Fülöpné Erdő Mária: Az iskolások és szüleik médiahasználatának összefüggései

Nyomtatási nézet

I. rész – Az otthoni könyvállomány és az olvasás mennyisége

Bevezetés

Korunk embere egy gyorsan változó, rohamosan fejlődő világban él. Itt kell helytállnia az egymást követő nemzedékeknek úgy, hogy a fejlődés kínálta új lehetőségeket helyesen használva, az elődök hagyományait és értékeit megőrizve a kettő között harmóniát teremtsen. Ez a kihívás a média használatának területén különösen látványosan jelentkezik. A kultúra egyik ismert meghatározása szerint nem más, mint valamennyi nem örökletes információ, az információ szervezési és megőrzési módjainak összessége.¹

A kultúrának ez a definíciója egyértelművé teszi a média jelentőségét. A hazai Monitor vizsgálatok eredményei mutatják, hogy diákjaink felkészültsége a funkcionális eszköztudás elemeinek tekintetében nemzetközi összehasonlításban sok kívánnivalót hagy maga után,^{2, 3} különösen gyenge eredmények születtek az olvasás-szövegértés területén. Aggasztó, hogy míg az informatikai műveltség fokozatosan javul, a természettudományos ismeretek szintje változatlan képet mutat, addig az olvasás-szövegértés tesztekben nyújtott teljesítmények egyre gyengébbek.⁴

A következőkben bemutatott vizsgálat arra tesz kísérletet, hogy mindezeket a területeket egy komplex adatgyűjtés nyomán egymással való kapcsolatukban, összefüggéseikben tekintse át. Az így kirajzolódott tényekből kiindulva próbálunk választ találni a felnövekvő nemzedék oktatásának, nevelésének néhány égető gondjára.

A vizsgálat módszerei

A médiahasználati szokásokra vonatkozó adatgyűjtést kérdőíves felméréssel végeztem 2000 október-novemberében. A kikérdezésben érintett tanulók életkori sajátosságai és a vizsgált kérdéskörök jellege miatt, valamint a számítógépes feldolgozhatóság érdekében célszerűnek tűnt a zárt végű kérdések alkalmazása. Az írásbeli kikérdezés során harminckét kérdést tettem fel, melyekre előre megadott válaszlehetőségek közül (a kérdés jellegének megfelelően) egyet vagy többet lehetett válaszképpen megjelölni. Ötfokú Likert-típusú skálát alkalmaztam a médiahasználattal kapcsolatos tanulói attitűdök mérésére.

Kutatásomban fontos szerepet kap az olvasástudás szintjének megállapítása. Erre a célra olvasás-szövegértést mérő tesztet dolgoztam ki életkoronként eltérő nehézségi szinten. A tesztek a monitor vizsgálatokban szokásos szövegtípusok közül hír jellegű, dokumentum típusú és irodalmi szövegeket tartalmaznak.

Az összefüggések megállapítása a teljes adatsor számítógépes rögzítése után statisztikai módszerek felhasználásával történt.

A minta jellemzése

A kérdőíves felmérést két budapesti és egy vidéki általános iskola tanulói körében végeztem.

A vizsgálatban 274 tanuló vett részt, akik nevük feltüntetése nélkül válaszoltak a kérdésekre. Mindhárom iskolában a 3., 4., 6. és 8. évfolyamról egy-egy osztály töltötte ki a kérdőívet és az olvasás-szövegértés tesztet.

A szülők médiahasználati szokásaira vonatkozó kérdéseket is ugyanezen tanulók válaszolták meg előzetes felkészülés, a szülők megkérdezése után.

Az otthoni könyvállomány mennyisége

A házikönyvtárra vonatkozó adatokat kétféle megközelítésben elemezzük; egyrészt iskolánkénti eloszlásban, másrészt az anyák iskolai végzettsége szerinti bontásban. Az iskolánkénti elemzés jól mutatja az eltérő településszerkezetből és a lakókörnyezet helyi sajátosságaiból eredő különbségeket. Az anyák iskolai végzettsége szerinti elemzés pedig a műveltségbeli és a társadalmi státuszból adódó differenciákra világít rá.

