|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Csak örömmel állapíthatjuk meg, hogy hosszabb szünet után egyértelműen nő azoknak az írásoknak a száma, melyek az iskolai könyvtárakkal, azok történetével foglalkoznak. Ebben a sorban Kasuba Jánosné könyvéről csak elismeréssel írhatunk. Kritikai megjegyzéseink eltörpülnek a munka értékei mellett. Megjegyzéseink talán hozzájárulnak, hogy hasonló munkák reflexióink mérlegelésével készüljenek.
Kasuba Jánosnéé nyilvánvalóan szembesült azzal az alapproblémával, hogy mennyiben lehet az iskola történetét különválasztani a könyvtár történetétől. A kettő közötti szerves kapcsolat egy könyvben nehezen mellőzhető, s így választhatott az iskolatörténet vázlatos érintése vagy annak teljes elhagyása között. A szerző kényszerűségből az előző megoldást választotta, ez viszont szükségszerűen – már csak terjedelmi okokból is – a tudományosságról való lemondáshoz vezetett. Így például kifejezetten kár, hogy az 1805-ben készült leltárban található könyveknek hiányoznak a pontos könyvészeti adatai, de ez vonatkozik az 1820-ban és 1839-ben készült leltárban közölt könyvekre is.
Ugyanakkor elismerést érdemelnek „Az iskola és a könyvtár debreceni kapcsolatai”, valamint „Az iskolai könyvtár helyzetének alakulása az elemi iskola és a gimnázium szétválasztásának következményei”című fejezetek. Ez utóbbinál kár, hogy a szerző nem sorolja fel azokat a – nyilván muzeális értékű – könyveket, melyek az iskola könyvtárában ma is megtalálhatók. A történet XX. századi fejezete nagyon rövidre sikerült, s így hiányolható az érintett változások következményeinek differenciált értékelése, elemzése. A felsorolt kisebb-nagyobb, de az egész munkához képest jelentéktelen hiányok ellenére elismerés illeti a szerzőt és kiadót egyaránt. Az iskolai könyvtárak története – ahogy ezt a szerző is megállapítja a „Befejezés”című fejezetben – bonyolult folyamat, az „út sokszor nem könnyű”, de az iskolai könyvtárakat „új erővel és hivatásszeretettel mindig újrateremtették a lelkes pedagógusok”. A könyvtáros szerző minden sora ezt a hivatásszeretetet tükrözi.
(Kosuba Jánosné: A karcagi Györffy István Általános Iskola könyvtárának története. Karcag, 1998., 79 p.)
Hozzászólások: