Goda Beatrix: Ifjúsági könyvtárak, ifjúsági olvasmányok, nevelés

Nyomtatási nézet

(Törekvések a századfordulón)

A századforduló előtt a monarchia politikailag viszonylag kiegyensúlyozott időszakában az oktatásügyben tevékenykedő Neményi Imre, elsősorban a németországi helyzetet tanulmányozva fölismerte, hogy a hazai népiskolákban is szükség van iskolai ifjúsági könyvtárak megszervezésére.

Dr. Neményi Imre (1863-1942) tanulmányai során az elemi, a polgári és a középiskolai tanári képesítést is megszerezte. 1885 és 1893 között aktív pedagógusként Szarajevóban, majd iskolaigazgatóként Lipótszentmiklóson dolgozott. 1893-ban Csanád megyében tanfelügyelővé nevezték ki. 1896-tól a Kultuszminisztériumban töltött be egyre magasabb pozíciókat. Nevéhez fűződött a népoktatásügy intézményeinek fejlesztése, a polgári iskolai, tanítóképzőintézeti és képzőművészeti tanárképzés ujjászervezése is. Az egyházi támogatásból fönnmaradni nem tudó felekezeti népiskolák ügyét állami felügyelettel kívánta rendezni. Megszervezte a tanárok szakirányú posztgraduális képzését. 1918-tól 1919 januárjáig a minisztérium államtitkára volt. Nyugdíjazását 1919-ben a szocialista Kunfi Zsigmond miniszterré való kinevezése miatt kérte.

Neményi több szakkönyv és tankönyv szerzője volt. Apáczai Csere János munkásságáról több tanulmányt, 1925-ben nagyszabású könyvet jelentetett meg.

Az ifjúsági könyvtárak és ifjúsági olvasmányok a nevelés szolgálatában című 1902-ban megjelent könyve vázolja a századforduló iskolai könyvtári helyzetét itthon és külföldön, továbbá bemutatja az elemi népiskolákban fölállítandó könyvtárak létrehozásának módját, az állományok válogatási szempontjait, és a már meglévő könyvtár működtetésére vonatkozó javaslatait. Az alábbiakban ez az elképzelések kerülnek összefoglalásra.

Az iskolai könyvtárak helyzete itthon és külföldön

Neményi Imre több európai ország iskolai ifjúsági könyvtárügyét tanulmányozta. Megállapította, hogy Ausztria és Franciaország esetében törvények és miniszteri rendeletek hatására jöttek létre az iskolai ifjúsági könyvtárak, s központilag kiadott ajánló katalógusok segítették az állományok helyes összeállítását. Ezzel szemben Angliában, Svédországban és Finnországban alulról jövő helyi kezdeményezéssel szervezték meg a könyvtárakat.

Magyarországon az ifjúsági könyvtárak kérdésével érdemben az 1882-es miniszteri rendelet foglalkozott. A dokumentum a minisztérium feladatai közé sorolta a könyvtárak létesítését, az olvasási vágy fölkeltését és az ehhez szükséges irodalom biztosítását. A fönntartási költségeket a tanulóktól beszedett meghatározott összegű beiratkozási díjból, a büntetéspénzekből valamint az adott településen előirányzott és az adókból elkülönített támogatásból kellett fedezni. A könyvtárak azonban súlyos anyagi gondokkal küzdöttek.

Az 1880 és 1900 között a Vallási és Közoktatási Minisztériumban sorra születtek a miniszteri rendeletek az iskolai könyvtárakat érintő kérdésekben, de végrehajtásukat számtalan ok akadályozta.

Wlassics Gyula kultuszminisztersége idején (1895-1903) a könyvtárak ügye ismét napirendre került. A falvakban könyvtárakat állítottak föl, melyekben az ifjúsági és a felnőtt olvasmányok elkülönültek. 1901-ben a miniszter egy tanácskozást kezdeményezett a magyar ifjúsági irodalomnak és az ifjúsági könyvtáraknak a káros irodalmi alkotásoktól való mentesítése és megóvása céljából. Megfogalmazódott, hogy az egyes alkotásokat előzetes bírálatnak kell alávetni, majd ajánló jegyzékeket kell összeállítani. A válogatás fő szempontjai: az erkölcsi, vallásos értékek képviselete, a nevelés szolgálata és a minőség. Neményi Imre a tanácskozáson a Magyar Paedagogiai Társaságot ajánlotta erre a feladatra, amely szigorúan szakmai alapon végezte volna munkáját. A különböző oktatási intézmények számára jegyzékeket készített volna, és azokat ingyen bocsátotta volna az iskolák rendelkezésére. 1902-ben a miniszter azonban 1158/902 eln. sz. rendeletével megalakította a Népiskolai Ifjúsági Könyvtárakat Intéző Bizottságot. A bizottság feladata az ifjúsági irodalom figyelemmel kísérése, ellenőrzése és az irányítás volt.

