Albert Gábor: Politikai impulzusok a Horty-rendszer középiskolai történelem tankönyveiben

Nyomtatási nézet

Tankönyvpolitika a 20-as, 30-as években

A húszas évekre a tankönyv a tanári munka szerves tartozéka lett. Ahogyan nőtt a tankönyv pedagógiai jelentősége, úgy nőtt a kormányok érdeklődése is a tankönyvek iránt. Az oktatási tárca kezdte felismerni a tankönyv tudatformáló erejét, azt, hogy a tankönyvön keresztül céljait és akaratát hatékonyan közvetítheti.

Az oktatási kormányzat három eszközzel igyekezett a tankönyvpiacot befolyása alá vonni.

Klebelsberg Kunó 1925-ben életre kelti a Tankönyvügyi Bizottságot, mely az elnökből, az alelnökből, 12 szakelőadóból, valamint a minisztérium delegált tisztviselőiből állt. Ezt követi az 1925. évi 24.088/III.a. számú miniszteri rendelete (Szabályzat a tankönyvek megbírálása, engedélyezése és használatba vétele tárgyában), amely a következőket írja elő:

1. Minden iskola tantestülete a tanév vége előtt ún. tankönyvjavasló értekezletet tart, ahol kiválasztják a számukra elfogadható tankönyveket, és jegyzéket készítenek róluk.

1. A jegyzéket a tankerületi főigazgató hagyja jóvá.

2. A tankerületi főigazgató a jegyzék egy példányát elküldi a Tankönyvügyi Bizottságnak ellenőrzésre (ez formai kontrollt jelent, konkrétan azt, hogy a tantestület által megjelölt tankönyvek valóban tankönyvvé vannak-e nyilvánítva)

3. A tankönyvváltoztatást a pedagógusnak írásban, alaposan meg kellett indokolnia.

4. A szaktárgy többi tanára is egyetértési joggal rendelkezett a tankönyvváltoztatás szükségességével kapcsolatban.

5. A tankönyvjavasló értekezletről minden esetben jegyzőkönyv készült, mely az indoklásokkal együtt a tankerületi főigazgatóhoz került.¹

A miniszteri rendelet a tankönyvek szakbírálatát szigorú követelményekhez kötötte. A tankönyv nem tartalmazhatott állam-és alkotmányellenes, valamint a valláserkölcsi nevelés szellemébe ütköző tanokat. Új tankönyv csak abban az esetben kerülhetett forgalomba, ha a már engedélyezett tankönyvvel szemben haladást mutat. Fontos szempont: az iskola tantervének és utasításainak, valamint szellemi színvonalának való megfelelés. A rendelet előírta azt is, hogy a tudományosságnak, a módszernek, az előadásmódnak és a terjedelemnek az iskola profiljával összhangban kell lennie. A tankönyv bírálati eljárásnál a miniszteri rendeleten túl még két szabályzatot kellett figyelembe venni. Egyrészt a Tankönyvügyi Bizottságra vonatkozó szabályokat (1925. évi 434. sz. rendelet a Tankönyvügyi Bizottság szervezeti szabályzata tárgyában), másrészt az 1891. évi 42.929. sz. rendelet részletes intézkedéseit, amely a tankönyv betűire, papírjára, tehát külső megjelenésére vonatkozott. A felső kereskedelmi iskolák tankönyvengedélyezési eljárásánál a kereskedelmi miniszter és a vallás-és közoktatásügyi miniszter 1906. évi 93.434. számú tankönyvengedélyezési szabályzata volt irányadó.

A klebelsbergi tankönyvpolitika második állomásának a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda állami támogatása tekinthető. Klebelsberg kétszázmilliárdötszázmillió korona kamatmentes kölcsönt folyósított a Királyi Magyar Egyetemi Nyomdának abból a célból, hogy a piacon irányadó és árszabályozó hatást váltson ki. Ezáltal látta biztosítottnak a tárca az olcsó, szakmailag magas színvonalú és tartós tankönyvek megjelenését.²

A szigorú korlátozó intézkedések harmadik hulláma a harmincas évek eleje. 1932-ben miniszteri rendelet látott napvilágot, amely további megszorító intézkedéseket tartalmazott. Néhány kivételtől eltekintve 5 éven át nem volt mód a tankönyvváltoztatásra. A rendelet az árak leszállításáról is intézkedett.

