Kisfaludy László: Történelem tankönyveink a felsőoktatási felvételik tükrében

Nyomtatási nézet

Nevek, fogalmak, dátumok, események. Száz meg száz megtanulásra, bevésésre váró információ, melyek ismerete nélkül – legalábbis a felsőoktatás felvételi vizsgáinak alapján – a történelem iránt érdeklődő középiskolás diáknak bizony csupán elméleti sansza marad arra, hogy a kívánt intézményben folytathassa tanulmányait. Hogy ez mennyiben jó és hasznos módszer, arról hosszas vitákba, elemzésekbe lehetne bocsátkozni. Hiszen az érdeklődés felkeltésére, „kedvcsinálásra” nyilvánvalóan egy-egy izgalmas, szaftos sztori jóval alkalmasabb lehet, ám a tudásszintet, a rátermettséget mégis csak le kell valahogy mérni az elkerülhetetlen szelekció érdekében. Jelen írásnak azonban nem képezi tárgyát e problémakör; amivel – a szűkös terjedelmi korlátok adta kereteken belül - foglalkozni kívánok, ennél sokkal gyakorlatibb kérdés: napjaink végletekig liberalizált, sokszínű tankönyvkínálata mennyire alkalmas a történelem felvételi vizsga sikeres teljesítéséhez, tartalmazzák-e az oktatásban használt munkák a hosszú évek tapasztalata szerint szóba jöhető adatot, információrészecskét. Hogy a feltett kérdésre legalább hozzávetőlegesen válaszolni tudjak, alapul a CORVINA kiadó Történelem felvételi tesztek és kérdések (Kapa Mátyás – Székely Gergely), a Talentum próbafelvételi tesztek sorozatban, az AKKORD kiadó gondozásában megjelent Történelem gyakorló tesztek az egyetemi felvételi vizsgához (Dr. Paróczy Erzsébet, 1996), illetve Lovrity Endrének, az ELTE Apáczai Csere János Gimnázium kitűnő tanárának Teljes tes(z)ttel történelemből – irány az egyetem ! (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997) c. munkájára támaszkodtam, melyeknek ismeretanyaga nagyjából megfelel a jogi és bölcsészettudományi karok, a tanárképző főiskolák, a Közgazdaságtudományi Egyetem, valamint az Államigazgatási és a Rendőrtiszti Főiskola történelem felvételi vizsgáin szükséges tudásszintnek. Ebből kiindulva vettem hát górcső alá a történelemtankönyvek széles választékának néhány darabját, melyek kiválasztásában objektív (a felvételi vizsgák hivatalos anyagául szolgáló tankönyvek, a némileg részletesebb, és ezért a felsőoktatásba pályázók körében népszerű alkotások) és szubjektív szempontok (tanári munkám során használt munkák) egyaránt szerepet játszottak.

