Koller Lászlóné: A Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének szerepe a tankönyvellátásban

Nyomtatási nézet

A Testület megalakulása

A rendszerváltás előtt a tankönyvgyártás állami monopólium volt. A tankönyvkiadást az állam finanszírozta, és a tanulók a tankönyveket egy jelképes összegért, illetve ingyen (ld. szakmunkásképzés) kapták. Egy iskolatípusban egy adott évfolyamon minden tanuló ugyanabból a tankönyvből tanult.

Az állami tankönyvkiadás, amellett, hogy a kivitelezés minősége meglehetősen gyenge volt (olcsó papír, egyszínnyomás, gyenge kötés stb.), a nyolcvanas évek végére jelentős adósságot halmozott fel, hiszen a tankönyv előállítási költsége akkor sem húsz forint volt, amikor azt a tanulók annyiért tudták megvenni. Világossá vált, hogy ez a rendszer nem folytatható így tovább. Ez a felismerés eredményezte, hogy 1991-ben a 2004/1991.(H.T.) Korm. sz. határozat kimondta a tankönyvkiadás állami monopóliumának megszűnését. A határozat szerint a tankönyv 1992. január elsejétől szabad áras lett, a tankönyv-ártámogatást azóta a tanulók kapják.

A szükséges változások persze nem könnyen történtek meg. Ugyanis sem a továbbra is állami kézben maradt Tankönyvkiadó, sem pedig az időközben megalakult és már bizonyos választékot biztosító néhány magánkiadó nem rendelkeztek azzal a tőkével, amivel elkezdhették az állami támogatás nélkül a tankönyvkiadást. Ehhez hitelre lett volna szükségük, hiszen a tankönyvgyártás egyszer egy évben megtérülő befektetés. A kiadók viszont éppen a tőkeszegénységük miatt nem voltak a bankok számára hitelképesek, nem tudtak hitelhez jutni. Lényegében ez volt az a helyzet, amely miatt a tankönyves vállalkozók 1991 decemberében, húsz kiadó részvételével létrehozták érdekvédelmi szervezetüket, Tankönyves Vállalkozók Kamarája néven. A Kamara később, amikor a kamarai törvény csak három gazdasági kamara működését fogadta el, Tankönyves Vállalkozók Testülete néven működött tovább. A Testületben 1997. óta a kiadókon kívül tankönyvforgalmazók is vannak, hiszen ők is tankönyves vállalkozók.

A Testület feladatai

A Kamara első feladata állami hitelgarancia kiharcolása volt. Természetesen a tankönyvpiac kialakulása nem csak financiális problémákat vetett fel. Az új helyzet számtalan jogi, szabályozási kérdés tisztázását, szinte azonnali megoldást igényelte. Ezért azután a Testület kivette részét mind a kérdések felvetésében, mind pedig a megoldások megkeresésében. Mindenkor igyekezett a szakmai szempontok érvényesítésével, konstruktív együttműködést kialakítani az oktatásirányítással. Természetesen ez nem volt és nyilván a jövőben sem lesz egyszerű dolog. Az út ésszerű és szükséges, de feltétlenül kölcsönös kompromisszumok kis lépéseivel haladhatunk csak előre rajta.

Közreműködésünkkel születtek meg a tankönyvrendeletek és azok módosításai, valamint a 2001. évi XXXVII. törvény a tankönyvpiac rendjéről, amely jogszabály a szervezetünket Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete néven köztestületté nyilvánította, és a tankönyves vállalkozók számára előírta a kötelező tagságot. Ma a tankönyvellátásban résztvevő kiadók, könyvkereskedők csak a Testület tagjaként folytathatják tevékenységüket. A köztestületi státusz mindenképpen munkánk elismerését is jelentette. A felsoroltakon kívül természetesen a Testület, saját működésének és jó hírnevének érdekében egyéb feladatokat is ellátott, és ellát ma is. Így többek között regisztrálja tagjait, statisztikai adatokat szolgáltat és Etikai Bizottságot működtet.

