Sós Sándor: A tankönyvelemzés megközelítése és néhány tapasztalat

Nyomtatási nézet

Hosszú történeti fejlődés eredményeként vált a mai modern iskolák alapvető, nélkülözhetetlen eszközévé a tankönyv. A tankönyv ugyanis a társadalom által létrehozott szellemi termék, tükrözi az adott értékeket, viszonyokat, így maga is a kutatás tárgya lehet.

A rendszerváltás után a bőség zavarával küzd történelemtanításunk, megszületett a plurális tankönyvpiac. A könyvek minősége, használhatósága, tudományos igényessége stb. rendkívül változatos. A szerzők politikai beállítottsága meghatározza a mű szellemiségét, egy évfolyamon azonban egy könyvet használunk, így a pluralizmus csak a teljes tankönyvkínálatra igaz.

Az alábbiakban öt olyan mű elemzését közlöm, melyek a középiskolák végzős évfolyamain használatosak, illetve használhatóak. A két világháború magyar vonatkozású témaköreinek tartalmi és formai minőségét vizsgáltam. Azt elemeztem, hogy a fejezetekben megvannak-e a szaktudományosság elvárható követelményei, milyen az illusztrációs bázis, a nyelvi kommunikációs szint, esztétikum.

Az elvégzendő elemzéshez szükséges a struktúraelemek pontos meghatározása, azok arányaiból a tankönyv típusára is következtethetünk.

Alapszövegnek tekinthetjük a bevezető, magyarázó és összefoglaló szövegek együttesét. Nemcsak a terjedelem a fontos, hanem az, hogy mennyire motiválják a tanulót a figyelemfelhívás, a tudományos igényesség eszközeivel. Hol élnek az ismeretek elmélyítésével, milyen tartalmi súlypontokat alkalmaznak.

A didaktikai apparátus kategóriájába tartoznak az alapszöveg elsajátítását segítő szövegek (források, kérdések, feladatok, kronológia), képi illusztrációk (kép, fotó, plakát), a grafikus és kartográfiai szemléltetés (táblázat, ábra, grafikon, térkép). Fontos kérdés, hogyan illeszkednek az alapszöveghez, erősítik-e, segítik-e a kifejtett mondanivalót. Külön jelentősége van a forrásoknak mind terjedelem, mind darabszám tekintetében, sokat elárulnak a feldolgozhatóság milyenségéről. Megkereshetők a megértést legérzékletesebben segítő szemelvények, „kulcsforrások”, melyeknek tematikai „súlya” van. A kérdések és feladatok a tudásanyag ismétlésére és gyakoroltatására szolgálnak, meglétükből és számukból következtetni tudunk a tankönyv típusára, a tanítási gyakorlat milyenségére, bőséges meglétük a munkáltató tankönyvek jellemzője.

Tankönyveinkben kifejezetten kevés a térkép, a karikatúra, a festmény, a grafikus ábra. A tanulók többsége – meggyőződésem szerint – vizuális típusú, és emiatt az ikonikus ábrázolás a figyelemkeltés leghatásosabb eszköze. A mellékelt összefoglaló táblázatban adatszerűen tanulmányozhatók a struktúraelemek arányai tankönyvenként.

A szűkre szabott terjedelem ellenére a két világháború magyar vonatkozású részeit külön kezelem, ugyanis az első háborúval foglalkozó ismeretanyag a tankönyvekben többnyire szétszórtan, egyes bekezdések terjedelmét is alig meghaladóan szerepel. Míg a második világégés a művekben önálló „leckecsoportokat” alkot – persze itt van kivétel – így más megközelítést kell alkalmaznunk.

A kilencvenes évek második felében megjelent tankönyveket vettem vizsgálat alá. Az összehasonlítást megkönnyíti, hogy a művek jellemzői a tipizálást segítik.

Az elemzett tankönyvek a megjelenés sorrendjében a következők:

• Történelem IV.: 1914–1990. [Írta: Berkes Mihály, Borsányi György et al.] Bp., Cégér. 1993. 325 p.

