Kelemen Elemér: Az „1000 Éves a Magyarországi Iskola”

Nyomtatási nézet

Alapítvány tevékenységéről

1999 végén – az Országos Pedagógiai Könyvtár kezdeményezésére, az intézmény költségvetésen kívüli forrásaiból – az 1996-os iskolatörténeti évforduló előkészületeinek ösztönzésére és támogatására ötmillió forintos alaptőkével létrejött az „1000 Éves a Magyarországi iskola” elnevezésű alapítvány. A vagyont kezelő kuratórium elnöke Kelemen Elemér lett, tagjai pedig Glatz Ferenc, Horváth Tibor, Kardos József, Mészáros István (később Korzenszky Richárd), Szövényi Zsolt és Villangó István. Az alapítványi vagyon az első év biztatónak tűnő szponzori támogatásai, valamint a kezdetben kedvező kamatok jóvoltából – összességében – meghaladta a 10,5 millió forintot.¹

Az alapítvány a millenniumi előkészületek jegyében 1992-ben, 1993-ban és 1994-ben nyilvános, 1995-ben és 1996-ban – szűkebb körre kiterjedő – meghívásos országos pályázatot hirdetett. A pályázat témakörei az alábbiak voltak:

1. A neveléstörténet nyomtatott és írott forrásainak feltárása, feldolgozása; országos és megyei iskolatörténeti adattárak szervezése, kiépítése.

2. A neveléstörténet tárgyi emlékeinek felkutatása, feldolgozása; országos jelentőségű iskolatörténeti gyűjtemények, kiállítások szakmai előkészítése, szervezése.

3. A magyar iskola nemzetközi kapcsolatainak, illetve hatásának, valamint a határainkon túl élő magyarság oktatásügyének történeti jellegű feltárása, feldolgozása.

A pályázatokon egyének, szakmai csoportok vagy intézmények vehettek részt.

Az alapítványi támogatással létrejött alkotások, rendezvények jogosulttá váltak az „1000 Éves A Magyarországi Iskola” embléma megkülönböztető használatára. Az emblémát a közelmúltban elhunyt grafikusművész, Horváth Ferenc tervezte. Az alapítvány tevékenységéről és a pályázatok eredményéről az 1991-től évente rendszeresen megjelent „Millenniumi Tájékoztató” adott hírt.²

Az 1992-től 1996-ig benyújtott pályázatok száma meghaladta az ötszázat. Aligha túlzás tehát az a megállapítás, hogy a magyar nevelés történetében példátlan méretű, sikeres akció zajlott le, a neveléstörténeti gyűjtő- és kutatómunka valóságos tömegmozgalommá vált. Az alapítvány kuratóriuma ebben az öt évben, neves könyvári és múzeumi szakemberekből, illetve neveléstörténészekből álló szakbizottságok részletes értékelése és előzetes javaslatai alapján, mintegy 120 pályázó több mint 200 pályamunkáját részesítette – 10 000-től 200 000 forintig terjedően – összesen körülbelül 8,5 millió forintos támogatásban. Ezekből az adatokból is kiolvasható, hogy több pályázó folyamatosan dolgozott, rendszeresen pályázott. Az 1995-96-os meghívásos pályázat elsősorban őket buzdította és a kuratórium döntései őket segítették 1992-ben megkezdett munkájuk folytatásában, lezárásában. Szakmai-szellemi tevékenységük jelentette az 1996-os ünnepi rendezvények szilárd hátországát, a millenniumi programok szakmai és erkölcsi fedezetét.

