Birck Edit: Keresztül-kasul Magyarországon – Kazinczy nyomában

Nyomtatási nézet

Kazinczy Ferenc születésének 250. évében a Magyar Irodalmi Hagyományápolók Országos Egyesülete nem mindennapi módon kívánt emlékezni a költőre, irodalomszervezőre, nyelvújítóra. Végiggondoltuk azt, hogy mennyit utazott, megszállottan – sokszor lehetőségei határán túl is – keresve a szépet, a baráti szót, az irodalom és művészetek művelőit, támogatóit. Magyarország területén közel ötven olyan településről tudunk, ahol megfordult, rövidebb-hosszabb időt töltött, vagy esetleg csak börtönből börtönbe hajtva őket egy-egy éjszaka megpihentek. Ezeknek a helységeknek a nevét jórészt nem is ismerik hazánk fiai. Nehezen találunk olyan fiatalt, aki tudja, hol van Karancslapujtő, Ludányhalászi, Tét, vagy Pázmándfalu, de szintén kevesen ismerik Mádot, Álmosdot, Bugyit, vagy Alsóregmecet.

Úgy gondoltuk, hogy jó volna, ha azokról a helyekről kerekednének fel középiskolások, melyeket Kazinczy emlékhelynek mondhatunk, látogatnák meg egymás falvait, városait, s közben jobban megismernék Kazinczy Ferenc sokoldalú érdeklődését, munkásságát, és ezen keresztül felfigyelnének jelentőségére. Ezt ugyanis ma már nagyon kevéssé értékelik, a tananyagban is csak marginális szerepet kap. Egy szerintünk fontos Kazinczy idézetet tűztünk szellemi és valós zászlónkra is. „Aki eleget teve a maga korának, az minden következőknek élt”. Szeretnénk, ha mindenki a saját területén megtenné ezt, akkor Kazinczy Ferenc értékével is tisztában lenne korunk.

Negyvennégy Kazinczy emlékhely polgármesterének írtunk levelet, melyben meghívtuk a települést erre az emléktúrára, kérve azt, hogy egy őket képviselő középiskolás gyereket delegáljanak. Érsemjénből indultunk, első megemlékezésünket ott tartottuk, s Balázsi József polgármester úr jött velünk Álmosdra, az első magyarországi emlékhelyre, hogy elindítsa az emléktúrát. Álmosdról Fiók Barbarával haladt tovább a két kísérő Péliné dr. Bán Éva, egyesületünk vezetőségi tagja és Lakner Lajos a debreceni Déri Múzeum igazgatója.

A meghirdetett program szerint, ahol volt Kazinczy emlékjel (emléktábla, szobor, vagy más tárgyi emlékőrző), ott annál tartottunk megemlékezést a helybéliekkel közösen, az előző településről érkező diák szellemi ajándékát átadta (verset, prózát, dalt, maga írta kis esszét), s csatlakozott hozzánk a helység küldötte. Ahol nem volt eddig emlékjel, ott arra buzdítottuk a település vezetőit, hogy ekkor állítsanak ilyet, vagy ha erre anyagi lehetőségük nincs, ültessenek emlékfát. Ez pedig egy körtefa legyen, emlékezve arra, hogy Kazinczy egy levelében írta, hogy Kufsteinből néhány körtefa csemetét vásárolt és küldött haza bátyja gondjaira bízva, hogy hazatértekor majd gazdaságába, gyümölcsös kertjébe elülteti.

A faültetés igen kedves programja lett a túrának, több olyan település is ültetett, ahol már volt emlékjel, vagy azt is most állítottak, de egyúttal fát is ültettek. Ezt az eseményt azzal tettük emlékezetesebbé, hogy az érsemjéni gyerekek kis, címerükkel ellátott zacskókba földet csomagoltak a szülőház helyéről, ezt polgármesterük Álmosdon adta át az Egyesület képviselőjének, s minden fához egy zacskó szülőföldet szórtak az ültetéskor.

Másik kedvelt és felemelő pillanata volt a megemlékezéseknek, hogy készíttettünk túra-zászlót, melynek egyik oldalán a jelmondatunk szerepelt, másik oldalon a Kazinczy család címere. Erre minden település, gyakran az iskola, sőt más egyesület, társaság is szalagot kötött. A zászló mindenhová kísérte a csapatot, a gyerekek nem hagyták volna el semmiért. S hogy ne egy személytelen tárgyként tartson velünk, Ottó névre keresztelték. Ottó végül, október 25-én a Kazinczy Múzeum tulajdonába került, a túra több relikviájával együtt. Volt ugyanis pólónk Kazinczy-túra felirattal, Kazinczy Ferenc arcképét őrző jelvényünk, ismertető füzet a túráról, útinapló, amelyben a résztvevők élményeikről számoltak be, s melyek közül a legjobbakat nyomtatásban is láthatják majd a szerzők.

A túra állomásait földrajzi szempontból követtük, s nem az életrajz időrendje szerint. Így is két hét kellett arra, hogy azt a huszonnyolc települést végigjárjuk, amelyek végül csatlakoztak felhívásunkhoz. Az első körben csak tizenhárom polgármesteri hivataltól kaptunk választ, ebből kettő elutasító volt. Nem hagytuk persze magunkat, s a második próbálkozás után, újabb elutasítások ellenére is, már tizennyolc partnerünk volt. Tovább nem kísérleteztünk a hivatalokkal, hanem közvetlenül iskolákat kerestünk meg. Közülük sem mindben találtunk társat, de úgy láttuk, hogy több helyszínt képtelenek is lennénk két hét alatt bejárni. Ennél hosszabb időre pedig nem lehetett gyerekeket év végén kikérni az iskolákból. Annál is inkább, mert volt köztük több érettségiző is!

Útvonalunk tehát a következő volt: Álmosd, Derecske, Debrecen, Tokaj, Mád, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Széphalom, Alsóregmec, Göncruszka, Miskolc, Eger, Karancslapujtő, Ludányhalászi, Vác, Pécel, Budapest, Esztergom, Tata, Győr, Tét, Pannonhalma, Pázmándfalu, Bakonybél, Balatonfüred, Szántódpuszta, Bugyi, Gomba, Abony, Tápiógyörgye. (A felsoroltak közül Bakonybél volt az egyetlen helység, ami nem Kazinczy emlékhely, itt ő nem járt, viszont barátja Guzmics Izidor volt az apátja a kolostornak és templomnak, s a ma újra működő intézmény mindenképpen érdemes a meglátogatásra.)

Minden állomáson egy újabb gyerek csatlakozott hozzánk, így folyamatosan tudta összeszokni és nagyon jó barátság alakult ki közöttük, ami a mai napig tart. A később csatlakozók pedig irigyelték azokat, akik hosszabb időt voltak együtt. Javasolták is, hogy csináljuk meg fordított útvonalon is a túrát, egyrészt, hogy újra együtt legyenek, másrészt, mert a későbbiek is szeretnék látni a korábban meglátogatott emlékhelyeket. Igaz, hogy egy helyen elfelejtettek várni bennünket, így ott se koszorúzás, se falültetés, se megemlékezés nem volt – de a sok szép siker között ez is belefért a nagy kalandba.

Sok benyomást érte a tanulókat az emlékhelyek látogatása során. Néhány különlegesebb is volt közöttük, például Göncruszkán a Krajnik kripta. Kazinczy Ferenc Klára nevű testvére, akivel talán legjobban szerették egymást, Krajnik Józsefhez ment feleségül, akinek göncruszkai kúriájában éltek és látták vendégül Kazinczyt és gyerekeit. Itt van temetkezési helyük, ahol Kazinczyék Antal nevű fiát is eltemették. Szokatlan, kis, villany nélküli épületben, a falon lévő mutatták az oda temetettek neveit a 18. század közepétől.

De különleges volt Ludányhalásziban a Ráday kastély, ahol Kazinczy Szemere Pálékkal, II. Ráday Gedeon híresen szép özvegyét látogatta meg 1831-ben. Az épületben most gondozó intézet működik, ahol 400-nál több szenvedélybeteget, szellemi fogyatékost ápolnak. Az intézetet belülről is meglátogattuk. Érdekes módon az abonyi Beöthy-Kazinczy kúria is ilyen intézmény otthona most. Itt Miklós öccse lakott, aki felesége révén örökölte ezt a kastélyt. Börtönből való szabadulása után Kazinczy és gyermekei is többször időztek benne.

Nagy élmény volt mindenkinek Vác, amelynek látnivalóit a város küldötteként velünk tartó Kende Adrienn mutatta be, és a székesegyházban orgonakoncertet is rögtönzött számunkra. Vagy Esztergomban a Bazilika, Pannonhalmán az Apátság, Bugyiban a Beleznay kastély helyreállítás alatt lévő része, és az, hogy a község polgármestere az egész társaságot meghívta fagylaltozni. Végül pedig Tápiógyörgye, ahová Abonyból három lovas kocsival vittek bennünket, a falu maga, s a természetvédelmi látnivalói, ahová szintén a lovas kocsikkal mentünk, s mindazok, akik hallatlan szeretettel fogadtak bennünket az iskola igazgatójától, tanáraitól a polgármester asszonyig. A gyerekeknek is szóló tanári konferenciát is szerveztünk Kazinczyról. Négy előadás hangzott el: Debreczeni Attila irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem rektorhelyettese a kritikai kiadásról, Kováts Dániel főiskolai tanár a nyelvújításról, Sirató Ildikó színháztörténész Kazinczy és a színház kapcsolatáról, Nagy Zoltán iskolaigazgató pedig a térség irodalmi és kulturális hagyományairól beszélt.

