Bencédy József: Elfelejtendő mai szavaink: durvaság, trágárság

Nyomtatási nézet

Terjed a durvaság, az agresszió, szóban is, ököllel is. Akit elbocsátanak, azt kirúgják, akit vitában legyőznek, azt hazavágják, aki megjegyzést tesz valakire, az pofátlan, aki egy kicsit is ügyetlen vezetés közben, az béna. Kergetjük a szenzációt, a szokatlant, még biztatjuk, bátorítjuk is a társadalmi normáktól eltérő fiatalokat, s mindehhez természetesen megfelelő nyelvhasználat, szókincs is kell. Így kerülnek előtérbe az erőteljesnek mondott, valójában durva, trágár szavak. Fellépünk-e ellenük? Nem, a goromba, gyilkos indulatok ellen se, mert félünk az azonnali megtorlástól, se a szemérmet, a jó ízlést sértő szavak, kifejezések ellen, mert félünk, hogy maradinak bélyegeznek.

Meg kell jegyeznünk, nincsenek „szép szavak”, nincsenek „durva szavak”. A nyelv önmagában se nem szép, se nem durva; a nyelvet használó emberek magatartása lehet követendő vagy elítélendő a társadalom részéről. A szavak jelentése nemcsak a fogalmi tartalmat hordozza, hanem a szóhasználati szabályát is, hol, milyen környezetben, milyen indulattal élnek vele. „Na ez szép dolog!” – mondjuk gyakran, éppen nem dícsérőleg, hanem elítélően. A hírhedt, hírhedett, még a xix. században is híreset jelentett, az után vette föl az ellentétes használat révén a rossz hírű jelentését.

Azt jelenti ez, hogy nincsenek is önmagukban elítélendő, kerülendő jelentést hordozó szavak? – Nem ezt jelenti! Mert bizony vannak ilyenek.

A gazdaságilag, kulturális és ízlésbeli tekintetben elmaradott és szélesedő tömegben érzelmek, hangulatok uralkodnak, nem a ráció. A sajtóban (a televízióban, rádióban, újságokban) is a felemás igények uralkodnak; a hír szenzáció lett, a háttér érdektelen, mert azon gondolkodni kellene – olvastuk az egyik elemzésben. Ez a helyzet aggodalommal tölti el az emberek egyre növekvő részét, s szeretnének változtatni rajta, terjedését megállítani. Az efféle magatartást kifejező szavakkal, kifejezésekkel foglalkozni fogunk lapunk következő számaiban.

Milyen típusú szavakra gondolunk?

a)
Egy részük a szlengből árad a köznyelv felé: szar, kurva, kupleráj;

b)
Jelentős részük durvaságot tükröz: kirúgták, lapátra tették, jó hús, összetojja magát;

c)
Sajnos sok köztük a trágár szó: menj a búsba, egy túróst!; nemi szervek. Lehet gyűjteni őket nyomtatásban való közlésük már nehezebb kérdés;

d)
Gyakoriak a túlzó szavak és kifejezések: a meteorológiai jelentés a levegőben lévő szemetet említi; hazaáruló; Pofátlan, mondd a pofámba; bedarál embert, vállalatot.

Vissza a tartalomjegyzékhez