Simon Pallós Piroska: Az Egri csillagok török nyelven

Nyomtatási nézet

„Egy nagyon magyar regény”

2013 májusának végén Isztambulban könyvbemutatóra gyülekeztek az Isztambuli Magyar Kulturális és Baráti Társaság tagjai, a Boszporusz partján élő magyarok és családtagjaik. Páran messziről utaztak oda, hogy részt vegyenek egy páratlan eseményen. Erdal Şalikoğlu[1] ült a főhelyen, s bizonyára jóleső érzéssel nézett szét a magyar klub udvarán. A program kezdetére várakozók színes borítójú könyvet vettek kezükbe, nézegették, forgatták, lapozgatták, s ízlelgették, hogy is hangzik törökül a magyar irodalom legismertebb és Magyarországon méltán egyik legnépszerűbb alkotásának első mondata. „Derede iki çocuk yıkanmaktalar, bir oğlan, bir de kız” – olvashatták. „A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy lány.” – szól anyanyelvünkön az idézett mondat.

Gárdonyi Géza örökbecsű művét nagyon sok nyelvre lefordították már. A német és angol kiadás mellett többek között létezik bolgár, cseh, észt, finn, holland, horvát, lengyel, orosz, örmény, román, szlovák, vietnámi és kínai fordítás is. És 2013-tól immár törökül is olvasható az egri vitézek diadaláról szóló alkotás.

Erdal Şalikoğlu tizenegy hónap alatt végzett a hatalmas munkával. „Őszintén mondhatom, hogy egyszerű a regény nyelvezete, sokkal egyszerűbb, mint a ma beszélt nyelv. Ritkán akadtam olyan szóra, kifejezésre, amelynek nem találtam a török megfelelőjét. Ha végképp elakadtam, segített kedves »nővérem«, Eva Aktürk, az Isztambulban élő magyar művészettörténész. A »lassúság« az időhiánynak köszönhető. Csak esténként, éjszakánként tudtam foglalkozni a könyvvel” – írta levelében a fordító. Arra a kérdésre, hogy miért tartotta fontosnak a regény török nyelvre való átültetését, Erdal Şalikoğlu így válaszolt: „Nekem az a véleményem, hogy megismerés nélkül nem lehet szeretet. A gyűlölethez pedig nem kell megismerni a másikat, sőt [...] Azt akartam, hogy népem valamelyest megismerje, hogy a testvérnép, a magyarok hogyan viszonyulnak a XVI. századi eseményekhez, így a török hódításhoz. Az mindegy, hogy jól vagy rosszul, csak megismerjék.” Erdal Şalikoğlu tisztában volt vele, hogy a Gárdonyi elbeszélte események jó része írói fantázia terméke. „Eleve minden történelmi eseménynek legalább két olvasata van. Különben is, Gárdonyi a XX. század elején írta ezt a regényt. A célja nemcsak az volt, hogy XVI. századról meséljen a gyerekeknek, hanem az is hogy történelmi tényeket mutasson be.”

Az Egri csillagok török nyelvű kiadásának borítója

A török nyelvű kiadáshoz Magyarország ankarai nagykövete, az ismert történész, dr. Hóvári János[2] írt előszót. Ő így vall a regényről, mint meghatározó olvasmányélményéről:

„Én is azok közé tartozom, akiknek első végigolvasott regénye az Egri csillagok volt. 1963-ban, a karácsonyi szünetben kezdtem el olvasni, mire januárban újrakezdtük az iskolát, be is fejeztem. Ebben, ha jól emlékezett segített az is, hogy abban az évben nagyon kemény tél volt, s talán szénszünet is. Dél-Somogyban azt beszélték az emberek, hogy befagyott a Dráva, s Horvátországból átjöttek a farkasok. Szóval olyan tél volt Kiskorpádon, hogy csak olvasni lehetett. Nyolcéves voltam. Azt érezhettem, hogy amit Gárdonyi leírt, talán velem is megeshetett volna, ha abban az időben születek. A könyv közel hozta hozzám a XVI. századot, de a törököket is. Valamikor gimnazista koromban újraolvastam, akkor a regény már mást mondott: akkor már pontosan éreztem a könyv hazafiságát, a magyarság összefogására való felszólítást. 1968-ban elkészült a film is, a regény adaptációja. Megragadó lett, de a regény sok fontos eleme kimaradt a filmből. Az elmúlt hónapokban ismét végigolvastam a könyvet. Gárdonyi igen jó cselekményszövő volt. Ezért olvasmányos a könyv. Jól adja vissza a magyar−török háborúk kegyetlenségeit, de emberi vonatkozásait is. És persze jól esik olvasni a somogyi vonatkozásokat. Gárdonyi anyai ágon somogyi volt, és élt is Somogyban. Az Egri csillagok tehát közel áll a szívemhez.”