• Hosszú Gyula: A század jele: 1914–1945. Bp., Alternatív Közgazdasági Gimnázium Alapítvány Kiadó. 1996. 386 p.

• Történelem 6. 1914–1990. Bp., Reáltanoda Alapítvány

• Salamon Konrád: Történelem IV. Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó. 1998. 279 p.

• Bihari Péter – Repárszky Ildikó – Dupcsik Csaba: Európa fölénye és katasztrófája: 1867–1930. Bp., Műszaki Kiadó. 2001. 318 p.

• Repárszky Ildikó – Dupcsik Csaba – Ujvári Pál: A globális világ felé: 1930 – Bp., Műszaki Kiadó. 2001. 306 p.

• Befejezetlen múlt 5-6. Bp., Műszaki Könyvkiadó. 2001.

A munka során a struktúraelemek szemszögéből történő összehasonlító elemzést választottam módszerként. A rövidítés kedvéért az egyes említésre kerülő tankönyveket a kiadó megnevezésével jelölöm.

Az első világháború magyar vonatkozású részeinek alapszövege az előzmények bemutatásával kezdi a téma feldolgozását, kivétel a Műszaki, ugyanis ott 1867-tel indul a könyv. Az első gondot ez jelenti, ugyanis a szerzők feltételezik, hogy már az előző tanévben megismerte a diák a kiváltó okokat, így röviden, vázlatosan foglalkoznak a kérdéssel. A Monarchiával és benne Magyarországgal külön rész csak egy kötetben található (Cégér), bizonyára a szerzők nem tekintették önálló hadakozó félnek hazánkat. A legrészletesebb osztrák-magyar vonatkozású témakifejtésre a szarajevói merénylet kapcsán kerül sor, a nehezen felfedezhető tartalmi súlypontot ide tehetjük.

A katonai erőfeszítések bemutatásánál a keleti, a déli és az olasz front terjedelme alig haladja meg a nyugatit, ami a „mellékhadszíntér” szemléletből következik. A magyar katonák háborús részvételét Przemysl eleste kapcsán említik a könyvek, igaz, a fogságba esett erők számbavétele alkalmával (Nemzeti, Műszaki). A könyvek kivétel nélkül használják az „állóháború” kifejezést, a szakszerű és helyes állásháború helyett.

A hazánk megcsonkítását is tartalmazó titkos szerződések bemutatása rendkívül aránytalan a tankönyvekben. A Reáltanoda a bukaresti egyezményt meg sem említi, a Műszaki lapszélen kiegészítő információként, a Cégér, AKG fél oldalban térképekkel illusztrálva dolgoztatja fel a témát.

Az utolsó magyar király békekísérlete a Műszaki kivételével jelentős teret kap, források bemutatásával (Cégér, AKG), illetve az alapszöveg bekezdés terjedelmű részével (Nemzeti, Reáltanoda) méltatják a kezdeményezést. Ez a téma az első és egyetlen pozitív kicsengésű rész a háború feldolgozásánál, mely nem a hibákat, a sikertelenséget, a bűntudatot ülteti a tanulók fejébe.

A középiskolákban leggyakrabban használt tankönyv (Nemzeti Tankönyvkiadó) rendkívül vázlatos feldolgozása csak az 1917-es év belpolitikai történéseinél nyílik ki és válik elemezhetővé. A háborús évek társadalom- és gazdaságtörténeti megközelítését az AKG és a Műszaki kísérli meg, a rész tartalmaz a Monarchiára vonatkozó rövid bekezdéseket is.

Az illusztrációk összehasonlításánál a Reáltanoda kötetét nem vehetjük figyelembe, ugyanis a kötet nem tartalmaz grafikus vagy kartográfiai anyagot. A közlő, leíró típusú tankönyvnek vegytiszta példánya, mely szépen mutat a polcon, de a tankönyv fogalmától távol áll.

