Fercsik Erzsébet: Egy biológia tankönyv szövegalkotása és nyelvhasználata

Nyomtatási nézet

Sokféle elvárást fogalmazhatunk meg a tankönyvekkel kapcsolatban. Olvasója válogatja, hogy kinek mi a fontosabb. A korszerű ismeret, a szép kiállítás, a sok illusztráció vagy valami egyéb tulajdonság. Abban azonban valószínűleg minden olvasó egyetért, hogy a diákok számára a tankönyv minősítésésnek legfőbb szempontja: könnyen lehet-e belőle tanulni.

Az alábbiakban egy 8. osztályos diákok számára készült biológiatankönyv¹ kapcsán veszek sorra néhány szövegalkotási és nyelvhasználati eljárást, amely mint tankönyvi sajátosság hozzájárulhat a hatékony tanuláshoz. A konkrét elemzéshez egyetlen fejezetet választottam. Ez a 45 oldal terjedelmű, véletlenül kiragadott részlet megbízhatóan tükrözi az egész szöveg jellegzetességeit. Az elemzés során foglalkozom a szöveg külső képével, tartalmával, az információátadás folyamatával, a jellemző szövegszerkesztési eljárásokkal, valamint a szókészlet a nyelvhelyesség és a helyesírás néhány kérdésével.

A szöveg külső képe

A tankönyvvel való ismerkedés első pillanatai nagyon kellemesek lehetnek a diákok számára. Ha megpörgetjük a lapokat, örömmel látjuk, hogy a nyomtatott szöveg és a képek aránya igen kedvező. Az átgondolt szerkesztés eredményeként mindegyik oldalon kb. ugyanolyan terjedelmű képet és szöveget találunk. A képek, illetve egyéb illusztrációk oldalt, de gyakran alul is széles margóként keretezik a szöveges részeket. Ez a tudatos szerkesztés és a tananyag „képes” feldolgozása minden bizonnyal jó hatással van a diákokra: felkelti az érdeklődést, magyarázza az olvasottakat és talán maradandóbbá teszi a tanultakat.

A leckék terjedelme általában 2-3 oldal. Az ismereteknek ekkora egységekre való bontása szintén vonzó lehet a diákok számára. A 2-3 oldal elolvasása és megtanulása nem tűnik reménytelen vállalkozásnak, hiszen az oldalakat keretező képek jelentősen csökkentik a szöveg terjedelmét. A képek látszólag nem tartoznak a tanulnivalóhoz, „csupán” a leírtakat illusztrálják.

A szöveg képét tovább tagolják a rendszeresen visszatérő, piktogramokkal jelölt kisebb szövegegységek. A Jó, ha tudod! és az Olvasd el! című részekben szereplő érdekességek, hasznos ismeretek nemcsak a tördeléssel, hanem a kisebb betűmérettel is elkülönülnek a leckék szövegétől.

A tankönyvi szövegek tipikus jegye a legfontosabb ismeretek vastag betűs kiemelése. Ebben a tankönyvben a szakkifejezéseket, pontosabban a kulcsfogalmakat szedték félkövérrel. Ha egy-egy oldalt távolabbról nézünk, úgy tűnhet, mintha a vastag betűs kiemelések hálóként borulnának rá a szöveges részre. A tanulást azért is megkönnyítheti ez az eljárás, mert a leckék végén található ellenőrző kérdések legtöbbször ezeknek a kulcsfogalmaknak a kifejtését, illetve összefüggéseik magyarázatát kérik.

A szöveg tagoltságához hozzájárul a bekezdések elkülönítése. A bekezdés, amint a magyar nyelvben használatos elnevezése mutatja hagyományaink szerint beljebb kezdést jelent. A beljebb kezdett egységek jelzik egy-egy résztéma önálló kifejtését, de ugyanakkor megmutatják a kisebb szövegrészek összetartozását is. Ebben a tankönyvben a bekezdések elkülönítésére sorkihagyást alakalmaztak. Ez a megoldás inkább a tagolást szolgálja, nem jelzi a szövegrészek összetartozását és folytonosságát, hanem széttördeli a szöveget. Különösen azért furcsa ez az eljárás, mert a téma kifejtése és a szöveg megfogalmazása a folyamatos gondolatközlést sugallja, tehát ellentmondásba került egymással a tartalmi és a formai jegy.

