Goda Éva: Az iskolai és gyermekkönyvtár helye és szerepe az informatikus könyvtáros képzésünkben

Nyomtatási nézet

Jelenleg egyre nagyobb szerepet kap a társadalom fejlődésében, az Európai Unióhoz való felkészülésben az iskolázottság, illetve a műveltség. Ebből adódóan a műveltségközvetítő intézmények és a műveltséget közvetítő személyek felelőssége is megnő. Ez elsősorban az iskolák, a könyvtárak, a tanítók és a könyvtárosok felelősségét jelenti, mivel a felnövekvő generációk kultúrájának, tudásának színvonalát ők határozzák meg. Követelményként fogalmazódik meg az intelligens, tanult emberek számának növelése, a felsőoktatásban végzettek számának emelése, az önálló ismeretszerzés igényének és készségének a kialakítása, mely az önművelésnek, az önképzésnek, az egész életen át tartó tanulásnak, átképzésnek a feltétele.

Az iskola és a könyvtár kihívások előtt áll. Az egyik kihívás a tudásalapú társadalom felépítése, a másik pedig az élethosszig tartó tanulás jelentőségének elismertetése. A könyvtár mint hagyományos információközvetítő eszköz ebben igen nagy szerepet játszik, és növekszik az iskola szerepe is. A kettő együttműködését jelentik az iskolai könyvtárak, és azok a módszertani ismeretek az oktatásban, amelyek azt tűzik ki célul, hogy a könyvtár használatát mint információforrást megtanítsák. Ez két igen fontos feladatot jelent. Egyrészt használni kell az iskolai oktatásban a könyvtárat, másrészt az iskolának meg kell tanítani a könyvtár, mint eszköz használatát. Éppen ezért értékelődik fel az iskolai könyvtárak szerepe.

Az iskola a kihívásokra csak úgy tud felkészülni, ha felkészíti a leendő ifjúságot a könyvtárak, mint információforrások használatára. A könyvtárhasználat a NAT-ban is és 2001 szeptemberétől a kerettantervben is kötelezően oktatandó tananyag. Integrálni kell az oktatásba a tanulók könyvtárhasználati tudását. Az iskolai munkában minden tárgy szerves elemének kell tekinteni az órán való közös olvasást. A kerettanterv minden egyes tantárgyának célkitűzésében ott található az információszerzés, a könyv- és könyvtárhasználat. Így az iskolai könyvtárak sokat tehetnek azért, hogy olvasó nemzedékek induljanak el az iskolapadokból.

A gyermekkönyvtárak és gyermekfoglalkozások jól kiegészítik az iskolai oktatást. Hiszen a célok azonosak: megszerettetni a gyerekekkel az olvasást és a könyves környezetet. Eltérés az eszközökben és módszerekben van. A gyermekkönyvtárban több a játék, a tréfa, kötetlenebb a hangulat, mint az iskolai könyvtárban. Feladatának azonban csak akkor tud eleget tenni, ha ismeri és nyomon követi a pedagógia eredményeit, felkészül az új elképzelések, tantervek szerint tanuló gyermekek és pedagógusok fogadására, igényeik kielégítésére, s a vonatkozó dokumentumok beszerzésével és szolgáltatásával elébe megy az igényeknek.

A feladatokból és a könyvtárosokkal szemben támasztott elvárásokból látható, hogy könyvtáraink legnagyobb „megrendelője” az oktatási rendszer. Ennek hatékonysága ily módon a könyvtári szolgáltatások minőségétől függ. Fontos, és lényeges kérdés tehát a gyermekekkel és az ifjúsággal való foglalkozás, mert belőlük lesz a jövő olvasója.

Nem mindegy tehát, hogy a könyvtárakban kik dolgoznak és milyen ismeretekkel vannak felvértezve. A korszerű könyvtári munka korszerű könyvtárosképzést, megfelelő szakember ellátottságot feltételez. Lényeges a hagyományos szaktantárgyak, valamint a nyelvtudás és a számítógépes ismeretek egyensúlyának biztosítása. Időnek kell jutnia a képzésben olyan fontos kérdések megoldására, hogy mi lesz a felnövekvő gyermekekkel és ifjúsággal, azokkal akik alig akarják, vagy egyáltalán nem is akarják igénybe venni a könyvtárak szolgáltatásait.