Az otthoni könyvállomány mennyisége iskolánként

Nem meglepő, hogy a mintában szereplő alacsony iskolázottságú (nyolc általánost végzett) anyák 38 százalékának, vagyis legjelentősebb hányadának csupán 1-50 kötetből álló házi könyvtára van. Előzetes várakozásainknak megfelel az is, hogy 1000 db feletti állománnyal e körből senki sem rendelkezik. Az 501-1000 kötet közötti intervallumba a nyolc osztályt végzett anyák 23 százalékának könyvtára tartozik, amit mindenképpen pozitív jelenségnek tartunk. Az 51-200, illetve 201-500 közé eső értékek (8% és 31%) nem mondhatók rossznak.

A szakmunkásképzőt végzett anyák családi könyvtára

Az előző adatsorral összevetve észrevehető a legalsó kategóriába tartozók számának nagymértékű csökkenése (38%-ról 11%-ra). Az 51-200 könyvnél regisztrált érték viszont jelentősen nőtt (8%-ról 26%-ra). Ebben a körben már megjelennek 8 százalékos arányban az 1000 kötet feletti házi könyvtárak is. A válaszolók legjelentősebb része, 34 százalék 201-500 kötetes könyvtárat mondhat magáénak. Viszonylag sokaknak, 21 százaléknak van 501-1000 közötti könyvállománya.

Az érettségizett anyák családi könyvtára

A tendencia teljesen egyértelmű. Az alsó csoportba az érettségizett anyák esetében már csak 6 százalék házi könyvtára tartozik, míg az 1000 kötet feletti értéket 25 százalékuk adatai képviselik. A köztes kategóriák közül ebben a végzettségi csoportban az 501-1000 könyv a legjellemzőbb, 32 százalékos értéket mutat. Az 51-200 (19 százalék) és a 201-500 (18 százalék) darabból álló könyvtárak aránya kiegyenlítettnek mondható.

A diplomás anyák családi könyvtára

Főiskolát vagy egyetemet végzett anyák 2 százalékánál fordul elő 1-50 kötetes könyvállomány. Ezzel szemben 44 százalék állítja, hogy ezer kötetet meghaladó könyvtára van. Jelentős a 201-500 és az 501-1000 közötti könyvállomány 24 százalékos, illetve 23 százalékos értékkel. Csupán 7 százalékra tehető azok száma, akik 51-200 kötettel rendelkeznek.

Az adatokat összehasonlítva látható, hogy az iskolai végzettség növekedésével párhuzamosan az otthoni könyvállomány mennyisége is nő.

Az anya iskolai végzettsége és a házi könyvtár kötetszámának alakulása között szignifikáns összefüggés van!

Az olvasási szokások

A tanulók olvasásának mennyiségi mutatói

Az olvasás mennyisége, gyakorisága jelzi a könyvekhez való viszonyt, utal az érdeklődésre, következtethetünk belőle az olvasási képességnek, mint alapvető kultúrtechnikának egy bizonyos fejlettségi fokára. Sokatmondó információ lehet az is, hogy valaki a szabadidő eltöltésének számtalan lehetősége közül mennyire gyakran választja, egyáltalán választja-e az olvasást.

A diákok olvasásának mennyiségét évfolyamonkénti bontásban, az anyák iskolai végzettségével való összefüggésben és iskolánként tárgyaljuk.

Az olvasás mennyiségére vonatkozó kérdésnél a következő alternatívák közül lehetett válaszképpen bekarikázni a megfelelőt:

Szoktál-e szabadidődben olvasni?

1. igen, rendszeresen (kb. egy könyv havonta)

2. igen, időnként (kb. fél év alatt egy könyv)

3. igen, nagyon ritkán (kb. évente egy könyv)

A rendszeresen, időnként, ritkán fogalma nagyon szubjektív lehet, ezért határoltuk be a zárójelben található módon. Az életkor előrehaladtával az olvasási készség és az olvasás-szövegértés színvonala fejlődik. Emelkedik-e ezzel párhuzamosan az olvasás iránti érdeklődés?

A harmadik osztályosok

A harmadik osztályosok 11 százaléka semmit sem olvas, ritkán olvas további 18 százalékuk. Félévenként egy könyvet 39 százalék, havonta egyet 32 százalék szokott elolvasni.

