Csikós Júlia: A Székely Mikó Kollégium könyvgyűjteményei

Nyomtatási nézet

Egy sikertelen reformkori próbálkozás után az 1850-es évek második fele hozta meg a lehetőséget a Rikánbelőli Kommunitásnak (a sepsi, kézdi, orbai és miklósvárszéki protestáns – református és unitárius – egyházközségek lelkészeinek autonóm közgyűlése, köztörvényszéke), hogy Háromszéken középiskola létesítését szervezze. 1855-ben lelkészek egy csoportja, akik a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanultak korábban, összegyűlt, és elhangzott újra a javaslat, hogy középtanodát alapítsanak Háromszéken.

A gimnázium tervének pártolására megnyerték báró Kemény Ferencet, gróf Mikó Imrét, gróf Teleki Domokost, nt. Bodola Sámuel akkori püspökhelyettest és Salamon József kolozsvári tanárt. A választás elsősorban háromszéki kötődéseik miatt, de azért is esett rájuk, mert báró Kemény Ferenc és gróf Mikó Imre az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka, gróf Teleki Domokos az Egyházkerület államgondnoka, Bodola Sámuel pedig lelkészi főhivatalnok volt. Az alapítás után e főurak, lelkészek, tanárok messzemenően támogatták az iskolát anyagiakban és erkölcsiekben egyaránt.  Példájukat mások is követték, melynek nyomán a kollégium Háromszék egyik legeredményesebb iskolájává fejlődött.

Könyvtára ugyanezen patrónusok adományai folytán Háromszék legfontosabb könyvgyűjteményévé nőtte ki magát az 1880-as évekre, és azután is állandóan gyarapodott.

Az ifjúsági könyvtár

1861. december 10-én Szakács Mózes tanító egy beadványt intézett a sepsiszentgyörgyi Református Tanoda Elöljáróságához, melyben úgy értékelte, hogy „iskolánk növendékeinek nagyobb részére nézve egy ifjúsági könyvtár, illetőleg egy ifjúsági olvasó egylet úgyszolván életkérdéssé vált”. Ugyanakkor – saját adományként – 47 kötetet bocsátott az Elöljáróság rendelkezésére, és kérte, hogy „méltóztassék intézkedni egy iskola kebelében felállitandó Ifjusági Olvasó-Egylet iránt.”[1] Az 1862. november 25-én kelt újabb beadványában Szakács Mózes úgy vélte, hogy „meggyőződésem egy évi tapasztalat által csakis erősödött”. Mivel az egy évvel korábban tett javaslatára az elöljáróság nem reagált, most egy újabb könyvjegyzéket nyújtott be 53 tétellel, melyeket már nem egyedül, hanem Gödri Ferenc esperessel, Antal Zsigmond pénztárnokkal, Jánosi Károly bodoki jegyzővel és a II-IV. gimnáziumi osztály tanulóival együtt adományozott az iskolának.[2] Lévén, hogy e második könyvadomány ajándékozói között maga Gödri Ferenc esperes is ott volt, a Tanoda tanítókara az 1862-63-as tanévben eldöntötte, hogy Ifjúsági Olvasó Egyletet, vagyis Ifjúsági Könyvtárat alapít. Ekkor már, az iskola fennállásának negyedik évében, „meglehetős mennyiségű könyv vagyon letéve” az iskolai elöljáróság birtokába, ez teremti meg a lehetőségét az új intézmény létrehozásának.

A Szakács Mózes által gyűjtött könyvek mellett főleg a josephstadti várfogságban raboskodott háromszéki szabadságharcosok adományában voltak olyan kötetek, főleg szépirodalom, melyek megfeleltek a tanulóifjúság életkori sajátosságainak. Megbízták Szakács Mózes tanítót, dolgozza ki az alapszabályt, melyet az 1863. január 7-i gyűlésen ismertetett „A Sepsi-Szent-Györgyi ev. ref. tanoda kebelében felállitandó Ifjúsági Olvasó-egylet alapszabályai” címen. Az iskolai elöljáróság elfogadta az alapszabály-tervezetet, és időszakosan jelentést kért az egylet munkájáról. Kijelölték az első tisztségviselőket, a jegyzőt, a pénztárnokot és a könyvtárnokot, valamint lefektették a jegyzőkönyveket: az igazgatóbizottság gyűléseinek jegyzőkönyvét, a pénztárnokit, a könyvforgalmit (kölcsönzésit – Cs.J. megj.) és „az ifjusági könyvtár könyveinek és egyéb könyvtári portékáinak címtárát” (a leltárkönyvet – Cs.J. megj.). „Ezeknek következtében a Sepsi-Szent-Györgyi ev. ref. tanoda kebelében létező ifjusági olvasó egylet magát szervezettnek nyilvánítá.”[3]

A fennállás első évében, 1863-ban főleg a tanítók ajándékoztak könyveket, és a korábban beérkezett adományokból igyekeztek kiválasztani azokat, amelyek megfelelnek az ifjúsági könyvtár céljainak. Eldöntötték, hogy csak bekötött könyveket bocsátanak forgalomba. Az osztálytanítók folyamatosan figyelték a tanulók olvasási szokásait, s ha úgy találták, hogy nem olvasnak eleget, könyvet ajánlottak.

Szathmári Károly felvetette, hogy az állományt „könyvtárrendezési terv” alapján kezeljék, de indítványát elvetették, inkább nagyság szerint kellene rendezni a könyveket, illetve az azonos témájúakat egymás mellé rakni.[4] Az 1864. július 2-án kelt jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy Szőllősi Sámuel marosvásárhelyi birtokos polgár 5 forintot adományozott „valamely üdvös iskolai czélra” a sepsiszentgyörgyi Tanodának, melynek elöljárósága ezt a pénzt az ifjúsági könyvtár gyarapítására fordítja. Ekkor az olvasók száma összesen 52, a II-III-IV. gimnáziumi osztályból heten-heten iratkoztak be az olvasó egyletbe a 36-28-14-es létszámból, az I. osztályból 31-en az 55-ből. Ezt az aránylag kevés olvasói számot azzal magyarázzák, hogy a könyvek egy részét elszállították beköttetni, illetve a nagyobb osztályba járó tanulók már olvasták az állomány köteteit.[5]

1864 szeptemberében a tanítói testület elutasította, hogy könyvtárhasználati díjat szedjenek a tanulóktól. Ekkor már egy tékára (könyvállványra) való könyv gyűlt össze, melynek elkészítését Lukács Dániel asztalosmester vállalta 9 forintért. Ugyanakkor Vajna Sándor igazgató „felhívja különösen a középosztályok tanitóit, hogy igyekezzenek a tanitványokban az olvasás iránti érdekeltséget lehetőleg éleszteni.”[6]

Az 1864-65-ös tanévben 8 kötetet vásároltak a tagsági díjakból, valamint 9 kötetet ajándékba kaptak. A részvényesek – olvasók – száma most már 93. A szerzeményezett könyveket Brassóban köttették be.