Az egyetemi és főiskolai történelem felvételi vizsgák kérdéseinek ismeretéhez az elsősorban a négy évfolyamos középiskolákban jól használható, már-már „alapműnek” számító tankönyvek jöhetnek szóba: Gyapay Gábor és Ritoók Zsigmond: Történelem I. című munkája (a továbbiakban: GYAPAY-RITOÓK), a Walter Mária-féle Történelem II. (a továbbiakban: WALTER), Závodszky Géza történelemkönyve a III. évfolyam számára (a továbbiakban: ZÁVODSZKY), illetve a Salamon Konrád által jegyzett Történelem IV. (a továbbiakban: SALAMON). Valamennyi munka a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában látott napvilágot, időről időre javított változatban. Ezek mellett újabban nyert teret Száray Miklós tankönyvsorozata (Történelem a középiskolák számára, Nemzeti Tankönyvkiadó – a továbbiakban SZÁRAY), és lett igen-igen népszerű – rövidsége, vázlatszerűsége, áttekinthetősége miatt – Rubovszky Péter négykötetes munkája, a Vázlatok (az ókor történetéről, a középkor és a koraújkor történetéről, az újkor történetéről, a XX. század történetéről – a továbbiakban RUBOVSZKY). Középiskolában (átlagos képességű osztályok esetén) irdatlan adatmennyisége és kimerítő alapossága miatt rendkívül nehezen tanítható, viszont tanári kézikönyvnek (és kitűnő képanyaga, kultúrtörténeti közlései és remekbe szabott ábrái, vázlatai révén segédanyagnak) nagyszerűen használható Herber Attila, Martos Ida, Moss László, Tatár Csilla és Tisza László hatkötetes sorozata (Történelem I-VI., Reáltanoda Alapítvány – a továbbiakban HERBER-MARTOS-MOSS-TATÁR-TISZA), amelynek teljes ismerete szinte tökéletes felkészültséget biztosít bármilyen felsőoktatási intézmény történelem felvételi vizsgáján. A felsorolt munkákon túl egyre szélesebb körben kedvelt Bertényi Iván és Gyapay Gábor Magyarország rövid története című alkotása (Maecenas kiadó - a továbbiakban BERTÉNYI-GYAPAY), mivel egyetlen kötetben, kellő alapossággal és a szaktörténészek precizitásával, mégis – amennyire lehet - olvasmányos formában tálalja hazánk egész történelmét. Számtalan egyéb tankönyv is megjelent már a könyvesboltokban (pl. Pesti Jánosnak a Cégér kiadó gondozásában megjelent tankönyve, Gaál Ernő, Kákosy László, Kertész István és Vékony Gábor 1994-ben keletkezett munkája, az Ős- és ókortörténet – történelmi kézikönyvtár középiskolásoknak, IKVA, Bp., 1994, stb.), ám mindezek áttekintése lehetőségeimet messze túlhaladta volna. Ezért is kérek előre elnézést mindazon szerzőktől, kiknek bár népszerű és közismert munkája most nem került bele e felsorolásba. Ennek oka nem az illetők tankönyveiről alkotott bárminemű negatív kép, csupán a gyakorlat diktálta szükségszerűségek.

Az említett tesztkönyvek, gyakorló feladatsorok ős- és ókortörténeti részeinek vizsgálatakor és használatakor első pillantásra feltűnik, mennyire komoly szerep jut a művészeteknek, a vallásnak, a tudományoknak. Megannyi kérdés foglalkozik az ókor nagy civilizációinak (Egyiptom, Mezopotámia, India, Kína, a zsidó államok, Főnícia, stb.) találmányaival, hitvilágával, építészeti, irodalmi, történetírói remekműveinek ismeretével. A talán legtöbb helyen használt GYAPAY-RITOÓK tankönyv igen mostohán közöl csak adatokat e korszakból, hiába keressük például az alábbi fogalmakat és neveket: nomosz, awelum, muskenum, wardum, zikkurat, satrapa, deportálás, II. Nabu-kudurri-uszur, Assurahiddina, IV. Amenhotep – Ehnaton, II. Ramszesz, stb. Ugyanezek mind-mind megtalálhatóak például a RUBOVSZKY-féle sorozat I. kötetében, igaz, hogy e munkából pedig Kína és India, valamint a hettiták története hiányzik teljesen, ami – tekintve, hogy ez utóbbi civilizációk történetéből inkább csak a kultúrtörténetre (pl. találmányok: lőpor, iránytű, porcelán, ind-arab számok, stb.) vonatkozó kérdések szoktak előfordulni a felvételikben – úgy vélem, egy későbbi kiadásban viszonylag könnyen pótolható lenne. A több szerző által (Herber, Martos, stb.) jegyzett Történelem I. című tankönyv anyaga – ahogyan erre már a bevezetőben utaltam – bőven megfelel a felvételi feladatsorok által támasztott igényeknek. Olyannyira, hogy Kína és India története véleményem szerint kissé már túlzottan is nagy alapossággal szerepel a műben, ezáltal pszichológiai gátlásokat váltva ki (elsősorban a terjedelem miatt) egyes olvasókból, diákokból. A SZÁRAY-féle munka ismeretanyag szempontjából minden kívánalomnak megfelel, legfeljebb „szőrszálhasogató” módon lehet benne elvétve hiátusra lelni (pl. Assurbanipál nevénél a ninivei agyagtábla-tár megemlítése, az egyiptomi történelem korszakainál az „1. és 2. átmeneti kor” terminus technicusok bevezetése).