Szükséges tehát az iskolai és gyermekkönyvtári munka oktatásának szakmódszertana a felsőfokú képzésben. A könyvtár-pedagógiai módszerek oktatásának egyaránt jelen kellene lennie mind a pedagógus-, mind a könyvtárosképzésben, mint az információszerzésre felkészítő és az öntevékeny, felfedezéses tanulást kialakító szakmetodikának.

Hogyan jelenik meg az „Iskolai- és gyermekkönyvtári munka”, hogyan próbál főiskolai képzésünk eleget tenni, illetve megfelelni az elvárásoknak? Könyvtárosképzésünk 2003-ban lesz 40 éves. 1963–1976 között népművelő-könyvtár szakos képzés, majd 1976–1995 között könyvtári szakkollégiumi képzés folyt. Közben 1993-ban beindult a főiskolai szintű könyvtár szak, ahol tanító-könyvtár szakos diplomát kaptak a hallgatók. A kétszakos képzés négyéves lett, míg a tanítóképzés hároméves maradt. Újabb változás történt az 1995/96-os tanévben, amikor a tanító szak megszerzése műveltségterület teljesítésével bővült. Ezáltal maga a tanítóképzés is négyévessé vált. A hallgatóknak kötelező egy műveltségterületet választaniuk.

A könyvtár szak követelményrendszerét az 1995/96-os tanévtől kezdődően mi az informatika műveltségterülettel dolgoztuk ki. Ez a képzési forma szintén épít a tanító alapképzésben szerzett ismeretekre (pedagógia, pszichológia, anyanyelv, idegennyelv stb.), és szilárd alapokat nyújtó számítástechnikai, adatbázis- és hálózatkezelői ismeretek birtokába juttatja a hallgatókat a hagyományos könyvtári szakmai ismeretek mellett. Így a tanító-könyvtár szakos informatika-műveltségterületet tanuló hallgatók elsajátítják a tanító és a könyvtár szak valamint az informatika műveltségterület tananyagát. Kétszakos – tanító-könyvtáros – diplomát kapnak és az informatika műveltségterület teljesítését igazoló betétlapot, amely felkészíti őket az informatika, mint önálló műveltségterület oktatására az 5-6. osztályban. Speciálkollégiumok szervezésével pedig biztosítjuk a hallgatók speciális szakmai érdeklődésének elmélyítését. Mivel főiskolánkon az alapképzés a tanítóképzés, ezért a hallgatók az Iskolai- és gyermekkönyvtári munka és a Helytörténeti kutatómunka című speciálkollégiumi tárgyakat tanulják. Lényeges, hogy az alapszak a tanító szak. Az általános iskola első és második osztályában többnyire ugyanis eldől, hogy a tanító hatására olvasó lesz a gyermekekből vagy sem. Képes-e a tanító lépésről-lépésre haladva megismertetni és megszerettetni a gyermekekkel az olvasást és a könyvtárat vagy nem? Bevezeti-e a gyermekeket a könyvek birodalmába vagy sem?

Ezért tartjuk mi, a szakon oktatók és a főiskola vezetése rendkívül lényegesnek azt, hogy tanító-könyvtárosok, illetve könyvtárostanítók legyenek minden iskolában, akik képesek a gyermekekkel az első perctől kezdődően életkori sajátosságaiknak megfelelően, tudatos nevelőmunkával megszerettetni a könyveket, az olvasást és a könyves környezetet, a könyvtárat, s erre tud majd építeni a felső tagozat oktatója, tanára, könyvtáros-tanára.

Kicsit részletesebben az Iskolai- és gyermekkönyvtári munka című tantárgyról. A hallgatók ezt a tantárgyat három féléven át tanulják, a negyedik félévben pedig zárótanítást/foglalkozást tartanak, ezzel zárul a stúdium.