Ez év januárjában a városi olvasó egylet bált rendezett, és a ruhatári jövedelemből átküldött 6 forint 17 krajcárt, ugyanakkor februárban az iskolai bál ruhatári tiszta jövedelmét (9 forint 4 krajcárt) ugyancsak az ifjúsági olvasó kör gyarapítására fordították. Az iskolai értesítők elődjére, teljes címén „A sepsi-szent-györgyi ev. ref. Tanodanövendékeinek Névsora az 1864/5-dik tanév első felében” című kiadványra begyűlt összegből fennmaradt 2 forint 4 krajcárt is az iskolai könyvtár céljaira fordították.[7]

Az 1865-66-os tanévben „a Casinoi és Tanodai bálok ruhatári tiszta jövedelme összesen 9 frt. 64 kr.”, melyet az olvasókör javára használtak fel, valamint a Névsor árából fennmaradt 4 forint 53 krajcárt is.[8] A következő néhány évben a jövedelmek ilyen jellegű felhasználása bevett szokássá vált. 1866 nyarán kerültek be az Ifjúsági könyvtárba a Hohenheimi Gazdasági Akadémián tanult magyar ifjak azon könyvei, melyek a tanítói kar javaslata alapján megfelelnek a tanulók életkori sajátosságainak. Az adomány többi része a Nagykönyvtárba került.[9]

1868-69-ben osztálykönyvtárakat hoztak létre: a IV. eleminek 91 kötet, az I-II. gimnáziumi osztálynak 180 kötet, a III-IV. gimnáziumi osztálynak 86 kötet könyve volt. Összesen 357 kötet. Ez az állomány már négy könyvtartón sorakozott.[10] 1871-ben Görög István tanár átnézte a címtárat, és ajánlatot tett a szerzeményezésre. Ugyanakkor eldöntötték, hogy a III. és IV. gimnáziumi osztály könyvtárát válasszák külön, ehhez ismét szükség volt egy könyvtartó szekrény beszerzésére. Görög István 19 címet ajánlott beszerzésre, főleg olyan könyveket, melyeket majd a felsőbb osztályos tanulók használhatnak, ha főgimnáziummá fejlődik az iskola. Indítványát elvetették, mondván, hogy az adományokban ilyen jellegű könyvek szép számmal vannak, főleg olyanokat kell vásárolni, melyeket a mostani algimnáziumi tanulók olvashatnak.[11] 1880-ban az Ifjúsági könyvtárban 483 kötet könyv és 90 füzet volt.

Alapvető gondként jelentkezett, hogy az állományt rendszerint tanítók vagy segédtanárok kezelték, akik nem dolgoztak hosszasan az iskolában. Átadáskor-átvételkor gyakran átrendezték az állományt, melynek egyetlen előnye az volt, hogy a tanulók által nem használt könyveket kiselejtezték, nem gyűlt fel a használaton kívüli anyag. Könyvtárnoksága alatt Albert Károly tanár rendszerezte a Székely Mikó Tanoda Ifjúsági Könyvtárát, mindenik kötetet az „Ifj. Könyvtáré” felirattal látta el bélyegzés gyanánt, és beköttette. A címtárat „Az ifjúsági könyvtár könyvjegyzéke” című kötetbe vezette be.

A tanulók hetente kölcsönözhettek, a kivett könyv leltári számát, kölcsönzési és beadási napját „Az ifjúsági könyvtár kivételi könyvé”-be vezette be. Albert Károly három éven át kezelte az állományt, szakszerűen rendszerezte.

Utána Kali József következett az ifjúsági könyvtárosi tisztségben, „kitől az ifjak a könyvek megbecsülése és tisztán tartása tekintetéből sokat sajátíthattak el” – szól az igazgatói elismerés. Minden könyvet beköttettek, bevontak kék papírral, és csak úgy kölcsönözték, ha tiszta és használható állapotban volt.[12] Az 1880-as években a gyűjtemény egyenletesen fejlődött, ajándékozás és vásárlás útján. A főgimnáziummá fejlesztés és a Mikó utcai szárnyépület építése idején (1889-1893 között) a könyvtár nem gyarapodhatott, viszont nem hanyagolták el a selejtezést.

Az Ifjúsági Önképzőkör felállításával, 1891-ben, az Ifjúság Könyvtár ennek kezelése alá került. Az állományt 4 csoportba osztották, az I-II., III-IV., V-VI. és VII-VIII. osztályok könyvtárára. A gyűjtemény egy tanár felügyelete és az Ifjúsági önképzőkör tiszti karának ellenőrzése mellett az Önképzőkör által választott két VII.-VIII. osztályos könyvtáros gondozása alatt állt, az olvasóteremben napi biztosok felügyeltek a nyitvatartási idő alatt. Ez a terem volt az önművelés és az alkotás helye. Az állományt használati díjakból és adományokból gyarapították. Az 1894-95-ös tanévben érték el, hogy az ifjúsági könyvtár az olvasóterem melletti terembe költözött, „barátságosabb és czélszerűbb elhelyezést nyert”. Ekkor a könyvtári illeték 50 krajcár volt, amit beiratkozáskor kellett fizetni, kölcsönzött kötetenként pedig 2-2 krajcár koptatási díjat. 1892-ben jóváhagyta az elöljáróság az új épületszárny felszerelésére elkülönített pénzalapot és a bútorok jegyzékét. Ebben a felsorolásban szerepelt „nyitott újságtartó” és „hosszú asztal az ifjúsági olvasóterembe”, valamint „szekrények a könyvtárba” tétel.

Az 1897-98-as tanévben – minisztériumi rendelettel – újból elválasztották az Ifjúsági könyvtárat az Önképzőkörtől, és tanári irányítás alá helyezték. A Mikóban osztálykönyvtárakat hoztak újra létre, melyeket az osztályvezető tanárok kezeltek.[13] Az új könyvtárhasználati szabályzatot egy bizottság állította össze a kolozsvári Református Kollégium ifjúsági könyvtárának két évvel korábban megszerkesztett rendszabálya alapján, és az 1898-99-es tanévtől volt érvényben. A Mikóban megfogalmazott szabályzat címe: A sepsi-szentgyörgyi ev. ref. Székely-Mikó-Kollegium ifjúsági könyvtárának kezelési szabályzata1898, fejezetei pedig tárgyalják a könyvtár célját, szervezetét és beosztását, a felügyelő és az osztálykönyvtárosok kötelességeit és a kölcsönzés módját. A szabályzat megjelent az Értesítőben, és különnyomatban is kiadták, hiszen ha a tanuló nem tartotta be, ez pénzbírságot vont maga után, és ezt a szülőkkel is időben tudatni kellett.[14]

A század első évtizedében rendszeresen gyarapodott az állomány, vásárlás és adományozás útján, a megfelelő előírások szerint. Akkor összesen 2688 kötetet számlált az állomány 306 tanuló használatára.[15] 1912-ben Szemák István kiadta az Ifjusági könyvtárjegyzék a középfokú iskolák ifjusági könyvtárai számára című útmutatót. Ezt a jegyzéket hosszú ideig szem előtt kellett tartani, mikor iskolai könyvtárat rendeztek, gyarapítottak vagy selejtezetek. Kevés benne az ifjúsági irodalom, ismeretterjesztő munkák, lexikonok, szótárak sincsenek, valószínű azért, mert ezek a tanári könyvtárban találhatók. Első követelmény volt kiküszöbölni a gyűjteményből mindent, ami nem oda való oktatás-nevelési szempontból: az ókori szerzők munkáit, azokat, amelyek nem találnak az iskolai tananyaggal, a tartalmilag „értéktelen” könyveket, a külföldi írókat, akik nem klasszikusok, illetve az erkölcstelen, túl realisztikus vagy túl pesszimista műveket.[16] Úgy tűnt, a szabályzat és a jegyzék irányt szab az állomány további fejlődésének, de hamarosan megkezdődött az I. világháború, s ez idő alatt nem lehetett könyvtárfejlesztésre gondolni. Az állomány 1919-ben 1393 művet tartalmazott 2547 kötetben.

