Kopper Bence, Póth Csaba, Kováts Antal: Többen a fizika tankönyvekről

Nyomtatási nézet

Fizika – A természetről tizenéveseknek. Mozaik Kiadó – Könyvkritika

Szép könyv, jó könyv?

Tankönyvet írni nemes feladat. Nemes, hiszen mi is lehetne fontosabb egy tankönyv megalkotásánál, mint törekedni a tudás minél részletesebb és pontosabb átadására. Nemes feladat, viszont semmiképpen sem hálás. Tankönyvet a gyerekek ritkán veszik le a polcról mert unatkoznak, szinte soha nem egy tankönyvhöz nyúlnak ha ki akarnak kapcsolódni, vagy szórakozni akarnak. Az esetek nagy részében azoknak a gyerekeknek akiket a tantárgy komolyan érdekel nincs is igazán szükségük a tankönyvek segítségétre, hiszen az abban leírtakat szivacsként szívják magukba az órán.

A fizikatankönyvek helyzete különösen nem irigylésre méltó. A fizika talán a legnehezebben elsajátítható, a diákok szemében az egyik legkevésbé kedvelt, sőt gyakran rettegett tantárgy. A fizika ugyanis nem tanulható, kell hozzá gondolkozni is, viszont nem elég ha valakinek van érzéke hozzá, gyakorolni is kell, végső soron mégiscsak tanulni kell az anyagot, a kör ezzel bezárult. Sajnos nagyon ritka az a diák, akiben egyszerre megvan a képesség, a szorgalom és az érdeklődés. Emiatt olyan könyvet írni, ami minden diáknak megfelel szinte lehetetlen.

Mielőtt egy tankönyv megírásába kezd egy alkotógárda érdemes tisztázni, hogy mi szerepeljen a tankönyvben, és kinek írják a könyvet. A középiskolai fizikatankönyvek közös hibájának tartom, tisztelet a kivételnek, hogy e két fontos szempont közül majdnem mindig csak az elsőt veszik figyelembe. Az, hogy akinek a könyv szól, a diák nagyon gyakran bármi mást csinálna, csak ne kelljen már megint a fránya fizikával foglalkoznia az alkotóknak elkerüli a figyelmét. Emiatt fontos, hogy a tankönyv kellemes legyen már első használatra is, nyerje el a diákok tetszését. Ebből a szempontból a Mozaik tankönyv nagyon jó! A könyvek kinézete, külalakja gyerekbarát, az igényesen megválasztott színek, a tördelés, a kiemelések a könyveket átláthatóvá, könnyen kezelhetővé teszik. Az ábrák jól megválasztottak, a szöveg kialakítása is átgondolt munkáról tanúskodik. A grafikák is kellemesek, gyakran viccesek, látszik, hogy az alkotók sok energiát fektettek a külalakra. Az anyagválasztás is szerencsés, nem fog szétmállani a könyv fél év után a tolltartó és a tízórai mellett a táskában. Előnyük a könyveknek az átlátható szerkezet. Az anyagrészeken belül a magyarázatok, kérdések, összefoglalások és feladatok jól láthatóan elkülönülnek. A kiemelések, keretek hasznosak, tudják a diákok mit hol keressenek ha önállóan kell tanulniuk. Különösen fontos, hogy az alkotók nem változtattak a szerkezeti felosztáson a könyvek között, emiatt elég a diákoknak csak egyszer megszokniuk a logikai felépítést.

