Gombár Zsófia: Néhány szó a Cambridge School Shakespeare sorozatról

Nyomtatási nézet

A Cambridge University Press kiadásában megjelenő huszonnyolc kötetes sorozat elsősorban angol nyelvű középiskolai diákok számára készült, amely kötetek akár tankönyvként is felhasználhatóak Shakespeare műveinek tanításakor. A sorozat Shakespeare huszonhét drámáját és szonettjeinek egy teljes kiadását tartalmazza. A drámák és a szonettek szövegét a mélyebb megértést segítő kultúrtörténeti háttér-információ mellett számos színes fénykép és rengeteg érdekes, kreatív feladat egészít ki. A sorozat angliai és tengerentúli népszerűségének oka leginkább abban keresendő, hogy a feldolgozásra szánt drámai szöveget végig élő szövegként kezelik az alkotók. A diákok így nemcsak passzív befogadói Shakespeare drámáinak, hanem aktív részesei, értelmezői, mi több, a játék örömét élvező szereplői és önálló gondolattal rendelkező befogadói is egyben.

A sorozat köteteinek felépítése a következő sorrendet követi: A bevezető részben a dráma történetét felelevenítő fényképeket találjuk, amelyek többnyire színházi előadások egy-egy meghatározó jelenetét ábrázolják.¹ A főrészt alkotó dráma minden oldalát szintén egy oldal terjedelmű jegyzetekkel ellátott feladatsor kísér. Ez utóbbi oldal formátuma egységesen három részre tagolódik. A sokszor fényképekkel is illusztrált feladatsor tetején a jelenet tartalmát összefoglaló egy-két tőmondat áll, amely egyedül az aktuális szövegrész olvasóját segíti a megértésben. (A drámát még nem olvasó diáknak az utalásszerű sorok tömörsége nem sokat mond.) A kérdések alatt pedig a szövegértést segítő szószedetet találjuk. A drámát követő kisebb fejezetek a mű elmélyültebb megértését segítik. A dráma inkább problémakörének, mintsem tartalmának összefoglaló fejezetét általában a dráma szereplőinek és nyelvének elemzése, illetve kizárólagosan az adott színműre vonatkozó színház-, esetleg filmtörténeti összefoglalás követ.

A könyvek feladatait összehasonlítva a magyar irodalomtankönyvek Shakespeare-drámákra vonatkozó kérdéssoraival talán az első szembetűnő különbség a páros vagy csoportmunkát igénylő feladatok feltűnő többsége. Itt majdnem minden második-harmadik feladat párban vagy 3-8 fős csoportban végzendő. Ez a lényeges eltérés leginkább az angolszász és a magyar irodalomtanítás szokásrendszerének különbségére vezethető vissza. A frontális óraszervezési formát favorizáló magyar oktatási mód azonban nemcsak a diákok szabad önkifejezését és véleményalkotását korlátozhatja, hanem a gátlásosabb, visszahúzódóbb gyerekeket meg is fosztja az aktív órai részvétel lehetőségétől. Holott egészen biztos, hogy nekik is van saját véleményük Lőrinc barát gyáva viselkedéséről, Hamlet Opheliához intézett kíméletlen szavairól vagy Prospero és Ariel közötti igazságtalan úr-szolga viszonyról. Miért is ne lehetne párban vagy kiscsoportban beszélni ezekről a kérdésekről, mondjuk, például úgy, hogy a diákok készítsenek listát Hamlet durva viselkedésének lehetséges okairól, majd tegyék sorrendbe, melyik a legvalószínűbb, melyik a legkevésbé valószínű; vagy olvassák fel felváltva Lőrinc barát mondatait a kriptajelenetnél, közben beszéljék meg, hogy éppen mire gondolhat a barát az adott pillanatban, mik a szándékai, mennyire érez együtt Júliával.