A 20-as, 30-as évekből kevés adatunk van a gyűjteményre vonatkozólag. 1929 januárjából fennmaradt egy jegyzék azokról a román nyelvű könyvekről, melyeket a Tanfelügyelőség jóváhagyásával az ifjúsági könyvtár számára megvásárolhattak.[17] Az 1944-1962 közötti időszakról ismét nem ismerünk adatokat, annyit tudunk, hogy az 1948-as „könyvtártisztogatási törvény” értelmében a „túlhaladott könyveket” áttették a Nagykönyvtárba. Ettől az időszaktól kezdve az oktató-nevelő munkát segítő könyveket is itt helyezték el, sőt, az állományt a diákok és tanárok közösen használták. 1962 áprilisában kezdték vezetni a ma is használatban levő leltárnaplókat, melyek szerint 1964 decemberében már 6405 kötet tartozott az Ifjúsági Könyvtár állományába.

A 110 éves évfordulót követő időszakban a Monográfia és a Gyökerek segítségével rekonstruálható a gyarapodás: 1968-69-ben 292 kötettel, 1969-70-ben 451 kötettel nőtt az állomány. Ekkor már 9174 kötetet tartalmazott, az olvasók száma 869 volt. 1970-71-ben további 212 kötettel szaporodott a könyvtár, a következő tanévben 468 kötettel.  Jelentősek a tanárok és a véndiákok, elsősorban találkozókon tett adományai saját műveikből is. Volt olyan évfolyam, amely sajtótermékek megrendelésére ajándékozott pénzösszeget.[18] Ebben az időszakban több rendben érkezett postán ajándékcsomag az Országos Széchényi Könyvtártól. Volt alkalom, hogy a megérkezett csomag tartalma hiányos volt ugyan, de az iskolába olyan könyvek kerülhettek, melyeket másképpen nem lehetett volna beszerezni. 1975-ben az Állambiztonsági Hivatal munkatársai megelégelték ezt a szerzeményezési módot, és elkobozták a könyveket, illetve leállították a további csomagok fogadását.[19]

1979 júniusára 19201 kötetet tartalmazott az állomány. Ebben az évben adományok érkeztek a Megyei Tanfelügyelőségtől, a Népi Alkotások Házától, a Szülői Bizottság is támogatta anyagilag a könyvtár szerzeményezését. Jelentős az a pénzalap, melyet a könyvvásárlásra fordítottak: 1976-ban 6135 lej, 1977-ben 14916 lej, 1978-ban 18603 lej, 1979-ben 18420 lej, 1980-ban 11436 lej, 1981-ben 15598 lej, 1982-ben 14431 lej, 1983-ban 20811 lej. Emellett 2-3000 lejre rúgott évente a sajtótermékek megrendelésére szánt összeg. 1986-ban már 26122 kötetet számlált a könyvtár, az olvasók száma 1500 fölött volt, ez így is maradt 1990-ig, mert igen magas volt a diáklétszám az iskolában is.[20]

Az 1977-es földrengésig az állomány egy nagyon kicsi teremben szorongott a földszinten, olvasóteremről szó sem lehetett, sőt, még a könyvek szakszerű rendezése is nehézségekbe ütközött. A gyarapodó állomány egy részét az Ifjúsági könyvtár mellett levő Nagykönyvtárban raktározta az akkori könyvtárosnő, Czimbalmos Anna. A földrengés után a Nagykönyvtár helyére költözött az Ifjúsági könyvtár, itt akkora volt az alapterület, hogy berendezhették az olvasótermet. Új polcrendszert rendeltek, beszerezték a katalógusszekrényt, mert egy új rendelkezés értelmében az iskolai könyvtárakban is el kellett készíteni a cédulakatalógust.[21] A 80-as évek közepére a kötetszám gyarapodásával – 27000 kötet körül – az önsúly is megnőtt. A könyvtárteremben a polcok az egyik fal mellett sorakoztak, és mivel a terem alatt volt a kazánház, felmerült annak a veszélye, hogy rászakad a kazánra. Ekkor átköltöztették az állományt két korábbi bolthelyiségbe, egyik teremben működött az olvasószolgálat és az olvasóterem, a másik raktár volt.

1991-ben még egy teremmel bővült a könyvtár, az olvasóterem külön működhetett az épület földszinti, világos saroktermében, az olvasószolgálat középen volt, a raktárhelyiség a harmadikban. Az olvasóteremben lehetőség nyílt egy kis tárlóban időszakos kiállításokat rendezni, illetve otthont adhatott a Mikó Imre emlékkiállításnak a szoboravatáskor (Kónya Ádám múzeumigazgató munkája) és az iskolatörténeti kiállításnak a 140 éves évfordulón (Csikós Júlia könyvtárőr és Kádár István szertárőr munkája). 1990-ben 31046 kötetet számlált az állomány, az ideológiailag túlhaladott állományrész kiselejtezése után, 1993-ban 28444 kötetet, 2000-ben 30777-et, 2007 végén 32224-et.

2004-ben az ifjúsági könyvtár átköltözött a konyha helyére, és a korábbi étkezde egy részébe, ahol újra nehézségekbe ütközött a gyarapodó állomány kezelése. Az olvasószolgálat és az olvasóterem egy helyiségbe szorult, a raktár is nagyon szűkössé vált.

2010-ben újra költözés következett, most már csupán egy osztályteremben működött az olvasószolgálat, de csak a legszükségesebb könyvek voltak forgalomban. Az állomány nagy része dobozokba csomagolva várta, hogy az új könyvtárépület elkészüljön. Domokos Géza szerkesztő, író, politikus, az iskola 1948-ban végzett diákja 1995-ben mintegy 200 kötetet adományozott a Székely Mikó Kollégium könyvtárának, melyből 30 kötet a Nagykönyvtárban, a többi az Ifjúsági könyvtárban kapott helyet. Halála előtt úgy rendelkezett, hogy könyvtára Alma Materébe kerüljön, a Székely Mikó Alapítvány közvetítésével. 2008 márciusában 2740 kötetet adott át fia, Domokos Péter, mely állomány az Ifjúsági könyvtár olvasótermében kap helyet az átköltözés után. Az új könyvtártermek berendezése 2012-ben folyik; az olvasószolgálat és a raktár a földszintre, az olvasóterem az emeletre kerül. A költözéssel egy időben zajlik a 32566 kötetes állomány feldolgozása integrált könyvtári rendszerben. Öt új számítógép biztosítja az állományban való keresést és az internet-hozzáférést az olvasók számára.