1. A tantárgy első félévében, amely az 5. félévet jelenti (tehát III. évfolyam első féléve) a hallgatók a könyvtárak kialakulását, történetét kísérik végig részletesen, majd a Könyvtári törvény és az Irányelvek alapján foglalkoznak az iskolai- és gyermekkönyvtárak működésével, szervezeti felépítésével, beleértve a személyi és tárgyi feltételeket. Megismerik a gyűjtőkört, a NAT-ot, a kerettantervet, mint intézményi pedagógiai programot. Foglalkoznak az önművelésre való felkészítés módszereivel, a könyvtárhasználat tanításával, a különböző gyermekfoglalkozások és könyvtári rendezvények témaköreivel és lehetőségeivel. Hospitálnak, könyvtári órákat látogatnak alsó tagozatban.

2. A tantárgy második félévében (6. félév III. évfolyam második féléve) már sor kerül az elméletben tanultak gyakorlati alkalmazására. Központi téma az iskolai könyvtár tevékenységének beépülése az iskola tantervi munkájába. Elsajátítják például, hogy hogyan kell megtanítani a gyermekeknek az információk keresését katalógusok és segédkönyvek segítségével, hogyan kell a dokumentumokat megkülönböztetni tartalmi és formai jegyek alapján, hogyan kell a dokumentumokról tartalmi ismertetést, ajánlást készíteni stb. Megtanulják, milyen folyamatos és tudatos pedagógiai munkára van szükség a könyvtárakban, hogy a könyvtárismeret tanítására alkalmas könyvtárostanítók legyenek.

3. A harmadik félévben (7. félév IV. évfolyam első féléve) a könyvtárhasználat pedagógiai kérdéseivel, a személyiségfejlesztés könyvtári eszközeivel, az olvasói szokásokkal, olvasói típusokkal, a kérdéskultúra fejlesztésének lehetőségeivel, a tanulási módszerekkel foglalkoznak behatóan a hallgatók. Ezért megismerik a könyv- és könyvtárhasználat szakmódszertani kérdéseit, s végül önállóan könyvtári órát, illetve könyvtári foglakozást tartnak egy-egy osztály vagy egy-egy csoport számára. Az óra célja lehet például a kézikönyvek használatának megtanulása, a katalógusokkal való ismerkedés, irodalom vagy honismeret, s fel lehetne minden tudományt, illetve tantárgyat sorolni, hiszen a könyvtárhasználat tantárgyközi feladat, minden tantárgy oktatásánál jelen van. Ebben a félévben a helyes módszerek megválasztásán, alkalmazásán és begyakorlásán van a fő hangsúly, mivel a következő félévben már a zárótanítás/foglalkozás következik.

4. A negyedik félévben (8. félév IV. évfolyam második féléve) a stúdiumot a hallgatók ún. zárótanítás/zárófoglalkozás tartásával fejezik be, vagyis „könyvtárhasználati” órát tartanak a vizsgabizottság előtt (az 1-4. osztályos tanulók számára). A megtartott órát értékelés és osztályzat adása követi, amely részét képezi a diploma minősítésének.

Az Iskolai és gyermekkönyvtári munka c. speciálkollégiumi tárgy oktatása tehát azt jelenti, hogy kiemelten kezeljük a gyermekek és az ifjúság olvasóvá nevelésének kérdését, kihasználva a tanítóképzés adta lehetőségeket, de a főiskolánkon folyó könyvtárosképzésben valamennyi könyvtár típus számára képezzük a hallgatókat.

Milyen tapasztalatokkal rendelkezünk végzett hallgatóink elhelyezkedésével, munkájával kapcsolatban?

• Aki tanítóként helyezkedett el, többnyire azt vallja, hogy mindennapi tanítói munkája során kamatoztatja mind a maga felkészülése, mind a gyermekek tanítása alkalmával könyvtári ismereteit. Ő azok, akik a tanítói munkájuk során a legintenzívebben és a legszakszerűbben tudják használni és használtatni a könyvet és a könyvtárat a tanulókkal.

• Van, aki mindkét hivatását gyakorolja, ő ideális könyvtárostanító lehet.

• Gyermekkönyvtárakban is szívesen alkalmazzák hallgatóinkat, különösen foglalkozások, bemutatóórák tartására, a számítógépes adatbázisok kezelésére és rendezvények, olvasótáborok szervezésére.