A szöveges illusztrációkat a Nemzeti lapszélen kék színnel különíti el, a Cégér keretben hívja fel rá a figyelmet. A két bőséges forrástömeget felvonultató kiadvány (Műszaki, AKG) ilyen elkülönítést nem tehet a mennyiség miatt, akár teljes oldalakat szán a szemelvényeknek, vagy dőlt betűvel az alapszöveget váltogatja. Színes a műfaji kínálat, katonanóták, versek törik meg a száraz dokumentumok sorát. A dokumentumok elsősorban uralkodói kiáltványok, egyezmények, a Műszaki azonban újságcikkeket, visszaemlékezéseket is közöl.

A kérdések és feladatok alkalmazásánál a Műszaki a legizgalmasabb módszert választotta, a források mellé lapszéleken kérdéseket sorakoztat fel a munkáltatás látványos eszközéül.

A képeket, fotókat az egysíkúság jellemzi a Nemzeti esetében, döntően csak politikusokat ábrázolnak. Két kiadónál a fotók dominálnak (Cégér, Műszaki), és ezekben a „kisember” is megjelenik. A karikatúra az ellenséget nevetségessé vagy gonosszá maszkírozva ábrázolja, melyet a pedagógus a tanulókkal akár önállóan elemeztethet. Az előbbin kívül az AKG a térképek számában is jeleskedik, és a vizuális illusztrációk terén bizonyítja munkáltató könyv jellegét.

Összefoglalva meg kell jegyeznem, hogy az első világháború magyar vonatkozású eseményeinek szétforgácsolt, szétszórt tananyagfoszlányokban történő feldolgozása nem szerencsés a tankönyveinkben. Nem tud a diákság magyar szemszögből tekinteni a háborúra, mintha a Monarchia egy szürke háborúzó fél lenne a többi között. A Cégér egy külön belpolitikai rész beiktatásával kísérletezik dicséretesen, míg a Műszaki, AKG bőséges illusztrációval mutatja be a hazai vonatkozásokat. A legelterjedtebb Nemzeti kísérletet sem tesz, hogy az alapszöveg szűkmarkúságát az illusztrációk kompenzálják.

Magyarország második világháborús éveinek tankönyvi tükre, noha csak egy vékony szelete a vizsgálat alá vett köteteknek, mégis sok jellemző vonást elárul róluk. A tankönyvi arányok a témakör magyar és egyetemes része között az AKG és a Cégér esetében fele-fele. Sőt a világesemények szinte csak keretet képeznek a hazai események ismertetése körül. A Műszaki csak a terjedelem egyharmadát szánja erre, de jól áttekinthető a két részre bontott feldolgozás. A Nemzeti és a Reáltanoda foglalkozik a legcsekélyebb részletezéssel a témával, elkülönített témafeldolgozás nincs, sokszor bekezdések, illetve magányos mondatok tájékoztatnak bennünket hazánk sorsdöntő eseményeiről. A Nemzeti több helyen inkább a korszakról írott publicisztikának tűnik, nem pedig tankönyvnek.

Az alapszöveg tartalmi összehasonlító elemzését a háborús évek történetének bel- és külpolitikai, katonai eseményei kapcsán külön végezhetjük el. A holocaust tankönyvi megjelenéséből is érdekes következtetéseket vonhatunk le a művek vizsgálata során.

Mivel a jelen terjedelem nem teszi lehetővé tankönyveink hazai vonatkozású ismeretanyagának részletes összehasonlító elemzését, így csak néhány kirívó ellentmondásra hívnám fel a figyelmet.

Valójában mikor is lépett be a háborúba hazánk? A Jugoszlávia lerohanását követő magyar szerepvállalás „háborúba sodródás”, (Nemzeti), vagy „részvétel a támadásban”, (Cégér), míg a Szovjetunió megtámadásánál már „hadba lépés” szerepel mindkét kiadónál. A Reáltanoda és a Műszaki „csak” egyszer léptet be a háborúba, az AKG nem használja a kifejezéseket, csak tényeket közöl. Ha egy hadsereg egy másik országban harcol, az háború! Nem?

Minden könyv tartalmi súlypontként kezeli az 1944–45-ös időszakot, azonban a német megszállás, illetve a nyilas hatalomátvétel kapcsán az államgépezet továbbélését a szuverenitás fokozatos elvesztésével nem tudják szinkronba hozni. A Horthy-korszak végét és egy új sötét időszak beköszöntét egy könyv sem említi. A Nemzeti és a Reáltanoda egyre vázlatosabb lesz a téma végéhez közeledve, az előbbi az 1944 őszén történtekkel fejezi be hazánk háborús történetének ismertetését!

A katonai eseményeket a politikai döntések egyfajta kísérő jelenségeiként láttatják könyveink. Az első zavar a katonai alakulatok megnevezése körül mutatkozik, a gyorshadtest és a Kárpát-csoport szerepe és alárendeltsége kapcsán.

A doni események sem kapnak méltó helyet könyveinkben, a Nemzeti például a lap szélén apró betűs bekezdésben próbája összefoglalni az eseményeket, de mélységében vázlatnak sem tekinthető. Az AKG, Műszaki, Cégér tesz rokonszenves kísérletet az események részletezésére. A magyarországi szovjet hadműveletek csak a Cégér és az AKG lapjain követhetők folyamatosan.

A zsidótörvények társadalmi, morális hatásainak tankönyvi feldolgozása hiányzik, így kérdéses, hogy milyen következtetésekre jutnak a tanulók, nem kerülnek-e a „közönyös szemlélő” álláspontjára.

A szerzők előszeretettel kihagyják az alanyt a mondatokból: „megkezdték a zsidóság összegyűjtését, – táborokba hurcolták”. A „rejtett alany” talán az elkövetőket takargatja, vagy bizonytalan a kilétük?

A didaktikai apparátus bősége indokolja az egyes részek külön elemzését, hiszen a források összessége több mint száz, a képi szemléltető anyag hetven darab. Forráselemző órát az AKG és a Műszaki esetében nélkülözhetetlen beiktatni, másképp a szemelvénytömeg feldolgozhatatlan. A képi anyag kétharmadát itt is a döntéshozók ábrázolása teszi ki, az egyszerű katona, a lakosság csak néha fordul elő. Sok olyan kép található könyveinkben, melynek aláírása magyar szereplőket feltételez, de a képen rongyokban vonulnak foglyok a hómezőn, vagy halálra váró zsidók állnak némán. A mindenben kételkedő diák kérdésére mit válaszol a tanár, honnan tudjuk, hogy ők magyarok? Ha a szerző ismeretlen, legalább az archívumot meg kellene jelölni ilyen esetben.

Elszomorító a végzősöknek szánt könyveinkben a térképek, ábrák, táblázatok ritkasága. Egyedül az AKG jelent oázist ebből a szempontból hat térképével és diagrammal.

Végkövetkeztetésként a tankönyveink tipizálására kerülhetne sor, de az olvasó számára a fentiekből automatikusan kideríthető a munkáltató (AKG, Műszaki) és az ismeretközlő (Reáltanoda) jelleg különbsége. Újból szeretném hangsúlyozni a „lecke” terjedelmű elkülönített témafeldolgozás fontosságát, hiszen a vizsgált témák történelmünk olyan fontos és máig ható eseménysorai, melyek megérdemelnék a megkülönböztető figyelmet!

The approach to the analysis of textbooks and some experiences

The textbook plays an important role in the educational process because it contains intellectual product of the society, and reflects values. However, the pluralistic textbook market prefers values, different from the above. This is particularly valid in the case of the history presentation of the near past. Five textbooks are analysed, and important differences were found.

Über die Analyse der Schulbücher: einige Erfahrungen

Das Schulbuch spielt eine wichtige Rolle im Unterricht, weil eines von der Gesellschaft gebildetetn Geistesprodukten ist und auch Werte spiegelt. Aber im pluralen Schulbuchmarkt werden andere Werte bevorzugt. Dies kommt besonders in Geltung beim Darstellen der Geschichte der letzten Jahre. Aufgrund der fünf analysierten Schulbücher feststellt der Verfasser, daβ die Abweichungen bedeutend sind.

Vissza a tartalomjegyzékhez