Mohos Sándor: Magyar irodalom tankönyv kárpátaljai diákoknak

Nyomtatási nézet

Annyit hallunk „tartós tankönyvekről”, hogy örülünk, ha egy valóságosat kézbe vehetünk, végigsimíthatjuk kemény borítóját, domborodó gerincét, majd belelapozhatunk a szépségek és az ismeretek világába. Mert sokról kiderül: sem fizikailag, sem szellemében nem az. Hál’ istennek ez nem ilyen! S külön megindító – de ha a hazaiak többségére gondolunk, lehetne elkeserítő is –, hogy Kárpátalja (Ukrajna) magyar tanítási nyelvű iskolái tizedik osztályosainak írta Fedinec Csilla.

Jellegében, szerkezetében sem megszokott tankönyv. Afféle kommen-táció vagy kommentált antológia, amelyben az értelmezést segítő magyarázat (kor-, élet- és pályakép, adott művek rövid elemzése) és az irodalmi szöveg aránya kb. 25-75 százalék. A legtöbb részlet a Bánk bánból (27 oldal) és Az ember tragédiájából (31 oldal) olvasható. A költői pályaképek áttekintését öt-tíz műegész segíti, míg a kötelező epikus alkotás (Az arany ember) és a Noszty-fiú esete Tóth Marival című regény elolvasására öt-öt oldalnyi részlet motiválja a tanulókat.

Az ősköltészet elemeit őrző Júlia szép leány című balladától a 19. század novellisztikájáig ívelő tankönyv közel ezredévnyi irodalmat mutat be. Egynegyede a régi, háromnegyede az új magyar irodalomról szól, ami a szerző, vagy a tanterv jó arányérzékét dicséri.

Minden fő- és részegységet egy-egy tömör históriai, tudomány-, irodalom- és stílustörténeti bevezető exponál. Sajnos ezek – nyilván a terjedelmi korlátok és a komplexitásra törekvés okából (világirodalmi, filozófiai, művé-szettörténeti példák…) – nehezen tanulhatók. A felvilágosodást bevezető öt oldalon például mintegy ötven név – Macphersontól Marczibányi Istvánig – szerepel, kiegészítve legalább duplányi művel és nem kevés fogalommal.

Ezt követik a már említett alkotói élet- és pályaképek – egy-két tételmondatba sűrítve az író, a költő szerepének lényegét. Ezek kiválóak. Fedinec Csilla nem feledkezik bele az életút részleteibe (nála nem az a lényeg, hogy összedőlt-e Berzsenyi háza), hanem jó érzékkel emeli ki a művek megírására ösztönző, szublimálható elemeket, mozzanatokat, amelyek valószínűleg a tizenhat éveseket is érdeklik. Például Bessenyei György, mivel „egész nemzetben” gondolkodik, szembekerül felekezeti, egyházi megbízóival; az asztalfiókjának írogató Berzsenyit egyszer a „firkálás”-on rajtakapja a szomszéd falu lelkésze, Kis János költő, így „lepleződik” le; Katona József a drámaírás mellett apja szakmájához, a takácsmesterséghez is értett; Jókai furcsa házassága a nála nyolc évvel idősebb Laborfalvi Róza színésznővel, majd élete végén, 74 évesen, a 20 esztendős Nagy Bellával – talán a tizenévesek művekhez kapcsolódó érdeklődését is fölkelti.

A pályaképek cölöpei a művek, amelyeket vagy megelőz, vagy követ egy-egy tömör elemzés. Ezekben az érzelmi megközelítés mellett uralkodó a racionális, jobbára strukturalista módszer: a makro- és mikroszerkezet vizsgálata, de emellett több helyütt az újabb, intertextuális szempont is érvényesül, például az Előszó elemzésében (lásd a „zöld ág” tág értelmezése). A szerző a tudományos analizálást szerencsésen oldja a tanulmány- és esszé-részletek megidézésével, Klaniczai Tibortól Csíkvári Gáborig, Németh Lászlótól Kosztolányi Dezsőig. Az utóbbi idézet esszéjéből csak ennyit emelnék ki: „Ebben a háromszakos versben (a Szeptember végén-ben, M. S.) sem fordul elő ez a szó: Ősz, az ősz van bezárva, csöndjével, sárgaságával, lázasan piruló vadszőlőleveleivel meg zöndellő nyárfáival, már hóborította hegyormaival egy régi ősz s egy régi ifjúság örökkévalóan, mint egy égszertartóban.”

De azzal is tisztában van a tankönyvíró, hogy ilyen terjedelemben a művek mélységeit, tartalmi és formai rejtelmeit nem képes föltárni, ezért minden idézett alkotás teljesebb megismerésére, titkainak föltárására feladatokkal, kérdésekkel ösztönzi a fiatalokat. A kötelező olvasmánynál előre figyelmeztet, hogy az alábbi kérdésekre csak a mű teljes ismeretében tudnak válaszolni. Ám ez a nemes szándék – rejtetten(!) – föllelhető a tankönyv egészében. Feladatai – néhány kivételtől eltekintve (rímképlet) – gondolkodtatóak („Milyen szempont szerint osztja két részre a nemzetet Ádám–Danton?” Keresd ki a versből a metaforákat és alakítsd át hasonlatokká!), és szinte egyetlen eldöntendőt, mechanikusan visszamondandót sem találunk köztük. Irodalmi érzékenységre és gondolkodásra, intuitív és szemantikai szövegértésre, -értelmezésre biztatják az olvasót.

Erénye a könyvnek, hogy célzottan kárpátaljai fiatal honfitársainkhoz szól. Ahol alkalom kínálkozik, ott belengi a genius loci (a hely szellem): 1646-tól 1944-ig Ungváron jezsuita gimnázium működött, ahol többek mellett Dayka Gábor is tanított; 1707 nyarától II. Rákóczi Ferenc többször is lakója volt a munkácsi várnak stb. Mindezek nem harsogják, csak jelzik az anyaországhoz való eredendő kötődést.

A recenzenst csak az zavarja, hogy nem ismeri az előzményeket: az irányt szabó tantervet és a kilencedik évfolyamnak írott tankönyvet. Vajon az csak világirodalmi vagy irodalomelméleti, stilisztikai ismereteket tartalmaz? A kérdésekből, feladatokból arra következtethet, hogy az utóbbit vagy mind-kettőt, hiszen hol a refrén szerepét, hol az eposzi kellékeket, hol a szóképeket, rímképletet firtatják. Bár vannak olyanok is, amelyek a Twist Olivér ismeretét föltételezik, illetve mitológiai és bibliai párhuzamokat kérnek számon.

Végezetül nem ítéletként, csak néhány kedvlohasztó nyelvi ficamról – a segítség szándékával! Ahogy már föntebb jeleztem, a szerző hajlamos az inkoherenciát megközelítő tömörítésre. A sok közül egy: (Berzsenyi, M. S.) „Unokahúgát, Dukai Takács Zsuzsannát veszi feleségül a kemenesaljai Sömjénben, ahonnan 1804-ben a Somogy megyei Niklára költöznek.” Hasonlóképpen fölszisszen a tartalommal különösen elégedett olvasó, ha ilyen állítmányokkal találkozik: „Elindul (sic!) a kórusművészet.” „1772-től számítja az irodalomtörténet a modern magyar irodalom elindulását. (sic!) Nem lenne jobb, hogy „kezdetét”?!

Minden könyvnek, ahogy az ember életének, már kezdetekor eldöntetik az időtartama és a szerepe. Fedinec Csilla tankönyve hosszú életet és fogékony olvasókat érdemel.

(Fedinec Csilla: Tankönyv Ukrajna magyar tanítási nyelvű iskolái 10. osztályosainak számára. Szvit Kiadó, 2000)

Vissza a tartalomjegyzékhez