Gyakorló tanárként véleményem szerint egy tankönyvnek két alapvető szempontnak kell megfelelnie, minden más aspektus másodlagos. Egyrészt: a könyvből az az átlagos képességű tanuló, aki hiányzott az órán, önállóan meg tudja tanulni az anyagot. Másrészt: olyan legyen a tankönyv, hogy a diákok szívesen vegyék a kezükbe, az ő nyelvükön, nekik íródjon, ne undorodjanak tőle már a kezdetektől. A tankönyv nem helyettesítheti a tanárt, de segédlet kell hogy legyen, ha a diák nem értette meg az anyagot a tanórán vagy hiányzott az anyagrész feldolgozásánál. Ehhez pontosan érthető magyarázatok kellenének, de ezek gyakran hiányoznak a Mozaik könyvekből, vagy csak nagyon nehezen kibogozhatóak a szövegből. Egy közepes vagy gyengébb képességű gyerek csak nagy nehézségekkel tudja a könyv magyarázatai alapján megérteni az elméletet. Gyakran hiányoznak a jó kidolgozott feladatok is, amelyeken keresztül a diák végig tudja követni az elmélet matematikai formalizmusokon keresztül történő alkalmazását. Az anyag elsajátításához gyakorló feladatok is szükségesek megfelelő számban és mélységben. Ebben a tankönyvcsalád nem jeleskedik, a feladatok néha túl könnyűek, majd túl nehezek, a mennyiségük pedig mindenképp kevés a gyakorláshoz, az önálló tudás megszerzéséhez. A gyakran hosszú, a lényegről a figyelmet elterelő szöveg helyett szerencsésebb lett volna több, jobban megválasztott feladat. Így a tankönyvek mellett szükséges egy feladatgyűjtemény megvétele is.

A középiskolai fizika a jelenségek megfigyelésén, leírásán alapul. Elengedhetetlenül fontos volna az alapkísérletek ismertetése, azok pontos magyarázata. Gyakran a kísérletek magyarázata hiányos, a következtetések nem követhetőek. Ritkán szerepelnek otthon, vagy a tanórán is elvégezhető egyszerű kísérletek. Bár nagy elődünk, Öveges tanár úr megmutatta hogyan lehet a legegyszerűbb háztartási eszközökkel fizikai jelenségeket modellezni, valamiért a Mozaik könyvek alkotói inkább a leíró és kevésbé a kísérletező szemléletet támogatják.

Még egy fontos szempont, hogy a tankönyv reflektáljon ahol csak lehet a hétköznapi életre is. Fontos, mindenki számára kézzelfogható jelenségek amikor egy autó megcsúszik, ha nem ég a karácsonyfaizzó, fázunk amikor kimászunk a medencéből, lemerül a mobilunk, el kell dönteni milyen energiaosztályú mosógépet érdemes megvenni. A fizika onnantól válik a diákok számára direkt használható tudássá, ha kapcsolódik a világhoz, amiben élnek. Bár a könyv próbál ezekkel a kérdésekkel is foglalkozni, a példák száma nagyon kevés, és lehet, hogy a tankönyvíró számára érdekes, de a diákok számára irreleváns irányba mennek el a kiegészítések.

Összefoglalva, bár a Mozaik Fizika tankönyvcsalád nem rossz próbálkozás,a design és a megvalósítás szempontjából talán az egyik legjobb a piacon, a szakmai szempontok tekintetében van hova fejlődni.

Kopper Bence

Szinyei Merse Pál Gimnázium

Fizika – A természetről tizenéveseknek. Mozaik Kiadó

A „milyen a jó tankönyv?” kérdésre nem olyan egyszerű a válasz. Mert természetesen az, amelyiket tanár és tanítvány egyaránt nagy örömmel használ.

Legyen jól olvasható, könnyen érthető. Minden eszközével szolgálja a megértést. Ne tartalmazzon túl sok tényt, adatot, idegen kifejezések ne nehezítsék a megértést. Legyen alkalmas a tanulói önálló tevékenység serkentésére, segítse a differenciált osztálymunka megvalósítását. A szövegillusztráció szöveggel való kapcsolata és aránya ideális legyen, szolgálja a megértést. A jó tankönyv alkalmas a tanulói önálló ismeretszerzésre, megfelel az életkori sajátosságoknak.

Munkaközösségünk a Mozaik Kiadó Fizika – A természetről tizenéveseknek című tankönyvsorozatát használja. Természetesen mindegyikünknek megvan a tankönyvválasztási szabadsága, de érdekes módon valahogy mindannyian ennél a sorozatnál kötöttünk ki.

Mindenek előtt le kell szögezzem, nem célom és nem tisztem tankönyvkritikát írni. Inkább csak arra a kérdésre próbálok választ adni, hogy miért szeretem ezt a tankönyvcsaládot.

