Koncz Gábor: Olvasni jó!

Nyomtatási nézet

Rendezvénytani szempontok az "olvasás éve" megszervezéséhez

Egy tizenhat éves, akkor éppen négyszáz esztendeje született, remek leányka jutott eszembe. Történt ez Bakonybélben, 2000. október 26-án, amikor a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Olvasószolgálati Szekciója (MKE OSZ) szervezésében az "olvasás éve" lehetőségeiről folyt az eszmecsere.

Lorántffy Zsuzsánna 1600-ban született, 1616-ban lett I. Rákóczi György felesége. Legendásan szép szerelmükből gyermekek és programok születtek. Felismerték az oktatás, művelődés, egészségügy társadalmi szerepét; gazdaságot megalapozó, erősítő, formáló jelentőségét. Ők hívták Sárospatakra Comeniust. Támogatták nemcsak a pataki, de más kollégiumokat is. Ennek irodalma nagy, itt csak annyit: mindketten sokat olvastak; I. Rákóczi György egy lapjaira szétszedett Bibliát hordott a nyereg- kápában, s a hosszú utakon, lovaglás közben, azt olvasgatta.¹ Mindez úgy jön ide, hogy felismerték a művelődés (és így az olvasás) jelentőségét; ezt elismerték, tehát programot szerveztek rá és végül mindehhez eszközöket ( pénzt, intézményt) rendeltek. Esetünkben is erről van szó.

Egy összetett, tehát nem egyszerű, marketing menedzsment feladat áll előttünk. Azon belül is a nehezebb műfaji kérdéskörben: a termék (könyv) és szolgáltatás marketing összekapcsolását kellene megoldani. A fogalmat úgy értelmezem, ahogyan Kotler.² Itt most nem idézem és nem mondom fel az alap-irodalmat, hanem ezzel a háttérrel, a részletek felé lépek tovább. Valakik ugyanis azt akarják (akarjuk), hogy olvassunk; többet olvassunk; jobban olvassunk és jobbat olvassunk... Tehát nemcsak bővíteni kell a könyvek (tágabban: olvasmányok) piacát, nemcsak a vásárlást szükséges ösztönözni, de a fogyasztást, befogadást, interiorizálást is. Sőt: szerkezeti változások (mit, hogyan) igénye is felmerül. Kotler mint háttérirodalom után L. Attenborough kötelező olvasmány az olvasás évéhez.³ Ő okos, szép, érdekes és mindenképpen elemzendő ötleteket ad, de nem vázol szisztematikus módszertani kiindulásokat egy lehetséges forgatókönyvhöz. Ebben az írásban ezt vállalom. Az olvasás éve megszervezéséhez ugyanis fel kell tenni, meg kell válaszolni (és jó lenne megvitatni) a rendezvénytan kilenc alapvető WH kérdését.

Ki (who) szervezze az olvasás évét?

Az MKE OSZ felhívása szerint „a magyar kormány 2001-ben hirdesse meg az olvasás évét”. Az ehhez csatolt javaslatok szerint „A könyvtáros szakmán belül alakuljon munkabizottság az Olvasás Éve stratégiájának kidolgozására...” ennek „... intézményi hátterét a Könyvtári Intézet biztosítsa.”⁴ Nos, ez így kevés egy 365 napos, határainkon túlnyúló, mozgósító célzatú programhoz.

Javaslataim:

• Ha még nem tette, akkor a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma döntse el, hogy felvállalja-e az olvasás évét. Egyetlen felelős szervezet kell, amely aztán delegálja a feladatokat, bevonja az alvállalkozókat.

• Az is megoldás, ha a NEKÖM (vagy ő és az Oktatási Minisztérium együtt) készít előterjesztést a Kormány számára, s a kormányhatározat vagy ajánlás alapján a NEKÖM lesz a programgazda.

• A Programgazda, a meghirdető egyetlen felelős embert bízzon meg a program kidolgozásának szervezésével, aki koncepciót, tervet és forgatókönyvet készít; ezeket az ötlet felvetőivel, így az MKE OSZ és más szervezetek képviselőivel megvitatja. Ezt követően az átírt szöveget a programgazda jóváhagyja és a feladatokat - a további kérdésekre adott válaszokat is figyelembe véve - szervezetekre, intézményekre delegálja. A koordinációt a személy mellé szervezett, az érdekelt szervezeteket képviselő Bizottságra bízza.

Mi (what) az olvasás éve?

Mi a koncepciója, tartalma? Vélhetően és szerintem az olvasás propagálása; az olvasáskultúra kiszélesítésének és elmélyítésének elősegítése. Vélhetően és szerintem azért, mert az olvasáskultúra (a „rat race”, a piaci patkány versenykényszere, az új kommunikációs technikák kínálata, stb. miatt) beszűkül és elsekélyesedik, vagy legalábbis valószínű ezek fenyegető réme. Tehát az olvasás éve egy kampányprogram az igényes, színvonalas olvasás érdekében. Ezért az ilyen programok tankönyvi forgatókönyveit nem árt - elolvasni.