A tanári kézikönyvtár

Már 1864-ben Vajna Sándor igazgató azzal a kéréssel fordult az iskolai elöljárósághoz, hogy alapítsa meg a tanári kézikönyvtárat, „melynek rendeltetése lenne a különböző tanágak tanításához megkívánható segéd- és vezérkönyvek tartalmazása”. Az igazgató megjegyzi beadványában, hogy míg más kollégiumok már rendelkeznek ilyen jellegű állománnyal, sőt a tanárok az illető városi könyvtárakban és könyvkereskedésekben is találnak anyagot, addig ez Sepsiszentgyörgyön nem mondható el. Emellett saját használatukra „a tankönyveket is túlzott áron kell megvásárolnunk.” A szerzeményezésnél az elöljáróság figyelmébe ajánlja a magyar nyelvűek mellett a német nyelvű szakmunkák vásárlását is.[22] Vajna Sándor kérése után elég sokat kellett várni a tanári kézikönyvtár megalapítására: egészen 1880-ig. Ez a könyvtári részleg tan- és segédkönyvek gyűjteménye volt, amelyet vásárlás útján és ajándékozással gyarapítottak, de a Nagykönyvtárból is áttették az ilyen jellegű anyagot. Úgy tekintették, mint annak kiegészítő része, kézikönyvtára. Már az első évben öt csoportba osztották az állományt:

I. Vallás, bölcsészet és neveléstan,

II. Nyelvészet és irodalom,

III. Történelem és földrajz,

IV. Mennyiség és természettudomány,

V. Vegyes tartalmúak.[23]

1885-86-ban ezt az állományt is újrarendezték, a duplumokat elkülönítették. Bodor Domokos leltárt készített: 374 munkát vett nyilvántartásba 487 kötetben.[24] A főgimnáziummá fejlődés évében a következő szakcsoportok szerint rendezték a gyűjteményt:

1. Ismerettárak,

2. Vallás, bölcsészet, nevelés,

3. Latin és görög nyelv és irodalom,

4. Magyar nyelv és irodalom,

5. Német nyelv és irodalom,

6. Földrajz,

7. Természetrajz,

8. Természettan,

9. Rajz, ének, írás.

A megjelenő szakmunkákat folyamatosan szerezték be, az éves értesítők közlik a gyarapodási listákat – vásárlás és ajándékozás útján. A pedagógiai, módszertani, lélektani szakmunkák közül a gyakori használatban levő köteteket a tanári kézikönyvtárban tartották, a kevésbé használatosakat a Nagykönyvtárban.[25]

1895-re elkészült a tanári kézikönyvtár rendezése és katalogizálása, ekkor 358 művet tartalmazott, 500 kötetben.[26] 1902 után nem tekinthető külön állományrésznek, valószínűleg a tankönyvek a Szegény tanulók könyvtárába, a segédkönyvek pedig a Nagykönyvtárba kerültek be.

A szegény tanulók könyvtára

1891-92-ben olvashatunk a létezéséről először az évi értesítőben, „tanulók segélykönyvtára” néven, amikor a tanári kézikönyvtárból tettek át ide tankönyveket.[27] Fennállása alatt az állományrész főleg tankönyveket tartalmazott, melyek különböző forrásból kerültek az iskolába: a kiadók küldték ajándékba, vagy a célirányosan erre adományozott alapból vásárolták. A tankönyvek mellett segédkönyvek és kézikönyvek is voltak az állományban: szótárak, ismerettárak, lexikonok. Úgy tekinthetjük, mint kézikönyvtárat azon diákok számára, akik nem tudták megengedni maguknak, hogy megvásárolják a kijelölt tan- és segédkönyveket. Az 1900-1901-es tanévben az Ifjúsági könyvtár részeként működött, de különleges odafigyeléssel kezelték, mert csak tanári ajánlással kaphattak innen könyvet az anyagilag rászoruló tanulók. Az 1900-1901-es iskolai évben kiosztottak 368 darab könyvet 89 tanulónak (a 316-os teljes létszámból).[28] Az 1900-as évek első évtizedében főleg diákok és tanárok gyarapították ajándékozás útján, sőt a végzős tanulók által rendezett nyári mulatság jövedelmét is ez állományrész gyarapítására fordították. Az 1912-13-as tanévben befizetett használati díjak árából beköttettek néhány rongált könyvet. A tehetősebb diákok nem voltak rászorulva, hogy eladják az előző évben használt tankönyveiket, hogy megvehessék a következő évre érvényeseket, ezért azokat a Szegény tanulók könyvtárának ajándékozták.

A háborús években egyik állományrész sem gyarapodott jelentősen, a gyakori selejtezések mellett a Szegény tanulók könyvtára 1919-ben 322 kötetet tartalmazott. Nem tekinthető nagy kötetszámnak, viszont a puszta léte a protestáns kollégiumi elvek szép példája: a szegény sorsú, de jó képességű tanulókat minden lehetőség szerint segíteni. A két világháború közötti időszakból nincs adatunk a könyvtárról, 1941-1942-ből ismert egy szerzeményezési jegyzék, amely francia nyelvkönyveket tartalmazott a különböző évfolyamoknak (5-5 darabot vettek belőlük), IV. osztályos Egészségtanból és Ásványtanból 6-6 darabot, a három kötetes Magyar Fiúk Nótáskönyvéből 10-10 darabot vásároltak.[29] A Szegény tanulók könyvtára 1944-ben beolvadt a Nagykönyvtár állományába.

Az ifjúsági gyorsírókör könyvtára

A gyorsírást[30] rendkívüli tantárgyként – az önként vállalkozóknak – Benke István kezdte tanítani Gabelsberger-Markovics rendszere szerint 1881-ben. 1893-1900 között szünetelt a tanítása, majd újra bevezették, Benke István oktatta 1904-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1904. február 1-jén dr. László Ferenc vette át a gyorsírás tanítását, és 1914-ig oktatta.  Dr. László Ferenc 1883-1887 között volt a Mikó Kollégium algimnáziumának diákja, még két tanártársa tanította rövid ideig a tárgyat, mindketten mikós diákok voltak: dr. Kósa János és Fábián Vilmos 1902-ben érettségizett; 1906-1908, illetve 1910-1912 között tanították a gyorsírók egy-egy csoportját. Benkő Gábor 1907-ben érettségizett, és 1912-1914 között volt a kollégium gyorsírástanára.

Dr. László Ferenc kezdeményezésére 1904-ben megalakult „A sepsiszentgyörgyi ev. ref. Székely Mikó-Kollégium Ifjusági Gyorsiróköre” és 1914-ig működött. Alapszabályzata szerint, melyet a tanári kar hagyott jóvá, lehettek rendes, pártoló és alapító tagjai. Utóbbiak legalább 20 korona hozzájárulással léptek be a Körbe. Fennállása alatt négy alapító tagja volt: dr. László Ferenc, Szilágyi Dezső, Fábián Vilmos és Benkő Gábor főgimnáziumi tanárok. Rendes tagok azok a tanulók lehettek, akik legalább a levelező írásban kifogástalan jártasságot szereztek. A rendes tagok választók és választhatók voltak, a gyűléseken versenyezhettek, gyakorolhatták szavazati jogukat, részt vehettek a kitűzött pályázatokon, és használhatták a Kör könyvtárát. Rendkívüli tagok voltak a kezdő gyorsíró-tanfolyam hallgatói, akik igénybe vehették a Kör könyvtárát, de szavazati joggal nem rendelkeztek. Kovásznai Gábor 1904-1905-ben pénztárosa, 1905-1906-ban elnöke volt a Körnek. Egyetemi évei alatt a Budapesti Egyetemi Gyorsíró Egylet elnöke lett, Alma Matere Gyorsírókörének könyvtárát 61 kötettel gyarapította, hogy tanárai és diáktársai munkáját segítse.