A könyvtárak létrehozása és az olvasmányok fontossága

1. A pedagógusok és a szülők feladatai

Az irodalom helyes megválasztásánál a nevelőknek föl kell ismerni azokat a veszélyeket, melyeket a nem megfelelő olvasmányok rejtenek. A gyermekeket a hazafiasság, az erkölcsös élet, a tisztelettudás eszméivel kell megismertetni, és távol kell tartani a veszélyes, föltörekvő ún. "szocialista" eszméket és ateista gondolatokat terjesztő irodalomtól. A szülők esetében a hangsúly a példamutatáson van. Otthon, családi körben kell a gyermeknek először megismerni az olvasás örömét. Az egyes ünnepekre hasznos könyveket kell vásárolni a szakemberek által összeállított könyvjegyzékek segítségével. A pedagógusok feladata az ellenőrzés, amelyhez elengedhetetlen egy olyan tanár-diák kapcsolat, melynek segítségével személyre szabottan lehet az olvasmányokat kiosztani és visszakérdezni. Az olvasás, valamint az olvasottak visszakérdezése fejleszti a beszédkésséget, javítja a nyelvhelyességet és a helyesírást, gazdagítja az ismereteket, a fantáziát. Ennek a tevékenységnek a népiskolákban azért van hangsúlyozottan fontos szerepe, mert a tanulók 97%-a nem folytatja tanulmányait magasabb iskolákban.

2. A jó olvasmány ismérvei

• A tárgy essen a gyermek ismeret- és tapasztalatkörébe! A hazafiasságot, a magyar nemzeti szellemet, a hazai táj ismeretét és megszerettetését, történelmi példaképek állítását fontosnak tartó olvasmányokat kell előnyben részesíteni. A társadalmi, politikai vagy vallási problémák fejtegetése minden esetben mellőzendő. A túlzottan fantasztikus könyvek olvasása, mint Verne regényei vagy az emberevő indiánokról szólók veszélyesek lehetnek. A fantáziát csak a normális keretek között szabad szárnyalni engedni.

• Bővítse az ismereteket! Mindig több ismeretet közöljön, mint amennyi a gyermek korától elvárható lenne, de ne legyen túlságosan tudományos. Oktasson észrevétlenül, az új elemek befogadása ne jelentsen problémát.

• Legyen érdekes! Ne a szórakoztatáson legyen azonban a hangsúly, mert az léhaságra szoktat.

• Nyelvezete ne legyen túl bonyolult, elvont, de gyermekded sem! Csak kevés olyan szerző van, aki természetesen tud a gyermekek nyelvén szólni. Ehhez elengedhetetlen a gyermekpszichológia tanulmányozása.

• Napilapokat és hírlapokat ne olvastassunk a gyerekekkel! Azok tartalmát a gyerek nem érti meg, vagy olyan dolgokat tud meg belőlük, melyekre a megfelelő fejlődése érdekében nincs szükség.

• Elsődlegesen a hazai művek kerüljenek a gyerekek kezébe és csak a későbbikben az idegen nyelvből fordítottak! A külföldi irodalomban a kozmopolitizmus veszélye rejlik.

3. Az életkor figyelembevétele az olvasmányok kiválasztásánál

Már az iskoláskort megelőző időszakban, otthon a családoknak meg kell kezdeniük a gyermek bevezetését az irodalmi értékekbe. Ebben az időszakban a pedagógusok hiánya a szülőkre hárít minden feladatot, kiknek a legkézenfekvőbb eszközük a mesemondás lehet. A mesélés egyfelől a családtagokat is közelebb hozza egymáshoz, másfelől előkészíti a gyermeket a későbbiekben olvasott bonyolultabb irodalmi alkotások megértésre. A hétköznapi meséket alkalomadtán bibliai történetek is helyettesíthetik. Így a vallásoktatást is megalapozhatja a szülő.

Az iskoláskor első három évében, amíg a gyermek csak "gépiesen" olvas, a rövidebb olvasmányokat kell előtérbe helyezni. (Németországban erre a Robinson átdolgozott változatát alkalmazzák.) Csak a későbbiekben, IV-VI. osztályban, amikor az olvasás egyre jobban megy, szabad áttérni a hosszabb lélegzetű alkotásokra. Ebben az időszakban a földrajzi, természetrajzi, történelmi olvasmányok a megfelelőek (Németország esetében a Nibelunglied). Az iskola utolsó három évében megjelenhetnek a tudományos munkák, a nagyobb terjedelmű elbeszélések, útleírások. Ekkor már a tanórákon szerzett tudás bővíthető, az egyes tárgyakhoz ismeretterjesztő könyvek kapcsolhatók. Elsajátítható a jegyzetelés és a műelemzés képessége, a búvárkodás szeretete. A regények kézbeadása is most időszerű. A drámák pedig összekapcsolhatók esetenként színházi előadások látogatásával is.