Tápiógyörgyén két napot töltöttünk. A különböző látnivalók és szórakoztató programok mellett az Egyesület szellemi megmérettetést is rendezett. Az ennek során legjobban szereplő tíz gyereket két napos bécsi útra vittük, ahol a császárváros magyar emlékeit néztük meg. Ide velünk tartott a szintén egyesületünk által kiírt levélíró pályázat első két helyezettje is, akik Tápiógyörgyén csatlakoztak hozzánk, és az ottani programok részesei voltak. A nyertesek öröme határtalan volt. Erre a célra nyomtatott autóbuszjegyet kaptak, amivel május 31-én reggel felszálltak a Bécsbe induló buszra, de örömük mellett fájó szívvel búcsúztak társaiktól.

Az itteni események része volt egy „színházi” rendezvény is. A konferencia színháztörténeti előadásán elhangzott, hogy Kazinczy fordította először a Hamletet, happy end befejezéssel. Ez nagyon megragadta a diákokat, és elhatározták, hogy készítenek Hamlet variációkat, amit az utolsó este előadnak, egy feltétellel: hogy a felnőttek is készülnek hasonlóval. Készültünk.

Hatalmas vigasság volt mindannyiunk számára a három kis előadás.

Ebben a faluban az egyházi anyakönyv is őrzi Kazinczy emlékét. Ide a Prónay család látogatására jött többször is. Prónay Simonék Sára nevű gyermekét ő tartotta keresztvíz alá. Az ezt megörökítő anyakönyvet a túra két napja alatt a templomban kiállították.

Meghívtunk egy vándornyomdát, két működtetője két napon keresztül az előre elkészített Kazinczy-témájú klisékről segített nyomatokat készíteni, nem csak a mi gyerekeinknek, de a falu aprajának-nagyjának. A Kazinczy Iskola pedig azzal készült, hogy pólóinkra Kazinczy portrét és feliratokat festhettünk rajztanáruk segítségével.

A túra nagyon fárasztó volt természetesen, naponta általában három emlékhelyet jártunk meg, ünnepségeken voltunk, koszorúztunk, fát ültettünk, és az út során több mint ezer kilométert utaztunk. A látottak és hallottak egy része biztosan kihullott az emlékezetük rostáján, de a 24 gyerek sokkal többet tud Kazinczyról, az önzetlenségről, a szeretetről, az összetartozásról, mint korábban. Huszonnégy gyerekről van szó, ugyanis nem mindegyik település tudott küldeni megfelelően felkészült diákot a képviseletében. A megemlékezést, melyet jelen esetben a túrázók fogadása jelentette, azonban nem kívánták kihagyni. Nagy szeretettel, igen színvonalas műsorokkal, emléktábla állítással, faültetéssel csatlakoztak az évfordulóhoz. A túrázó diákok viszont most azért szurkolnak, hogy ebben a tanévben legyen érettségi tétel Kazinczy, mert ők róla sokkal többet tudnak tásaiknál, és egészen másként tekintenek rá, mint társaik. Célunkat tehát elértük. S nemcsak ezzel, hanem talán még inkább azzal, hogy, mint már említettem, úgy tűnik, tartós barátságok köttettek. Legnagyobb örömünk az volt, amikor a búcsúzáskor azt mondták, hogy a 275. évfordulót ők fogják megrendezni.

Ennek bizonyítéka az is, hogy a születésnap közeledtével, ígéretünkhöz híven, Széphalomra összehívtuk a csapatot. Erre október 25-én, a Kazinczy Lajos kivégzésének 160. évfordulójára rendezett ünnepségen került sor. Így Kazinczy legkisebb gyermekének sorsával is megismerkedhettek, és egy szép, katonai pompával megrendezett megemlékezésen vettünk részt. Nem csak a gyerekeket hívtuk meg, hanem felkészítő tanáraikat és az önkormányzatok képviselőit is. Tizenöt gyerek és tíz önkormányzat képviselői, valamint több tanár jött el. Ez volt a Kazinczy emlékhelyek első találkozója. Egyesületünk tagjaival együtt 48-an vettünk részt az ünnepségen. Nagyon jó volt látni azt az örömöt, amit a gyerekeken láttunk találkozásukkor. Kora délután a jelenlévők megalakították a Kazinczy Emlékhelyek Szövetségét, s ezt egy szép, díszes oklevél aláírásával pecsételték meg. Az ő feladatuk ezentúl a Kazinczy hagyományápolás.

A széphalmi ünnepség után Alsóregmecen vártak bennünket, ahol az emlékév végén ők is körtefát ültettek emlékkertjükben Kazinczy szobra mellett.

Büszkék vagyunk elképzelésünkre, szervezőmunkánkra, a velünk tartó gyerekekre, de mindezt nem tudtuk volna megvalósítani az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Balassi Intézet, valamint Debrecen, Sátoraljaújhely, Eger, Vác, Budapest, Győr, Balatonfüred és Tápiógyörgye önkormányzata illetve középiskolái támogatása nélkül. Köszönjük.

Vissza a tartalomjegyzékhez