Csekő Györgyi: Az Arany-emlékév diákversenyének tanulságai

Nyomtatási nézet

A tanulmány az Arany-emlékévhez kapcsolódó Tisztelet Arany Jánosnak! című háromfordulós csapatverseny feladatcsoportjait és megoldásait vizsgálja kooperatív nevelési és oktatási módszerek segítségével. A verseny projektként is értelmezhető, mivel a diákok – könyvtárostanárok – magyartanárok együttműködésére, közös tevékenykedésére épült, és így önálló munkák születtek. A többségében komplexitást igénylő feladatok a diákok széleskörű ismereteit, alkotóképességét kívánta előmozdítani, méghozzá olyanokat, amelyek a hagyományos tanórakeretben ritkábban fordulnak elő. A játékba önkéntesen szerveződött, középiskolás, 3–4 fős csapatok nevezhettek helyi és országos körben. Az ismeretszerzésen kívül az intellektuális képességek, a kreativitás, a szociális készségek, valamint a kommunikációs, együttműködési és a problémamegoldási kompetenciák fejlesztését céloztuk meg, egybekötve a könyvtárhasználati ismeretek gyakoroltatásával. Jelen tanulmány bemutatja a verseny során megmutatkozó kimagasló munkákat, értékeket és egyéb érdekes tapasztalatokat. A verseny értékeléssel, jutalmazással és a csapatok visszajelző reflektálásával zárult. Mindez hasznos mutató lehet minden további versenyszervező számára. Referenciaként szolgál két korábbi, ugyancsak a Budapest VI. kerületi Szinyei Merse Pál Gimnázium szervezte, középiskolásokat megszólító országos csapatjáték; mindkettő az OFI-OPKM által elismert, népszerű, publikált projekt volt: Hommage à Zrínyi és Ismerjük meg jobban Gárdonyit! címmel.

Csekő Györgyi, magyar szakos gimnáziumi tanár, Budapest VI. kerületi Szinyei Merse Pál Gimnázium

_________________________________

Vannak olyan ünnepek, amelyek akkor kapják meg rangjukat, ha minél szélesebb körben szólítjuk meg az ünneplőket: jelen esetben a középiskolás korosztályt. A Tisztelet Arany Jánosnak! című versenyfelhívás nekik szólt. Ezzel a programmal kapcsolódni kívántunk az országos Arany-emlékévhez, népszerűsíteni Arany kevésbé ismert műveit, időt adni az Arany-költészet elmélyülésében, egyéni ízlés szerint irodalmi-nyelvi kifejezésformát adni a középiskolásoknak. A kereső-kutató, alkotó-értelmező feladatok állnak legközelebb ehhez a korosztályhoz, visszaemlékezve saját élményeimre, pedagógiai tapasztalataimra.

A háromfordulós játékot összeszokott alkotógárda szerkesztette, régóta munkatársak. A négy bázisember: két könyvtárostanár (Kocsisné Varga Zita, Seregy Stella) egy történelemtanár (Jáki Gábor) és egy magyar-etika szakos tanár (Csekő Györgyi). A feladatok az alkotók szakterületét fedik le, tehát történelmi, nyelvi, irodalmi, képzőművészeti, informatikai, etikai, néprajzi és könyvtárosi ismeretek megszerzésére mozdítják a diákokat.

A csaknem fél évet átfogó játék kitartást követelt mindenkitől. A három fordulóban adódott annyi feladat, hogy a minőség megmutatkozhasson; a helyezések, az értékelés objektív lehessen.

A verseny két központi kérdése a beérkező anyagok dokumentálása és a beküldött anyagok értékelése volt. A dokumentáció vezetését könyvtáros kolléga, Kocsisné Varga Zita végezte hihetetlen pontossággal, szakszerűséggel. Ő tartotta a kapcsolatot a csapatok vezetőjével, és továbbította a versenyfeladatokat. A verseny lebonyolítására külön e-mail-fiókot nyitott arany.emlekev@gmail.com, így valamennyi ki- és bejövő levél, elkészült anyag, fotó elérhető, kutatható.

A csapatok értékelését kettéválasztottuk, ugyanis nem lett volna igazságos a helyi csoportokat a külsős gimnáziumokkal együtt értékelni. Ne legyen részrehajlás, senki se gondolja azt, hogy a szervezők csapatai előnyt élveznek. A külön értékelés érdekes módon nem előnyt, hanem inkább hátrányt jelentett a helyi csapatoknak, mivel a szervezőket annyira lekötötte a külső csapatok munkájának értékelése, a versenyszervezés és -irányítás, hogy a belső csapatok – a Szinyei Merse Pál Gimnáziumból szám szerint 16! – jobbára tanári segítség nélkül maradtak, s minimális szaktanácsadással maguk küzdöttek meg a pontokért.

A játék sikere függ a jó időzítéstől. Az Arany bicentenáriumi ünnepséghez közeledve érezhetően többet foglalkozott a média is az emlékév programjaival, a diákok is hallhatták, milyen események megünneplésére készül az ország. Szerencsére minden diák elkötelezett valamilyen módon Arany Toldijához, s ez megkönnyítette a versenyre való érzelmi hangolódást. Arany Jánost méltán tekintjük még kétszáz évvel születése után is nemzetünk kiemelkedő költőjének. Az Arany-imázst tehát őrizni, védeni, továbbvinni kötelességünk. E felfogás alapján kívántuk a játékos kedvű fiatalokat bekapcsolni.