Kinek (whom) szól, szerveződik az olvasás éve?

Minden magyarul olvasó, jól és jót olvasni akaró embernek. A „javaslatok” szerint különös hangsúllyal a gyermekeknek és fiataloknak. Szerintem nem, mert az öregeknek és a vakoknak is. Tehát mindenkinek, a mélységek fölött látóknak és nem látóknak.⁵ Lehet persze másként is dönteni, lehetnek kiemelt vagy más prioritások. De vigyázzunk: ha a prioritás a gyermekek és fiatalok olvasási kultúrájának fejlesztése, nehogy a tanárok számára adjunk nem kívánt, új feladatot, ahogyan Attenborough figyelmeztet. No és tudni kell: vannak elemzendő hazai tapasztalatok bőségesen: a két háború közti időszakból, a szabadművelődési korszakból éppúgy, mint a tervutasításos vagy reformszocializmusból. A Meghirdető (a programgazda) és a Bizottság döntse el, határozza el, határolja be vagy szélesítse ki a programot. Mert a ki - mit - kinek kérdése és a lehetséges válaszok kölcsönösen meghatározottak, és a program egésze a továbbiakban e dialektika konkrétságától függ. E három kérdés kapcsán ugyanis megválaszolódik a negyedik is.

Miért (why) szervezzünk olvasás évét?

A már idézett felhívás és javaslatok szerint azért, mert riasztó adatok vannak. Nem csupán ezért! Egyáltalán: miért olvasunk; miért olvassunk? Azért olvassunk, mert:

• az olvasás személyiségformáló, gondolkodást, fantáziát, érzelemvilágot fejlesztő olyan emberi tevékenység, amelyet semmilyen más aktivitás vagy technikai eszköz nem pótol;

• az olvasás tanulás; ahogyan „navigare necesse est, vivere non est”, úgy ha már élünk és élni akarunk, akkor olvasni kell; az előzőek miatt

• (személyiségformálás, stb.) és a szaktudás megszerzése miatt egyaránt;

• az olvasás tájékozódás; egy mosópor választásához, egy utazási döntéshez vagy akár más információhordozók megismeréséhez;

• az olvasás ennek a kultúrának része, tehát az önmagunkhoz, a tárgyi- és művi környezethez, a másik emberhez, a társadalomhoz és annak szokásaihoz, a jelekhez való viszonyunk önmeghatározásához, a hit vagy hitetlenség elmélyítéséhez eszköz;

• az olvasás művelődés, hogy a fenti értelemben tételezett kultúra jellemző információit, jeleit elsajátítsuk;

• az olvasás menekülés, („escape activity”, ahogyan Eric Fromm mondja a dohányzásról)⁶ ha más jobb dolgunk nincs vagy nem lehet; bánatban, várakozásban, szorongásban, álmatlanságban, kórházban, börtönben, éjszakai recepción, hosszú vonat- vagy repülőúton, stb. nem kellemetlen, az egészségre és környezetre nem káros pótcselekvés.

• és lehetne bizonyára folytatni a nevelők, pszichológusok, olvasáskutatók bölcsességeinek felmondásával; ám végül de nem utolsó sorban a lényeg: azért olvassunk, mert olvasni jó. Ezt ajánlom az olvasás éve jelmondatául: Olvasni jó!

Persze, ezen ötletnek vannak olvasási gyökerei. A hatvanas évek elején, áldott emlékű Hegyi József magyartanárunk, Sárospatakon többször hivatkozott Móricz Zsigmond „gyalogolni jó” írására, amely nem annyira tartalma, mint inkább a címe miatt vált a vidék-járó, falukutató mozgalom egyik mozgósító vezérmondatává !⁷

Tehát: miért kell az olvasás éve? Nem csak azért, mert (ahogyan a bakonybéli felhívás fogalmazza): - „A tanácskozás résztvevői, hazai és határon túli magyar könyvtárosok, a könyves szakma képviselői, olvasáskultúrával foglalkozó szakemberek egybehangzó véleményeként fogalmazták meg olvasási kultúránk hiányosságait, elmaradottságát, sőt bizonyos területeken riasztó adatokkal igazolható visszafejlődését, az ebből fakadó társadalmi problémákat. ”⁸ Nem csak azért kell, mert az új kommunikációs technikák elherdálhatják az olvasásra fordítható időnket, elhülyíthetnek és így manipulálhatóvá válhatunk. Nem azért, mert ... és itt lásd a fenti első hat bekezdést; hanem lásd, olvasd, ismerd fel, ismerd el a hetediket: kell az olvasás éve, mert olvasni jó. Tehát: az olvasás éve mint rendezvény-sorozat, mint kampány erre akarja a figyelmet felhívni; ehhez ad ötleteket, módszereket; ennek érdekében mozgósítja az ebből élő termelő ( nyomdák, kiadók, terjesztők, szállítók) és szolgáltató (iskolák, könyvtárak, szervezetek) intézményeket és családokat.

