Zaharia Etelka: Az olvasás változása és amit az iskola nyújthat

Nyomtatási nézet

(Schulbibliothek aktuell. 1999. 2. sz. 157–161. p.)

A Deutsches Bibliothekinstitut szakfolyóiratának cikke az iskola és a könyvtár összefüggésében vizsgálja az olvasás jelenét és jövőjét.

Az olvasáspedagógiai fáradozások célja a tanulók olvasási kedvének ébresztése, a könyvek iránti érdeklődés felkeltése érdekfeszítő, izgalmas, ismeretekben gazdag, szép könyvek és érdekes témák segítségével.

Abból a megállapításból indul ki, hogy az emberi tudás 5 évente megduplázódik, és ilyen körülmények között az iskola arra kényszerül, hogy egy bizonyos tudásszint elsajátítása mellett diákjait az önálló ismeret- és tudásszerzés kompetenciájával ruházza fel. Ez az a pont, ahol iskola és könyvtár találkozik. Az elektronikus források kezelését a diákok önállóan megtanulják, a kép veszi át a szöveg helyét. A kép, amely információk tömkelegét közli, érzelmek felkeltésére, közvetítésére is alkalmas, de kevéssé alkalmas gondolatok közlésére, tehát az elvonatkoztatás képessége sikkad el.

Akkor hol marad az olvasás helye és szerepe?

Egy igen friss felmérés szerint a németországi diákság 1/4 része nem tud olvasni. Funkcionális analfabetizmusnak nevezi ezt Reiner Lehmann olvasáskutató, aki szerint a másodlagos analfabetizmus már elég korán, harmadik osztályban elkezdődik, közvetlenül az írás és olvasás elsajátítása után. A nyolcadik osztályt elvégzők 30 %-a ismeri el, hogy számára az írás és olvasás problémát okoz, pedig az olvasás alapfeltétele az ismeretszerzésnek. A képernyő „olvasáspótló” szerepe korán belép a gyermek életébe. Egy átlagos 5 éves 6000 óra tévézésre van „programozva”. Tanulni ebből csak akkor lehet, ha a látottakat a szülőkkel megbeszéli. A látottak erős érzelmi kötődést is kiválthatnak (szappanoperák csillagai; a frankfurti könyvvásáron hosszú sorok kígyóztak az ilyen művek alapján készült könyvek előtt).

A felmérés szerint a fiatalság 55 %-a rendelkezik saját számítógéppel, 10 % saját videoval. Önként kevesen olvasnak: a lányok 41 %-a, a fiúk 24 %-a.

Az olvasáshoz való viszonyulás döntő tényezője a szülő s a nevelő. Ahol a szülők olvasnak és olvasásélményeiket megosztják családtagjaikkal, ott nagy a valószínűsége annak, hogy a gyermekek is olvasni fognak. A mese, a nyelvi játék, a valódi történetek a gyermek személyiségébe épülnek bele. Manfred Wespel szerint azokból a gyermekekből lesznek a legjobb olvasók, akik megélték a nyelvi játékok izgalmát. Hogyan kapcsolódhat be ebbe az iskola? A szülők hálásak a profiktól kapott tanácsokért, és a szülői estek, fogadónapok alkalmat kínálnak erre. Az olvasás és ifjúságkutatás eredményei azt mutatják, hogy a 12-13 évesek világképe olvasmányfüggő.

A cikk ismertet egy projektet „Iskola a könyv körül” címen.

Ebben az olvasás nem mindennapi, hanem kiemelkedő ünnepi tevékenység. A projekt egy hétre szól, s célja, hogy minél több gyermek találkozzék az olvasással vagy az ahhoz társuló tevékenységgel.

A hét eseményei: szabad olvasási idő a tanulási időből, egy történet folytatása vagy egy új kitalálása, olvasónapló írása, könyvek előállítása (iskolai nyomda), olvasottak átvitele képekre, zenére, színpadra, bábjátékra, árnyjátékra, hírek szerkesztése, olvasási sarok létesítése az osztályban, folyosón, könyvasztalok, vitrinek, kiállítások, könyvtárlátogatások, szerzői felolvasások, olvasási versenyek, játékok, vándorkiállítások … stb. stb. Mindezekkel párhuzamosan alkotói tevékenységnek is teret kell biztosítani: írás, alkotás, rendezés, zeneszerzés, felolvasás, recenzió stb.

A projekt-hét letelte után legfontosabb a kontinuitás biztosítása olvasási napok, estek vagy éjszakák illetve olvasási klubok formájában.

Zaharia Etelka

Vissza a tartalomjegyzékhez