4. Az illusztráció

Az esztétikai érzék fejlesztésében az illusztrált könyveknek meghatározó szerepük van. A még olvasni nem tudó gyermek esetében a kép helyettesíti a szöveget, így annak minden szempontból tökéletesnek kell lenni mind a papír minőségét, mind a művészi kidolgozást illetően. Tartalmát tekintve a mozgalmas, a mindennapi események köréből kell merítenie. Ösztönözni kell a művészeket az ifjúsági művek illusztrálására.

A már olvasó gyereknél a képek kiegészítik ismereteit, magyaráznak és szemléltetnek. Természetesen a megfelelő illusztráció elkészítéséhez a művésznek épp olyan pedagógiai érzékkel kell rendelkeznie, mint a mű szerzőjének.

Az esztétikai nevelés előföltételeihez a tanítók ilyen irányú tudása is szükséges, melyet nyári tanfolyamokon, továbbképzéseken sajátíthatnak el.

A könyvtár működtetése

Az iskola vezetésének a könyvtárban nem "valami szükséges, némelyek szerint meg éppen szükségtelen rosszat" kellene látni, hanem meg kell teremteni a kezelés optimális föltételeit. A könyvtárkezelő pedagógus elhivatottsága, áldozatkészsége, gyermekpszichológiai fölkészültsége épp annyira nélkülözhetetlen, mint az olvasóközönség alapos ismerete. Biztosítani kell a könyvtárban dolgozó pedagógusnak a kevesebb egyéb óraszámot, hogy elég időt tudjon fordítani a könyvtárosi teendőkre, és anyagilag is el kell ismerni munkáját.

Különösen szerencsés megoldást jelentenek az osztálykönyvtárak létesítése, mert az osztályfőnökkel itt a legszorosabb a kapcsolat. A gyermek egyéniségére így lehet legmesszebbmenően odafigyelni. Működésük pedig úgy lehet problémamentes, ha minden osztályban a tanév elején összegyűjtik az adott évben szükséges olvasmányokat.

A könyvtárak létesítését nem lehet teljesen uniformizálni. Figyelembe kell venni a tanulók társadalmi, szociális helyzetét, a helyi sajátosságokat valamint a lányok és fiúk esetében eltérő fejlődésmenetet. A 10-12 éves életkornál húzható meg a határvonal, ameddig a fiúk és a lányok érdeklődése ugyanabba az irányba halad. Ezt követően a fiúk a háborúkról, utazásról, kalandokról szóló könyveket, a lányok pedig az érzelmekre ható irodalmat olvassák szívesebben.

A könyvtárhasználat a rendszeretet kifejlődésében nagy segítséget nyújt a nevelőknek. Az olvasóterem lehet tanári felügyelettel a délutáni tanulás helye is. A szegényebb sorsú tanulóknak födelet és fűtött helyiséget jelent a tanulási segédleteken túl. Gondosan összeállított, egyszerű, de pontos katalógussal kell rendelkezni egy iskola ifjúsági könyvtárnak. A könyveket hat csoportra lehet osztani: képeskönyvek szöveg nélkül; mesék, mondák, elbeszélések, költemények; történelmi tartalmú könyvek; földrajzi tartalmú könyvek; természettudományi tartalmú könyvek; gazdaságtan és egészségtan.

Szabályzatban kell rögzíteni a használók kötelességét és jogait. A költségeket a tanulóktól beszedett beiratkozási díjakból és a bírságpénzekből kell megoldani.

Összefoglalva, melyek azok az alapvető föltételek, amik nélkül nem jöhet létre és működhet egy a feladatait pontosan ellátó iskolai ifjúsági könyvtár?

• A törvényhozó testület oldaláról: a központi szabályozás megteremtése és a végrehajtás felelősségteljes ellenőrzése.

• Az iskola vezetőinek meg teremteniük a könyvtárat irányító pedagógus munkaföltételeit. Csökkenteni kell az egyéb óraszámait, anyagilag el kell ismerni munkáját. Az iskolai költségvetéséből pedig biztosítaniuk kell az anyagi hátteret.

• A pedagógusok esetében elengedhetetlen föltétel a megfelelő szakmai ismeretek megléte és az elhivatottság. Munkájuk során föl kell ismerniük, hogy a könyvtár a kezükben a többi nevelési eszközzel teljesen egyenrangúvá válhat. Használata során mind az olvasásra mind az önálló ismeretszerzésre nevelés területén eredményes lehet. Végül, de nem utolsó sorban a családok szerepe sem hanyagolható el. Az ő feladatuk a példamutatás, az iskolai nevelés előkészítése, és az együttműködés.

Felhasznált irodalom:

Mácsay Károly: Neményi Imre. 1863-1942. In: Magyar Tanítóképző, 1942. 7. sz. 205-208. p.

Neményi Imre: Az ifjúsági könyvtárak és ifjúsági olvasmányok a nevelés szolgálatában. Bp., Lampel, 1902. 346 p.

Vissza a tartalomjegyzékhez