A jelen legégetőbb gondjai

Jelenleg a legfontosabb feladatunk a tankönyvrendelések begyűjtése és annak megszervezése, hogy minden iskola időben hozzájusson a szükséges tankönyvekhez – a kiadók, terjesztők pedig a tankönyvek ellenértékéhez. Ezzel kapcsolatosan sok gondunk van. Az Oktatási Minisztérium az idén is elkészítette a tankönyvjegyzéket nyomtatott és CD formában, de a kiküldött nyomtatott jegyzéken az idén sem szerepelnek a segédkönyvek, illetve az előzetesen jóváhagyott tankönyvek. Ez utóbbiak többségéből szeptemberre véglegesen jóváhagyott tankönyv lesz, de ezek az érvényes tankönyvjegyzékre mégsem kerültek föl. Ebbe a csoportba tartoznak többek közt a kerettantervi átdolgozáson átesett 7. és 11. évfolyamos tankönyvek.

A kerettantervi megfeleltetés ugyan már nem kötelező, de ha egy négy évfolyamos tankönyvcsalád első két tagját át kellett dolgozni a kerettantervek szerint, a sorrendi cserék miatt a kiadó kénytelen átdolgozni a többit is. Ez a felmenő rendszerben történő átdolgozás azonban csak tanévkezdésre készül el, ezért csak előzetes jóváhagyást kaphatott, a jegyzéket viszont 2002 decemberében lezárták, tehát arra már nem kerülhettek fel ezek a könyvek. Ez súlyos problémát jelent, ugyanis csak a jegyzéken lévő tankönyvek tartoznak a „nullakulcsos” áfa körbe. Így az érintett korosztály könyveinek jelentős részét 12% áfa is terheli, ami költségtöbbletet jelent az erre az évfolyamokra járó tanulók szüleinek.

Másik gondunk az, hogy az iskolák egyelőre nem szívesen rendelnek elektronikus úton, igénylik a nyomtatott megrendelőket. (Az előző tanévben a megrendelések csak 20%-a történt a CD segítségével, 80%-a egyéb módon.) Ezért a Testület önátírós megrendelő tömböt készített, amelyen feltüntette a tankönyvek mellett a segédkönyveket is. A megrendelőtömböket minden iskolához eljuttattuk. Sajnos a fent felsoroltak miatt az Oktatási Minisztérium nyomtatott tankönyvjegyzéke, a CD és a Testület által kiadott megrendelő tömb adatai közt eltérések vannak, ez pedig komoly zavarokat okozhat.

Pillanatnyilag keressük a megoldást. Az OM azt tervezi, hogy a tankönyvjegyzéket az interneten naprakészen frissíti, s az ott feltüntetett tankönyvjegyzéket fogja hivatalos jegyzéknek tekinteni. Ezzel egyetértünk, csak kérdés, hogy ehhez az APEH mit szól? Hogyan értelmezi azt, hogy ugyanaz a könyv májusban áfás, szeptemberben nem? Hiszen az adott könyv nincs a hatályos törvények értelmében hivatalosnak tekintett tankönyvjegyzéken, ami a tanévet megelőző év decemberétől, a tanévkezdést követő decemberig érvényes.

Tisztázatlan továbbá a számlaadás kérdése is. A kiadótól, illetve az általa megbízott terjesztőtől az iskola megrendeli a szükséges könyveket. A könyvek szállításakor a kiadó, illetve szállító számlát ad az iskolának. Törvény biztosítja viszont a munkáltatóknak, hogy beiskolázási támogatásként, számla ellenében, a nála dolgozóknak kifizethesse a tankönyvcsomag árát. Ki ad számlát a szülő munkáltatójának? A kiadó, illetve kereskedő nem tud, hiszen már adott az iskolának, és egyébként sem tudja, hogy az egyes tanulók mennyit fizettek valójában a tankönyvekért, hiszen különböző támogatásban részesülhetnek, az ingyenességtől kezdve a hagyományos tankönyvtámogatásig. Ezt nehezíti még, hogy sok esetben egy tanuló tankönyvcsomagjában több kiadótól, illetve terjesztőtől származó tankönyvek is vannak. Az iskolák nem tudnak, vagy nem akarnak tovább számlázni, attól függően, hogy milyen helyi eljárás szerint intéződnek gazdasági ügyeik. Ezt a kérdést is sürgősen szabályozni szükséges, mert sok gond forrása lehet.

Nem minden részletében világos az iskolák számára az ingyenes tankönyvek forgalmazásának technikai lebonyolítása sem. Ez érinti a forgalmazásban résztvevő tagtársainkat is.