Az úgynevezett „külsős gimnáziumok” csapatai (Ajka, Budapest, Salgótarján, Székesfehérvár, Nyíregyháza) valószínűleg ugyanúgy baráti körökből szerveződtek, ahogy nálunk. És egyáltalán nem a jó és jeles érdemjegyű tanulókból álltak, sokkal inkább az együtt bulizók, az „együtt lógó” diákok fogtak össze. Ennek a ténynek nagy jelentőséget tulajdonítok, mivel igazolja, hogy minden fiatal szeret játszani, méghozzá azokkal, akikkel jól megértik egymást.

Kapcsolódás az Arany-emlékévhez: 2016. november
Országos versenykiírás: 2017. január
Jelentkezések lezárása: 2017. február 10.
A verseny kezdete: 2017. február 20.
Eredményhirdetés: 2017. május 19.
A verseny kiértékelése: 2017. szeptember 11.
A verseny lezárása: az Arany-emlékév befejeztével

Az egyes feladatmegoldásokra három hét állt a csapatok rendelkezésére. A feladatsor linkjét (arany.emlekev@gmail.com) küldtük el az Arany fantázianévvel jelentkező csoportoknak. A megoldások beérkezést követően egy hét múlva visszajelzést kaptak a gyűjtött pontokról; eredményüket digitálisan dokumentáltuk.

Mivel az egyes blokkok 3–4 feladatot tartalmaztak, ezért célszerű volt a csoporton belüli feladatmegosztás is. Az időhatárok kezelése rugalmas volt, mivel technikai problémák, rendkívüli esetek előfordultak.

Huszonhat csapat nevezésével 195 diák (95 a versenyt végigküzdő diák, további 100 segítő) 40 könyvtárostanár, kb. 50 szaktanár és öt szervező együttműködésével zajlott a verseny.

Iskolatípusok szerinti megoszlás

Szinyei: össz. (16 nevezett, közülük volt lemorzsolódás) eredményt elért 10 vegyes csapat: 21 fiú, 25 lány. Külsős körből: 10 vegyes csapat nevezett, 17 fiú, 32 lány.

A verseny résztvevői

Bármely névvel bejelentkező játéknál hasonló a helyzet: vannak az önmagukat számmal jegyzők, idegen szót tartalmazó csapatnevek és magyar megnevezések – szerencsére az utóbbiak voltak többen. Nem tettem be a csapatnévlistába azokat a neveket, akik nem vették a fáradságot, hogy önálló csapatnevet adjanak, és az osztályukkal, például 10. E jelzéssel jelentkeztek. Kikötés volt ugyanis az Arany Jánoshoz kötődő csapatnévválasztás.

Üzenete van a választott csapatneveknek, érdemes őket áttekinteni:

A szervezőket nem befolyásolta a névadás. Az eredményjelző táblán azonban jól látható, hogy a motiváltabb diákok valóban olyan nevet választottak, amely kötődik Arany Jánoshoz. Tudták, hogy mit sugall, milyen képet, képzettársításokat idéznek fel akár a választott név jelentésével, annak a kimondásával vagy a dallamával. Feladatok – az I. forduló ráhangoló, kedvébresztő kívánt lenni.

Kutatva tanulni, gyakorolni, felfedezni, alkotni, sőt, humort is bevetni – ezekkel a fogalmakkal operáltunk az első blokk megszerkesztésekor. A feladatok mindegyike önálló ismeretszerzésre, tanulásra motiválta a fiatalokat. Hogy időben elvégezzék ezeket, egymás között feloszthatták, vagy együttesen is megcsinálhatták, ez utóbbi esetben egyezségre kellett jutniuk a megoldás rögzítésekor.

Az első feladatban hiányos szövegezésű Arany-pályaképet kellett kiegészíteniük. Több forrást felhasználva szerkesztettük meg az Arany-pályaképet. Tudatosan törekedtünk arra, hogy az internetes anyagösszevágást elkerüljük, és a tanulóknak valóban az évszámok, az események, a megnevezett művek, a személyekhez való kapcsolódás adjon támpontot.

Rákérdeztünk Arany születési helyére (ország, megye), a költő jellegzetes személyiségjegyeire, nevelkedésének helyére, tógátus diákká válásának idejére, az általa végzett foglalkozások megnevezésére, első irodalmi művének címére és műfajára, legendás költőbarátjára, akinek verséből, kértük, idézzenek egy strófát, a geszti nevelőállásra, az Akadémián betöltött tisztségekre, a hozzá kapcsolódó folyóiratokra stb.

A csapatok ezt a feladatot magas pontszámmal teljesítették, a hiányzó információkat felkutatták, maximum pontot végül két csapat ért el. A többiek tévesztését a térképismereti hiányosságuk okozta. Kevésbé volt ismert, hogy Arany János 1817. március 2-án a ma Romániához tartozó Bihar megyében született.

Kérdés volt a „tógátus” diák kifejezés értelmezése. Mintaként álljon itt az etalon:

„Olyan, a református kollégiumok felső évfolyamos, bennlakó (kollégista) diákja, aki tógát viselt, illetve tóga viselésére jogosult a XIX. század közepéig (A magyar nyelv értelmező szótára. VI. kötet. Sz–Ty. szerk. MTA Nyelvtudományi Intézete. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980. 712.)”

Az igényes lejegyzéseket látva, nyilvánvaló volt, hogy többen igénybe vették a könyvtárostanár segítségét, akinek az útmutatásával megtanulhatták, hogyan kell a keresett információt szakszerűen megadni. Jó válasz volt az egyszerűbb megfogalmazású is: „tóga viselésére jogosult kollégiumi diák, felsőbb évfolyamos diák”.

Egy másik feladatban betűrendbe sorolva kellett megnevezni a tanulóknak kilenc olyan települést, amelyeken Arany János megfordult. A megoldásokban tapasztalt egyik hiányosság abból adódott, hogy nem találtak az elvárásban megadott számú településnevet, illetve a betűrendet elvétették. Például:

1. Alsósztregova 1862

2. Arad 1848

3. Csesztve 1862

4. Debrecen 1836

5. Kisújszállás 1834-35

6. Máramarossziget 1836

7. Nagyszalonta 1817

8. Pest 1860-82

9. Szilács 1862

A betűrendbe sorolás az anyanyelvi nevelés tananyaga, jól tudjuk, jelentős gyakorlati haszna van szótározáskor, információkereséskor, könyvtárban tájékozódáskor, akár egy névsor, telefonkönyv összeállításakor stb.

A blokk harmadik feladata alapján az adott szófelhőből kellett a gyerekeknek kiválogatniuk és táblázatba rendezniük az Arany János korában élt híres személyek nevét és megnevezni őket egy-egy rájuk jellemző kifejezéssel. Zömében pontosak voltak a megoldások. Akadtak azonban olyanok is, akik számára Tompa Mihály neve ismeretlenül hangzott. E feladat kapcsán kértük, hogy adják meg két olyan kézikönyv adatait, amelyben kutattak (szerző, cím, hely, kiadó, év. oldalszám feltüntetésével). Az volt a cél, hogy gyakorolják a szabályos forrásjegyzék megadásának a módját.

A diákok többnyire az alábbi kézikönyveket használták:

Akadémiai Kislexikon. Bp. Akadémiai, 1989.

A magyar irodalom története 1849-ig. 2. jav. kiad. Bp. Gondolat Kiadó, 1964.

A magyar irodalom története 1849-től 1905-ig. Szerk.: Sőtér István. Bp. Akadémiai Kiadó, 1965.

A magyarok krónikája (főszerk.: Glatz Ferenc). Bp. Officina Nova, 1995.

Csiffáry Tamás: Mindentudó Lexikon. Bp. Könyvmíves, 2007.

Herczeg Zsuzsanna: Híres nagyjaink. Bp. Aquila, 2007.

Keresztury Dezső: Így élt Arany János. Bp. Móra, 1974.

Magyar Larousse enciklopédikus szótár. Párizs, Bp. Akadémiai, 1979–1992. 2. kötet.

Magyar Nagylexikon. Bp. Akadémiai, 2001.

Magyar Nagylexikon. Bp. Magyar Nagylexikon Kiadó, 2001.

Magyar Nagylexikon. II. köt. And-Bog, Bp. Magyar Nagylexikon Kiadó, 1998.

Új magyar irodalmi lexikon I. köt. A–GY (főszerk.: Péter László). Bp. Akadémiai, 1994.

Világirodalmi lexikon. Főszerk.: Király István. Bp. Akadémiai, 1970. 1. kötet.

A totó zárta a blokkot. A totó feladatban többnyire tényszerű és humoros választást adtunk, hogy a diákok játékkedvét felkeltsük. Ízelítőül álljon itt egy példa:

13. Poétánkról kisbolygót is elneveztek: „89973 Aranyjános (ideiglenes jelöléssel 2002 RR117)”.

a) Az égitestet 2002-ben fedezték fel, és akkor kapta ezt a nevet.

b) Már korábban említettük, a csapatjáték meghirdetői igen fantáziadúsak.

c) Egészen más számjel alatt tartják számon a bolygót.

Piktogramokkal támogattuk a tanulók eligazodását a feladatok között.

A diákoknak a könyvtárban vagy a MEK adatbázisában kellett tájékozódniuk.

Három Arany-ballada közül – Török Bálint, Vörös Rébék, Zách Klára – kellett egyet kiválasztani és azt képekkel illusztrálni; a témát kb. 8–10 képbe tömörítve, a szövegből rövid idézettel ellátva megformálni. Technikai megkötés nélkül készíthettek grafikát, festményt stb.

Megértést könnyítő példával mutattuk meg, mit várunk a tanulóktól. Ihletmerítésre az alábbi linkeket ajánlottuk:

URL: http://eletbenmaradnanak.hu/comics/arany-janos-a-walesi-bardok/ (Letöltés: 2017. 06. 24.)

URL: http://mek.oszk.hu/00500/00596/html/zichy/index.html (Letöltés: 2017. 06. 24.)

A feladatra 50 pontot kaphattak. Minden egyes képet önállóan is és az összes illusztrációt együtt is le kellett fotózniuk. Feltételként szabtuk: a képek felbontása legalább 2MP legyen és jpg formátumban készüljenek.

A diákoknak hihetetlen problémaérzékenységgel sikerült a balladák fordulatait megragadniuk és a tragikus balladákat bemutatniuk. A Vörös Rébék című talán ismertebb a másik kettőnél, heten választották, a Zách Klára című balladát hatan, míg a Török Bálint címűt hárman. A képaláírások a legdrámaibb fordulatokat, illetve sorsfordulatokat mutatják, a kiemelt idézetek szervesen illeszkednek a képhez. Nagyon nehéz volt eldönteni, hogy milyen értékelési szempontok mentén pontozzunk. Végül azt győzött meg bennünket, hogy mit helyeztek a gyerekek a fókuszba. Mi mutatja meg igazából, hogyan viszonyulnak a világhoz, önmagukhoz, a különféle erkölcsi kategóriákhoz.^[1] Értékeléskor tehát a zsűri kiemelte a moralitást, a sorsfordulatot, s a tragédia elemeit kereste: olyan esemény megjelenítését, amely a balladában erőtöbblettel bírt. A humor szintén kitüntetett értékelem volt.

Knausz Imrénél olvasható: „Egy kicsit közelebbről a pedagógiai viszony két dolgot jelent. Egyrészt aktív figyelmet és érdeklődést a másik iránt. Lehetőséget, hogy megnyilvánuljon és a megnyilvánulásaira konstruktív, azaz az ő szempontjait megértő visszajelzéseket kapjon. Másrészt ennek ellenpontjaként azt, hogy a nevelő is feltárja magát, azaz megmutatja, hogy milyen ember. Ez nem feltétlenül és nem is elsősorban példamutatás. Az őszinteség ennél sokkal fontosabb. A pedagógiai viszonyban az ember azt mutatja meg, hogy ő hogyan küzd meg a problémáival, és hogyan jut közelebb önmaga megértéséhez. Ez lehet követendő út a növendék számára, és lehet elvethető. De az is előreviszi, ha el tud vetni bizonyos mintákat, és ahhoz is látnia kell a mintákat, hogy el tudja vetni azokat...”

Nyitottak voltunk az egyéb megoldásokra is, két csapat például animációs rajzot készített, és ebben mutatták meg érzéküket az irodalomhoz és az informatikához.

A beérkezett rajzok közül 12 csapat maximumpontot ért el. A választott balladához kötöttük a blokk további feladatait:

A balladából kellett kigyűjteniük a régies (archaikus) kifejezéseket, szavakat, legkevesebb 8-at. Ezt követően a válogatott szókincsből diákoknak szóló, kis értelmező szótárt kellett készíteniük. Az is elvárás volt, hogy a szócikk felépítését ismerjék.

A szócikk felépítése a helyes megoldás szerint:

A szócikkek három nagy alapegységből épülnek fel: a szócikkfejből, a szócikktörzsből és a szócikklábból. A szócikk fejét olyan adattípusok alkotják, amelyek az egész szócikkre vonatkoznak, és érvényesek a szó összes jelentésére és annak árnyalataira. A szócikktörzs a címszó értelmezését és az ahhoz kapcsolódó dokumentáló és szemléltető példamondatokat tartalmazza. Végül a szócikket a szócikkláb zárja, amely a megjegyzés és a más szavakra való utalás.

A szótárkészítés szintén csapatmunkára épült: volt, aki rajzolta, volt, aki írta, és megint más volt az, aki szerkesztette. Számunkra a közelmúlt szavait jelentette a többség, a mai generáció azonban már az Arany-balladákban lévő szókincs egy részén is kívül reked. A szótárkészítés kedvelt feladat volt, a mellékletek tanúsítják, a csapatok komplexitásra törekedtek, borítóval látták el, jelértelmezést adtak meg, szabályos szócikkeket írtak. Egy biztos, az általuk szótárba emelt szavakat ismertté tettük. A diákszótárban leggyakrabban előforduló szókincs: bocskor, cifra, kasznár, kend, palló, patvar, csapodár, bölcső, betyár, búvában, elád, emelinti, izeni, közibe, várbúl, veresebb, az erdőn által, fehérpénz, bukik, vón.

Tolcsvai Nagy Gábor^[2] említi, hogy „Arany költészete nyelvi profilját tekintve összetett volt, egyszerre érvényesült benne a népiesség és a klasszicizmus költői eszménye, különböző változatokban és arányokban; minden fontos művében már ekkor maga által alkotott nyelven írt”, előfordultak benne „népi és a protestáns nyelvi hagyományok, nyelvi hagyományok, vagyis az élő történeti alapú nyelvváltozatok elmélyült ismerete – újabb nyelvi eszményt sikerült kialakítania. Arany költészete nyelvi profilját tekintve összetett volt.”