Az ókori Hellász történelme valamennyi említett munkában kellő alapossággal szerepel, a legtöbb hiányosság megint csak a GYAPAY-RITOÓK könyvben tűnhet fel (amphiktüónia, osztrakizmosz, perioikoszok, gerúszia, heliaia, Peiszisztratosz fiai, sib.). Kitűnő viszont a görög filozófiáról, bölcseletről, valamint a hellén művészetről szóló rész mind ebben a munkában, mind pedig a RUBOVSZKY-FÉLE füzetben. Utóbbi ezúttal is kitűnő rendszerezéssel, áttekinthetően, de mégis kellő alapossággal, valamennyi szinte fontos információt közölve mutatja be az ókori görög történelmet. Amiben elmarad néhány más tankönyvtől (így a SZÁRAY-féle munkától is), az a görög mitológia ismertetése. Számos görög istenség csak nevének említése révén kapott helyett az erről szóló fejezetben, márpedig a felvételi tesztsorokban bizony elő-előfordulnak efféle feladatok (pl. a római istenek görög megfelelői a tevékenységük szerint).

Róma ókori történelme – már csak a birodalom hatalmas kiterjedéséből következően is – az előbbieknél nagyobb teret kap a tankönyvek legtöbbjében. A GYAPAY-RITOÓK tankönyvből számos fontos fogalom, név, adat hiányzik (íme a teljesség igénye nélkül néhány: praetor, quaestor, comitia curiata, comitia centuriata, comitia tributa, Catilina összeesküvése, a principátus császárai, Diocletianus reformjai, optimaták, augur, stb.), bár a római istenek világa, valamint a plebejus-patrícius polgárjogi küzdelem és a rabszolgafelkelések kellő alapossággal kerülnek áttekintésre. Hasonló problémával nem kell megküzdenie a többi vizsgált tankönyvet használóknak, ott ugyanis – néhány kevésbé fontos információ kivételével – valamennyi lényeges tudnivalót megtalálhatják a diákok.

Nézzük a hagyományos, négy évfolyamos felosztás következő periódusát, a középkor és a kora újkor történelmét. Ezen időszakban már úgymond két szálon futnak az események, nevezetesen a magyar és az egyetemes (főleg európai) történelem nyomvonalán. A magyar történelem érthető módon minden másnál alaposabban, nagyobb súllyal esik a latba a legtöbb felvételi vizsgán, éppen ezért furcsállom, hogy a WALTER-féle másodikos tankönyvben nem szerepel több magyar király uralkodásának ideje sem (II. István, II. Béla, II. Géza, Imre, stb.). Megjegyezném, hogy a jóval kisebb terjedelmű RUBOVSZKY könyvben az előbb hiányolt uralkodók egytől egyig megtalálhatóak, vagyis terjedelmi probléma nemigen lehetett az említett nevek kimaradásának oka. Rendkívül alapos és jól használható e korszak történelmét illetően a BERTÉNYI-GYAPAY szerzőpáros által fémjelzett munka, illetve a továbbra is lenyűgöző tárgyi ismeretanyagot közlő, HERBER-MARTOS-MOSS-TATÁR-TISZA szerzőcsoport munkáját dicsérő hatkötetes történelemkönyv-sorozat. Előbbi majd minden fejezetrész végén bemutatja a korszak művelődését, tömör, de mégis tartalmas formában, utóbbi pedig az összes többinél részletesebben számol be valamennyi politika-, gazdaság-, had- vagy éppen kultúrtörténeti tudnivalóról, érdekességről. Az egyetemes történelem megfelelő korszakából elsősorban azt emelném ki, hogy a középkori kultúrát valamennyi vizsgált munka kellő alapossággal bemutatja (kivételt ez alól csak a RUBOVSZKY-könyv képez), míg az Európán kívüli világrészek története – Afrika, amerikai indián civilizációk, Távol-Kelet, stb. – kissé elsikkad (a szabályt erősítő kakukktojás ezúttal a minden lehetséges területtel foglalkozó, az összes lényeges népet, kultúrát bemutató HERBER-MARTOS-MOSS-TISZA-féle alkotás ).