Tankönyvkiadók, piaci mechanizmusok, tankönyvszerzők

Érdemes áttekinteni, hogy a korszak tankönyvkiadói hogyan reflektáltak az állam piaci mechanizmusokba történő beavatkozására.

Hat jelentős tankönyvkiadó működött a Horthy-rendszer idején: a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, a Szent István Társulat, az Athenaeum Könyvkiadó, a Franklin, a Lampel, valamint a Debreceni Városi Nyomda.³

Mindegyik kiadó üzletnek tekintette a tankönyvek kiadását. Éppen ezért tankönyvszerkesztőséget tartottak fenn és tantárgyi sorozatokban adták ki tankönyveiket. Tankönyvszerzőnek a kor neves történészeit, metodikusait igyekeztek megnyerni.

A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda az elemi iskolai tankönyvek kiadásában 1905-ig monopolhelyzetet élvezett, majd átmeneti nehézségek után az 1920-as években ismét megerősödött. 1925-ben telephelyét a Gólyavárba tette át. Az oktatási kormányzat hivatalos lapját, a Hivatalos Közlöny-t is - rövid megszakítástól eltekintve - ez a kiadóhivatal vállalta fel. A Hivatalos Közlöny 1925 és 1944 közötti korszakának kiadó hirdetéseiből arra következtethetünk, hogy a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda a többi tankönyvkiadóval szemben nagyobb gazdasági erőt képviselt. A megjelent hirdetések számaránya, mérete és tartalma azt igazolja, hogy a Hivatalos Közlönyt szinte megszállta a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 1926-ban szinte 90%-ban ez a kiadó jelentetett meg benne hirdetéseket. A hirdetések tartalma változatos és sokrétű kiadói tevékenységre utal: a tankönyvhirdetések mellett, megtaláljuk a kiadó könyvosztályának ifjúsági könyvjegyzékét, felhívásokat a tanárok számára, a VKM megbízásából és rendeletére kiadott hivatalos rendtartási, kezelési és számviteli nyomtatványok jegyzékét, a népiskolai vezérkönyvek jegyzékét, a különféle iskolatípusokra megírt tankönyvek és segédkönyvek jegyzékét.

A kiadóvállalat az oktatási kormányzattal is szoros kapcsolatot épített ki, mely egyrészt a kultusztárca prominens képviselőiről összeállított művészeti albumok megjelentetésében, valamint aktuálpolitikai célokat is felvállaló kézikönyvek kiadásában mutatkozott meg. Az 1926-os Hivatalos Közlöny például több kiadói hirdetést közölt egy, a Klebelsberg művészi arcképét tartalmazó kiadványról, míg pl. az 1927-es közlöny kiadói hirdetése a Mussolíni életét bemutató kézikönyvet reklámozza, melyet Sonfatti asszony írt és Kosztolányi Dezső fordított. A könyv az 1927-es olasz-magyar barátsági szerződést igazoló alkotás.

A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda könyvajánlataiból nyomon követhetjük az oktatáspolitika irányváltásait, hangsúlyeltolódásait is. A hirdetések sokszor patetikus hangnemben, érzelmeket indukálva szólították meg a tanártársadalmat. De amíg az 1920-as évek közlönyeiben a keresztény-nemzeti értékrendet, valamint a trianoni béke igazságtalanságait hirdető kiadványok hirdetései jelentek csak meg, addig az 1930-as évek elejére a keresztény-nemzeti gondolat mellett a nép-nemzeti értékrend is feltűnt. Az 1926-os közlöny kiadói hirdetéseiben még előkelő helyet foglalt el "A magyar népművelés könyvei" sorozat, mely például Széchenyi tanításait mutatja be Fekete József és Váradi József szerkesztésében. Bár a sorozatot Miskolc város közönsége adta ki, a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda aktív szerepet játszott a könyv terjesztésében. Ugyanakkor az 1928. november 15-ei közlönyben még a Hóman-Szekfű sorozat kiadói hirdetése jelezte a hivatalos kultúrpolitikai irányvonalat. Amint a hirdetésből olvashatjuk: "A magyarság évezredes sorsútjának - a Honfoglalástól Trianonig - legigazibb és legtárgyilagosabb képe"⁴.- tárul az olvasó elé. A hirdetés megjegyzi azt is, hogy a "dicsőséges magyar múlt ismerete hozzá tartozik minden művelt magyar ember lelkiberendezkedéséhez." A sorok magukért beszélnek: a klebelsbergi rendszer társadalmi bázisa a hagyományos, művelt, lateiner középosztály volt.