A harmadik forduló feladataiban a könyvtári ismeretek gyakoroltatása ismét kiemelt szerepet kapott. A tanulóknak gyűjteniük kellett legalább 7 olyan szépirodalmi művet, amelyek XX. vagy XXI. századi szerzőtől származnak, és azok Arany János műveit vagy személyét idézik meg. A talált szövegeket szerző, mű címe, műfaja (vers stb.), kiadási adatok feltüntetésével betűrendben kellett a megadott sablonba rendezniük. Kértük, internetes találat esetén tüntessék fel a pontos URL-t és a letöltés dátumát is. Megoldásként feltüntettek népszerű nyugatos szerzőket, de örömmel tapasztaltuk, hogy felfedezték a kortárs szerzők alkotásait is, például: Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Lackfi János, Takáts Gyula és Vörös István, Benjamin László, Határ Győző, Rába György, ifj. Vidnyánszki Attila, Vecsei H. Miklós műveit, a legkülönfélébb műfajokat összegyűjtve: epigramma, dal, óda, szonett, kritika, tanulmány, emlékbeszéd, cikk, esszé, színmű.

Ebben a blokkban az említett források közül egyet kellett kiválasztaniuk, amelyről 15–20 soros ajánlást vártunk. A felkutatott irodalmi anyag igen gazdag volt, nem egyszer saját életkori sajátosságaikat is meghaladó intellektust tükrözött, ugyanakkor a választott műről készített ajánlás színvonala több esetben is elmaradt az elvárhatótól, noha a kerettanterv tananyagának követelménye, hogy a diákok legyenek képesek egyszerű recenzió megírására. Ez a feladatsor alkalmas volt arra, hogy gyakorolják az anyaggyűjtést és a válogatást, megismerhették a nyugatos és a kortárs szerzőket, tetszés szerint készíthették el a hozzájuk legközelebb álló műről az ajánlást. Ezek a diákmunkák erősebb differenciálásra adtak módot. A rövid írásokban mind nyelvhelyességi, mind helyesírási hibák előfordultak.

E feladat kapcsán kértük, hogy címkefelhőben rögzítsék: nekik, mai, huszonegyedik századi diákoknak mit jelent Arany János munkássága. Hogyan él bennük a költő? Arany, aki önmagáról mindig túlzott szerénységgel beszélt, ebben a rövid versben őszintén vallja meg, hogy milyennek látja önmagát. Külön értéke a szövegnek az emberi személyiség ilyen őszinte kitárulkozása. A szófelhőkészítést többen is élvezték, játékos tartalommal harmonikus formát hoztak létre. Több csapat is jelezte, hogy most tanulták meg a szófelhőkészítést.

Záró feladatként adtuk, hogy a csapatok fényképezkedjenek egy olyan helyszínen, amelyik Arany Jánoshoz köthető. Kaptunk képet Arany Jánosról elnevezett utcatáblánál, Arany-szobornál az Akadémia előteréből, az iskolai Arany-kiállítás emlékfalánál, Arany sírjánál. Akadt azonban olyan csapat is, akit megtévesztett Arany jellegzetes bajusza, és a Parlamentnél lévő József Attila-szobornál fényképezkedtek. A csapat ugyan jelezte a tévedését, de a verseny zárása miatt már nem kerülhetett sor újabb fotóra.

A harmadik fordulóval minden csapat kapott egy Értékelőlapot, amely lehetőséget adott a tanulóknak arra, hogy a verseny feladataira, elvégzett munkájukra, együttműködésükre reflektáljanak. Minősítsék, milyennek látták a feladatokat, melyek voltak a legkedveltebbek; pontozzák, értékeljék (1–5-ös skálán) önmaguk teljesítményét és külön a csapatét. Miben szeretnének fejlődni? Nincs szebb az őszinte diákválasznál, a legjavát érdemes idézni.

1. Mely feladatot végezted legszívesebben? Indokold meg, miért?

A legkedveltebbnek említik: a rajzolást, az illusztrációkészítést, a balladaillusztrációt, az internetes keresést, az információkeresést, az adatgyűjtést, a fényképezést, az ajánlás írását, a csapat koordinálását.

„Nekem a rajzolós feladat tetszett a legjobban, mivel én imádok rajzolni és színezni. Jó ötlet volt az, hogy a verset le kell rajzolni, mivel így az emberek lehet, hogy szívesebben olvassák majd el a verset, miután látták a rajzokat.”

„Amikor sok adatot kellett keresni, mert szerintem az volt a legizgalmasabb.”

„Az adatok kigyűjtését élveztem a legjobban, de a rajzolós feladat is tetszett, mert imádok rajzolni.”

„A harmadik forduló első feladata tetszett a legjobban, élveztem az ehhez szükséges kutatómunkát.”

„A 3. fordulóban a 4. feladatot, amikor képet kellett csinálni. Egy kicsit kibújhattunk az internet és a könyvek világából, és a szabadban mozoghattunk, mindezt együtt, a csapattal. Az tetszett benne, hogy, bár Arany Jánoshoz volt köthető ez a feladat is, mégis különbözött a többitől.”

„Számomra a gyűjtőmunkák voltak a legérdekesebbek. Élveztem, hogy sok helyről kellett információt gyűjteni, valamint az is tetszett, hogy új, számomra még ismeretlen művekkel, illetve költőkkel ismerkedhettem meg.”

„Több ötletes feladat is volt, de talán a plakátkészítős feladat igényelte a legtöbb kreativitást, és az kovácsolta össze a csapatunkat is a legjobban azt hiszem. (A fényképezkedős feladatot leszámítva.)”

„Nekem az első feladatsor volt a kedvencem, mert abban nagyon tetszett a szófelhős feladat.

„A második feladatsor volt a kedvencem, mert én találtam ki a rajzokat.”

„Az adatok kigyűjtését élveztem a legjobban, mivel az izgalmas volt. De a rajzolós feladat is tetszett, mert imádok rajzolni.”

„A szótárkészítés volt a kedvencem. Úgy gondolom, minden kreativitásomra szükség volt az elkészítéséhez. Több területet is érintett, gyakorolhattam az írást, és végre valahol hasznát vettem annak, hogy van infóérettségim.”

2. Milyen új ismeretekkel gyarapodtak?

„Nagy élményem volt az iskolai könyvtár megismerése, mivel idáig csak órák előtt szaladtam le, kikölcsönözni az adott tanórára a könyvet. Mostanra a versenynek köszönhetően átfogóan megismertem a könyvtár lehetőségeit és megfelelő alkalmazását tanulás és szórakozás terén is.”

„Jobban megismertem Arany János életét, munkásságát és, azt hogy költőtársai hogyan ismerték őt.”

„Sok új ismeretet szereztünk a magyar költészetről, nem csak Arany Jánosról. Számomra a legérdekesebb az Aranyról szóló művek olvasása volt.”

„A könyvtárhasználatban egyértelműen gyarapodott az ismeretem, ma már, ha bemegyek a könyvtárba, nem kell segítséget kérnem, hogy mit merre találok. Másrészt rengeteg új információval gazdagodtam Arany Jánosról. Olyan háttér-információkhoz jutottam hozzá, amit egy tanóra keretében nem feltétlenül hall az ember.

„A verseny hatására Arany Jánost új oldaláról ismerhettem meg, így új dolgokat tanulva róla. Az utolsó forduló első feladata miatt rá kellett jönnöm, hogy Arany óriási hatással volt a későbbi generációkra. Erre a magyar órákon nem hívták fel a figyelmünket.”

„Csapattársaimról is megtudtam egy-két érdekes dolgot, amit sosem gondoltam volna, de természetesen Arany János életrajzával kapcsolatban tettem szert a legtöbb új ismeretre.”

„Megismertem pár új szerzőt és művet, mely szerintem elég hasznos lesz a későbbiekben. A csapattársaimmal is jobban megismerkedhettem, aminek különösen örülök. Remélem az elkövetkezendőkben is lesz még ilyen, mert mi készen állunk. :)”

3. Milyen segítséget kaptál a csoporttársaidtól? És a könyvtárostanártól? Esetleg mástól?

„A csoporttársaim nagyon segítőkészek voltak, ha nem találtam meg valamelyik információt, akkor ők is utánanéztek. A könyvtárostanárom is segített, mutatott könyveket, amelyikben Arany Jánoshoz kapcsolódó dolgok voltak.”

„A könyvtárostanár mindenben a segítségünkre volt, a csapattal nagyon jól össze tudtunk dolgozni, és ha kellett, az osztálytársaink is segítettek az ötletadásban”

„A könyvtárostanártól rengeteg segítséget kaptunk, hogy mit, merre találunk, illetve, hogyan is kell pontosan egy könyv adatait leírni. A csapattársaimtól, mindamellett, hogy levették a vállamról a terhet, rengeteg motivációt kaptam nap mint nap.”

„A csoporttársaimtól legfőképp a fegyelmezett és jó minőségű munkát.”

„A csapatom fantasztikusan dolgozott együtt. Tehermentesítettük egymást, olyan formában, hogy szétosztottuk a feladatokat, így mindenki azt csinálhatta, amit ő a legérdekesebbnek tartott. Iskolánk könyvtárosa nagyon sokat segített. Ha valami kérdésünk volt, egyből tudta melyik könyvben találjuk rá a választ […] megtanította nekünk, hogy például a könyv adatait hogyan kell megfelelően megadni. A magyartanárainkkal is folytattunk kisebb-nagyobb konzultációt […] saját elképzeléseinket erősítették meg, azonban ez is sokat jelentett nekünk, mert ez azt jelentette, hogy ügyesek vagyunk.”

„Általában együtt csináltuk a feladatokat a társaimmal. A könyvtárostanárunk is roppant kedves és segítőkész volt. Akármikor lementünk a könyvtárba kutakodni, dolgozni, ő egyből ott termett, és rendelkezésünkre állt, még a munkaidején is túllógtunk, de ő türelmesen megvárt minket. Illetve megemlítendő két osztálytársunk is, akik oroszlánszerepet vállaltak a plakát megvalósításában, nekik külön köszönettel tartozunk és meg is háláltuk…”

„Remek csapat voltunk, amelyben segítettünk egymásnak.”

„Szerintem jól támogattuk és biztattuk egymást a csapattal. Az irodalom­tanár­nőnkre is mindenben lehetett számítani.”

4. Mennyire tudott együtt dolgozni a csoport?

„A csoportom nagyon segítőkész volt. Mindenki mindig megcsinálta a rá bízott feladatát.”