A Kör könyvtárába – melyet külön állományként kezeltek – a következő folyóiratokat járatták: Szegedi Gyorsiró, Soproni Gyorsiró, Az Irás, Gyorsirási Szemle, Országos Gyorsiró Közlöny, GyorsirásiUjság, Gyorsirók Lapja, Magyar Gyorsirásiujság és Kereskedelmi Gyorsiró. Ezen kívül 1904-ben 24 kötet képezte az állományt, az 1912-13-as tanévben már 133, valamennyi gyorsírási szakkönyv. Egy részét tagsági díjakból vásárolták, nagyobb részét ajándékba kapták.

A nagykönyvtár – A tanári könyvtár – A közkönyvtár – Az iskolai könyvtár – A régi könyvtár

Az iskola életében az első könyvadomány a josephstadti várfogságba zárt szabadságharcosok ajándéka volt, akik a fogolytáborban használt könyveiket adományozták az alakuló intézménynek. A könyvek gyűjtését Németh László, illyefalvi szabadságharcos kezdeményezte 1857-ben, aki először Demeter Józsefnél helyezte el az állományt, majd 1860-ban átadta Vajna Sándor igazgatónak. Az „A Joseph városi féle várban politicai foglyok által szerzett s a Sepsi-Szentgyörgyön fel állittandó Evang. Reformatus Oskola számára” című jegyzék 171 kötet könyvet tartalmaz 97 tételben. Mindenik kötetben benne volt a fogolytábor pecsétje. A könyvek nagy része szépirodalmi tárgyú, ez tette lehetővé, hogy már az 1860-as évek elején elkülönítettek belőle az Ifjúsági könyvtár számára is.[31] Horváth László, Háromszék főjegyzője 1859-ben ajánlott fel 195 kötetet 150 tételben, főleg jog- és történelemtudományi munkákat, köztük XVII. századiakat is.[32] Ugyancsak az alapítás évében ajánlotta fel az iskolának 1100 kötetes családi könyvtárát Ferentzi János dálnoki református lelkész, kézdi esperes. A családi téka alapjait Ferentzi János anyai dédapja, Dési Lázár György püspök rakta le, gyarapította édesapja, Ferentzi Ferencz is, aki a leydeni Akadémián tanult. Maga az adományozó Göttingenben hallgatott teológiai előadásokat, ott vásárolt könyveket, majd hazatérve Dálnokon is nagy gondot fordított könyvtárára. 1826-ban rendezte a gyűjteményt, saját kezűleg készített katalógusában méret szerint csoportosította könyveit, a jegyzékben feltüntette a címet, a kiadási helyet, időt és a könyv kötését. Túlsúlyban vannak a teológiai, történelmi, filozófia, jogi és orvosi szakkönyvek. Könyvtárhelyiség híján csak 1867-ben szállították be az iskolába az adományt, Ferentzi János méltán örült, hogy ez még életében megtörtént.[33]

1859-ben gróf Mikó Imre és Gyárfás Miklós mellett kollégiumi főgondnokká választották gróf Teleki Domokost, aki azonban elfoglaltságára és egészségi állapotára hivatkozva nem fogadta el a megtiszteltetést. Az 1860. április 1-jén kelt és az iskolai elöljárósághoz címzett levelében a következőket írta: „Ezennel azt is kívánom a Tiszt. Egyház Közönséggel (Rikánbelőli Kommunitás – Cs.J. megj.) tudatni, miszerint több ezerre menő könyvtáramnak azon példányait, melyek az Erdélyi Múzeum Könyvtárában híjánoznának, az írt Intézetnek ígértem. Könyvtáram többi részét ezennel egész készséggel ajánlom fel a Sepsi-Szent-Györgyi tanoda Könyvtára számára.” Adományával mintegy 5500 kötet könyv és 230 kötet bekötött folyóirat került a Mikó Kollégium birtokába 1876-ban. Teleki Domokos 1875 októberében kérte az iskolai elöljáróságot, hogy szállítsák el a könyvtárat, sőt, mint írta „kész vagyok nagyon egyszerű szerkezetű könyvpolczaimat is az iskolának átszolgáltatni.” Az 1876. március 20-i gyűléséről az Egyházkerület Igazgatótanácsa a következő leiratot küldte a fejleményekről az iskola elöljáróságának: „Legidősb gróf Teleki Domokos egyházkerületi Főgondnok Úr azon tanodának adományozott könyvtárát mielőbb átadni óhajtván, f. évi márczius 13-ról kelt felterjesztésében ezt a nagybecsű adományt azon nemes ajánlattal tetőzte, hogy: késznek nyilatkozott az adományozott könyvtárt becsomagoltatva, saját költségén Marosvásárhelyre szállíttatni, s felkérte igazgató tanácsunkat, hogy addig is, míg a méltóságos Elöljáróság azon helyzetbe jut, hogy a könyvtár elhelyezésére alkalmas helyiség felett rendelkezhetik, a könyvtár átvétele iránt intézkedjék. Igazgató tanácsunk ezen nemes ajánlatért köszönete kifejezésével értesíté az adományozó egyházkerületi főgondnok gróf urat, hogy a könyvtár átvételével, s ideiglenesen tűzmentes elhelyezésével a marosvásárhelyi Főtanoda Elöljáróságát bízta meg, miről a méltóságos Elöljáróságot azon felhívással értesíti, hogy mihelyt a kérdéselt nagybecsü adomány elhelyezésére alkalmas helyiséggel rendelkezend, a kérdéselt könyvtárnak Marosvásárhelyről leendő átvitele és elszállítása iránt intézkedjék.”[34] Az adomány betűsoros és szakkatalógussal került a Mikó Kollégium tulajdonába a gernyeszegi kastélyból.

A kastély és a könyvtár építtetői, illetve gyűjtői gr. Teleki Mihály, fia, gr. Teleki Sándor, unokája II. gr. Teleki László. Lászlónak és Ráday Eszternek fia II. Teleki József (a koronaőr), valamint unokáik III. László és III. József. III. László fia IV. József, a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke. Teleki Domokos, iskolánk jeles pártfogója III. József fia volt. Itt említsük meg azt a tényt is, hogy gr. Teleki Sámuel, a marosvásárhelyi Teleki Téka alapítója II. László testvére apáról.[35]

A „CatalogusLibrorumin Ill. BibliothecaGernyeszegensiContentorum 1854” – nyolc szak szerint csoportosítja a gyűjteményt:

I. BibliothecaAuctorumVeterumGrecorum et Latinorum – 454 kötet,

II. BibliothecaTheologica – 826 kötet,

III. BibliothecaJuridicoPolitica – 579 kötet,

IV. BibliothecaPhilosophica – 580 kötet,

V. BibliothecaPhilologica – 956 kötet,

VI. BibliothecaAntiquaria – 73 kötet,

VII. BibliothecaHistorica – 1136 kötet,

VIII. ScriptoresRerumHungaricar et Transilvanicar – 802 kötet.[36]

Arról, hogy milyen jelentősége volt a gernyeszegi kastélyi könyvtárnak már a XIX. század első harmadában, szemléletesen tanúskodik Bolyai Farkas sajátkezű ajánlása Tentamen című kétkötetes munkájában: „Hogy a hazai kimivelödésre adatul maradjon, az honnan lássék valaha, mennyire haladott lessz: ezen két kötetet (az ezutániak hozzáküldése igérete mellett) a Gernyeszegi Bibliothecanak ajánlja a Szerző.” Bolyai Farkas tehát nem személynek, hanem a könyvtárnak, a nagybetűs Bibliothecanak ajánlotta a művét, és ígéretéhez híven még két munkája került oda, illetve később a Mikó Kollégium könyvtárába, igaz, ajánlás nélkül.[37]

Az állomány körülbelül egyharmada XVIII. századi kiadvány, Teleki Domokos ősei közül többen vásároltak könyvet abban a században. A gernyeszegi könyvtár egyik legeredményesebb gyűjtője a koronaőr gr. Teleki József, az ő édesapja Teleki László, édesanyja pedig Ráday Eszter, Ráday Pálnak, II. Rákóczi Ferenc kancellárjának a lánya. Tizenkét kötetben benne van Ráday Pál sajátkezű posessori bejegyzése. Tizenegy közülük RMK, vagyis 1711 előtti magyar nyelvű nyomtatvány. Egyikben, a Komáromi Csipkés György: Papistasag Ujsaga, Colosvarat, 1671 címűben benne van a Ráday Eszter tulajdonosi bejegyzése is. A tizenkettedik egy XVIII. századi kolligátum halotti beszédekből.[38] Gróf Teleki Józsefet tizenöt éves korában néhány hónapra Bod Péterhez küldték tanulni Magyarigenbe, itt a tudományok mellett megismerte Bod Péter könyvtárát, azét a tudósét, aki egyébként Ráday Gedeonnak, Teleki József nagybátyjának erdélyi könyvbeszerzői közé tartozott. Gr. Teleki József 1759-1761 között külföldi tanulmányúton volt a vele majdnem egyidős nagybátyja, gr. Teleki Sámuel (a Teleki Téka alapítója) és második unokatestvére, Teleki Ádám (Corneille Cidjének első fordítója) társaságában. Amellett, hogy egyetemi előadásokat hallgatott, utazott, a kor divatja szerint élt: intenzíven levelezett, könyveket vásárolt. Bár utazásának célja nem a könyvbeszerzés volt, mégis jelentős számú könyvet sikerült útja során összegyűjtenie. Közülük a Bázelben vásárolt könyvei a legértékesebbek. Minden vásárlást felvezetett naplójába és kiadásai közé is, hiszen pénzéről apjának el kellett számolnia. Az itt vásárolt könyvek a felvilágosodás korának filozófiai, botanikai, fizikai, orvosi tárgyú munkái. A kötetek nagy részében possesori bejegyzése található az első előzéklapon, az első és hátsó kötéstáblán pedig aranyozott címerét és jelmondatát feltüntető superexlibris-e látható. Cornides Dániel 18 évig volt Teleki József titkára és közeli barátja. Cornidesnek Pozsonyban Bél Mátyás volt a tanára, majd Németországban az erlangeni Egyetemre járt. Előbb a Wesselényi családnál volt nevelő, de nehezen viselte a vidéki életet, és 1767-ben elszegődött gróf Teleki József mellé titkárának. Ez valójában azt jelentette, hogy kölcsönösen segítették egymást a tudományos munkában és a könyvbeszerzésben. Amikor 1784-ben II. József császár kinevezte a Pesti Egyetemre tanárnak és könyvtárőrnek, Cornides Dániel könyvtárát Teleki Józsefnél hagyta Gernyeszegen. Később utána küldték a könyves ládákat, de 1787-ben Cornides meghalt, és 1792-ben az egész könyvtárat megvette Teleki József. Gr. Teleki László, Teleki József fia, apjáról szóló életrajzában elmondja, hogy azért vette meg a Cornides-hagyatékot, hogy megmentse a szétszóródástól. A könyv-, kézirat-, oklevél-, felirat- és éremgyűjteményért 1000 dukátot fizetett. Apja halála után Teleki László megosztotta öccsével a könyvtárat, a Cornides-hagyatékot viszont az idősebb jogán magának tartotta meg, öccsét más kötetekkel kárpótolta. A maga idején IV. Teleki József, az MTA elnöke az Akadémiának ajándékozta apja és nagyapja könyvtárát. Más forrás szerint a Cornides-könyvtárból főleg a magyar történelemmel foglalkozó munkák kerültek ide. A gyűjtemény másik része a gernyeszegi kastélyi könyvtárba került, Teleki Józsefnek József nevű fia örökölte, így került később Teleki Domokos birtokába és adományával a Mikó Kollégiumba.[39] A kollégiumban található Cornides-kötetek tárgya nem a magyar történelem, úgyhogy ez utóbbi feltevés látszik valószínűbbnek.

A nagyszámú adományban más könyvgyűjtők által vásárolt kötetek is találhatók, így a Borosnyai Nagy Márton könyvei közül is néhány, aki gr. Teleki Józsefnél volt háziorvos és titkár. Ez a Teleki József a koronaőrnek nagybátyja volt, a marosvásárhelyi Református Kollégium gondnoka. Borosnyai Nagy Márton könyvei valószínűleg mindig is a Teleki-házakban álltak, de van olyan kötet is köztük, melyben Cornides bejegyzése is megtalálható. Ugyanígy testvére, Zsigmond által használt kötetekben is benne van Cornides possesori bejegyzése is. 1865-ben a hohenheimi Gazdasági Akadémián tanuló magyar ifjak 152 kötetes ajándéka jutott el az iskolába Gálffy Sándor közbenjárásával. Gálffy gróf Teleki Domokos titkára volt, majd jószágigazgatója, ismerhette Teleki szándékát az adományozásról, és ennek hatására gyűjtötte a hohenheimi ajándékot az iskolának. A fennmaradt jegyzék tanúsága szerint Székely Gergelynek adta át a könyveket.[40]

1868-ban Márk János 56 kötet német nyelvű könyvet, 1869-ben id. Gyárfás Károly 36 kötetet adományozott „a tanoda könyvtárának gyarapodásához, csekély tehetsége szerint”.[41] Gödri Ferenc esperes könyvjegyzéke szerint 170 kötet magyar, német, francia nyelvű teológiai munkát ajándékozott az iskolának 1873-ban. Huszonöt évvel később unokája, ifj. Gödri Ferenc, Sepsiszentgyörgy polgármestere is több rendben ajándékozott könyveket a kollégiumnak.[42]

Zathureczky István birtokos, táblabíró adományleveléből kitűnik, hogy 349 kötettel gyarapította az iskola könyvtárát 1875-ben. A kötetekben több Zathurecky-családtag posessor-bejegyzése található (Zathureczky István, Gábor, Gedeon, Károly).[43] Gr. Mikó Imre főpatrónusi adományai között könyvtárának egy része is szerepel: 1619 kötet könyv és bekötött folyóirat jutott – rendelkezése szerint – az iskolának. Tóth Zsigmond, Mikó Imre jószágigazgatója és hagyatékának gondnoka 1881. április 26-án kelt levelében írta: „Mikó Imre kéziratgyűjteményét és könyvtárát az Erdélyi Múzeumnak, a s. szentgyörgyi Középtanodának és a nagyenyedi Bethlen Főtanodának hagyományozta. Az ő rendelkezése szerinti megosztás után a fentemlitett tanodának 1619 kötet könyv és füzet jutott.”[44]