A negyedik osztályosok

A negyedik osztályosok körében a harmadikosoknál jóval kevesebb, csupán négy százaléknyi azoknak a száma, akik nem olvasnak. Némileg – 32 százalékról 34 százalékra – emelkedik a rendszeres olvasók aránya. Az időnként olvasók jelentősen, mintegy 13 százalékkal többen vannak a negyedik osztályosok között, ezzel szemben a ritkán (évente kb. egy könyvet) olvasók aránya csupán 10 százalék, a harmadikosok 18 százalékával szemben.

A harmadik és a negyedik osztály között egyértelmű fejlődés következik be az olvasás mennyiségében. Ez valószínűleg az olvasástechnika egyre nagyobb fokú automatizálódásával függ össze.

A hatodik osztályosok

A nem olvasók aránya nem csökkent tovább, 4 százalék, mint a negyedikeseknél. A havonta egy könyvet olvasók számában szerény, de egyértelmű, 2 százalékos csökkenés figyelhető meg. Az időnként olvasók száma jelentősen, 52 százalékról 44 százalékra apad. A nagyon ritkán olvasók a hatodikosok körében már 20 százalékot tesznek ki.

A harmadik és a negyedik osztály között megfigyelhető pozitív tendencia itt nem folytatódik.

Miben kereshetjük az okokat?

A diákoknak a felső tagozatba lépve emelkedő mennyiségű tanulnivalóval kell megbirkózniuk, így a rendelkezésre álló szabadidő csökken. A tanulás az iskolai értelemben legtöbbször üléssel, írással, olvasással járó tevékenység. Ha nő a tanulásra fordított, illetve az iskolában eltöltött idő, érthető, hogy a szabadidőben vonzóbbá válnak a mozgással, a társas kapcsolatok ápolásával járó tevékenységformák.

A másik lehetséges ok az, hogy az iskola a felső tagozatban már jóval kevesebb figyelmet fordít az olvasási készség fejlesztésére, az olvasóvá nevelésre, mint az alsó tagozatban. Ezért esetleg kevesebb buzdítást, indíttatást kapnak a diákok arra, hogy olvassanak.

A nyolcadik osztályosok

A hatodik és nyolcadik osztály között eltelt időben az olvasási kedv további csökkenésének lehetünk tanúi. A nem olvasók aránya változatlanul 4 százalék. Drámaian csökken a rendszeresen olvasók létszáma, 32 százalékról 19 százalékra! Félévenként egy könyvet vagy annak megfelelő mennyiségű egyéb olvasmányt 49 százalék olvas, ritkán olvas 28 százalék.

Mi okozhatja a nyolcadik osztályosok olvasástól való elfordulását?

Említhetjük az okok között a szabadidő folyamatos csökkenését. Gondolhatunk arra is, hogy miután vizsgálatunkat általános iskolások körében végeztük, így a negyedik, illetve a hatodik osztály után középiskolába kerültek a többet olvasó, az irodalom iránt nagyobb érdeklődést mutató fiatalok. Akik az általános iskolában maradtak, a kevesebbet tudók vagy a tudás megszerzését kevésbé ambicionálók közül kerülnek ki. Ez is magyarázhatja az olvasás mennyiségének jelentős csökkenését az általános iskola felsőbb évfolyamain.

Ennek a feltevésnek ellentmond Bariczné Kocsis Éva belvárosi gimnazisták körében végzett felmérésének eredménye, miszerint egy-egy gimnazista félévenként csupán egy könyvet olvas el, vagyis a gimnazisták körében sem jellemző a rendszeres olvasás.⁵

Azt a véleményt tehetjük magunkévá, hogy valószínűleg életkori tényezőkből vezethető le a serdülők olvasási kedvének csökkenése alsó tagozatos társaikhoz képest.

A nyolc általánost végzett anyák gyermekei

A következőkben a gyerekek olvasásának mennyiségét az anyák iskolai végzettségével összefüggésben tekintjük át.

A nyolc osztályt végzett anyák gyermekei közül 8 százalék semmit nem olvas, félévenként olvas el egy könyvet 69 százalék, gyakran olvas, vagyis havonta elolvas egy könyvet, vagy ennek megfelelő mennyiségű egyéb olvasnivalót 23 százalék.

A szakmunkásképzőt végzett anyák gyermekei

Nem olvas semmit 8 százalék, nagyon ritkán olvas 29 százalék, időnként 39 százalék olvas és 24 százalék vallja magát rendszeres olvasónak.