„Az együttműködés nálunk gond nélkül ment, mindig felosztottuk a feladatokat, majd együtt átnéztük, amit a többiek alkottak. Ha valahol elakadtam, természetesen mindenkire számíthattam, és segítettek.”

„Úgy érzem nagyon jól együtt tudtam velük dolgozni, és nem hátráltattam a munkát.”

„Nagyon jól együtt tudtunk dolgozni, mindegyikünk egy-egy fogaskerék volt a gépezetben. Működött a csapatmunka.”

„…az órák után bent maradtunk és csináltuk a feladatokat.”

„Mindenki tudta a feladatát, senkit sem kellett noszogatni.”

„Nagyon jó kis csapat állt össze, mindenki hozzá tudott valamit adni, Bence informatika terén, Franciska a kezét (rajzolt) és kreativitását tette bele.”

5. Feltettük azt a kérdést is: Szívesen folytatnád-e tovább a munkát? Röviden indokold a válaszodat!

„Az kiderült, hogy versenyzők elfáradtak, a versenytípusa miatt igen népszerű és termékeny alkotómunka folyt.”

„Igen, bár jobban motiválna egy esetlegesen nyerhető tanulmányi kirándulás.”

„Igen, mivel voltak feladatok, amelyeket nagyon élveztem, és jó volt a csoporttársaimmal együtt megoldani a azokat.”

„Igen, mert nagyon jó volt együtt dolgozni az osztálytársaimmal, ráadásul érdekesek voltak a feladatok.”

„… végig megvolt közöttünk az összhang.”

„Szívesen folytatnám, mert bár sok munka volt vele, nagyon élveztük, hogy nem csak az iskolai feladatokkal kellett törődnünk…”

„Szívesen folytatnám, esetleg más témában, ugyanis a tudásból sosem elég. Nagyon változatos feladatokon keresztül jutottunk hozzá az információhoz, szinte észre sem vettük, hogy közben tanultunk is.”

„Még pár fordulót azt hiszem elbírt volna a csapatunk. A feladatok változatosságának köszönhetően nem fáradtunk bele a versenybe és a »DNG bárdjai« nevű csapattal mókás kis rivalizálást folytattunk iskolánkon belül, ami még plusz motivációt jelentett…”

„A versenyt szívesen folytatnám, mert szerintem ez remek csapatépítő program.”

„Igen, mert nagyon jó volt együtt dolgozni az osztálytáraimmal és érdekesek voltak a feladatok.”

„Nem igazán, sajnos túlvállaltam magam ebben az évben.”

A három fordulóban végzett munkát a tanulóknak egytől–ötig skálán osztályozniuk kellett, ítéljék meg, hányasra értékelik önmaguk, illetve a csapat munkáját. A diákok többnyire maximumponttal értékelték a csapatmunkát, és némelyek önmaguk munkáját tartották kevesebbre. A szervezők úgy látták, a diákok igen szigorúak voltak. A beküldött értékelések száma: 18 db. A csapatmunka pontszáma ötös skálán mérve: 86/18= 4,77. A csapattagok saját munkavégzésének megítélése: 81/ 18 = 4,5. Tehát a tanulók benyomása, véleménye abszolút pozitív volt.

6. Érdekelt bennünket az is, hogy a verseny során megtapasztalt feladatvégzés alapján a tanulók miben szeretnének fejlődni.

A leggyakoribb válaszokat kiemelve: az információkeresésben, az informatikai tudás fejlesztésében, az időbeosztásban, a határidő betartásában, a versek, szövegek megértésében.

„Szeretnék jobban fogalmazni, így a kifejtős feladatot nem mindig valaki másnak kellett volna megcsinálnia.”

„Szeretném magamat pontosabban és szabatosabban kifejezni írásban, mert általában nem elég összeszedettek a gondolataim ahhoz, hogy teszem azt, az a magyartanáromnak is megfeleljen, de ami még fontosabb, hogy nekem.”

„A rajztudásomon még fejlesztenem kellene.”

„A szöveg értelmezésében…”

„Legfőképpen az olvasásom gyorsaságát és a tanulási készségeimet szeretném fejleszteni.”

Egyik-másik felnőtt kolléga is megosztotta véleményét a versenyről:

„Sziasztok!

Örömmel, de némi szomorúsággal küldöm a megoldásokat. Szomorúan, mert vége van. Ugyan én nem írtam értékelőlapot, de szeretném elmondani, mennyire hálás vagyok, hogy újra diák lehettem, és együtt játszhattam a „gyerekekkel”.

Minden pillanatát élveztük, még azt is, amikor a kolléga megkérdezte: »Te rá tudtad venni a negyedikeseket egy versenyre?«

Köszönjük szépen,

Cserlakiné Hagymássy Krisztina”

A versenyszervezők tapasztalata: a játék népszerű és kedvelt volt, a visszajelzések, cikkek egyértelműen ezt fogalmazzák meg. Ez a korosztály éles, jó szemével könnyen formálja meg véleményét, de azt is meg kell tanítani, hogy érvelésük árnyaltabb, lényegkiemelő legyen. Tudják elrendezni, szabatosan megfogalmazni a gondolataikat és a lényeget a fókuszba helyezni.

