V. Raisz Rózsa: Korszerű magyar szövegtan

Nyomtatási nézet

Tolcsvai Nagy Gábor 1996-ban – ugyancsak a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában – megjelentetett Magyar stilisztika című kiváló munkája után ismét monografikus művel jelentkezett: korszerű magyar szövegtannal.

A szöveg összetett jelenség – hangsúlyozza –, ezért összetett módon kell megközelíteni. Ennek a kívánalomnak saját maga maximálisan eleget tesz: mint nyelvi és értelmi művelet eredményét mutatja be a szöveget; összegzi a strukturalista, generatív és pragmatikai megközelítések eredményeit. Munkája kognitív keretben, funkcionális nyelvészeti háttérrel szól a szövegről.

Rövid, tájékoztató jellegű ismertetésem a kötet fejezeteinek sorrendjét követi.

A szerző a szövegtan elméleti megalapozásról szólva felteszi azokat a kérdéseket, amelyek lehetővé teszik a szöveg elméleti, tudományos megközelítését. A szöveg etimológiája és értelmezése után tisztázza annak szövegtani jelentését: az írott és a beszélt szöveget egyaránt a szövegtan vizsgálandó anyagának tekinti. Szövegmeghatározása: szöveg minden uralkodóan nyelvi produktum, amely valamilyen interakcióban körülhatárolható egység. A szöveg produktum és produkció, szerkezet és művelet.

A szövegtan létrejöttének tudománytörténetéi hátterét nemzetközi távlatban foglalja össze, hozzátéve a magyar tudományos megközelítések eredményeit is. Az első – még grammatikai szemléletű – szövegvizsgálatoktól az önálló modellek kidolgozásán át hódított tért a tudományköziség és a kognitív szemlélet a szövegtanban. Az interdiszciplinaritás azért is elengedhetetlen, mert a szöveg ismérvei közül jóval kevesebb tartozik a „hagyományosan nyelvészeti tartományba”, mint más tudományágak illetékességi körébe. A gyakorlati, mindennapi tudásunk elengedhetetlen (bármilyen egyszerű) szövegek alkotásához és megértéséhez. A beszédhelyzet is a világról való tudás része. Ha a szövegalkotást és a szövegbefogadást kognitív folyamatként fogjuk fel, a szövegről való gondolkozásunk nem statikus modellek szerint meg végbe.

Rövid, de fontos fejezet foglalkozik a szöveg fizikai megnyilvánulásaival, a szövegtesttel, melyet Petőfi S. János szövegmodellje alapján elterjedt szakszóval vehikulumnak nevezünk. Akár beszélt, akár írott szövegekről van is szó, saját fizikai tulajdonságaikkal jellemezhetők: a beszélt szövegnek fonetikai, fonológiai, az írottnak tipográfiai stb. tulajdonságai vannak. A vehikulum elemi egységeit lineáris elrendezésben alkotják meg és ismerjük fel, s ezek a tudásunk és a környezet, a szituáció ismerete alapján értelmi egységekké válnak. A szövegmegértés folyamatában meg kell haladni a linearitást.

A monográfia legrészletesebben tárgyalt, legterjedelmesebb fejezetei A szövegértelem létrejöttének tagolódása: mikro- mezo- és makroszint főcím alatt következnek. Ezek a fejezetek hozzák a legtöbb új eredményt a magyar szövegtani szakirodalomban, s egyben ezek ösztönözhetik a kutatót leginkább továbbgondolásra, gyakorlati alkalmazásra. A szerző a bevezető részben egyértelművé tesz egy fontos és sokszor félreértett kérdést: mit lehet szövegtani kapcsolatnak nevezni. „Két vagy több elem közt akkor szövegtani a kapcsolat, ha az nem egyetlen jól körülhatárolható szintaktikai (predikatív) szerkezeten belül van. Szövegtani szempontból a nyelvtan felső határa az alárendelő összetett mondat, határeset a mellérendelő összetett mondat, mert ez a szerkezettípus több szempontból azonosnak tekinthető a »tartalmi-logikai« viszonyban összekapcsolt önálló mondatok sorával.” (117. l.)

A szintek közül elsőként a makroszintet tárgyalja részletesen. A szövegértelem folytonosságának (kontinuumának) és megszakítottságának (kontiguitásának) teljes rendszerét kell megragadni – mondja –, túllépve a koherencia, azaz az egyes szövegrészek összetartó elemeinek feltárásán. A szerző által követett modell kommunikációs és procedurális, nemcsak a struktúrát, hanem a szintek kiterjedtségét és viszonyát is vizsgálja. Fontos fogalom a szövegvilág, amely nem az egész világról való tudásunkat jelenti, ebben az összefüggésben a beszélő és a hallgató nyelvi interakcióval kapcsolatos tudást reprezentálja egy összefüggő rendszerben. Ennek jellegzetes összetevője a nézőpont, az a helyzet, ahonnan a beszélő a szövegvilág dolgait szemléli és feldolgozza. A makroszinten is megjelenik – a mondattanitól eltérő értelemben – a fókusz és topik fogalma: szövegfókusz és szövegtopik. A szövegfókusz a szöveg összetevője, új információt tartalmaz; a szövegtopik már a szövegben említett, ezért fizikailag gyakran jelöletlen elem. A monográfia e kérdéskört bemutatva több elméletet is elemez.

A szöveg makroszintjének tényezőihez tartozik a tér és az idő jelölése is; az időjelölés nemcsak nyelvtani jelekkel, hanem aspektusban, élő- és utóidejűségben is kifejezhető, és a beszélő nézőpontjának megfelelően érvényesül.

A szöveg mikroszintje egy, a szövegre kiterjesztett nyelvtan keretében vizsgálható, a névmások, az egyeztetés, a személyragok és jelek, a határozottság, a zéró alakú utalás lehetőséget adnak mikroszintű kapcsolatok kifejezésére. A szövegértelem mikroszintjének formái pedig a deixis és a koreferencia.

A szövegértelem mezoszintjén a szövegelem hatóköre „közepes szintű tartományra” terjed ki, itt is fontos koherenciatényezők: a nézőpont, a tér- és az időviszonyok, a koreferencia, a tematikus progresszió, az önálló mondatok közötti mellérendelés, mindez közepes méretű szövegre vonatkozólag. Alapegységei: a bekezdés, a párbeszéd néhány fordulója stb. A makroszint kapcsán is szól a monográfia a lehetséges szövegtani formákról, továbbá a szöveg stílusáról, címéről mint a szövegegész tényezőiről.

A kötet negyedik része A szövegtan tágabb összefüggései címmel az eddigieknél vázlatosabban szól a szövegtipológiáról, majd összefoglalja a szövegalkotás és a szövegmegértés főbb kérdéseit. A monográfiát magas szakmai igényéhez és színvonalához méltó irodalomjegyzék egészíti ki, mintegy négyszázhatvan tételt tartalmaz rendkívüli tájékozottsággal válogatva a nemzetközi és a hazai szakirodalomból.

Tolcsvai Nagy Gábor szövegtana monografikus igényű, mégis válogat a lehetséges szempontok és témák között, s a központi kérdésekre összpontosít. A magyar nyelv szövegtana, de gazdagon beleépíti művébe a nemzetközi tudományosság eredményeit. Felsőoktatási tankönyvnek minősíti munkáját, a mű azonban több ennél: tanárok, kutatók, oktatók merítenek belőle tényanyagot; problémaérzékenysége, újszerű szemléletmódja pedig elméleti továbbgondolásra és gyakorlati alkalmazásra ösztönöz.

Vissza a tartalomjegyzékhez