• Többen vannak, akik közművelődési, tudományos vagy szakkönyvtárban helyezkedtek el. Dolgoznak például a Debreceni Egyetem Zenei Könyvtárában, a Teológiai Könyvtárban, a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, a Városi Könyvtárban és több iskolai könyvtárban.

A szak szükségességét igazolják egyrészt azok a munkahelyek, amelyek keresik végzett hallgatóinkat, másrészt amelyek elismeréssel nyilatkoznak a náluk dolgozó volt hallgatóinkról. Azzal pedig, hogy ők lehetnek azok, akik „könyvtárhasználati” órákat tartanak, sokat tehetnek a felnövekvő nemzedékek olvasóvá neveléséért.

Végzett hallgatóinknak biztosított a továbbtanulás lehetősége is a Debreceni Egyetem informatikus-könyvtáros szakán. Eddig több hallgatónk szerzett ott egyetemi diplomát.

Úgy érzem, hogy mi könyvtárosok és könyvtár szakon oktatók valamennyien büszkék lehetünk arra, hogy azon fáradozunk, ami az életben rendkívül fontos, ez pedig a gyerekek és az ifjúság nevelése és önképzésre való felkészítése.

Irodalom:

Bagdy Emőke: Az olvasás jövőjéről. = Könyv és Nevelés, 2001. 3. sz.
11–13. p.

Bényei Miklós: Töredékes gondolatok a magyar írásbeliség ezer évéről. = Könyv, könyvtár, könyvtáros, 2000. 12. sz. 45–49. p.

Emmer Gáborné: „Esély? Egyenlőség? Iskolai könyvtárügy 2000.” = Könyv, könyvtár, könyvtáros, 2001. 2. sz. 34. p.

Goda Éva: A könyvtárosképzés múltja, jelene főiskolánkon. = Tanulmányok. Debrecen, KFRTKF. 1996. 21–31. p.

Kappel János: Az olvasó szolgálata, avagy mit kívánnak ma könyvtáraink használóiknak. = Könyvtári Levelező/lap, 2001. 7–8. sz. 10. p.

Kocsis István: Hogyan tud az új kihívásoknak megfelelni egy közművelődési könyvtár? = Könyv, könyvtár, könyvtáros, 2000. 2. sz. 49–54. p.

Kovács Mária: A könyvtárhasználati ismeretek oktatása. = Könyv és Nevelés, 2001. 4. sz. 83–86. p.

Kovácsné Garamszegi Marianna: Konfliktusok, kapcsolatok az iskolai könyvtárban. = Könyvtárhasználattan, 1999/2000. 4. sz. 19. p.

Környei László: „Könyvtár az iskolában, iskola a könyvtárban”. = Könyv és Nevelés, 2001. 3. sz. 7–9. p.

Nagy Attila: Könyvtárosi jövőkép – szociológus szemmel. = Könyvtári Figyelő, 1995. 3. sz. 400–405. p.

Nagy Attila: Stagnálás, romlás vagy olvasásfejlesztés? = Könyv, könyvtár, könyvtáros, 2000. 1. sz. 20–24. p.

Restyánszki Lászlóné: Az iskolai könyvtáros mint „rejtett szellemi bázis”, mint az iskolai szellemi motorja. = Könyvtári Levelező/lap, 2001. 7–8. sz. 43–44. p.

Suppné dr. Tarnay Györgyi: Történetiség és a gyerekek. = Könyv, könyvtár, könyvtáros. 1994. 11. sz. 5–11. p.

Szente Ferenc: Hogy szerepet ne tévesszünk! = Könyvtári Levelező/lap, 1992. 9. sz. 10–12. p.

Tamás Csilla: Egy országos könyvtárhasználói felmérés 2000. = Könyvtári Levelező/lap, 2001. 9. sz. 2–10. p.

Tószegi Zsuzsanna – SAJÓ Andrea: Interjú Sík Zoltán informatikai kormánybiztossal. = Könyvtári Levelező/lap, 2001. 6. sz. 2–5. p.

Vörös Klára: A könyvtár-pedagógia szakmódszertana. = Könyv és Nevelés, 2001. 4. sz. 58–62. p.

Vissza a tartalomjegyzékhez