Tanári pályafutásom során nagyon sokféle tankönyvet kipróbáltam. Amikor a kilencvenes évek elején elkezdtem fizika tanárként dolgozni, az első tankönyv amit pályakezdőként használtam, a Vermes-féle tankönyvcsalád volt. Majd ezt felváltotta a Radnóti Gimnázium Team-je által szerkesztett tankönyvcsalád, a Calibra-kiadó gondozásában. Kipróbáltuk a Nemzeti Tankönyvkiadó sorozatát is – a Karácsonyi Rezső-féle elvileg humán érdeklődésűek számára írt fizika könyveket is, de hamar visszatértem a „Radnótisok”-hoz. Majd rátaláltam a Halász Tibor és csapata által szerkesztett Mozaik-családra – immáron tízedik éve.

Jól olvasható, könnyen érthető. Szépen szerkesztett, áttekinthető. Különösen tetszik, hogy színes. Az eddig használt tankönyvek egyáltalán nem voltak színesek, nem is vették a kezükbe szívesen a diákok, de megvallom őszintén, én sem. A Karácsonyi Rezső-féle Nemzeti Kiadós tankönyveknél bizony nem álltak sorban amikor az áttekinthetőséget osztogatták.

Itt szívesen nézzük mindannyian a jobbnál jobb képeket, a színesebbnél színesebb ábrákat, grafikonokat. Minden színnek megvan a maga jelentősége, funkciója, nem lesz a könyv „túlszínezett” tőlük.

Nem akar keveset mondani, de túl sokat sem. A „Megjegyzések” kiválóan értelmezik, kiegészítik és elmélyítik a tananyagot. Van úgy, hogy – mint a történelemkönyvek apró betűs részeiben – ott rejtőzik az igazi lényeg.

Sok kísérletet tartalmaz, bár egyes kísérletek leírása túl bonyolult, hiányzik hozzá a magyarázó ábra. A kísérletek többsége azonban könnyen kivitelezhető.

A mi iskolánkban elő-előfordulnak tanulói kísérletek is, ezek főleg egyszerű mérési gyakorlatok. Ehhez szükséges egy kérdéseket, feladatokat világosan megfogalmazó feladatlap is, amelynek segítségével a diákok elkészíthetik a mérési jegyzőkönyveiket. Ehhez nem találtunk mintát a tankönyvben, de talán nem is funkciója, hogy legyen benne ilyen.

A feladatok megoldásával elmélyíthetik, jobban megérthetik és alkalmazhatják az elméleti tananyagot a diákok. De: egyes fejezetekhez túl sok, egyes fejezetekhez viszont túl kevés a feladat. Sajnos vannak olyan feladatok is, amelyek túl nehezek az addigi feladatokhoz képest, vagy éppen nem biztos, hogy oda illők. A feladatok szövegezésén is lehetne javítani, valahogy életszerűbbé téve azokat. Bár sokkal jobb feladatokkal találkoztam itt, mint pl. a Vermes-féle sorozatban.

Ezek természetesen csak észrevételek. És természetesen javíthatók és átdolgozhatók is. Munkaközösségünk tervezi is egy önálló feladatgyűjtemény megírását, amely picit más lenne, mint a tankönyvekben lévő feladatok.

Nagyon jók a kiegészítések és az olvasmányok. Tökéletesen alkalmasak arra, hogy a diákok kiselőadásokat, prezentációkat készítsenek belőlük.

Tiszteletre méltó az a törekvés, hogy megpróbálja összhangba hozni a matematikát a fizikával. Persze ez nagyon nehéz feladat, hiszen az egyes fejezetekhez szükséges matematikai ismereteket még nem biztos, hogy elsajátították a tanulók – gondolok itt például a trigonometriai alapokra, amely 10.-ben jön elő az elektromos mező tanulmányozásakor, de matematikából még nem biztos, hogy ott tartanak. Bár sokkal jobb ez a próbálkozás, mint pl. a Radnótisoké, akiknél már szinte a legeslegelején előjöttek a trigonometrikus alapok, sőt az év vége felé – a 9. évfolyamról van szó – már olyan tudást és jártasságot feltételezett trigonometria terén, amit szegény diákok matematikából csak 11.-ben sajátíthattak el (vagy még akkor sem).