Gyakran előforduló felvételi kérdés egy-egy réges-régi csata színhelyének mai hovatartozása, ám erre a felvetésre a legtöbb alkotás nem szokott választ adni. Természetesen ez a probléma a történelmi és a földrajzi atlasz egyidejű használatával kiküszöbölhető, sőt, Lovrity Endre korábban említett nagyszerű tesztkönyvében részletes kimutatás is található az előforduló földrajzi fogalmak mai hollétéről.

A III. évfolyamosok tananyagát (optimális haladási ütem esetén) a XVII. századtól az első világháborúig terjedő időszak képezi. A történelem felvételi tesztek közötti mazsolázgatás során is csokornyi olyan kérdéskör bontakozott ki számomra, amelyek bizony csak az adott téma felettébb alapos ismerete révén válaszolható meg. A HERBER-MARTOS-TISZA-MOSS szerzőkvartett által jegyzett történelemkönyv-sorozat 4-5. kötete – már szinte mondanom sem kellene – természetesen ezen magasabb szintű kívánalmaknak is megfelel, és többé-kevésbé igaz ez a ZÁVODSZKY-könyvre is. RUBOVSZKY vázlatsorozatának harmadik darabján már erősen érezhető, hogy a szerző nem minden esetben törekedett az adott korszak globális, minden létező politikai-földrajzi egységre kiterjedő elemzésére, bemutatására. Ebből kifolyólag tényanyaga ott-ott kiegészítésre szorul a többi tankönyvből. Bővebben itt most nem is foglalkoznék ezzel a témakörrel, mivel apróbb eltéréseket, egynéhány kimaradt – és fontosnak tűnő – információt valamennyi munka kapcsán megnevezhetnénk. Térjünk át inkább a negyedik évfolyam anyagára, amely bizonyos szempontból a legnehezebben feldolgozható. Hiszen megannyi, idősebb rokonaink és ismerőseink számára kegyetlen, rideg valóság formájában átélt eseményről (forradalomról, háborúról, politikai terrorizmusról vagy éppen gazdasági, kulturális „kizsebelésről”) kell lehetőleg, rövid, de mégis jól érthető, alapos, körültekintően megfogalmazott képet alkotnia a tankönyvíróknak, amely feladat gyakran a történészszakma legjelesebbjeinek együttes vitafórumain sem sikerül. Mindazonáltal meg kell jegyeznem azt a tényt, hogy 1956 magyarországi eseményeit még mindig túlzottan elnagyolva, az igazi főszereplőket (így a Corvin-köziek egykori legendás parancsnokát, Pongrácz Gergelyt) méltánytalanul a háttérbe szorítva, más, személyiségükben sokkal vitathatóbb egyéneket pedig (mint gyakran Maléter Pált is) egyoldalúan hősi talapzatra állítva vázolja fel a legtöbb oktatási anyag. Ezek után nem csoda, hogyha a tizenéves diák inkább a játékterembe vonul szülei nehezen megkeresett pénzét költeni, mint hogy ellátogatna például Pongrácz Gergely kiskunmajsai múzeumába, meghallgatná szívbemarkoló, minden magyar ember lelkét mélyen megérintő elbeszéléseit. Természetesen ebben a tankönyveken túl az iskolák tanárainak – elsősorban történelemtanárainak – felelőssége is felvetődik, ám ez a téma egy önálló vitaindító cikk kereteit is bőven szétfeszítené.