Gróf Mikó Imre teljes családi könyvtárának címjegyzéke és szak-címjegyzéke 5131 darabot, 4829 kötetet tartalmaz. A szak-címjegyzékben 34 szakcsoportba sorolták a könyveket.[45] A Mikó Kollégiumba küldött adomány zömét XIX. századi enciklopédiák, szakfolyóiratok, akadémiai értesítők, tudományos értekezések alkotják, de XVII. századi ritkaságok is jutottak ide. A megosztáskor mindenik kötetbe beragasztották az adományozó családi címeres ex libris-ét. Gróf Mikó Imre könyvei megkülönböztetésére koronás címeres pecsétjét, posessor-bejegyzését, a kortárs művek esetében nevének egyszerű pecsétjét használta. Mikó Imre apósától, gr. Rhédey Ádámtól, Erdély kincstárnokától nagy számban örökölt könyveket. A Rhédey család Erdély egyik leggazdagabb családja volt, az örökségben akadt ritkaság és díszes kötésű könyv. Művelődéstörténeti szempontból érdekes az 1820-ban Bécsben kiadott Kis Biblia, melyet gr. Rhédey Ádámnak apósa, gr. Teleki Sámuel ajándékozott (Kedves Vomnek / G. Rhédei Ádámnak / G. Teleki Sámuel / 1821) és amelyet ő is továbbadott vejének, gr. Mikó Imrének.[46] 1855-ben, mikor gr. Mikó Imre rendszeres levelezést folytatott az Erdélyi Múzeum ügyében, levelet kapott gr. Teleki Józseftől, a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől, amelyben kérte, hogy az Aranka György könyv-, kézirattárát és „irományait” szerezze meg az Akadémia számára. Mikó Imre meg is vásárolta a gyűjteményt Geréb Elektől 1000 forintért, és 1856 október-novemberében beszállíttatta Kolozsvárra. Akkor levelet intézett az Akadémiához, engedjék át a gyűjteményt a készülő Erdélyi Múzeum számára, hiszen „… egyébként is legközvetlenebbül reánk, erdélyiekre nézve bír érdekkel…”. Báró Eötvös József és Toldy Ferenc titkár aláírásával az a válasz érkezett, hogy „Az Akadémia czélja annak megszerzésében annak megmentése volt: mikor az Erdélyé lészen, nem szűnik meg szellemileg a mienk is lenni: s így örömest lemondunk anyagi birtokáról, első jeléül azon kézfogásnak, melyben münket a keletkező társintézettel testvérileg összefüzend…” A vételárat tehát Mikó Imre fizette ki a gyűjteményért, bizonyos kötetek a birtokában maradtak, néhány közülük iskolánk könyvtárába került. 1887-ben Magyarósi Ferenc pap adományozott 200 kötetet és 1000 forintot a könyvtár gyarapítására. Kisantal Sámuel lelkész ugyanabban az évben 153 kötetet ajándékozott.[47] 1891. szeptember 18-án kelt az a levél, melyben az elöljáróság Mihály Károly 65 kötetes adományát köszönte meg. 1894. december 28.-i keltezéssel Szemerjai Károly krizbai tanító felajánlotta a könyvtárnak Vasárnapi Ujság-gyűjteményét, amely 39 kötetet tartalmazott. A könyvtár jelentőségét példázza a tény, hogy 1895. szeptember 28-án a kolozsvári Teológiai Fakultás levélben kérte könyvtára számára a Mikóban található teológiai tárgyú duplumokat.[48] Szabó Ferenc németeleméri plébános szerkesztette a „Történeti, nép- és földrajziKönyvtár” című sorozatot, melyből felekezetre való tekintet nélkül osztott szét az ország iskoláinak. A Mikó Kollégium könyvtárába 1895-ben 31 címet ajándékozott.[49] Nagy Sándor hídvégi református lelkész 1899-ben 100 tételt adományozott az iskolának könyvtárából, melyet anyai nagyapja, Szigeti Gy. Mihály székelyudvarhelyi tanártól és francia származású nagyanyjától, valamint édesapjától örökölt.[50] Nagy Ferenc gidófalvi születésű, kecskeméti tanár mintegy 200 kötet könyvet küldött az iskolának, mellyel végrendelete szerint „szülőföldje iskoláját akarta megtisztelni.” Adományában főleg filozófiai szakmunkákat találunk, de jelentős számú angol nyelvű könyvet és folyóiratot is.[51] Természetesen a kisebb-nagyobb számú adományok mellett érkeztek egy-két kötetes ajándékok is, főleg az iskola volt növendékeitől, tanáraitól, és ez így történt azután is, hogy lehetőség nyílt könyvvásárlásra. Kiadók, intézmények időszakosan megküldték friss kiadványaikat. 1881-ben került az intézmény olyan anyagi helyzetbe, hogy a tanári gyűlésen indítványozták, kérjék az Elöljáróságtól bizonyos évi összeg elkülönítését a könyvtár gyarapítására. A javaslatot jóváhagyta az Elöljáróság, 1882-től a könyvtár vásárlás útján is gyarapodott a tanszerekre elkülönített alapból. Később az államsegélyek lehetővé tették, hogy nagyobb tételben szerezhessék be a kor szakirodalmát, illetve folyóiratokat tudjanak megrendelni. Az első világháborúig mintegy 4000 kötettel gyarapodott az állomány, ekkor nőtt az iskolai értesítők gyűjteményének a száma közel 7500-ra. Mivel kezdetben nem volt az iskolának megfelelő épülete, a könyvek elhelyezése is sokáig gondot okozott, ugyanakkor a szaktanárok hiánya is késleltette a könyvtárrendezést. A segédtanárok által évente végzett rendezés nem volt időtálló, első nagyobb rendezést akkor lehetett végezni, mikor a könyvtár a Béldi-ház földszintjére került.