Az 1930-as évek elejére kibővült a megszólítottak köre. A rendszer igyekezett beemelni a középosztályba a tehetséges paraszti származású fiatalokat is. A keresztény nemzeti értékrend népi irányvonalát jól jelzik a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1933-as hirdetései. Az 1933-as Hivatalos Közlöny júliustól decemberig megjelent számai szinte hemzsegnek a "magyar néplélek nemzetfenntartó erejét és elvitathatatlan értékeit" közvetítő új kézikönyvek kiadói hirdetéseitől. A magyarság néprajza c. négykötetes munka kiszorította a Hóman-Szekfű sorozatot a hirdetések sorából. A négykötetes munka beharangozása hazafias frázisok és hangzatos bombasztok kísértetében, már-már fenyegető hangnemben szólította fel a tanártársadalmat és minden magyar embert a sorozat olvasására és megvásárlására. A könyvet a kiadóvállalat egyenesen a magyar néplélek bibliájaként aposztrofálta. A tanárságot pedig akképp implikálta a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, hogy a magyar népet csak az taníthatja, gondozhatja, nevelheti, aki ismeri. És mindezt még azzal az utasítással is megtoldotta, hogy a "Tanító könyvespolcáról nem hiányozhat." A könyv reklámozása az oktatási tárca aktív bevonásával történik.

A magyarság néprajza. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda könyvajánlata.

Hivatalos Közlöny, 1933. dec. 1.

Az egyik hirdetésben a könyvet maga Hóman Bálint miniszter ajánlotta az olvasóközönségnek: "Az emberi történet, az emberi lélek története. Ezért örömmel vettem tudomásul, hogy a magyar néptudomány eredményei végre szintézisbe foglaltatnak. A tudomány a jövő fejlődése és a nagyközönség tudományos műveltségének tágítása szempontjából egyaránt nagy eredményeket várok e műtől."⁵A magyarság néprajza mellett a kiadóhivatal felvállalta Fodor Ferenc: Magyar föld, magyar nép, magyar sors c. művének terjesztését is. A könyvet a kiadó nemcsak a tudomány, de mint írja "az irredentizmus és a magyar érzés fejlesztésének legjobb eszköze"⁶-ként említette, és iskolai segédkönyvnek ajánlotta a Magyarország földrajza tanításához. A hirdetésben a kiadó a politikai propaganda eszközével élt. Mint írja: "84 oldalon, számos illusztráció kíséretében, döbbenetes erővel szemlélteti a trianoni országcsonkítást. Ez a "földrajz" kell, hogy minden felnövő magyar vérévé váljék!"⁷A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda hirdette Szakály Rezső igazgató-tanító "Magyar akarat" című szavalókönyvét is.

A trianoni béke megítélése is változik a kiadói hirdetésekben. 1928-ban Hóman-Szekfű Magyar története c. sorozat kiadói könyvajánlóiban a trianoni béke igazságtalansága olvasható. A sorozatot az alábbi kísérőszöveg egészíti ki: "Az igazság világító fáklyával vet fényt a magyarság évezredes sorsútjára; épületesebb minden monumentumnál és monumentálisabb minden épületnél."⁸

A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda még az elemi iskolai tankönyvek hirdetéseiben is felvállalja az aktuálpolitizálás ódiumát. A Hivatalos Közlöny 1931. augusztus 1-ei számában "A betűország virágos kertje" c. ABC-s olvasókönyvet a politikai propagandareklámmal ötvözve hirdette meg. Az olvasókönyv sikerét szakmai és anyagi érvekkel támasztotta alá a kiadóhivatal, de mindezt a kultusztárca munkájának elismerésével egészítette ki. Szakmai érvként a könyv társadalmi elfogadottságát emelte ki: "megszerette tanító, gyermek, szülő egyaránt". Az anyagi érv az olcsóság volt. Az olvasókönyv politikai legitimációját pedig az alábbi sorok igazolják: "Ezzel az árleszállítással a KIRÁLYI MAGYAR EGYETEMI NYOMDA KLEBELSBERG KUNO GRÓF MINISZTER ÚR kultúrpolitikájának leghivatottabb megvalósítójaként csak az első lépést teszi meg a tankönyvek olcsóbbodása felé." Amíg az 1920-as évek közlönyeiben a Trianonnal kapcsolatos hirdetések a béke igazságtalanságára mutattak rá, addig e hirdetés leglátványosabb részéből, a "Terjed a Betűország" feliratú ikonikus ábrázolásból, a hirdetés illusztrációján túlmenően, már a hivatalos oktatáspolitika revizionista irányvonalának nyílt vállalása is kiolvasható. Az ábrán megrajzolt Betűország Csonka-Magyarországot szim-bolizálja, bár az elemi iskolás tanulóknak Csonka-Magyarországot Betűország helyettesíti. Viszont az is leolvasható a rajzos ábráról, hogy Betűország terjed, és nemsokára, ha képletesen is, de visszanyeri eredeti határait.