Tartalmi elemek

Az elemzésre kiválasztott rész Az életfolyamatok szabályozása és az érzékelés címet viseli. Ebben a témakörben 17 lecke található, közülük 3 kiegészítő anyagot tartalmaz, egy pedig összefoglalás. Ha a leckéket információs, kommunikációs szempontból vizsgáljuk, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy mindegyik lecke hírértéke igen magas. Az új információk feldolgozása ráadásul komoly háttérismeretet kíván, ezért nem könnyű megérteni a szöveget.

Példaként az idegsejtek felépítését és működését tárgyaló lecke néhány mondata: „Míg az ingerületvezetés elektromos jelenség, addig az ingerület átadása az egyik idegsejtről a másikra kémiai jellegű. Az ingerület hatására ugyanis a tengelyfonalak finom végágaiból átvivő anyagok szabadulnak fel, amelyek a két idegsejt közötti résbe kerülnek és a szomszédos idegsejt felszínén ingerületet (vagy gátlást) okoznak.” (113) Ismernünk kell a fizikai és a kémiai folyamatok közötti különbséget, magunk előtt kell látnunk az idegsejt részeit és felépítését, fel kell idéznünk az ingerület és a gátlás folyamatának lényegét.

A magas hírértékű szövegek megértését a tanári magyarázat sokban segítheti. A tanárok redundás elemeket is tartalmazó elbeszélése hozzásegítheti a diákokat ahhoz, hogy minél kisebb veszteséggel értelmezzék az írott szöveget.

Szövegszerkesztés

A mondatok összekapcsolódását, egymáshoz való viszonyát a kötőszók és az utalószók alkalmazássával tehetjük egyértelművé. Elmaradásuk gyakran lassítja és megnehezíti a megértést. Az olvasó könnyen elveszti a fonalat, ha ezek az eszközök nem segítik az értelmezésben. Tankönyvünk általában ily módon is jelzi a szövegmondatok kapcsolatát, de akad példa a rosszul használt vagy éppen hiányzó kötőelemekre: „Mivel a színérzékeny csapok legnagyobb számban a sárgafolton csoportosulnak, ez az éleslátás helye.” (118); „Ez a magyarázata, hogy az ideghártya távolabbi részein a látás élessége kisebb.” (118); „A dobhártya felrepedése nemcsak heves fájdalommal jár, a fertőzés kockázata is megnő.” (129)

A szöveget alkotó mondatok közötti kapcsolat megteremtésének mőásik eszköze az utalások rendje. Visszautalhatunk a már elmondott, kifejtett dolgokra vagy előre utalhatunk, a majd ezután következőkre. A vissza- és előreutalások megerősítik a szövegmondatok kapcsolatát, kijelölik a jelentés csomópontjait és irányítják a mondanivaló kibontását.

Az utalások leggyakrabban névmásokkal vagy különböző toldalékokkal történnek, például „A sejttest magában foglalja a sejtmagot és a sejtplazmának a sejtszervecskéket tartalmazó részét. Belőle erednek a sejt alakját meghatározó nyúlványok.” (112) A belőle névmás az előző mondat alanyára, a sejttest főnévre utal. „Ezzel szemben a hosszú nyúlványból, az ún. tengelyfonalból többnyire csak egyet találunk. Nagy részét velőshüvely fedi.” (112) A nagy részét szerkezet alaptagján, a birtokos személyjel a hosszú nyúlvány, az ún. tengelyfonal nagy részére utal.

Az utalások sokszor nem egyértelműek. A pontatlan fogalmazások lassítják és megnehezítik a szöveg értelmezését. „A röpke boldogságot hamarosan szorongás és félelem váltja fel. Használatuk egyik legnagyobb veszélye, hogy a kemény drogok fogyasztását készítik elő.” (147) Természetesen nem a szorongás és a félelem használatáról van szó, hanem a marihuána és a hasis használatáról. A bekezdés mondatainak megfogalmazásakor többször is alanyváltás történt, de ezt az utaló elem nem tükrözi, ezért néha félreérthető, néha mosolyogtató értelmet nyer a szövegünk.