Megoldandó elvi kérdések

Van néhány megoldásra váró nagyon lényeges elvi problémánk is. Véleményünk szerint a tankönyvvé nyilvánítási eljárás jelenlegi koncepciója teljesen elhibázott. Nehézkes, bonyolult, hosszadalmas és költséges. Mindemellett nem eredményezi a minőség biztosítását. Tisztázni kellene végre, hogy mi is a célja a tankönyvvé nyilvánítási eljárásnak. Ha a jóváhagyás egyszerűen ítélet, akkor nem szükséges tételes bírálatot adni. Elegendő egy néhány példát felsoroló indoklás, majd az ítélet, hogy a bíráló alkalmasnak, illetve alkalmatlannak találja a könyv tankönyvként történő használatát. Ha a cél az, hogy a könyvek jó minőségben, az esetleges hibák kijavítása után kerüljenek az iskolákba, akkor a bírálóknak tételes hibajegyzéket kell készítenie. A kiadó megkapja a bírálatot, annak alapján elvégezheti a javításokat, és a javítások elvégzésének ellenőrzése után felkerülhet a könyv a hivatalos tankönyvjegyzékre. Ha a bírálók úgy találják, hogy a könyv javíthatatlan, akkor az legfeljebb teljes átdolgozás és ismételt vizsgálat után válhat tankönyvvé.

Mind a két eljárás mellett vannak érvek és ellenérvek. Mivel a pedagógusnak nem kell feltétlenül a tankönyvjegyzékről választania, az első eljárás után választhatja az elutasított könyvet is, hiszen nem tudja, hogy miért nem került a könyv a jegyzékre. Ha a könyv tényleg nem megfelelő, akkor az oktatás minősége csorbát szenved. Hibája továbbá az első változatnak, hogy tágabb teret ad a szubjektív megítélésnek. Ez a fajta jóváhagyási eljárás ugyanakkor egyszerűbb, rövidebb ideig tart, és éppen ezért kevésbé költséges. A második eljárás hosszadalmasabb, nagyobb munkát igényel a bírálótól, ezért költségesebb is, de minőségjavulást eredményez. Hibája viszont, hogy leveszi a felelősséget a kiadó válláról. A megfelelő lektoráltatás, az esetleges hibák kijavítása a kiadó felelőssége, nem célszerű azt másra hárítani.

Nem értünk egyet a bírálók személyének jelenlegi kiválasztási rendszerével sem. Az összeférhetetlenség kizárása érdekében nem bírálhat könyvet az, aki azon a területen, amelynek könyvét bírálnia kell, könyvet írt, szerkesztett, esetleg bírált. Ez az intézkedés éppen a legjobb szakembereket zárja ki. Nem azt kellene igazolni, hogy nem végzett az előzőekben ilyen munkát, hanem éppen publikációs jegyzéket kellene kérni azoktól, akik a tankönyvvé nyilvánításban részt kívánnak venni. A részrehajlás, az összeférhetetlenség kizárásának az egyetlen hatásos módja a nyilvánosság. Legyen nyilvános a bíráló személye és a bírálat. A tankönyvvé nyilvánításban részt vevő bíráló neve kerüljön fel a tankönyvre is. Komoly szakember nem engedheti meg magának, hogy támadható véleményt adjon, hiszen a szakma minden bizonnyal kirekesztené ezért.

Végül fontosnak tartjuk, hogy néhány szót szóljak a tagságunkról is. Jelenleg 88 kiadó és 173 könyvterjesztő tagunk van. A Tankönyvpiac mérete 12,3 milliárd Ft. Ebbe csak azok a kiadványok tartoznak, amelyeket az iskolák a tanulók számára megrendelnek. Az egyéb, tanulást, tanítást segítő kiadványok forgalmáról nincsenek adataink.

