Magyar Erzsébet: Az első magyar egészségtan tankönyvek

Nyomtatási nézet

Az 1777-es Ratio Educationis A tanulóifjúság egészségének gondozása¹ című fejezetben foglalkozik a tanulók egészséges életmódra nevelésének kérdéseivel. Ez a tény azt jelzi, hogy a felvilágosodás időszakában a korszak oktatáspolitikusai már felismerték, milyen nagy szükség van az egészséges életmód ismertetésére, az egészséget veszélyeztető tényezők oktatásának szükségességére. Számos, ebben a korszakban készült tankönyv és tanítói kézikönyv tartalmazott egészségnevelési vonatkozásokat.² A Révai Miklós által írt és 1781-ben megjelent magyar nyelvtankönyvben³ egy hexameterekbe szedett szabálygyűjtemény található Az egészségnek fenntartásáról való versek címmel. Pár évvel később, egy széles körben népszerűvé vált tanítói kézikönyvben olvashatunk egy terjedelmes fejezetet Az egészség fenntartásáról és helyre állításáról.⁴ Szombathy János, a sárospataki református kollégium neves tanára 1796-ban jelentette meg ábécés könyvét⁵ A magyarországi apróbb oskolák hasznára. Ebben is található egy fejezet Az egészség fenntartásának eszközei-ről.

A XVIII. század utolsó harmadában, a felvilágosodás pedagógiai eszméinek, a hasznos ismeretek oktatásának hazai elterjedésével egyidejűleg jelentek meg Magyarországon az első magyar nyelvű természetrajzi tankönyvek.⁶ A természetrajz anyagához kapcsolódott, majd később abból vált ki az
egészségtan tantárgy.

Az első önálló magyar egészségtan tankönyv 1794-ben jelent meg Sopronban. Szerzője Kis József orvos.⁷ A mű címe: Egészséget tárgyazó katechismus a’ köznépnek és az Oskolába járó Gyermekeknek számára, Hogy tudhassák Egésségjeket betsülni és örizni.⁸ A szerző műve előszavában az iskolák és az egyház felelősségét emeli ki. Az iskolában a gyermekeknek az egészséges életmóddal kapcsolatos kérdésekről éppúgy hallaniuk kell, mint „akármely tudomány” alapvető tételeiről.

A könyv két nagy részre tagolódik. Az első rész az egészségről, a második a betegségekről szól. Az első részen belül három szakaszt különít el a szerző: Az egészségről közönségesen; Azon okok, melyek közönségesen az embernek egészségét ronthatják; Azon okokról, melyek közönségesen a gyermeknek egészségét ronthatják. Az első rész első szakaszában a vallás felől közelíti meg az egészség kérdését. Miért szükséges az, hogy az ember
egészséges legyen? Azért, hogy Istenének és önmagának szolgálhasson, szól a válasz. A korszak gondolkodására utaló tipikus kérdés a katekizmusban az, hogy vétkezik-e az ember, ha megbetegszik. Kis József úgy vélte, hogy a környezetét elhanyagoló, mértéktelenül élő ember könnyen megbetegszik, és alapvetően vétkes saját állapotát illetően. Ha egy gyermek betegen születik, akkor az vagy a szülők „feslett, fajtalan élete”, vagy a várandós anyák helytelen életmódja miatt van.

Könyve második részében a szerző a tiszta levegő, az egészséges ételek és italok, az alvás és a mozgás fontosságáról ír. Emellett jellemző képet kaphatunk könyvéből a korabeli falusi lakások egészségromboló hatásáról, arról, hogy a nedves, levegőtlen otthonokban az állatokkal és beteg családtagokkal együtt élő emberek egészsége milyen veszélyeknek van kitéve.

Az „eledelekről” szóló fejezet számos, ma is helytálló gondolatot tartalmaz. A szerző szerint a megfelelően összeállított étrend, a bőséges gyümölcs- és zöldségfogyasztás sokban hozzájárul az egészség fenntartásához. Ebben a fejezetben a szerző népszerű formában írja le a táplálék útját és felszívódását a szervezetben. Kitér az ételfogyasztás helyes mennyiségének, fűszerezésének kérdéseire. Gyümölcsök jó orvosságok – vallja. Hangsúlyozza, hogy kevés húst együnk, és mindig ügyeljünk arra, hogy egészséges, frissen levágott állat húsát fogyasszuk. Felhívja a figyelmet az edények tisztán tartására és a túl meleg vagy túl hideg étel és ital káros hatására.