Az érettségizett anyák gyermekei olvasásának mennyisége

A nem olvasók aránya 5 százalékra csökkent. A nagyon ritkán olvasók aránya is kisebb ebben a körben (22 százalék), mint az előző csoportban. Az időnként olvasók csoportja 51 százalékot, a rendszeres olvasóké 22 százalékot képvisel.

A diplomás anyák gyermekei olvasásának mennyisége

A nem olvasók aránya itt csupán 3 százalék. A nagyon ritkán olvasóké 14 százalék. Az időnként olvasók 41 százalékot, a rendszeresen könyvet forgatók 42 százalékot képviselnek.

A szülők iskolázottságának hatása gyermekeik olvasásának mennyiségére nem olyan markáns, mint a házi könyvtár darabszámára gyakorolt befolyás, de néhány jellemző tendencia kiemelhető. A következőkben ezeket vesszük sorra.

• A szülők iskolai végzettségének növekedésével gyermekeik körében csökken az egyáltalán nem olvasók aránya.

• A diplomás anyák gyermekei között jóval több a rendszeres olvasó, mint az alacsonyabb végzettségi kategóriákba tartozók gyermekei körében.

• Az anya alacsony iskolázottsága nem akadálya gyermeke olvasóvá válásának. (Hiszen a nyolc osztályt végzett anyák gyermekeinek 69 százaléka félévenként egy könyvet elolvas.)

Mindez arra utal, hogy e tekintetben a családi hatásokon kívül más tényezők, így például az iskola befolyása is jelentős. Ez egy olyan pedagógiai esély, melyet reálisan meg lehet ragadni a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásában, az esélyegyenlőtlenségek csökkentésében. Magyarországi kutatások kimutatták azt a sajnálatos tényt, hogy az iskola nem csökkenti, hanem növeli a diákok közötti egyenlőtlenségeket.⁶

Ez a vizsgálat célul tűzte maga elé, hogy a maga területén felfedi azokat a konkrét lehetőségeket, amiket az iskola abban az esetben is kihasználhat, ha a gyermek családját nem tudja megnyerni az együttműködésre. Az olvasás mennyiségének pozitív befolyásolása egy ilyen pont.

Fordítsuk figyelmünket arra, mi jellemzi a vizsgált diákok olvasásának mennyiségét iskolánként és átlagosan.

A tanulók olvasásának mennyisége iskolánként

Rendszeres olvasónak vallja magát a tanulók 29 százaléka. Időnként olvas a gyerekek 46 százaléka, ez félévenként körülbelül egy könyvet jelent. Ritkán olvas 19 százalék. Nem olvas egyáltalán 5 százalék.⁷

A szülők olvasásának mennyiségi mutatói

Tanulmányozzuk először iskolánkénti összehasonlításban a szülők olvasásának mennyiségi paramétereit!

A szülők olvasásának mennyisége iskolánként

A szülők olvasásának mennyisége átlagosan meghaladja gyermekeik olvasásának mennyiségét, így 7 százalékuk nem olvas, 12 százalék ritkán, 27 százalék időnként, rendszeres olvasó 57 százalék.

Várakozásainknak megfelelően a legelőnyösebb helyzetű iskola tanulóinak szülei olvasnak a legtöbbet. Itt a szülők 61 százaléka rendszeres olvasó. Érdekes, hogy a Pest megyei község iskolájában a szülők 57 százaléka, míg a lakótelepi közegben csak 53 százaléka olvas rendszeresen. Az egyáltalán nem olvasó szülők aránya is a lakótelepiek esetében a legmagasabb, 9 százalék és a zöldövezetben élő szülőknél a legkedvezőbb, 6 százalék. Az olvasási kedv alakulása bizonyára nemcsak a lakókörnyezet sajátosságaival, az ott élők anyagi – szociális – társadalmi helyzetével, hanem az iskolai végzettséggel is összefügg.

A nyolc általános végzett anyák olvasásának mennyisége

A nyolc osztályt végzett anyák 32 százaléka egyáltalán semmit nem olvas, további 15 százalékuk nagyon ritkán olvas, azaz évente egy könyvet, vagy ennek megfelelő olvasmányt. 15 százalék időnként, 38 százalék rendszeresen forgat valamilyen olvasnivalót.

