Környei László: „Könyvtár az iskolában, iskola a könyvtárban”

Nyomtatási nézet

„Nem akarok tanítani, csak vallani, hogy milyen viszonyban vagyok a könyvvel. Nem dicsérem, prédikálni sem fogok róla oktató modorban, mindez céltalan volna. Amennyiben vonzódsz a könyvhöz, csak olyasmit ismételgetnék, amit részben is tudsz, amennyiben idegenkedsz tőle, semmiféle rábeszélésre sem hajlanál. A könyvet nem lehet megszerettetni, mint valami tárgyat, mint valami portékát, csak tok ez, melybe valami be van zárva. A tartalmát kellene megszerettetnem, az éber rezgéseit, a szellemet, amelyből a könyv létrejött. Ehhez kevés pár perc, kevés egy emberélet.”

Kosztolányi Dezső szavaival köszöntöm Önöket!

Hölgyeim és Uraim, Elnök Úr, Polgármester Asszony! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Miniszter Urat helyettesíthetem ezen a rendezvényen, mert az oktatás-nevelés szempontjából fontos témáról, a könyvtárról, az információszerzés jelentőségéről szólhatok.

Amikor a mai előadásomra készültem, a konferencia címe – Iskola a könyvtárban, könyvtár az iskolában – kapcsán, ezek a kérdések jutottak az eszembe: milyen kihívások előtt áll a könyvtár, milyen kihívások előtt áll az iskola, s hogyan tudjuk ezeket közösen megoldani? A kihívásokat, a hozzájuk kapcsolódó feladatokat két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik a tudásalapú társadalom felépítése, a másik az élethosszig tartó tanulás jelentőségének elismertetése. (Ez a kettő természetesen szorosan kapcsolódik egymáshoz.) A fejlődés iránya az ország számára egyértelműen a tudásalapú társadalom. Az a tudásalapú társadalom, amely segíthet abban, hogy az európai közösséghez csatlakozva jó helyezést érjünk el, előre léphessünk abban a versenyben, amely az egyes országok között zajlik, s a nemzetközi munkamegosztásban olyan területeken érjünk el jelentős eredményeket, amelyek előre viszik az országot.

Ha ebből a szempontból nézzük a könyvtár és az iskola szerepét, akkor megtaláljuk azt a szót, amely összeköti ezt a két területet. Ez a szó az információ.

Társadalomtudósok azt mondják, hogy az ipari társadalomból az információs társadalomba megyünk/mentünk át, s most a tudásalapú társadalom felé tartunk.

* Elhangzott a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 33. Vándorgyűlésének megnyitóján.

Nyíregyháza, 2001. augusztus 9.

Úgy gondolom, a könyvtár, mint hagyományos információközvetítő eszköz szerepe ebben a feladatmegosztásban folyamatosan növekszik. S növekszik az iskola szerepe is. A kettő együttműködését jelentik az iskolai könyvtárak, és jelentik azoknak a módszertani elemeknek a megjelenését az oktatásban, amelyek célul tűzik ki a könyvtárnak, mint információforrásnak a használatát a tanulók számára.

Két fontos feladat adódik mindebből. Egyrészt az iskolai oktatásban használni kell a könyvtárat, másrészt az iskolának meg kell tanítani a könyvtár, mint eszköz használatát. Ez a kihívás az oktatási kormányzat számára korán megfogalmazódott. Az iskolai könyvtárak szerepét az elmúlt időszakban mindig súlyának megfelelően kezeltük. Azok a támogatások, amelyek az iskolai könyvtárak fejlesztését célozták, az elmúlt időszakban évről-évre növekedtek, ami jól mutatja, hogy az iskolai könyvtárak szerepe egyértelműen felértékelődött.

A hagyományos információközvetítés újrafogalmazása mellett a könyvtárak számára a másik kihívás az informatika, vagyis az, hogy a számítógépek világában, az elektronikus adattengerben miként tudja megtalálni a helyét a könyvtár. Sokan felvetik a kérdést: vajon milyen jövő vár a könyvtárakra, a papíralapú információ-hordozókra a jövőben, amikor az információt egyre szélesebb körben lehet a számítógépeken keresztül elérni? Van-e, ami összeköti az informatikát, az információs forradalmat a hagyományos információközlési módokkal, a könyvtárakkal? Úgy gondolom, van, s ez az olvasás. Az olvasás az információszerzés legfőbb eszköze: akár számítógépen, akár könyvtárakban jutunk ismeretekhez, azt nagyon nagy arányban olvasás révén tesszük. Nem állunk azonban jól ezen a területen. Ha a különböző nemzetközi összehasonlításokat nézzük, az olvasási készség, az értő olvasás fejlesztése Magyarországon – különösen a felnőtt lakosság körében – sok feladatot ró a könyvtárakra s az iskolákra egyaránt.