1. A neveléstörténet írott és nyomtatott forrásainak feltárás, illetve kiadásra való előkészítése című témakör egyik legjelentősebb vállalkozása az iskolai értesítők könyvészeti feldolgozása volt.Gráber Jánosné folytatta azt a – korábban Léces Károllyal közösen megkezdett – munkát, amelynek eredményeképpen – számítógépes adatrögzítéssel – elkészült az 1848 és 1948 között megjelent értesítők bibliográfiája, illetve 1996-ban nyomtatásban is olvasható lett a sorozat első kötete.³

Ehhez a feldolgozó munkához kapcsolódott Bakó Anna és Szilágyi Erzsébet közös pályázata; ők az iskolai értesítők részletes tartalmi feldolgozásának előmunkálataként az egyes iskolák tanári testületének adatait, változásait, a tanárok szakmai-tudományos tevékenységét viszik számítógépre. A gyűjtőmunka – az OPKM állományának folyamatos feldolgozása mellett – több hazai és határainkon túli középiskola tanárainak részvételével folyik, de nyitott más vállalkozó intézmények bekapcsolására is.⁴ Mindez része az OPKM nagyszabású vállalkozásának, a Jáki László szervezte iskolatörténeti adattár munkálatainak, amelynek első jelentős eredménye – részben az alapítvány támogatásával – a magyar neveléstörténeti irodalom bibliográfiai adatainak számítógépes rögzítése.

Eltérő szempontok és más-más metodika alapján kezdődött meg három megye iskola-, illetve neveléstörténeti adattárának a kiépítése. Veszprém megye neveléstörténeti adatbankját Tóth Dezső, Bács-Kiskun megye iskolatörténeti adattárát Székelyné Kőrösi Ilona gyarapította tervszerűen. A Zala Megyei Pedagógiai Intézetben pedig Kotnyek István irányításával folyt a Zala megyei iskolák történetének feldolgozását is magában foglaló központi gyűjtemény és adattár kialakítása. Az ő szakmai-módszertani tapasztalataik minden bizonnyal más vállalkozó megyéket is segíthetnek a jövőben hasonló elképzelések megvalósításában, és szerves részét alkotják egy kialakítandó országos iskolatörténeti adatbázisnak.

A levéltári források feltárását és közlését illetően számottevő eredményt hozott Fehér Erzsébet többéves fáradozása Sárospatak iskolatörténeti forrásainak, Komáromy Sándor kutatása a pataki kéziratos diákirodalom emlékeinek feltárására, illetve Bajkó Mátyásnak az erdélyi fejedelemség iskolakultúrájára, Sebestyén Kálmánnak az erdélyi népoktatás XVIII-XIX. századi történetére, valamint Foki Ibolyának a múlt századi regáti magyar iskolákra vonatkozó kutató-feltáró munkája. Szemkeő Endre és Forrai Ibolya a Magyar Néprajzi Múzeumban található neveléstörténeti vonatkozású kéziratos források feldolgozásához kértek és kaptak alapítványi támogatást.⁵

2. A neveléstörténet tárgyi emlékeinek feltárása, gyűjteménnyé szervezése című témakörben első helyen a neveléstörténeti tárgyú fotók, elsőként az iskolákat ábrázoló képes levelezőlapok számítógépes ikonográfiai feldolgozását, Munkácsy Gyula több közgyűjteményre – elsősorban természetesen az OPKM gyűjteményére – kiterjedő, átfogó munkáját említhetem, amelynek eredményeként 1996-ban a számítógép mellett CD-ROM-on is hozzáférhetővé váltak a régi iskolaképek.⁶

Tervszerűen folyt néhány nagy múltú középiskola régi szertárának, tanszergyűjteményének szakszerű történeti feldolgozása (az esztergomi Szent István Gimnázium és Szakközépiskola – Bányai Mátyás; a győri Bencés Gimnázium – Dékány Ferenc Ernő; a sárospataki Református Kollégium – Katona Ferenc; a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium – Vofkori László). Jelentős iskolatörténeti gyűjtemények kialakítására, állandó vagy időszakos iskolatörténeti kiállítások szervezésére került sor (például: Kőtelek, Hódmezőváráshely, Hajdúböszörmény, Mezőkövesd, Szabadkígyós, Székelyudvarhely és több budapesti középiskola; a budapesti, a győri, a kaposvári és a sárospataki tanítóképző főiskolák, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, az egri Tanítóképző Főiskola, az Eötvös Kollégium stb.).

