Molnár Márta: Segédkönyv a XVIII-XIX. század magyar irodalmának tanításához

Nyomtatási nézet

Magyar szakos tanárként gyakran felmerülő probléma, hogyan közvetítsük tanítványaink számára Kazinczy, Bessenyei, Csokonai, Fazekas kapcsán azt a szellemiségek, sajátos kultúrát, amelyből e nagy személyiségek közvetlenül vagy közvetve táplálkoztak, hogy az ne váljék didaktikus, száraz leírássá. Éppen ezért örültem, amikor az idei Ünnepi Könyvhéten kezembe került Nagy Júlia Református kollégiumi irodalom és kultúra a XVIII–XIX. században című könyve, amely a Press Publica Változó Világ sorozatában jelent meg.

A fiatal szerzőtől már megszokhattuk, hogy a XIX. századi diák olvasóegyletek ismeretében hasznos tanácsokat nyújt ahhoz, hogyan lehet az ifjúság kezébe könyvet adni (Tanárok, diákok és a könyvtár régen és ma. In: Olvasásfejlesztés iskolában és könyvtárban: A Magyar Olvasástársaság, a Sárospataki Városi Könyvtár és az MKE Zempléni Könyvtárosok Szervezetének konferenciája Sárospatak, 1999. május 28-30. Szerk. Nagy Attila, Sárospatak, Városi Könyvtár, 1999.), most azonban nemcsak módszertani útmutatást ad, hanem teljes szintézisét két évszázad református iskolai kultúrájának.

A kötet hat fő fejezetre tagolódik, hetedikként egy válogatást közöl a XVIII. századi kollégiumi irodalom alkotásaiból. Már az első fejezetben képet kaphatunk arról, hogy az iskolai kultúra és irodalom, valamint a tananyag hogyan építkezett szervesen egymásra, illetőleg miként merített egymásból. Végighaladván a tanulmány következő fejezetein, ennek igazolásaként számos példát olvashatunk.

A tanulmány előnye, hogy nem filozófiai fejtegetésekbe, tudományos, történeti leírásokba torkollik a kollégiumi élet ábrázolása, hanem eredeti kéziratos forrásokra, visszaemlékezésekre, versekre alapozva ismerhetjük meg a korabeli diákok mindennapi, tanításon kívüli életét. Ezáltal szinte valós kapcsolatba kerülünk a XVIII–XIX. századi tanárokkal és diákokkal, nem pedig „vitrintárgyként” szemléljük őket.

Az első fejezetben a szerző bemutatja a kollégiumi irodalom műfajait és az alkotásokat tartalmazó forráskéziratok típusait; részben egyes szerzőkre is kitér. Sajnos a munka további részében forráshivatkozásokra csak akkor lelünk, ha azok bele vannak építve a folyamatos szövegbe. Hatalmas kiadói baklövés, hogy az idézett versek forráshivatkozásai nincsenek feltüntetve! Nem ártott volna legalább a mű végén közzétenni egy lelőhelyjegyzéket.

Szerkesztési hiba továbbá: sokszor nincsenek kiemelve a művek címei, s mind logikailag, mind vizuálisan bántó, hogy a kötetben sok helyen indokolatlanul változik a betűméret, s a szövegszerkesztés is többször pontatlan.

Mindezek ellenére a következő három fejezet („Énekes poézis”, A diákköltészet, Az iskolai színjátékok) érdemei vitathatatlanok. Bennük a szerző nemcsak tipizálja és általánosan bemutatja az első fejezetben már jelzett műfajokat, hanem őket külön-külön megvizsgálja és értékeli. Taglalja az egyes műfajok szerepét az iskolai élet „forgatókönyvében” és az erkölcsi, társadalmi nevelésben egyaránt. Valamennyit belehelyezi a magyar irodalom folyamatába, rávilágítva irodalomformáló szerepükre, valamint arra, hogy milyen mértékben hatottak a kor íróira és költőire. Emellett betekintést nyerünk a korabeli iskolai élet mindennapjaiba.