Nem véletlenül éljük most Az olvasás évét. Ezzel a programmal arra a tevékenységre kívánjuk felhívni a figyelmet, amely mindenki számára az információ megszerzésének legfőbb eszköze – a könyvtárakban és a számítógéptermekben egyaránt. Nem véletlen tehát, hogy ekkora hangsúlyt helyezünk a program megvalósítására, az olvasás megszerettetésére.

A következő évtized másik fontos kihívása – a tudásalapú társadalom megteremtése mellett – az élethosszig tartó tanulás s benne kiemelten az információs eszközök használatának elfogadtatása. Az út ennek megvalósításában is csak az olvasáson át vezethet. A magyar lakosság egy része – ezt mutatják bizonyos aggasztó jelek – nem készült fel arra, hogy önállóan képes legyen új ismeretek megszerzésére. Ennek legfőbb akadálya, hogy olvasási készségük nem megfelelő. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: komoly kihívás vár a könyvtárakra és az iskolákra egyaránt, hogy ezt a készséget fejleszteni tudjuk.

Az olvasás éve eseményei, a szakmai háttér egyértelműen az ezekre a kihívásokra adandó válaszok megtalálását segítik, támogatják. Az Oktatási Minisztérium azért vált Az olvasás éve fő szervezőjévé, mert rávilágított arra, hogy az élethosszig tartó tanulást, a társadalom önmegújító képességét az olvasással tudjuk megvalósítani. Ehhez alapvető fontosságú, hogy az információhoz való hozzáférést mindenki számára lehetővé tegyük. A hátrányok jelentős részben ugyanis arra vezethetők vissza, hogy egyes rétegek nem tudnak a megfelelő információhoz hozzáférni, nem képesek a megszerzett információt megfelelően használni. Az információhoz jutás elérhetővé tétele csak úgy képzelhető el, ha felkészítjük a polgárokat arra, hogy önállóan képesek legyenek információkat gyűjteni és értelmezni. És ez – akár számítógépen, akár könyvtárban zajlik – legnagyobb részben az olvasás révén történik. Az olvasás évének e feladat sikeres megvalósítása az egyik legfontosabb kihívása!

Milyen feladatok várnak ebben a könyvtárakra? Meg kell újulniuk, másképp kell reagálniuk az említett kihívásokra; úgy hogy közben megőrizzék és újrafogalmazzák önmagukat, a hagyományos célokat és feladatokat, melyeket évezredek óta betöltenek a kultúra közvetítésében. Akkor válaszol megfelelően a könyvtár a modern kor kihívásaira, ha nem bizonyos kapuk bezáródásaként, hanem új kapuk megnyílásaként értelmezi azokat. (Egy példával szemléltetve. Egy órával ezelőtt adtunk át a Nyíregyházi Főiskola könyvtárának egy olyan informatikai rendszert, amelynek célja, hogy a könyvtárban rendelkezésre álló információkat a hallgatók hatékonyabban tudják használni.)

A könyves szakma pedig akkor reagál jól az információs társadalom, a tudásalapú társadalom kihívásaira, ha azokat új lehetőségekként éli meg, és ezeket a lehetőségeket integrálja a mindennapi munkájába.

Nagyon fontos az iskola szerepe is a kihívásokra adandó válaszok megfogalmazásában. Fel kell ugyanis készítenie a leendő ifjúságot a könyvtárnak, mint információforrásnak a használatára. A könyvtárhasználat a kerettantervben kötelezően oktatandó tananyag. Az oktatásba úgy kell integrálni a tanulók könyvtárhasználati tudását, hogy egyéb tanulmányaik során is használni tudják a könyvtárat mint információforrást. Ez a feladat csak a könyvtáros-tanárokkal, Önökkel közösen valósítható meg.

Bízom benne, hogy az általam felvetett kérdések, gondolatok, problémák Önökben is kérdéseket, gondolatok s talán ötleteket, javaslatokat szültek, amelyek további témái lehetnek ennek a konferenciának.

A közös munkához, a válaszok megtalálásához kívánok Önöknek sok sikert és erőt, egészséget!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Vissza a tartalomjegyzékhez