A betűország virágos kertje c. olvasókönyv.

A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda könyvajánlata.

Hivatalos Közlöny, 1931. aug. 1.

A hivatalos politikai irányváltás újabb hulláma a második világháború idején megjelent hirdetésekből olvasható ki. A kiadói tankönyvhirdetések a visszacsatolt keleti és erdélyi területeken is szorgalmazzák a magyar tankönyvek használatát. A Hivatalos Közlöny 1940. év 48. évfolyamának 23. számában egész oldalas hirdetés szólt a visszacsatolt keleti és erdélyi területek román tanítási nyelvű népiskoláiban és a magyar tanítási nyelvű népiskolákban az új tankönyvek bevezetéséről. A tankönyveket a Királyi Magyar Egyetemi Nyomdától lehetett igényelni. A két hirdetés közötti különbség csak az, hogy míg a román tanítási nyelvű iskolákban kötelező jelleggel kellett bevezetni a kiadó által felsorolt tankönyveket, addig a magyarokban választási alternatívát jelentettek.

A Hivatalos Közlöny 1940-es év 4. számában olvasható a Magyar Könyvbarátok évi programja, mely négy kötet megjelenését hirdette. A negyedik kötet Bartucz Lajos: Fajkérdés és nemzetismeret c. műve, melyről szintén a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda nyújtott tájékoztatást. (A Magyar Könyvbarátok szervezetét egyébként a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda keltette életre.) Az antiszemitizmus, ha burkoltan is, de megjelenik a hirdetésekben.⁹

Az 1942-es közlönyben a kiadó több hirdetést közölt a "Nemzetnevelők könyvtára" c. sorozat megjelenéséről, mely a Honvédelmi ismeretek nyolc kötetét reklámozza. A negyvenes évek kiadói hirdetéseiben találkozhatunk még Magyary Zoltán Magyar közigazgatás c. munkájával, mely már a visszacsatolt területek, azaz az új közigazgatási határok közigazgatási rendszeréről tájékoztatta a tanárokat.

A tankönyvkiadás mellett a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda neves szakemberek, oktatáspolitikusok munkáinak kiadását is megjelentette. Gondozásában jelentek meg többek között Kornis Gyula „A magyar nevelés eszményei” (1927), vagy Weszely Ödön „A korszerű nevelés alapjai” (1935) című könyvei. Az Egyetemi Kiadó vállalta fel Békefi Remig¹⁰apát könyveinek kiadását is, még 1906-ban és 1910-ben.

Az oktatási kormányzat rendteremtésének legfőbb kiszolgálója és egyben haszonélvezőjévé tehát a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda vált, mely a korszakban végig élvezte a kormányzat bizalmát. A többi kiadóhoz hasonlóan a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda is tankönyvsorozatokban gondolkodott. Az 1919-24 közötti ún. átmeneti korban nem, az 1924-34-ig tartó konszolidáció és az 1934-1945 közötti időszakban azonban teljes sorozatokkal jelent meg a tankönyvpiacon. Az 1924-34 közötti időszak a Domanovszky Sándor neve fémjelzi.