Hóvári János jelentős tettnek tartja a fordítást. „Amit a törökök világáról magyarul írunk, azt török barátainknak ismerniük kell. És fordítva is” – mondta. Elismerően szólt a fordítóról. „Erdal Şalikoğlu a fordító, otthon van mindkét kultúrában. Orvosként hazánkban tanult, s megismert bennünket. Ebben az is segítettneki, hogy nemcsak kiváló orvos, hanem remek népzenész is. Ő nagyon jól tudja, hogy az Egri csillagok a legolvasottabb magyar regény. Megfogadta még nagyon régen, hogy a könyvet lefordítja, s ígéretét be is váltotta.”

Valószínűleg a magyar olvasók számára az az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy a regény melyik részét, fejezetét tudják a török olvasók a legnehezebben elfogadni? Erre az oszmánkori történelem és a törökök érzelemvilágának jó ismerője a következőket mondta: „Gárdonyi időnként nagyon elmarasztalóan ír a törökökről. Egyrészt azért, mert íróként az ellentéteket kell felmutatnia. Másrészt azért, mert Egernél életre-halálra menő küzdelem folyt. Én úgy tapasztaltam, hogy a fordító a felesleges – időnként sértő – gúnyolódásokat igyekezett tompítani. Ezt nagyon helyesen tette. A cselekményt illetően azonban nem lehetett és nem is kellett változtatnia. Gárdonyi jól ismerte a mohácsi ütközet és a Buda elfoglalása közötti kálváriát (1526-1541). A regényben igen jól adja vissza a magyar pártküzdelmeket. Áldozataként mutatja be Török Bálintot, aki szerinte az akkori »harmadik út« harcosa volt. Ma már tudjuk, hogy Török Bálint sohasem volt a Héttoronyban, a szultán külön őriztette, mert tervei voltak vele. Gárdonyi szerint Szulejmán szultán döntött úgy, hogy Török Bálintot fogságba veti. A dél-dunántúli nagyúrtól azonban Izabella királyné környezetében is tartottak. Én nem tartom kizártnak – habár erre vonatkozóan nincsenek egyértelmű források –, hogy egyes magyar körök a szultánt megkérték Török Bálint elfogására. Ezeket a finomságokat – ilyen utalás egyébként számos helyen van a regényben – a magyar olvasók sem nagyon értik mindig, a törököknek pedig a XVI. századi igen bonyolult magyar világ távoli és nehezen érthető. Ezzel azt akarom mondani, hogy a török olvasóknak – de más külföldinek is – igen nehéz igazán megérteni az Egri csillagokat, mert az nagyon magyar regény.”

Nos, ha azt kérdezné a tisztelt olvasó, hogyan fogadta a török olvasóközönség Gárdonyi regényét, a válasz az lenne: nem tudjuk. A kötet[3] könyvesbolti forgalomba még nem került, a hivatalos procedúra hosszú. Ismereteim szerint a könyv eddig kevés olvasóhoz jutott el, leginkább azok vették kézbe, akik ott ültek a könyvbemutatón, vagy valamilyen magyar kötődésük van, esetleg ajándékba kaptak egy példányt a nagykövettől. Tőlük visszajelzés még nincs. Érdekes lenne azt is megtudni, vajon megértik-e a török olvasók, hogy Gárdonyi Egri csillagokja elsődlegesen a magyar összefogásról és hazaszeretetről szól, s ehhez a törökkor csupán remekül megfestett díszletül szolgál. Azonban azt is eredményként lehet majd elkönyvelni, ha a török olvasók egyáltalán érdeklődéssel fordulnak a könyv felé.

Köszönöm a fordítónak, Erdal Şalikoğlunak és Hóvári János nagykövet úrnak, hogy válaszoltak levélben feltett kérdéseimre.

Vissza a tartalomjegyzékhez