Nagyjából ez volt számunkra is az optimális versenyzői létszám, ami még kezelhető volt, amit javítani, gondozni tudtunk. Megkönnyíthettük volna a beérkező anyagok feldolgozását, ha a Google-drive programmal szerkesztünk. Láttuk saját diákjaink örömét és a külsős csapatok mosolygós fényképét, amelyek munkánk hasznosságáról győztek meg.

A levélváltások sora, a beérkező munkák egyre közelebb hoztak bennünket egymáshoz, három hónap alatt egyre közvetlenebb emberi kapcsolatba kerültünk egymással: mi szerettük a beküldött igényes munkákat, a diákok pedig szerették a tőlünk kapott pontokat, pár mondatos értékeléseket, biztatásokat. Talán épp a feladatok sokrétegűségével értük el, hogy egyre inkább megismertük egymást, sajátos pedagógiai-emberi viszony alakult ki szervezők és játékosok között. Kölcsönös érdeklődésünk egymásra irányult, és a játék mint pedagógiai módszer, hasznosnak bizonyult.

Elgondolkodtunk azon, hogy egyértelműen az iskolai könyvtári hálózatot választották, nem a Facebookot. Hisszük, hogy Arany János számára a kellő tiszteletet megadtuk.

---

^[1] Knausz Imre (2014): A fókusz mint oktatáselméleti kategória. Tani-taniOnline http://www.tani-tani.info/fokusz_mint. (2017. 08. 25.)

^[2] Tolcsvai Nagy Gábor (2017): A magyar nyelv lírai újraalkotása Arany János életművében. Magyar Nyelvőr. http://nyelvor.c3.hu/period/1412/141203.pdf

________________________________

Irodalom

Arató László (2001): A szöveg vonzásában. Iskolakultúra, 5. 75–77.

Balázs Géza (2017): A legnagyobb költő a legnagyobb magyarról. Széchenyi István születésének 225., Arany János születésének 200. évfordulójára. Nyelvőr, 141. 2.  Letöltés: http://nyelvor.c3.hu/period/1412/141207.pdf (2017. 08. 10.)

Büky László (ismerteti 2017): Beke József: Arany-szótár. Arany János költői nyelvének szókészlete I. A–Gy, 869 lap; II. H–M, 964 lap; III.1177 lap. (Szerkesztette: Balázs Géza) Anyanyelvápolók Szövetsége – Inter, Budapest, 2017. Nyelvőr, 141. 2. Letöltés: http://nyelvor.c3.hu/period/1412/141211.pdf (2017. 08. 10.)

Knausz Imre (2014): A fókusz mint oktatáselméleti kategória. Taní-taniOnline, Letöltés: http://www.tani-tani.info/fokusz_mint (2017. 08. 24.)

Lénárd Sándor – Rapos Nóra (2009): Fejlesztő értékelés. Gondolat, ELTE PPK Neveléstudományi Intézet. (Oktatás-módszertani kiskönyvtár; 10.), Budapest.

M. Nádasi Mária (2003): Projektoktatás: Elmélet és gyakorlat. (Oktatás-módszertani kiskönyvtár 5.) Gondolat, Budapest.

Magyar irodalmi arcképcsarnok. Letöltés: http://enciklopedia.fazekas.hu/gallery/magyar/gallery.htm (2017. 08. 10.)

Simon Gábor – Tátrai Szilárd (2017): „Tőlem ne várjon senki dalt” – Az elégikus líramodell kidolgozása Arany János költészetében. Nyelvőr, 141. 2. Letöltés: http://nyelvor.c3.hu/period/1412/141204.pdf (2017. 08. 24.)

Tolcsvai Nagy Gábor (2017): A magyar nyelv lírai újraalkotása Arany János életművében. Nyelvőr, 141. 2. Letöltés: http://nyelvor.c3.hu/period/1412/141203.pdf (2017. 08. 24.)

_________________________________

Györgyi Csekő: Lessons drawn from the student competition of the János Arany Memorial Year

The study investigates the task groups, and its solutions of the so-called Honour to János Arany three-round game with the help of cooperative education and teaching methods. The competition can be interpreted as a project as it was based on the cooperation and joint activity of the librarian teachers, teachers and students, where independent solutions were created. The majority of the tasks were of high complexity, with the goal of promoting the students’ broad knowledge and creativity, especially in those areas which rarely occur on an ordinary lesson. Student groups of 3-4 could enter the competition on a local and national level. Our aim was, besides gaining knowledge, to develop their intellectual abilities, creativity, social skills as well as their communicative, cooperative and problem solving skills, while the students were practising their library usage knowledge. This study presents the outstanding works, values and other interesting experiences of the competition. The competition concluded with the evaluation, rewarding and the feedback of the student groups, which can serve as a useful guidance to future organisers. As a reference, I can provide two previously organised nation-wide team-plays, which were also organised by Merse Pál Szinyei Secondary Grammar School, Budapest. Both of them, Hommage à Zrínyi and Let’s get to know Gárdonyi better!, were popular and documented projects, recognised by OFI-OPKM.

________________________________

Bibliográfiai adatok

Vissza a tartalomjegyzékhez