Az iskolatörténeti évforduló nyitányaként 1992-től rangos nevelés- és tantárgytörténeti kiállítások mutatkoztak be (Tatabányán a Városi Múzeum rendezésében 1992-ben az olvasás- és írás, 1994-ben az ének-zene, 1995-ben a földrajzi- és a rajztanítás történetét bemutató kiállítás-sorozat; a várpalotai Magyar Vegyészeti Múzeumban az 1996-os kémiatörténeti kiállítás előkészületei; a békéscsabai megyei iskolatörténeti kiállítás 1993-ban; a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskola ideiglenes, majd állandó kiállítása a tanyai iskolákról stb.).⁷

3. A magyar iskola nemzetközi kapcsolatainak bemutatására irányuló pályázatok egyik jelentős iránya a külföldi egyetemjárás, a peregrináció kutatása volt (Szögi László, Kovács József - Grüll Tibor, G. Szabó Botond), a másik a határainkon túli magyar iskolák története. Ez utóbbi területen főleg az erdélyi illetve a horvátországi és szlavóniai, a vajdasági, a regáti és a felvidéki magyar iskolák tekintetében találkozhattunk figyelemre méltó eredményekkel.⁷

Említést érdemelnek végül az alapítvány által szervezett szakmai konferenciák (Győr, 1992.; Tapolca, 1994.; Sárospatak, 1995.), amelyek elsősorban a pályázók részére kínáltak kutatás-módszertani segítséget, tapasztalatcsere-lehetőséget és közlési alkalmat. E tanácskozások átlagosan 50-60 résztvevővel zajlottak, és hasznos előkészületét jelentették az 1996-os év iskolatörténeti rendezvényeinek.

A millenniumi év rendezvényei – az Iskolatörténeti Emlékbizottság szervezésében és annak jelentős anyagi erőforrásai révén – az „1000 Éves a Magyarországi Iskola” alapítvány által 1990-ben elindított program eredményes folytatását, betetőzését jelentették. Az előkészítés, az alapozás érdeme azonban – elvitathatatlanul – az alapítványé, amely élt kilenc évet.

Az alapítvány erőforrásai ugyanis időközben kimerültek. Az alapítványi vagyon 1996-ban kevesebb, mint kétmillió forint volt, bevételei – az adományozó kedv megcsappanása és a kamatlábak esése folytán – minimálisra csökkentek. Ezért döntött úgy a kuratórium 1999 novemberében, az alapító OPKM vezetőinek megkeresése és javaslata alapján, hogy jogi szakértő bevonásával megvizsgáltatja az alapítvány megújításának, átszervezésének és közhasznúvá nyilvánításának, illetve – esetleges – megszüntetésének feltételeit. A kuratórium egyidejűleg – a korábban kiírt meghívásos pályázat keretében – elfogadta az OPKM-nek az alapítvány alapító okiratában foglaltakkal összhangban álló elképzeléseit, és a meglévő vagyonból 1500 000 forintot a pedagógiai múzeum 2000. évi millenniumi kiállításának előkészületeire, megszervezésére, 300 000 forintot a magyarországi neveléstudományi folyóiratok bibliográfiájának CD-ROM kiadására, 200 000 forintot pedig a Könyv és Nevelés „Hagyomány” rovatának 2000. évi támogatására az intézmény rendelkezésére bocsátott. Az alapítványi vagyon 1999. évi kamatát pedig az OPKM gondozásában 1997-ben megjelent „Iskola a magyar társadalom történetében” című tanulmánykötet második, illetve idegen – német vagy angol – nyelvű kiadása költségeihez való hozzájárulásképpen ugyancsak az OPKM-nek engedte át.⁸

Ezzel a döntéssel lényegében lezárult az alapítvány közel egy évtizedes tevékenysége. Azóta az alapkérdés is eldőlt: a jogi szakvélemény alapján a kuratórium kimondta az „1000 Éves a Magyarországi Iskola” alapítvány megszüntetését. A kilenc év munkájára és eredményeire azonban, úgy gondolom, joggal lehetünk büszkék, hiszen az alapító okiratban megfogalmazott célokat nagyrészt sikerült elérni, sőt – számos tekintetben – túl is szárnyalhattuk azokat.