Az italokról szólva hangsúlyozza, hogy a tiszta, friss víz a legjobb szomjúságoltó. Ha nem vagyunk meggyőződve a víz tisztaságáról, fogyasztás előtt forraljuk fel. A borról az a véleménye, hogy mértékletesen nem árt, mert „vidámít”, de gyerekek ne igyák. A sör, ha jól van elkészítve, akkor „alkalmatos ital, sőt táplál is, de sokkal alább való ital a jó friss víznél.”

A könyvből megtudhatjuk, hogy a gyerekek abban az időben mézet, és „festett cukrot” kaptak nyalánkságként, melyet a szerző mélyen elítél. A dohányzásról és „tobákolásról” Kis József azt írja, hogy „mind a’ kettő ollyan szokás, melly nélkül ellehetne minden ember”, éppen úgy, mint az akkoriban széles körben divatba jött „meleg italok” („herbaté, kávé, tsokoládé”) nélkül.

A szerző fontosnak tartja a pihenést az ember egészsége szempontjából. Alvásidő alatt szükséges a csend, a jó levegő és a jó fekvőhely. Paplant, pokrócot ajánl ágyneműnek a nagy dunyhák, nagy tollas párnák helyett. A szobában ne legyen nagyon meleg éjszakára – hangsúlyozza.

A következő fejezet a mozgásról szól. Először is leszögezi, hogy az
egészség fenntartásához feltétlenül szükséges a testmozgás, hiszen ez erősíti a testet. Aki nem végez mozgást, az előbb-utóbb beteg lesz. Duplán szükséges a mozgás, azoknak, akik túl sokat esznek – vallja a ma is helytálló nézetet a szerző. A mozgásról írva kifejti, hogy nem elég a séta, ajánlatos a „lovaglás, kotsizás, fa-vágás”. Érdekes gondolatokat fogalmaz meg a tánccal kapcsolatban, melyet – „mint bódúlt kerengést” – kifejezetten elítél. Különösen keményen szólt a kor női ruhadivatjáról, azokról a leányokról, akik a táncmulatságok alkalmával „hogy vékony derekok legyen, szorongattyák magokat.”

Kis József könyvének talán az Elme-Indúlatokról szóló része a legérdekesebb. Ezek az indulatok: a harag, a gyűlölet, a félelem, a megijedés, a mély szomorúság, a szégyen, az „eláradt szeretet”, a hirtelen nagy öröm. A szerző szerint arra kell törekedni, hogy mindig az ész győzzön az indulatok fölött. A szomorkodóknak szóló tanácsa a következő: „keressék a vígasságot.”

A könyv következő fejezete a gyermekkel foglalkozik. Kis József nyomon követi a kisgyermek fejlődését a születéstől kezdve az iskoláskorig. Megállapításai, tanácsai közül sok ma is követhető. Hangsúlyozza, hogy a gyermek önálló lény, éppen ezért az ápolás és a nevelés során a gyermek szükségleteiből kell kiindulni. A szülő az, aki elsősorban felelős gyermeke egészségéért. A szülőknek ezért minden tőlük telhetőt meg kell tenniük azért, hogy a gyermek tiszta, jó levegőjű, egészséges környezetben nőjön fel. Ez a szerző szerint nem igényel túl sok anyagi ráfordítást, csak figyelmet és felvilágosult gondolkodást. Kitér arra, hogy nem szabad a kisgyermeket túl korán, erejét meghaladó munkára fogni. Mint oly sok korabeli szerző, ő is nyomatékosan szól a testi fenyítés káros voltáról. Fontosnak tartja, hogy a gyermekek rendszeresen járjanak iskolába, ahol elsajátíthatják azokat a hasznos ismereteket, melyekre életük során szükségük lehet.