A RUBOVSZKY-sorozat utolsó kötetének két füzete ragyogó vázlatokat közöl, melyeknek adatszerű ismeretanyaga is kielégítő. A felvételi tesztgyűjtemények kérdéseiben gyakran jut hangsúlyos szerep a II. világháborút követő korszaknak, az európai gazdasági, kulturális és politikai szerveződések, a két legnagyobb világhatalom közötti hidegháborús időszak történéseinek. Ezeket illetően is kellő felkészültséget adhat a RUBOVSZKY-féle történelemjegyzet, más kérdés, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc – egyébként jól megírt – történetében itt is hiányolom az igazi forradalmárok, a valódi harcosok néhány vezéralakjának nevét. SALAMON Konrád könyvéből is fel lehet készülni a felvételi vizsgára, bár a szóbelik bonyolultabb, összetett kérdéseinek megválaszolása e munka alapján lényegesen nagyobb áttekintő és rendszerező képességet vár el a tanulóktól, mint például a RUBOVSZKY Péter által jegyzett alkotás. Konkrét adatbeli hiányosságokat itt most nem sorolnék, bár valamennyi tankönyvben – ha némelyikben csak elvétve is, de – akad ilyen. Ez azonban nem jelenthet problémát a sikeres vizsgázást illetően, néhány pont veszteség – ahogy szokták mondani – még „belefér”.

Elnézést kell kérnem a tisztelt olvasótól, ha írásom helyenként túlzottan részletezőnek, másutt pedig érthetetlenül nagyvonalúnak tűnik. Elsősorban arra próbáltam rávilágítani, hogy gyakran a kisebb terjedelmű, kevésbé vonzó kiállítású tankönyvek többet nyújtanak, mint a széleskörű képi segédanyaggal, hatalmas oldalszámmal jelentkező munkák, ha azokból nem világlik ki eléggé a lényeges tudnivaló. Ahogyan az élet más területein, itt is igaznak érzem a mondást: a kevesebb néha több. Természetesen a felvételi vizsgák anyaga olyan jelentős ismerethalmazból alakul ki, amelyeknek teljességre törekvő ismertetése megköveteli a nagyobb terjedelmet, a több kötetet. Igazán biztos garanciát a felsőoktatásba való bejutásra nem feltétlenül – és nem elsősorban – a jó tankönyv jelenthet, hanem a felvételiző diák alapossága, türelme a tanulásban, kellő logikai képességei, valamint kitartása. Ezért nem felesleges eljárni felvételi előkészítőkre, gyakorolni (akár otthon is) a gondolatok élőbeszédben való kifejtését, vagy éppen tesztjellegű kérdésekre válaszolni – még ha ez nem is a történelem legvonzóbb oldalát mutatja a vizsgaalanyok számára. De ha túljutnak ezen a szűrőn és bekerülnek a vágyott intézménybe, s ott is szeretettel és alázattal viseltetnek választani kívánt szakjuk, tudományuk iránt, akkor megnyílhat előttük az út a sikerhez, a szakmai előmenetelhez, egyúttal pedig – és remélhetőleg a most következő szavak után néhány év múlva már nem kerül kérdőjel – az egzisztenciális biztonsághoz, az anyagi jóléthez.(?) Hiszen sokat kell tanulni, éveken át küszködni ahhoz, hogy az elérni kívánt képesítést megszerezze az ember, de ha nem halad mindig a kisebb ellenállás irányába, előbb-utóbb célba ér. Ahogyan az emberiség történelmének legfontosabb könyve mondja: „A szűk kapun menjetek be! (…) Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.” (Máté 7, 13-14) Kedves leendő történelemtanárok, történészek, jogászok, közgazdászok és mind, akik ezt az utat választják: találjátok meg a kaput!

Vissza a tartalomjegyzékhez