Kelemen Elemér

Jegyzetek:

¹ Az alapítvány megalakulásáról és tevékenységének kezdetéről l. Millenniumi Tájékoztató. Megjelent az „1000 éves a magyarországi iskola” alapítvány gondozásában. Bp. 1991. (A szponzorok száma 1991-94-ben megközelítette a harmincat; a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat (Később: MOL) 1991-ben pl. 1 millió forinttal támogatta az alapítványt.)

²L. Millenniumi Tájékoztató, 2-6. sz. Bp. 1992-1996

³ A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája. 1. köt. A-C. Szerk. Gráberné Bősze Klára-Léces Károly. Bp. 1996. (A magyar neveléstörténet forrásai, VIII. köt.) – Megjegyzendő, hogy az elmúlt években az OPKM saját erőforrásaiból és pályázati pénzekből biztosította a további kötetek megjelenését, a sorozat jelenleg az 5. kötetnél tart.⁴ Bakó Anna-Szilágyi Erzsébet: Iskolatörténeti számítógépes adattár. Schola-Orbis. Tájékoztató [1996] Bp. OPKM – A munka töretlen folytatását az OPKM nagyvonalú segítőkészsége mellett egy közelmúltban elnyert pályázati támogatás (OTKA) biztosítja.

⁵ Az alapítvány támogatásával megjelent kiadványokból: Loew, Frigyes Károly-Deccard,, János Kristóf: Sopron flórájáról (1751, 1739). Vál., jegyz., utószó: Csapody István. Sopron, 1992. (Soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium, Líceumi füzetek, 2. sz. Sorozatszerk.: Grüll Tibor). – Lábodi Károly: Oskolák a régi Drávaszögben. Pécs, 1993. – Varga Gábor: Erdélyi iskolai évkönyveink bibliográfiája (1862-1918). Debrecen, 1993. – Zalainé Kovács Éva: Dokumentumok a felsőbb szintű kertészképzés történetéből, 1894-1994. Bp. 1994. – Fábián Györgyné: A 75 éves Batsányi János Gimnázium és Szakközépiskola története. Csongrád, 1994. – Fehér Erzsébet: Magyar nyelvű tankönyvek. Bp. 1994. – Fehér Erzsébet: Források a sárospataki alsó fokú oktatási-nevelési intézmények történetéhez. 1869-1948. Sárospatak, 1995. – Azon kiadványok száma, amelyeknek előkészítéséhez, adatgyűjtéséhez az alapítvány támogatása jelentett – olykor pusztán jelképes anyagi, főleg erkölcsi-szakmai – segítséget, megközelíti a harmincat.

⁶ Üzenet egykori iskolákból… Magyar iskolák – képeslapokon – az 1890-es évekből. Válogatás az OPKM fényképtárának képeslapgyűjteményéből. CD-ROM. Készítette: Munkácsy Gyula. Bp., 1996.

⁷ Szögi László: Magyarországi diákok a Habsburg birodalom egyetemein. I. 1790-1850. Bp.-Szeged, 1994. (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban. 1.) – Bernics Ferenc, Foki Ibolya, Sebestyén Kálmán, G. Szabó László és mások – alapítványi ösztönzéssel megkezdett vagy folytatott – gyűjtőmunkája később, más szervek, intézmények támogatásával ugyancsak kiadásra került.

⁸Jegyzőkönyv az „1000 éves a magyarországi iskola” alapítvány 1999. november 9-ei kuratóriumi üléséről.

Vissza a tartalomjegyzékhez