A legtöbb kiadó vezetője maga is pedagógus. Az első magánkiadókat lelkes pedagógusok, vagy pedagógus munkaközösségek alapították. A mai napig csak néhány olyan kiadóvezetőt ismerünk, aki valaha nem volt pedagógus. Ugyanígy pedagógusok a kiadók szerkesztői is, sőt a tankönyvforgalmazók közt is sok a tanító, tanár. Ez tulajdonképpen rányomja a bélyegét az egész tankönyvellátásra. Ugyanis, minden ellenkező állítás ellenére, a tankönyvkiadókat nem elsősorban a haszonszerzés motiválja, hanem az az igény, hogy tanítsanak a könyveiken keresztül is, illetve segítsenek az iskolákban tanító kollégáiknak. Ezt nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, ugyanis a tankönyvkiadókról, terjesztőkről nagyon sokszor jelennek meg a médiában olyan nyilatkozatok, hogy a tankönyvárak indokolatlanul magasak, a kiadók, terjesztők gátlástalanul nyerészkednek a szegény szülők zsebére. Sajnos a társadalom többsége ma sincs tisztában azzal, hogy a tankönyvkiadás nem részesül semmiféle állami támogatásban, kivéve a nemzetiségi, illetve a gyógypedagógiai oktatás tankönyveit, továbbá a kis példányszámú szakmai könyveket, de ezek aránya a piac egészét tekintve elenyésző.

Természetesen a tankönyvkiadás is hoz hasznot, mivel piacgazdasági rendszerben működik, nyereséges kell, hogy legyen, különben senki sem gyártana tankönyvet. Ez a haszon azonban tisztességes, általában kevesebb, mint sok egyéb vállalkozásé. Az infláció, a papírárak, az energiaár és a minimálbér emelkedése a tankönyvkiadókat is érinti. Az ebből adódó feszültségek enyhítése a szociális támogatások hatáskörébe tartozik, és nem hárítható a kiadókra, illetve forgalmazókra. Egyébként Magyarországon a tankönyvek ára többségében nem éri el az európai tankönyvárak ötödrészét, tehát európai viszonylatban kifejezetten olcsónak mondható. A tankönyvcsomagok ára 2003 szeptemberében az első évfolyamon várhatóan 3000-5000 Ft, a 9. osztályban 13000-16000 Ft közt lesz. Minden bizonnyal ez is nagy terhet jelenthet egyes családok számára, ezt viszont a tanulói támogatással lehet kompenzálni. Ez az eddigi támogatással együtt, a részleges ingyenesség bevezetésével meg is indult.

Nem tudjuk azonban megállni, hogy ki ne mondjuk: a tankönyvcsomagot egyszer egy évben kell megvenni. Aki a tankönyvcsomagok árát kifogásolja, gondoljon arra, hogy sok esetben egy jobb minőségű keménytáblás, nagyalakú füzet legalább annyiba kerül, mint egy ugyanolyan terjedelmű tankönyv, amiben óriási szellemi munka is van, beleértve a szerzők, szerkesztők, grafikusok, stb. munkáját. Továbbá sok esetben mi szülők gondolkodás nélkül megvesszük a gyermekünknek a tankönyvcsomag áránál drágább sportcipőt, vagy divat-bakancsot, pedig azt esetleg nem is fogja gyermekünk egy évig használni. Vegyük végre tudomásul, hogy a szellemi termék érték, mégpedig nem is akármilyen, annak létrehozása és gondos kezelése nem haszontalan. Tudjuk, hogy vannak kevésbé jól sikerült tankönyvek is, de vannak szép, színes, érdeklődést felkeltő, értékes tankönyvek is szép számmal. Vegyük észre, hogy a szabad tankönyvpiac eredményeképpen mégiscsak sokat fejlődött a tankönyvkiadás, sok az esztétikus és színvonalas tankönyv.

Mostanában sokat hallunk az elektronikus tankönyvekről. Valóban szükségesek, vannak bizonyos területek, ahol egyszerűen nélkülözhetetlenek, mint például a felnőttoktatásban vagy a távoktatásban. Ezek az elektronikus tankönyvek azonban nem válthatják ki a nyomtatott formában megjelenő tankönyveket. Könyvre továbbra is szükség lesz, az elektronikus anyagok hasznos kiegészítői, segítői lehetnek az oktatásnak, ezért fejleszteni kell azokat, de nem helyettesíthetik a szép és igényes tankönyveket. Gondoljunk csak a nálunk az informatikai rendszerek elterjedése terén sokkal előbbre tartó európai, vagy akár amerikai országokra. Nyomtatott tankönyvek ott is vannak, mégpedig sokat áldoznak arra, hogy azok a tankönyvek szépek és érdekesek legyenek. A nyomtatott tankönyveknek a jelentősége nálunk sem fog csökkenni, legfeljebb más lesz a felhasználási módjuk, az oktatásban betöltött szerepük és arányuk.

Vissza a tartalomjegyzékhez