a tankönyv általános elméleti kérdései, másrészt az európai integráció oktatásának problémái foglalkoztatnak és érdekelnek.

Olvasóink mintaszerű megoldásokat találhatnak még e könyvben a kísérő ábraanyag terjedelmében visszafogott (a doktori disszertációhoz képest válogatott), információs sűrítésére, ugyanakkor tartalmában annál gazdagabb kialakítására, a hivatkozások és források szakszerű, pontos közlésére, s
mindarra, ami egy elegánsan karcsú, okos és szép könyvet jellemezhet.

Dárdai Ágnes új könyve okos és szép munka, amely egyúttal hasznos munka is. Külső megjelenése is tetszetős, B/5-ös formátumban, színes fedéllappal látott napvilágot. Ez nemcsak a szerző, hanem a kiadó – a pécsi Dialóg Campus – igényes ízlését, könyvkészítő technikai tudását is dicséri. Ami kissé fájdalmas, az a könyv kissé „borsosnak” tűnő ára (2980 Ft).

(Dárdai Ágnes: A tankönyvkutatás alapjai. Pécs, Dialóg Campus. 2002. 156 p.)

Jegyzetek:

3  Szabolcs Ottó: Külföldi tankönyvek magyarságképe. Bp., Tankönyvkiadó. 1990. 262 p.

Vissza a tartalomjegyzékhez