A Horthy-kor másik kiadója 1847-ben alakult és 1852-ben vette fel a Szent István Társulat nevet. A századfordulóra e kiadó az ország egyik nagy cégévé fejlődött, 1899-ben pedig már saját nyomdával rendelkezett, a Stephaneum-mal. Az 1910-es évekre olyan nagy hírű kiadókat előzött meg a versenyben, mint a Singer és Wolfnert vagy az Athenaeum-ot. A Tanácsköztársaság után 1922-ben a nyomda és a könyvkiadó egyesült és részvénytársasággá vált. Fennállásának 75. évfordulója alkalmából 1923-ban XI. Pius pápa a kiadót az Apostoli Szentszék Könyvkiadója címmel tüntette ki. Az 1930-as, 40-es évekre a Társulat vidéken is komplex üzletláncokat üzemeltetett. Az 1930-as években a Társulat legfőbb bevételi forrását a tankönyvkiadás jelentette.¹¹

A Hivatalos Közlönyben azonban csak elvétve jelentetett meg hirdetéseket. Tőkeerősségét bizonyítja az a tény, hogy az 1939/40-es évek komplex középiskolai tankönyvsorozatot a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda mellett csak a Szent István Társulat készítette.

A Társulat tankönyvszerzői között kezdetben Ujházy László, majd pedig Balogh Albin, Marczell Ágoston és Szolomájer Tasziló neve tűnik fel. A Társulat könyveit főként a katolikus középiskolák használták.

A korszak jelentős tankönyvkiadója az 1868-ban alakult Athenaeum Kiadó volt. Alapítója Ernich Gusztáv, aki könyvkereskedőként 1841-ben kezdte pályafutását. A modern polgári irodalmi alkotások és a falukutató szociográfusok munkáinak felkarolása mellett tankönyvkiadással is foglalkozott. A Kiadó a gimnáziumok, a reálgimnáziumok és a felső kereskedelmi iskolák számára egyaránt íratott tankönyvsorozatokat. Szerzőik között találjuk a Takáts-Koczogh szerzőpárost, akik az átmeneti kor tankönyvsorozatait készítették, valamint Ember Istvánt, aki a szellemtörténeti tankönyvideál kidolgozójának tekinthető. E korszakban gyakoriak a tankönyvi „áthallások”. Egy-egy szerző olykor több kiadó számára is írt. Várady Erzsébet¹² például „A magyar nemzet története a szatmári békéig.” című VII. osztályos tankönyvét a leánylíceumok és leánykollégiumok számára az Athenaeum „színeiben” írta.

Unger Mátyás „A történelmi tudat alakulása középiskolai történelemtankönyveinkben a századfordulótól a felszabadulásig” című monográfiájában nagy alapossággal állította össze a korszakra vonatkozó középiskolai tankönyvsorozatok listáját. Meglepő módon az Athenaeum kiadásában az 1930-as évek végén (az 1934-45 közötti időszakban) nem jelennek meg új középiskolai tankönyvek. Az 1939/40-es években a kiadó komplex sorozatát nem is nyilvánította tankönyvvé a miniszter, csak a VI-VIII. osztályos tankönyveket vették fel a hivatalos tankönyvjegyzékbe.¹³ Ennek a magyarázata csak az lehet, hogy a Kiadó a piaci versenyben átmenetileg visszaszorult. Ezt látszik igazolni a kor többi kiadóinak megerősödése,¹⁴valamint az a tény, hogy az állami tankönyvszabályozással és a tankönyvjóváhagyás bürokratikus mechanizmusával szemben elsősorban az Athenaeum Kiadó tankönyvszerzői emelték fel a hangjukat.¹⁵

A Franklin Társulatot 1873-ban alapították. Elődje a Landerer és Heckenast cég volt. A Társulat neves szerzői között találjuk Barthos Kálmánt és Koch Istvánt, Kontraszty Dezsőt, Tihanyi Bélát, Madai Pált, Németh Józsefet, Szabó Dezsőt és Dobrovicsh Ágostont. A Franklin tankönyveit a liberális és a közjogi beállítottság jellemezte, előszeretettel használták a protestáns iskolák.

A Franklin Kiadó néhány esetben a Lampel Kiadóval közösen jelentetett meg tankönyveket.

A Lampel Kiadó háziszerzői között említhetjük meg Jászai Rezsőt, Mika Sándort, Balanyi Györgyöt, de a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda ismert tankönyvíróit, Marczinkó Ferencet és Pálfi Jánost is. A gimnáziumi tankönyvek mellett a Lampel a felső kereskedelmi iskolák számára is készített sorozatot. A felső kereskedelmi iskolák számára készült tankönyvek szerzői között találjuk többek között Domanovszky Sándor történészt is.

Az Athenaeum, a Franklin és a Lampel Kiadó a Szent István Társulathoz hasonlóan csak elvétve jelentetett meg hirdetéseket a kultusztárca lapjában, a Hivatalos Közlönyben.