Az ötödik fejezetben a szerző bemutatja a XVIII. század második felében lezajlott kollégiumi művelődési folyamatokat és változásokat, melyekben meghatározó szerep jutott az önművelésnek, vagyis a tanulók szerveződésének, összefogásának. Debrecen, Sárospatak és Pápa diáksága egyaránt létrehozott olvasó és irodalmi egyleteket. Az önszerveződés meghatározó alakjai között számos olyan, mára már klasszikussá vált alkotóval találkozhatunk, akik mind az általános, mind pedig a középiskolai, gimnáziumi irodalomtankönyvek lapjain megtalálhatók, ezáltal az átlagos olvasónak, szűkebben a mai alap- és középfokú oktatásban tanuló fiatalságnak nevük ismerősen cseng. A korabeli diákvilág bemutatásakor e „klasszikusok”, mint például a Sárospatakon tanuló Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, a debreceni Csokonai Vitéz Mihály, és a Pápán tevékenykedő Petőfi Sándor vagy Jókai Mór mintegy példaként szolgálhatnak korunk diáksága számára.

A hatodik fejezet az eddig vitatott kérdéseket összefoglalja a XIX. századra vonatkoztatva, majd kitekintést nyújt a századforduló és a XX. század első felének kollégiumi kultúrájára, megjegyezve, hogy ez utóbbi korszak részletes feltárása már a következő kutatógenerációra vár.

A könyv utolsó nagy egységében szemelvényeket olvashatunk a kollégiumi irodalom kéziratos alkotásaiból. Itt vannak a versek végén feltüntetve a forráshivatkozások, mutatva, hogy mindeddig kiadatlan, kéziratos költeményekből készült a válogatás. Nekünk, tanároknak feltétlenül hasznos, hogy verstípusok szerint közöl példákat. Így például a XVIII. századi magyar irodalom tanításához egy nagyon jól használható kiegészítő anyagot közöl, elég csak Csokonai propozíciós verseinek és drámáinak (Estve, Konstancinápoly, Zsugori uram, Az özvegy Karnyóné és két szeleburdiak, Dorottya stb.) a tanítására gondolnunk.

Szintén nagy segítség lehet számunkra, hogy a kötet végén egy nagyon jó ajánlott irodalomjegyzéket találunk. Sajnos azonban ebből is, mint ahogy a szövegbeli jegyzetek leírásából is, hiányzik az egyik kötelező bibliográfiai adat, a kiadó feltüntetése. Miután belenéztem a sorozat egyéb köteteibe, megállapítottam, hogy ez valószínűleg a kiadó sajátossága, ezért megnéztem a sorozat szerzőkre vonatkozó szabályzatát. A Press Publica más kiadó szerepeltetését reklámtevékenységnek tartja, s ezért azt nem jelzi. Úgy gondolom, ha a nagy kiadóknak nem okoz gondot a pontos bibliográfiai adatok közlése, a kisebbek is követhetnék példájukat.

Nagy Júlia új könyvéről összességében elmondható, hogy gondosan elkészített, hasznos alkotás. A mű legfőbb értéke abban rejlik, hogy a szerző egy új nézőpontból közelíti meg az iskolai irodalom kérdéskörét. Az írás segédkönyvként szolgálhat tanároknak és iskolai könyvtárosoknak egyaránt, s a főiskolai, egyetemi hallgatók számára új adalékokat nyújthat e kor tanulmányozásához.

Befejezésül a recenzens arra biztatná a szerzőt, hogy folytassa kutatómunkáját a könyv által átfogott időszakot megelőző és követő századokra vonatkozóan is, s ne csak egy 128 oldalas tudományos ismeretterjesztő munkában, hanem egy részletes monográfiában elemző módon, több példával illusztrálva foglalja össze a kollégiumi irodalom és kultúra teljes történetét.

(Nagy Júlia: Református kollégiumi irodalom és kultúra a XVIII–XIX. században. Útmutató Kiadó, Bp., 2000. 128 l.)

Molnár Márta

Vissza a tartalomjegyzékhez