Mikor (when) legyen az olvasás éve?

Azt javasoljuk, hogy 2001-ben. Nem, mert nem lehet rá mától (2001. 01. 09.) felkészülni. Attenborough azt írja, hogy Angliában éppen kilenc hónapig (nocsak!) készítették elő. Nem árt emlékezni: „nonum prematur in annum”, ha nem is kilenc évig vagy kilenc hónapig; de a „Ki” megválaszolása után legalább egy negyed évig. És máris a természetes határnál vagyunk. A zsúfolt millecentenáriumi év után, a még zsúfoltabb millenniumi évben vagyunk. Ez 2001. aug. 20-án zárul. Szép lenne ekkor megnyitni a 2002. aug. 31-ig tartó olvasás évét. Persze: lehet 2002. naptári éve is; lehet más indító és záró határnap. Lehet meghirdetni január 22-én, a Magyar Kultúra Napján; de elindítani csak a negyedéves felkészülés után szabad. Legalább ennyi idő kell ugyanis ahhoz, hogy a szakma szerint érdekeltek összefogjanak. Ez az összefogás segíthet tudatosítani azt is, hogy az olvasás mögötti szakmák és intézmények (a könyvkiadás, terjesztés, könyvtárak) milyen sokat és mily nagyot tettek az elmúlt 20-30 évben a rendszerváltás előkészítése és tágabban a modernizáció érdekében.⁹

Az akciónak, a kampánynak csak akkor van értelme, ha folytatja a millenniumi év szellemiségét, a jövőbe mutat és felrázóan nagy durranás. Ezt csak jól szervezetten lehet elérni.

Melyiket (which) válasszuk az alternatívák közül?

„Az alternatíva az jelenti, hogy megközelítési, megoldási lehetőségek, módok közül lehet és kell („vagy-vagy alapon”) választani. Olyan, egymástól minőségileg eltérő fejlesztési stratégiák kialakításáról van szó, amelyek alapján eldönthető, hogy az egyik vagy másik követése esetén milyen mértékben közelíthető meg (és megközelíthető-e) a kívánatos célrendszer...” „A mozgástér fogalma azt fejezi ki, hogy milyen határok között igaz egy-egy adott alternatíva. A mozgástér határainak átlépése után az alternatíva mint sajátos fejlesztési stratégia és mint meghatározott minőség megszűnik. A mozgástérben egyrészt a fejlődés üteme, másrészt lényeges elemeinek szerkezete fejeződik. ki.”¹⁰ Nem árt tehát, ha az idézett könyvben vázolt módszertant a mai viszonyok között, erre a konkrét programra értelmezzük. A Bizottság ennek nyomán - ha nem is könnyedén, de megnyugtatóan - választ kaphat a kinek, mit, mikor, melyiket kérdésre.

Hol (where) legyen az olvasás éve?

Magyarországon, ám - mint a felhívás és javaslatok is rögzítik - bevonva a határon túli érdekelt magyar szervezeteket, és kiterjesztve a programot a Kárpát-medence és (amennyire lehet) a világ, a diaszpóra magyarságára. Budapest szervezési központtal, ám delegálva a lehetőségeket és feladatokat megyei és kárpát-medencei regionális központokra, hogy elvileg minden házba, tanyára, őrbódéba eljusson a kampány üzenete.

Miből (what from) finanszírozzuk az olvasás évét?

Ha a Kormány, a NKÖM felvállalja, akkor egyrészt központi, állami pénzből; másrészt a közvetlenül érdekelt termelő és szolgáltató vállalatok (vállalkozások, Bt-k, Kft-k, Rt-k), tehát nyomdai gépgyártók, a nyomdák, könyvkiadók, szállítók, reklámcégek forrásaiból; harmadrészt a csatlakozó szponzorok, reklámozók (lásd Attenborough-tanulmány!) pénzéből és végül a megyék, önkormányzatok, intézmények, nonprofit szervezetek erőforrásaiból. Ennek összehangolásához gazda, Bizottság, koncepció, program és személyi felelős, szervező stáb kell !

És végül a kilencedik kérdés: hogyan (how) szervezzük meg az olvasás évét?

Így!

 1 A Lorántffy évforduló előtt is nagy volt a róluk szóló irodalom; ez tavaly csak bővült. Szép olvasmányként lásd a több kiadásban megjelent, Szentmihályiné Szabó Mária: „Lorántffy Zsuzsánna” és „Örök társak” című regényeket.

Vissza a tartalomjegyzékhez