Néhány záró gondolat

Jelen dolgozat arra vállalkozott, hogy áttekintse az állami akarat, a szakma és a tankönyvpiac viszonyrendszerének alakulását, változását és egymásra hatását.

Hogyan értelmezhető az 1920-as, 30-as évek klebelsbergi tankönyvpolitikája? Az állami centralizáció irányába hat? Ha igen, akkor vajon a klebelsbergi centralizációs politika antidemokratikus és polgárosodás ellenes volt-e, vagy ellenkezőleg elősegítette-e a hazai polgárosodást? Mindez kimutatható-e a miniszter tankönyvpolitikájában, vagy a tankönyvkiadók politikához való viszonyában?

A magyarországi polgárosítás programjában nagyon fontos szerepet kapott a műveltség, hiszen iskolázott, magasan kvalifikált szakhivatalnoki réteg nélkül nem lehetett modernizálni. A műveltség birtokosa, a társadalom gerince mindenütt Európában, a polgári civilizatorikus fejlődés letéteményesének tekinthető középosztály. Amíg azonban Nyugat-Európában ez a polgári középosztály a kapitalista szabadversenyben keletkezett, addig Magyarországon a történelemben. Magyarországon az erős polgárság hiányában a polgárosodás elindítója a liberális középnemesség volt, amely a társadalmi reformokat felülről, állami hivatalokon keresztül hajtotta végre.¹⁶

A klebelsbergi tankönyvpolitikát, annak rendcsináló, vagy polgárosító arcát, a kiadókkal szembeni magatartását, szabályozó tevékenységét csak akkor értékelhetjük reálisan, ha számba vesszük a körülményeket pro és kontra, illetve, ha eldöntjük azt, hogy mi mit értünk polgárosodáson, illetve kit tekintünk a polgárosodás letéteményesének az államot, vagy az egyént. Az 1920-as években Magyarország kényszerpályán mozgott. Klebelsbergnek nem maradt más lehetősége, mint hogy a hagyományos lateiner középosztály versenyképességének megteremtése érdekében, neobarokk módszerekkel polgárosítson. Ezt a politikát igazolják tankönyvpolitikai intézkedései, a kormányzat szabályozó mechanizmusa, de a kiadóknak a politikához fűződő kapcsolata és ténykedése is.

Míg Klebelsberg idején széles tankönyvválaszték jelezte a könyvpiac viszonylagos liberalizációját, addig Hóman alatt a tankönyvpiac beszűkülése ment végbe. Már csak a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda és a Szent István Társulat tudott komplex sorozatokat prezentálni, a többi kiadó a piac beszűkülését érezhette a harmincas évek végére. Átmenetileg közösen, konzorciumokat alkotva tudtak csak sorozatokat kiadni (Athenaeum és Franklin; Franklin és Lampel).

 1 Mészáros István: A tankönyvkiadás története Magyarországon. Tankönyvkiadó, Budapest-Dabasi Nyomda, Dabas. 1989. 183 p.

16 Ezzel szemben Tőkéczki László történész azt állítja, hogy a magyar reformnemesség nem helyettesítette a polgárságot, hanem maga volt a polgárság. Ezt azzal bizonyítja, hogy a nyugati polgári tőkék ugyanúgy a feudalizmusban alakultak ki, és a rendiséghez kötődtek, mint a magyar tőkeképződés. A magyar nemesi földbirtok - amely szintén rendi természetű - szintén képes volt a tőkefelhalmozásra. Ezért tekinthető a magyar reformnemesség - Széchenyi, Wesselényi, Eötvös stb. - nemzeti agrárpolgárságnak.

Political impulses in the history textbooks of the Horthy-system

The content and the approach of the history-textbooks is determined by current politics. The attitude to the history between the two world-wars is heavily influenced by the official policy of the goverment. The activity of textbook editors, and their political and ideological commitment is analysed.

Politische Impulse in den Schulbüchern der Mittelschule in der Horthy-Ära

Der Inhalt und die Ansicht der Schulbücher werden durch die jeweilige Politik bestimmt. Der offizielle Standpunkt der Regierung wirkte auf die historische Ansicht der Epoche zwischen den ersten und zweiten Weltkrieg ein. Die Studie analysiert ausfühlich die Verlagstätigkeit und die politische und geistige Verpflichtungen der einzelnen Verläge.

Vissza a tartalomjegyzékhez