A szakmunkás végzettségű anyák olvasásának mennyisége

A szakmunkás végzettségű anyák körében jelentősen, 11 százalékra csökken a nem olvasók aránya az előző végzettségi csoporthoz viszonyítva, ezzel párhuzamosan a rendszeresen olvasók aránya csaknem 10 százalékkal, 48 százalékra nő. A nagyon ritkán olvasók létszáma jelentős, 24 százalék, időnként 18 százalék olvas.

Az érettségizett anyák olvasásának mennyisége

Az érettségizett anyák körében szintén pozitív jelenségeket figyelhetünk meg az előző csoportokhoz képest. A nem olvasók aránya 8 százalékra csökkent. Nagyon ritkán 12 százalék olvas, időnként 28 százalék. Rendszeres olvasó az érettségizett anyák több mint fele, 52 százalék.

A diplomás anyák olvasásának mennyisége

A főiskolát, egyetemet végzett anyák körében csupán 1 százalék nem olvas, rendszeres olvasó 75 százalékuk, ami egyértelműen mutatja, hogy az iskolázottság szerepe az olvasás iránti érdeklődésben meghatározó. Időnként 17 százalék olvas, nagyon ritkán pedig 7 százalék.

A tanulók és szüleik olvasási szokásainak összefüggései

A pedagógusokat és a nevelés más szakembereit joggal foglalkoztatja az a kérdés, hogy a szülői minta, a szülőktől látott szokások hatása mennyire érvényesül az oktatás-nevelés szempontjából kiemelten fontos területeken. Ilyen fontos terület az olvasás is. Miért lényeges, hogy ismerjük ezeket az összefüggéseket? Ha tudjuk, hogy milyen intenzitású a szülői magatartás, viselkedésminta hatása, akkor könnyebben megválaszthatjuk azokat a hatékony pedagógiai fejlesztő módszereket, amelyeket a családdal való együttműködésre alapozva vagy az önálló iskolai tevékenység keretei között alkalmazhatunk.

A következőkben a szülők és gyermekeik szokásait az olvasás mennyiségi és minőségi jellemzői tekintetében vetjük össze.

Szülők és gyermekeik olvasásának mennyiségi egyezése

Az olvasás mennyisége tekintetében a legkisebb fokú azonosságot a harmadik osztálynál találtuk. Ennek természetes magyarázata, hogy a fejletlen olvasástechnikával rendelkező kisiskolás, aki „kezdő” olvasó, nem tudja követni egy olvasni jól tudó felnőtt példáját.

A másik három évfolyam értékei megközelítik, vagy némileg meghaladják a 40 százalékot. Legnagyobb arányban a hatodikosok szokásai hasonlítanak szüleik szokásaira. Amikor a serdülő keresi helyét a felnőttek világában, eleinte kézenfekvő, hogy a szülői minta felé fordul, számára szülei szokásai jelenítik meg a „felnőttes” viselkedést, amit utánoz, követ. Később árnyaltabbá válnak a tapasztalatok, csökken a szülői modell hatása.

Átlagosan a tanulók több, mint 60 százaléka nem követi a szülői mintát az olvasás mennyiségében, tehát az iskolának bőséges lehetőségei vannak a fejlesztésre még akkor is, ha a családok együttműködési készsége esetleg lanyha.

Összegezzük megállapításainkat!

Az anya iskolai végzettsége és a házikönyvtár kötetszámának alakulása között szignifikáns összefüggés van!

A tanulók olvasásának mennyisége és az anyák iskolai végzettsége közötti összefüggés abban nyilvánul meg, hogy a rendszeresen olvasók körében kiemelkedően magas a diplomás anyák gyermekeinek aránya.

A diákok életkorának az olvasás mennyiségére gyakorolt hatásáról elmondhatjuk, hogy a harmadik és negyedik évfolyam között egyértelmű emelkedés jellemző, melyet a felső tagozatban folyamatos visszaesés követ.

Az anyák iskolai végzettsége és olvasásuk mennyisége között szignifikáns összefüggés van. A kedvezőbb gazdasági, társadalmi státusz is egyértelműen pozitívan befolyásolja az olvasás mennyiségét.

A szülők és gyermekeik olvasásának mennyiségét összehasonlítva megállapítottuk, hogy e tekintetben a szülői példa hatása nem meghatározó, így az iskola akkor is sokat tehet, ha a családokra nem tud hatni.

Irodalom:

Vissza a tartalomjegyzékhez