A helyenként túlságosan tömör megfogalmazás az alábbihoz hasonló esetekben gyakran megnehezíti a megértést. „ … és továbbítja a szerveinket működtető parancsokat” (137) Olvasáskor megtévesztő lehet a -t tárgyrag kétszeri előfordulása. A továbbít ige vonzata a valamit bővítmény, de a fenti mondatban nem az igéhez tartozó tárgyragos szó áll az ige mellett, hanem egy másik tárgyragos szó. Egyértelműbb lenne szórendi változtatással: … a szerveinket működtető parancsokat továbbítja vagy tagmondatokra bontva: .. továbbítja azokat a parancsokat, amelyek a szerveinket működtetik. Hasonló hiba nehezíti a megértést a következő mondatban, amelyben a -ra határozórag ismétlődése okozza a zavart. „A combizomzat térdkalács alatt tapadó inára mért ütés hatására lábszárunk előrelendül.” (138)

A túlzott tömörítésnek legtöbbször az az oka, hogy minél több információt próbálunk belesűríteni egy-egy mondatba. Erre mutatnak példát az alábbihoz hasonló mondatok. „A külső környezet anyagainak vegyi összetételére érzékeny kémiai receptorok főként az orrban és a szájüregben csoportosulnak.” (123) Ennek a mondatnak a megértését a receptor főnévhez kapcsolódó bővítmények szinteződése nehezíti. Az alaptaghoz kapcsolódó hét szint mélységnyire terjedő bővítmény értelmezése többszöri olvasásra is nehéz feladat.

Nyelvhasználat

A leckék szövege sok szakkifejezést tartalmaz. Példamutató módon a tudomány nyelvéből csak a legáltalánosabb és legszükségesebb idegen szavakat veszik át, a szakkifejezések legtöbbjét magyarul közlik. Csupán azt hiányolhatjuk, hogy az idegen tulajdonnevek kiejtését nem adják meg. Hasznos volna az első előforduláskor szögletes zárójelben közölni a nevek kiejtését (114., 143., 145., 154).

Gyakran találunk példát az egyeztetési szabályok kevésbé igényes alkalmazásásra. A hagyományok szerint két vagy több egyes számú alany esetén az állítmány általában egyes számú. A tankönyvben ehelyett inkább többes számot találunk. „A rövidlátás és a távollátás szemünk szerkezeti elváltozásai.” (128) Ha a halmozott alanyok között egyes és többes számú egyaránt előfordul, akkor általában a közelségi egyeztetés érvényesül. Ilyen esetekben a tankönyv inkább többes számot használ. „Védelmét a szemhéjak, a könnymirigyek és a kötőhártya biztosítják.” (117) Több esetben – bizonyára figyelmetlenségből – elmaradt a szokásos egyeztetés: Melyek a szem rétegei és mi a szerepe? (119); Ingerük a táplálék oldott ízanyagai (123); Ezzel szemben a tartós emlékezés a szinopszisok változásain alapulnak (143)

Találunk példát a -nál, -nél határozórag indokolatlan használatára, gyakran egyéb határozóragok vagy névutós szerkezetek helyett szerepel, eredeti helyhatározói jelentéséstől messzire távolodva. „…addig az embernél jóval kisebb a tapasztalatszerzés lehetősége” (143), „Legtöbbjüknél a szükséges pénz megszerzését csak a bűnözés biztosítja” (149); „míg a vegyi szervezésnél az információt kémiai hírvivő, addig az idegi szervezésnél elektromos jel hordozza.” (155)

Feltűnő a -beni toldalék alkalmazása, a többször előforduló időbeni szóalakban (128, 129). A -beni toldalék a magyar nyelv toldalékolási szabályaival ellentétesen jött létre. A toldalékok nem a hagyományos sorrendben követik egymást: a rag (-ben) nem zárja le a szóalakot, hanem újabb toldalék, egy képző (-i) kapcsolódik hozzá.

Több mondatból indokolatlanul hiányzik a határozott névelő. „Az alvás és ébrenlét napi ritmusát az agytörzs szabályozza” (143); Idegrendszert védi (146); „A lágy drogokhoz a marihuánát és hasist soroljuk” (147). A határozott névelőre a fenti mondatokban azért volna szükség, mert a határozott névelő az ugyanolyan fajtájú dolgok közül kiemel egyet, a hozzátartozó szó fogalomkörét leszűkíti és határozottá teszi: az alvás és az ébrenlét, az idegrendszer; a marihuána és a hasis.