A könyv második részéből az olvasó érthető és világosan fogalmazott ismeretekhez juthatott betegségekről. A gyakorló orvos számos betegség tüneteit leírja, tanácsokat ad a gyógykezelésükre vonatkozóan. Emellett a gyakori balesetek során szerzett sérülések ellátásához (például: veszett kutya harapása, mérgező anyagok fogyasztása stb.) is hasznos gyakorlati útmutatást nyújt.

A másik magyar nyelvű egészségtan tankönyv gimnáziumok és a középszintű iskolatagozatok számára készült. Zsoldos János⁹ orvos műve, mely Győrben látott napvilágot 1814-ben Diaetetika¹⁰ címen. A tankönyv pár évvel később érdekes új változatban jelent meg ismét. Fodor Gerzson¹¹, a nagykőrösi református gimnázium tanára jól megjegyezhető verses tanácsokkal látta el a könyvet,¹² így a kisebb gyermekek is örömmel forgathatták.

A 126 oldal terjedelmű mű két részre oszlik, az első rész az egészséges, a második a beteg emberről szól kérdés-felelet formában.

Az egészséges emberről szóló részben olvashatunk a tisztaság fontosságáról, az ételekről és italokról, a levegőről, a mozgásról, az alvásról, az indulatokról, a betegségek megelőzéséről („nyavalyáktól mentő eszközökről”). Foglalkozik a szerző a különböző életkorok egészségmegőrző módszereivel, sőt a különböző foglalkozásokat űző emberek egészséges életmódjának kérdéseivel is.

Kitér a test, a ruha és a lakás tisztaságának fontosságára. Az arc, kéz mosását naponta kétszer ajánlja, nézete szerint legalább hetenként egyszer fürdeni kell. Szükséges, hogy naponta tiszta alsó ruhát vegyen fel mindenki. Mielőtt az étkezés kérdéseit tárgyalná, leírja a gyomor működését, az emésztés folyamatát. Felhívja a figyelmet a zsíros ételek kerülésére. „Minden nyálkás és zsíros ételt kerülj, hogy az orvosoknak kezére ne kerülj.” – írja a verses változatban Fodor Gerzson. Kitér arra, hogy húsra és a növényi eredetű táplálékra megfelelő arányban egyaránt szüksége van az embernek. „Tsupa hús ártalmas a Hasnak, Embernek születtél nem Húsevő Sasnak.” – figyelmezteti az ifjú olvasókat Fodor Gerzson. Külön beszél a növényi, az állati és az ásványi eledelekről. A növényi eledeleknél két csoportot különít el: a lisztes növények és a vizes növények csoportját. Az állati eledeleknél felsorolja az összes ehető állatfajtát, még a csigát is. Az ásványi eledeleknél fontosnak tartja a sót, de felhívja a figyelmet: a sok só köszvényt okoz.

Az italokról szólva kiemeli: csak tiszta forrásvizet jó inni. Említi a kávét, csokoládét, amelyek igen elterjedtek Európában, de megjegyzi róluk, hogy azok nem egészségesek. A herbatea orvosságként fogyasztható.

A könyv hosszan foglalkozik a tiszta levegő fontosságával. Hangsúlyozza, nem jó, ha sok ember tartózkodik egy helyiségben, a füst is ártalmas, és semmiképpen nem szabad állatokat tartani a lakásban. Friss levegőhöz szellőztetéssel lehet hozzájutni.

„Hogy új-új éltet meríts a Tüdődbe,

Ne légy sok ideig bezárt levegőbe.

Nyiss ajtót, ablakot mind télen, mind nyáron,

S menj ki, hogy a húzó levegő ne járjon.”¹¹

A különleges, verses egészségtan tankönyv, hasznos, jól megjegyezhető tanácsot adott a tanulóknak az egészséges lakóházra vonatkozóan is:

„Felházban lakj, mikor módod vagyon benne,

Kivált lakozásod ha Városban lenne.

Jól tesz, ki falun is Házalját úgy hadja,

Hogy az egygy-két lábbal az útszát haladja.

Házad hátat vessen az éjszaki résznek,

Truttzára a mérges, s ártalmas szélvésznek.

