Éger Veronika: Színház – Dráma – Nevelés

Nyomtatási nézet

A Magyar Drámapedagógiai Társaság 2001. november 16 és 18 között immáron kilencedik alkalommal rendezte meg – az évi rendes közgyűlése köré szervezett – háromnapos szakmai konferenciáját a Marczibányi Téri Művelődési Központban. Mindazok, akik a kezdetektől figyelemmel kísérhették a drámapedagógia hazai meghonosítására irányuló, sikerekben és persze nehézségekben is bővelkedő törekvéseket, most jóleső érzéssel – és némi tiszteletteljes csodálkozással is – nyugtázhatták, hogy a küzdelem nem volt hiábavaló. A dramatikus eszközök alkalmazása az oktatás és nevelés majd minden területén – intézménytípustól és korosztálytól függetlenül – kisebb-nagyobb mértékben polgárjogot nyert. Ezt bizonyította a résztvevők – a hallgatóság és az előadók – talán minden korábbinál nagyobb száma, valamint a színvonalas, változatos és meglehetősen feszes program is.

A fokozott érdeklődés természetesen azzal is magyarázható, hogy a 2001/2002-es tanévtől bevezetésre kerülő kerettantervben – részben a magyar tantárgyon belül, részben pedig önálló modulként – megjelent a Tánc és dráma. Így érthető, hogy az első nap legterjedelmesebb „programcsomagja” eme „húsbavágó” aktualitásból fakadó elsődleges kíváncsiságot igyekezett kielégíteni. A Kerettantervi börzén kilenc meghívott előadó vázolta fel egymás után néhány percben helyi tantervük illetve tanmenetük legfontosabb jellemzőit, majd – a szimultán tartott szekcióüléseken – részletes tájékoztatást adtak a gazdag kínálatból őket választó érdeklődőknek. A vendégek többsége csak azt sajnálta, hogy nem lehetett ott egyidejűleg több helyen is, hiszen a börze az ország számos régiójából (Pápa, Kecskemét, Veszprém, Miskolc, Pécs, Budapest) és intézménytípusából (általános iskola, gimnázium, művészeti iskola, drámapedagógiai műhely) szállította a megosztásra és továbbgondolásra alkalmas tapasztalatokat, segédanyagokat, illetve kiadványterveket.

A második nap a non-stop drámafoglalkozások jegyében telt. Az „étlap” megint csak igen változatos volt: óvodás, általános és középiskolás résztvevőkkel egyaránt láthattunk különböző típusú bemutatókat – pl. a Daidaloszról és Ikaroszról szóló mítosz drámapedagógiai eszközökkel történő feldolgozását (Berzsenyi Dániel Gimnázium, Budapest); a Kőmíves Kelemenné témájának alkalmassá tételét egy bábfoglalkozásra (Garabonciás Művészeti Iskola, Miskolc); Zsákutca címen etikai kérdések közös akciókon, improvizációkon alapuló élményszerű megjelenítését (Apáczai Csere János Nevelési és Általános Művelődési Központ Gimnázium Szakközépiskola); vagy a színházi improvizációs technikákat bemutató Impromániát (Kölcsey Ferenc Gimnázium, Budapest) .

Bizonyára oldalakat tenne ki ez a rövidre szánt beszámoló, ha valamennyi programpontot részletesen ismertetnénk. Hisz volt még – egyebek között – drámaíró-verseny és ahhoz kapcsolódóan dráma-demonstráció, filmbemutató a Gyermekszínjátszók példatára II. részéről, voltak improvizációs gyakorlatok, saját élményű játékok, tréningek és színházi előadások. A dráma tanítása a felsőoktatásban című kerekasztal-beszélgetés azt tűzte ki célul, hogy áttekintse a felsőoktatásban megjelenő drámapedagógiai tárgyú képzés tartalmi és formai oldalait. A konferenciához szakkönyv- és folyóiratvásár is kapcsolódott.

A Tánc és dráma jelenléte a kerettantervben azt jelenti, hogy a közoktatási intézmények helyi tanterve és oktatási gyakorlata sem hagyhatja hosszú távon figyelmen kívül ezt az immár hivatalosan legitim területet. Hasonlóképpen érvényes ez a pedagógusképző intézményekre is. A szinte semmiből – pontosabban egy demokratikusabb, szabadabb, az egyéni és közösségi kreativitásra fokozottabban építő pedagógiai szemléletből és a nyugat-európai példákból – kiinduló hazai kezdetek után újabb kezdetek előtt áll a magyarországi drámapedagógia: immáron intézményi szinten kell az oktatás hétköznapjainak természetes részévé válnia. A jelen fázisban már óraszámokról, személyi és tárgyi feltételekről szólnak a küzdelmek – kinek-kinek helyi szinten. Ezek sikeréhez adott újabb ösztönzéseket, szempontokat, támogató inspirációkat a – gyakran még mindig értetlenségbe és elutasításba ütköző – pedagógusok számára a Magyar Drámapedagógiai Társaság nívós és nagyszabású rendezvénye.

Vissza a tartalomjegyzékhez