n/a: Az olvasás jövőjéről megkérdeztük: Csoma Gyulát az OKI tudományos munkatársát

Nyomtatási nézet

Jósolni kockázatos vállalkozás. Az emberi ügyek oly bonyolultak, a társadalom oly sokféle tényezőtől válik ilyenné vagy olyanná, hogy ami lesz, az ugyan elképzelhető, de a maga eljövendő teljes valóságában, előre aligha értelmezhető. Prognózisok persze készíthetők, a már létező tendenciák felfedezhetők, talán a jövő egyes részletei egészen jól kibogozhatók. És lehetnek eszményeink is, miket szívesen előre vetítünk, és előítéleteink, amelyekhez ragaszkodunk. Az olvasás jövőjére tekintve, mindezt különösen így gondolom. Annál inkább, mert azt sem tudom biztosan, hogy mit tarthatok szükségesnek avagy eszményien kívánatosnak. Szívem szerint, aufklerista felbuzdulásaimban persze nagyon jól tudom. Az olvasó ember, az olvasó társadalom (az olvasó nemzet, ha jobban tetszik: az olvasó nép) szép eszményét vetítem a jövőbe, hiszen a világmegváltáshoz ez is hozzátartozik. De vajon a valós társadalmi szükségletek az én eszményeim felé irányítják-e az emberek olvasni tudását és olvasási igényeit? Vagy tán nem is a társadalmi szükségletek sokféleképpen kezelhető absztrakciója számít, hanem valami más?…

Az mindenképpen figyelmet érdemel, hogy európai kultúránk utóbbi
fél évezredében – előbb csak évszázados léptekkel, araszolva, később már egyre gyorsabban – társadalmasodó olvasni és írni tudás expanziója megtorpant. Mindenféle alfabetizációs offenzíva és az iskoláztatás kiterjesztése ellenére a társadalom újratermeli az analfabétákat és az ún. félanalfabétákat. Igaz, nem túlzott mértékben. De úgy tűnik, hogy a technikai olvasni és írni tudás társadalmi kiterjesztése nem hozhat abszolút eredményt, mindig viszonylagos marad, mindig csupán erős tendenciaként érvényesülhet. És hozzárendelődött az írásbeli kifejezőképességek, az olvasásmegértés képességeinek csököttsége: az ún. funkcionális analfabétizmus, amely feltételezi a technikai írni és olvasni tudás – iskolai bizonyítvánnyal igazolt – valamilyen színvonalát. A jövőre tekintve mit kezdhetünk ezekkel a szimptómákkal?

A szépen szólók a Gutenberg-galaxis alkonyáról és a videoklip-univerzum születéséről értekeznek az „elektronikus vizualitás” (televízió, videó, számítógép) tömeghatását észlelve. Valóan, ez is a jövőbe mutató szimptóma. Méltán kérdezhetjük, hogy ezután is betűket fogunk-e olvasni, vagy inkább képi kódokat? És hol, miből vagy miről fogjuk olvasni őket: könyvekben, könyvekből vagy képernyőkről?… Ugyanakkor az utóbbi statisztikák a könyvvásárlás növekedését jelezték…

Tényleg más idők következtek, új jelenségekre kell felfigyelnünk. Ha megfontoltan a mélyükre nézek, elképzelhetem, hogy a betűk és a képi kódok valamilyen populáris és pragmatikus együttese válik majd az olvasás alapjává, amely, – ha nem is feltétlenül könyvekben – papíron lesz jelen, de – akár ettől elkülönülve, önállóan is – a papír alapú szövegekkel egyenrangúan, jelen lesz a képernyőkön. Hacsak nem ez utóbbi lesz az elterjedtebb és a fontosabb. A meglehetősen zárt és konkrét tartalmú információk jelennek meg így, amelyek nem alkotnak nagy összefüggéseket, elvont, összetett gondolatmeneteket. Az olvasás ebbéli minősége a tömegek ún. mindennapi kultúrájának, avagy ún. hétköznapi tudásának széles körben elterjedt és elidegeníthetetlen tartozéka lesz. A nagy gondolati összefüggések, az elvont, összetett gondolatmenetek olvasási kultúrája bezárkózik az ún. magas kultúrába, az ún. ünnepi tudás él vele. De csupán a kulturális elit birtokában. A tömegek, a tömegkultúra nem részesülnek a magas kultúra, az ünnepi tudás olvasási minőségéből, avagy nem részesülnek a magas kultúrából sem, ünnepi tudásuk minden elvontságtól mentes, konkrét tudás lesz… Valójában tehát fennmarad a kettészakadás, bár elődeink aufklerista felbuzdulásai s a mi felbuzdulásaink is megszüntetni kívánták és kívánják.

Talán ilyen lesz, még inkább: ilyen is lehet az olvasás jövője. Mindazon-által nem hinném, hogy le kellene tennünk arról a meggyőződésünkről, hogy a társadalom valós szükségleteit az olvasás ügyeiben aufklerista felbuzdulásaink is alakítják.

Vissza a tartalomjegyzékhez