Ha vizes a ház-föld, a falak nedvesek,

Tsak béka-lakhelyek nem egésségesek.

Drága az egésség, költséged megéri,

Ha kitelik tőled ház, ára vagy béri,

Három szobát készíts, az egyikben egyél,

Másikban hálj, nappal harmadikban legyél.

Ha pedig a szűkség zár tsak egygy szobába,

Szellőztesd télen is háromszor napjába.

Virágos kert, s élőfa jó a Házad mellett,

Jön rólok a napon éltető lehellet.”¹²

Nagy teret szentel a szerző könyvében a mozgásnak. Mozgásra minden életkorban szükség van, „mert jó az elmének, jó a léleknek, jó a testnek”, de mindenfajta mozgást mértékkel kell végezni. Különböző mozgásformákat ajánl: sétát, lovaglást, futást, „laptázást”, úszást, fáramászást, táncot, vívást.

Az alvás, mely által felfrissül a testünk, „ujjakká leszünk”, szintén nagyon fontos. Ír az ágy méretéről, mely egy lábfejjel hosszabb legyen a testmagasságnál. Az ágynemű ne legyen toll, ne legyen szőr, mert ezek túl melegen tartják a testet alvás közben, ami nagyon egészségtelen. Lefekvés előtt ajánlatosnak tartja a szellőztetést, és felhívja olvasóinak a figyelmét arra, hogy soha ne feküdjenek le tele gyomorral.

Az indulatokról elmagyarázza, hogy „velünk valók”, természetesen emberiek. Az indulat „a test vérforgását sebesíti”, mindek következtében az arc kipirul. Ez még nem ártalmas, de például a düh, a gyűlölet olyan erős indulatok, melyek károsan hatnak a test egészségére is. Hasonlóképpen a „lankasztó indulat”, például szomorúság, bánat sápasztja az embert, de ha ez hosszú ideig fennáll, tompítja a testi erőket, tehát káros.

A tankönyv következő része Nyavalyáktól mentő eszközökről, vagyis az egyszerű gyógymódokról szól. A szerző gyakorlati tanácsokat ad arra vonatkozóan, mi a teendő fulladás, égés, kutyaharapás és gyakran előforduló fertőző betegségek esetén. Részletesen leírja, mit hogyan, milyen otthon elkészíthető, egyszerű szerrel lehet kezelni. Erősen hangsúlyozza, hogy súlyosabb betegséget ne otthoni háziszerekkel kezeljenek, hanem hívjanak orvost.

A könyv következő része a különböző életkorokban követendő egészségügyi szabályokat sorolja fel. Kitér a terhesség kérdéseire, részletesen tárgyalja, mire figyeljen az anya terhessége idején. Szól a csecsemő ápolásának kérdéseiről, kiemelve a tisztaság fontosságát, a szoptatás jelentőségét. Gyermekkorban a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálkozásra, az elegendő mozgásra, ifjúkorban pedig a munka és a pihenés helyes arányára kell figyelni. Felnőtt és idősebb korban is fontos a sok zöldség és gyümölcs fogyasztása és a mozgás. Az idős embernek nyugalomra van szüksége, ezért ajánlható a több alvás.

A könyv utolsó része a beteg ember életmódjára vonatkozóan ad hasznos tanácsokat.

A felvilágosodás időszakában megjelent első magyar nyelvű egészségtan könyveink igen jelentősek voltak a maguk korában. Tankönyvként sokakhoz eljutottak, felvilágosító, nevelő szerepük vitathatatlan. A szerzők orvosok, akik a tudomány akkori színvonalán álló egészségügyi ismereteket közvetítettek a tanulóknak. Ennek éppen azért volt nagy jelentősége, mert ebben az időszakban a köznép gyermekei szinte csak az iskolában szerezhettek egész-ségügyi ismereteket. Mai szemmel ezeken a tanácsokon sokszor csak mosolygunk, de éppen úttörő jellegük miatt tisztelettel kell megemlékeznünk róluk.

Jegyzetek:

1⁴ Fodor Gerzson: Im. 51–52. p.

Vissza a tartalomjegyzékhez