A sorozatban szereplő fényképek sem kizárólag illusztrációként vannak jelen, hanem sok esetben feladat is kapcsolódik hozzájuk, például: Melyik jelenetet ábrázolja a fotó, mit mondhat éppen a szereplő, melyik sor illene ide? A West Side Story New York-ba helyezi a történetet, Baz Luhrmann modern Rómeó és Júliája egy képzeletbeli amerikai városban, Verona Beach-en játszódik. Nézd végig a fényképeket a könyvben! Te hova helyeznéd Veronát? Nézd meg Calibanról készült színházi témájú fényképeket! Te hogyan jelenítenéd meg Caliban alakját, ha te lennél a rendező?

Természetesen nemcsak a rendező, hanem sokszor a színész fejével is végiggondoltatja a darabot. Képzeld el, hogy egy színtársulat tagja vagy, és színpadra szeretnétek vinni a Hamletet! Beszéljétek át a szereplőkkel az eljátszandó karakterek lényegét, és egymáshoz fűződő viszonyukat! Sok a drámapedagógiában már jól ismert feladat, például állókép, szerepháló, pantomimjáték, villamosszék, de rengeteg kreatív, alkotó feladatot is találunk, amelyekkel azonban sajnos alig-alig találkozhatunk a magyar tankönyvekben. Mi lett volna, ha itt Desdemona őszintén elmondja Othellónak, hogy véletlenül veszítette el a zsebkendőjét? Hogyan alakult volna a történet? Mi lehet az oka a Capuletek és Montague-k viszályának? Találj ki egy történetet, majd add elő az osztály előtt! Készítsd el egy képzeletbeli Rómeó és Júlia-előadásnak a honlapját! Milyen illusztrációkat, idézeteket használnál fel?

Az angol könyvsorozat kérdései elsősorban a diákok önálló véleményére, egyéni olvasatára kíváncsiak, mintsem egy adott megoldókulcs válaszait kérnék számon, hisz a szerzők jól tudják, hogy a jó irodalomórát nem feltétlenül a teljességre törekvő információátadás határoz meg, hanem legfőképpen a diákok pozitív élményei, aktív és alkotó részvétele az órán. Könnyű az angoloknak, gondolhatnánk, hiszen a tanárnak összehasonlíthatatlanul több szabadsága, no meg ideje van Shakespeare drámáinak tanulmányozásához, mint a magyar kollégáknak, akiket egy jóval szigorúbb alap- és lényegesen több tananyagot követelő kerettanterv köt. Ennek ellenére érdemes lenne Hamlet vagy akár a Rómeó és Júlia tanításakor néhány kreatívabb feladatot is becsempészni az óratervbe. A jól megszervezett csoport- vagy páros munka pedig nemhogy időt rabol az órából, hanem éppen ellenkezőleg talán az egyik leghatékonyabb módja a képességfejlesztésnek az irodalomórán.

1. Ezt a színes fényképekből álló fejezetrészt egyedül az új kiadású kötetekben találjuk. (Hamlet, Romeo és Júlia, Vízkereszt, vagy amit akartok, III. Richárd, A vihar, Sok hűhó semmiért, Szentivánéji álom, Machbeth, Othello, A velencei kalmár)

Zsófia Gombár: A Review of the Cambridge School Shakespeare Series

The series published by Cambridge University Press includes twenty-seven plays by William Shakespeare, together with the Sonnets. It is a brilliant series, which provides an active approach to Shakespeare in the classroom. Every edition in this series encompasses a wide variety of creative and enjoyable exercises, whose main aims are to treat the play as a script “to be acted, explored and enjoyed”. Students can work on the activities in pairs or in groups, which sadly appears to be a comparatively rare phenomenon in the teacher-centred Hungarian literature classroom. Furthermore, each edition encourages students to create their own interpretation of the play, rather than accepting ready-made textbook explanations. All the superb questions accompanying the complete scripts intend to stimulate discussions in the classroom, as well as help students to compare and contrast different interpretations and performances of the plays.

Vissza a tartalomjegyzékhez