Az elnagyolt, pontatlan fogalmazásra, a közhelyes gondolatközlésre is találunk néhány példát: „A receptorok sűrűsége az ujjbegyen és az ajkakon a legnagyobb, míg a háton és a lábszáron a legkevesebb.” (125) A legnagyobb és a legkevesebb nem ellentétei egymásnak, a megfelelő párok: legnagyobb-legkisebb vagy legtöbb-legkevesebb. „Az átkapcsoló idegsejtek nemcsak a mozgatósejtek, hanem az agykéreg felé is szállítják az ingerületet.” (137) Pontosabb a gondolatközlés, könnyebb a befogadás, ha a felé névmást az első mondategységben is kitesszük. Merészebb átszerkesztést kívánnak az alábbiakhoz hasonló mondatok: „A sportolók edzése főként a növekedési hormon elválasztásának serkentése útján éri el az erőnlét és teljesítőképesség javulását.” (152); „Gyötrő tünetek sokasága jellemzi az elvonókúra rögös útját.” (149)

A helyesírásban a legtöbb hibát talán a mellérendelő összetett mondatok tagmondatai közötti vessző elmaradása okozza. A tagmondatokat összekötő és kötőszó elől szinte minden mondatban hiányzik a vessző, például „Az élvezeti szerek és gyógyszerek használatával gyakorta visszaélünk és belőlük életünket veszélyeztető mérgeket formálunk” (144); Szükségszerűen elszigetelődnek és a társadalom peremére sodródnak.” (149)

Ugyanakkor fölösleges a vessző a mint kötőszó előtt, ha az nem hasonlítást vezet be. A 133. oldalon kezdődő lecke címe tehát a mint előtti vessző nélkül helyes: A nyelv, az orr és a bőr mint érzékszervek.

Ugyancsak az írásjelek használatával kapcsolatos hiba a kötőjelek hiánya az azonos utótagú szerkezetekben, például nyomás-, hő- és fájdalomérzékelés (124); tapintó- és nyomásreceptorok (124); gyomor- és bélműködés (135).

Ha helyesírási szempontból vizsgáljuk a tankönyv szövegét, akkor észrevehetjük, hogy a hat szótagos szabály alkalmazása sem mindig pontos. A legtöbb hibát az okozza, hogy a két tagú összetételek írásakor is a hat szótagos szabályt alkalmazzák. Kötőjellel írják az ilyen és ehhez hasonló szavakat: teljesítő-képesség (145); információ-áramlás (150). Ezek a szavak valóban hosszabbak hat szótagnál, de tudnunk kell, hogy a szótagszámlálás csak a három- vagy annál többtagú összetételekre vonatkozik. A kéttagú összetételeket a szótagszámtól függetlenül mindig egybe kell írnunk, tehát helyesen: teljesítőképesség, információáramlás.

A nyomtatott szöveg minőségét minden esetben rontják a sajtóhibák. Ebben a tankönyvben különösen azért bosszantó a jelenlétük, mert az elemzéshez a tankönyv 3. kiadását használtuk, tehát már lett volna alkalom az 1. kiadásba véletlenül bekerült hibák javítására. Néhány oldalszám, amelyen a következő kiadásban célszerű volna kijavítani a hibákat: 118., 119., 127., 131., 135., 138.

Felsorolásunk ellenére sincs túl sok helyesírási és nyelvhelyességi hiba a tankönyvben, pedig a képek, illusztrációk felirata és címe rengeteg hibalehetőséget rejt magában.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az elemzett tankönyvre kisebb hibáktól, pontatlanságoktól eltekintve az igényes, szakmai nyelvhasználat a jellemző. Szövegalkotását az erősen informatív, gyakran túlzsúfolt mondatok és szövegrészek jellemzik. Ezért a szöveg értelmezése komoly erőfeszítést igényel az olvasótól. (E sorok írója a sokadik elolvasás után is nagyon örül, hogy senki sem kérdezi ki a tananyagból, senki sem kéri tőle számon a leckék tartalmát!) A tankönyv szövegformálása és nyelvhasználata arról árulkodik, hogy szerzői nem önálló ismeretszerzésre szánták, hanem feltételezték, hogy művük egy magyarázó, kifejtő módszerrel tanító tanár diákjainak otthoni felkészülését fogja segíteni. A diákok munkáját minden bizonnyal megkönnyítik a tudatosan alkalmazott nyomdatechnikai eszközök, valamint a gondosan válogatott képek és illusztrációk.

¹ Jámbor Gyuláné – Csókavári Andrásné – Horváth Andrásné – Kissné Gera Ágnes: Biológia 8. Az ember szervezete és egészsége. Szeged. Mozaik Kiadó, 2001. 3. kiadás

Vissza a tartalomjegyzékhez