1880-ban Jánosi Gábor utasításokat kapott Szabó Károly egyetemi tanártól, az Erdélyi Múzeum Egyesület könyvtárosától az állomány szakszerű rendezésére. Jánosi betűsoros cédulakatalógust készített, számos hiányos példányt, valamint 85 RMK-t beazonosított. 1882-ben fejezte be a könyvtár rendezését, 10 osztályba osztva be az állományt:

I.          Ismerettárak, hírlapok és vegyes tartalmú folyóiratok,

II.        Hittudomány, III. Bölcsészeti, nevelés- és oktatástani művek,

IV.       Nyelv-, széptudományi és irodalomtörténeti művek,

V.        Görög és római írók művei,

VI.       Szépirodalom,

VII.      Történelem,

VIII.     Jog- és államtudomány,

IX.       Mennyiség- és természettudomány,

X.        Vegyesek.

Különválasztott mintegy 900 darab duplumot és triplumot, melyet átadtak a helybeli Polgári Fiúiskolának, a Polgári Leányiskolának és a Megyei Néptanítói Könyvtárnak.[52]

1883 júliusában Szabó Károly meglátogatta a könyvtárat, átnézte a címtárat, és még a hónap végén véleményezte az Elöljáróság címére: „(…) örömömre szolgál kinyilatkoztatni, hogy a tanodának legnagyobb részben gr. Teleki Domokos és gr. Mikó Imre értékes adományaiból alakult becses könyvtára oly helyesen, czélszerüen van rendezve és czimtározva, hogy valóban óhajtható volna, bár hazai intézeteink mindenik könyvtárában hasonló rendet, pontosságot és tisztaságot lehetne találni." Ugyanakkor 1883. augusztus 13-án kelt levelében elküldte a könyvkatalógus minta-ívét. A katalógust állandó repertóriumként képzelte el, de tudjuk, hogy az nem készült el. Szabó Károly a következő szavakkal biztatta a katalógus elkészíttetésére az Elöljáróságot: „Az a könyvtár, mely Háromszéknek legbecsesebb könyvtára s a jövendőértelmiség fejlődésének egyik leghathatósabb eszköze, a folytonos ápolást, gondozást nagyonis megérdemli: mert tapasztalásom szerint nem sok régibb hazai tanintézetünk dicsekedhetik ennél értékesebb, használhatóbb, jobban rendezett s tisztábban tartott könyvtárral”.[53] Jánosi Gábor munkáját az Elöljáróság önkéntes munkaként értékelte, ő viszont elvárta munkájának anyagi honorálását is. Hosszas tárgyalás után végül 600 forinttal díjazták. Ezek után Jánosi Gábor nem volt hajlandó tovább végezni a könyvtárosi teendőket, a könyvtár kulcsát átadta Benke Istvánnak. Benke István a szerzői katalógus alapján elkészítette a szakkatalógust, az iskolai értesítők katalógusát, összeállította a Programm-értekezések (iskolai értesítőkben közölt tanulmányok – Cs.J. megj.) katalógusát. Mikor elkészült a Mikó utcai szárnyépület, „végre valahára nagy könyvtárunk is állandó helyiséget kapott az első emeleten, szemközt a tanári tanácskozó teremmel.” – írja Benke István könyvtárnoki jelentésében. Ugyanakkor köttették be a kötetlen és füzet formájú könyveket, a cédulakatalógusnak dobozokat készíttettek. Dr. Szász Domokos püspök és Elischer József tankerületi főigazgató is elismeréssel nyugtázta a munkát. Az Elöljáróság 50 forint jutalomban részesítette Benke Istvánt, a segédkező tanulók 20 forintot kaptak. Ekkor szavazták meg a könyvtárnoki tiszteletdíjat is, évi 50 forintot, addig a könyvtárkezelői munka a tanári munka része volt.[54]

Az első világháború és az 1940-es földrengés után siralmas állapotban volt a könyvtár, korábban a megszállók garázdálkodásai miatt, majd azért, mert a könyvállványok összedőltek. A második világháború végén is az udvarra kerültek a könyvek, onnan kellett bemenekíteni őket. 1940 novemberében Demeter Béla igazgató levélben kért a Danubia Rt. igazgatóságától 150 szál száraz deszkát, hogy a megrongálódott könyvállványok helyett újakat készítsenek. Sikerült a faanyagot fél áron megszerezni.

1940 decemberében a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Országos Felügyelőségének erdélyi osztályától 733 darab ajándékkönyvet kapott az iskola. Ennek egy részét a Nagykönyvtárban, másik részét az Ifjúsági könyvtárban helyezték el. Következő év áprilisában egy kiküldött látogatta meg a megajándékozott iskolákat, hogy felvilágosítást kapjon az adományozott könyvek kezeléséről.[55]

Az ideiglenes raktározások miatt felborult a gyűjtemény korábbi rendje, és mivel adományok szerint kezdték rendezni az állományt, ez kizárta a meglévő katalógusok használatát. 1970-ben kezdték meg a gyűjtemény újraleltározását. 1973-1974-ben a Kovászna Megyei Pártbizottság propagandatitkára, Stanca Constantin kezdeményezte, hogy a kollégiumi könyvtárat és a Székely Nemzeti Múzeum könyvtárát együtt költöztessék át az Olt utcába és ott nyissák meg a nagyközönség előtt. Borbáth Károlyt, a nagyenyedi Bethlen Kollégium könyvtárának őrét számították könyvtárosként alkalmazni. Ennek az ötletnek Balogh Edgár is támogatója volt, de Albert Ernő igazgató kitartott amellett, hogy a könyvtár az iskoláé, ott is kell maradnia. Amennyiben Borbáth Károly eljön Sepsiszentgyörgyre dolgozni, azt nagyon szívesen venné az iskola vezetősége: hetente három napot töltsön a Múzeum, hármat pedig a kollégium könyvtárában. A könyvtárat Bukarestbe is el akarták szállítani, ki is szállt a helyszínre a megbízott, végül Nagy Ferdinánd, a Kovászna Megyei Pártbizottság első titkárának közbenjárására megmaradhatott az iskola birtokában. Az Állambiztonsági Hivatal helyi felügyelője időről-időre bejárt a könyvtárba, azt ellenőrizte, hogy fogadják-e az olvasókat, ugyanis időnként engedéllyel sem lehetett a könyvtárat használni.[56]

Minden korábbi rendszerezés eredményét romba döntötte az 1977-es földrengés. A földrengés után az állományt a kicsi tornaterembe hordták, itt vasszekrényekbe zárták és lepecsételték. Az épület helyreállítása után költözött a könyvtár a mai helyére, a tanári szoba alatti terembe. Itt lehetőség nyílt az újrarendezésre, illetve a felleltározás befejezésére, az állományt új polcrendszerre rakták. Ugyanakkor megkezdték az új cédulakatalógus építését. A nyolcvanas évek második felében a könyvtár nem volt látogatható, az újabb korszakot az 1989-es fordulat hozta meg.

E sorok írója 1990 áprilisában vette át a Könyvtár kezelését, akkor a könyv- és folyóirat-állomány leltárkönyvében a 23967-es leltári számon volt az utolsó bejegyzés, az iskolai évkönyvek állománya 7544 kötetet, a kéziratos köteteké pedig 358-at tartalmazott. Azóta a könyv- és folyóirat-állományba 2007 kötetet vételezett, főleg véndiákok és testvériskolák ajándékát. A számítógépes katalógus építése közben sikerült a korábban beazonosítatlan köteteket azonosítani; ezáltal az RMK-k száma 110-re emelkedett. Az 1712-1800 közötti hungarikák száma 911. Ugyanakkor egy ősnyomtatványt őriz a könyvtár és 194 antikvát. A Nagykönyvtár újra elfoglalta helyét a szellemi életben, olvasóinak száma egyre nő.

Alma Materünk iskolatörténeti különgyűjteményének és iskolai értesítőinek feldolgozása a Schola-Orbis számítógépes adattárba – mely munkát az OPKM két munkatársa, Bakó Anna és Szilágyi Erzsébet irányított – tárgyilagos keresztmetszetet nyújt az iskola életéről, kizárólag írásos dokumentumok alapján.[57]

Vissza a tartalomjegyzékhez