A fejezetek sorrendjén természetesen lehetne vitatkozni, lehetne változtatni, de ezt munkaközösségen belül meg szoktuk oldani, nem tartjuk problémának, hogy esetleg 11.-ben is kell néha 9.-es tankönyvet használni, bár kétségtelenül szerencsésebb lenne.

Mindent egybe vetve a kérdésre, hogy „jó-e ez a tankönyv?”, a magam részéről azt mondanám, hogy: JÓ.

Póth Csaba

Szinyei Merse Pál Gimnázium

Vélemény – Egy fizikus szemével

A Mozaik Kiadó Természetről Tizenéveseknek sorozat Fizika 9, Fizika 10, Fizika 11 köteteinek illetve Fizika 11-12 (összefoglaló kötet) véleményezése olvasható az alábbiakban.

A könyveket fellapozva egyből szembetűnik az egyes alfejezetek strukturáltsága. Sárga mező, vastag betű, bal oldali szürke sáv, bal oldali piros sáv különbözteti meg a szabályokat, fontos megállapításokat, kiegészítő anyagot, illetve a kísérleteket. Ezen túl még Megjegyzések, Gondolkodtató kérdések, Feladatok és Olvasmányok részre tagolódik egy-egy lecke. Mindenképpen előnyös, hogy strukturált az anyag, de itt talán már túl sok kategória van. Ezért a tanárnak fel kell hívnia a figyelmet az egyes részek jelentőségére, használatára.

A négy kötet nem mutat teljesen egységes színvonalat:

A 9.-es kötet a klasszikus mechanika alapjait tárgyalja. Érezhető a törekvés a tudományos precizitásra. Sajnos a jelenségek magyarázata időnként túl nyakatekert, nehezen érthető, nem mindig következetes. Elég nagy hibája a kötetnek, hogy nincsenek kidolgozott példák. A kísérlet leírások helyenként nehezen érthetőek, nem elég szemléletesek. A tankönyv nagy pozitívuma a sok jó minőségű ábra, melyek nagyban segítik a megértést.

A 10.-es kötet (elektromosságtan, hőtan) magyarázatai már világosabbak, kidolgozott konkrét példák segítik a megértést. Kifejezetten jó, hogy elmagyarázza a félvezető eszközök működését. A félvezető ipar jelentősége miatt ide még jól jött volna néhány további információ is (pl. technológia, digitális áramkörök). Az ábrák ebben a kötetben is nagyon hasznosak és igényesek.

A 11.-es kötet rezgések és hullámok ismertetésével kezdődik. Sok kísérlet leírással szemléletesen magyarázza el az anyagot. Jók az olvasmányok, pl. a információ átvitel rádióhullámokkal. Sajnos csak a régi analóg technikákat mutatja be. Egy modern tankönyv itt megemlíthetné a digitális adatátvitelt (pl. műholdak és földi állomások között, újabban már néhány tv adás is digitális). Az optikai szálak és a távcsövek leírása jól mutat rá a lényegre.

A modern fizika a legizgalmasabb része a tananyagnak, és egyben oktatás szempontjából a legnagyobb kihívás is. Az ismertetett anyag régi fizikakönyvek jól bevált lépéseit követi (fotoeffektus, foton, de Broglie-hipotézis, atommodellek). A sok atom modell ismertetés zavaros képet alakíthat ki a tanulókban az atomról. Nem elég bátrak a szerzők, hogy a relativitáselméletbe egy kicsit mélyebben belemenjenek. És szintén nem elég bátrak hogy eljussanak a mérhető fizikai mennyiségek valószínűségi értelmezéséhez. Ez a két elmélet alapjaiban változtatta meg a fizikát, ami a 20. század elképesztő technikai fejlődéséhez nagyban hozzájárult.

Összességében a 10 és 11 (ill. 11-12) könyvek jók, próbálnak megfelelni a mai elvárásoknak, azonban helyenként nem tudnak túllépni a régi tankönyvek tematikáján.

Kováts Antal PhD

Vissza a tartalomjegyzékhez