Szabó Károly: Darwin a tankönyvekben

Nyomtatási nézet

Kétszáz évvel ezelőtt született Charles Robert Darwin angol természettudós. Apja Anglia egyik legsikeresebb orvosa. Édesanyjáról csak annyit tudunk, hogy korán meghalt, ifjú kora óta nővérei nevelték. Darwint gyermekkorában főleg a természettudományi kísérletek érdekelték, ennek ellenére apja a tizenhat esztendős Charlest a hittudományi egyetemre íratta be. Érdeklődése azonban egyre inkább a természettudományok irányába fordult. A biológiával egy rokonának köszönhetően került kapcsolatba, aki bevezette őt a cambridge-i természettudósok körébe.

Első felfedező útján, 1831-ben meghívott, fizetés nélküli kutatóként részt vett egy expedícióban a Beagle hadihajó fedélzetén. A több évig tartó utazás során járt Patagóniában, az Andok hegységeiben, és nem utolsó sorban a Galapagos szigeteken. Már első útján igen komoly felfedezésekre tett szert, melynek eredményeit folyamatosan publikálta.

1839-ben a Royal Society – írók, művészek, tudósok rangos klubjának – tagja lett. Fő műve az evolúció természetes kiválasztódáson alapuló modelljének megalkotása, vagyis a szerves evolúció bizonyítása. Az elmélet részletes leírását először 1859-ben, A fajok eredete című művében ismertette. Elmélete darwinizmus néven terjedt el a köztudatban. Felfedezése nagy hatással volt korának tudományos és egyházi életére. Másik fő műve, Az ember származása, 1879-ben jelent meg.

A XX. század során a darwini evolúciós elmélet a modern genetika eredményeivel egészült ki. Munkája a modern evolúcióbiológia kiindulópontja volt. Bátran állítható, hogy forradalmasította a biológiát.

Darwin személyének, illetve kutatásainak megítélése hosszú ideig ellentmondásos volt. A konzervatív – főleg egyházi – körök nem fogadták el tanításait, de alaptételeinek vitathatatlan igazsága a teljes elutasítást sem tette lehetővé.

A korabeli tankönyvekben ez a bizonytalanság érezhető. Tanításainak lényegét elfogadják, de legtöbbször nevének említése nélkül. Érdekességként említem, hogy Róna Jenő Állattani olvasókönyve (Bp. 1911.) Linnéről bőven ír, de Darwint meg sem említi. A tankönyv II. kötetében, ami két évvel később, 1913-ban jelent meg, már minden kritika nélkül szemelvényeket közöl Darwin életéről, tanításairól.

Az elhallgatásnak számos példája van. Róth Samu: Az állattan alapvonalai (Bp. 1882.) majd u.ö. (Bp. 1991), Tőkés Lajos: Állattan (Bp. 1914), Szterényi Hugó: Állattan (Bp. 1921), Szilády Zoltán: Állattan (Bp. 1926) meg sem említik Darwin nevét. Érdekes viszont, hogy Schütz Antal: Katolikus hitvédelem (Bp. 1927) című tankönyve körüljárja és cáfolja Darwin tanításait, nevének megemlítése nélkül.

A továbbiakban bemutatom, hogy egyes korszakok tankönyvszerzői mit írtak Darwin életművéről, és azon belül is evolúciós modelljéről. Mindezt egy kivételével középiskolai tankönyvekből vett idézetekkel kívánom szemléltetni.

1. Gelei József, Greguss Pál: Az ember és állatok élete középiskolák felső osztályai számára. Budapest: Franklin, [1929]. 208. p.

„1859-ben jelent meg Darwin –A fajok eredete – című nagy jelentőségű műve; ebben fejtette ki az azóta darwinizmus néven ismert származástani elméletét. Darwin felfogása szerint 1. több élőlény születik, mint amennyinek megélhetését a föld lehetővé teszi. 2. Ennek következtében az élőlények között és pedig mind a fajok között, mind pedig a fajon belül az egyedek között a fönnmaradásért harc fejlődik: ez létért való küzdelem. 3. Ebben a küzdelemben döntő szerepe van annak, hogy még az egyszerre született testvérek sem egyenlők; ez a variabilitás. Darwinnak ez a legfontosabb megállapítása. 4. a létért való küzdelemben azok az egyedek maradnak fönn, melyek valamely kedvező tulajdonság, szervi tökéletesség vagy szokás alapján társaik fölött kitűnnek: ez a kedvező variációk fennmaradása. 5. A változatok Darwin szerint a vak véletlen szüleményei, azokat értékessé a természet azáltal teszi, hogy a selejteseket kipusztítja, a kedvezőt pedig megmenti: ez a természetes kiválogatódás elve. 6. Az életmentő tulajdonságok az utódokra örökítődnek. 7. E folyamat gyakori ismétlődése során a kedvező tulajdonságok úgy halmozódnak, hogy azok lassankint a fajok átalakulására vezetnek.”

(Idézet a mű 207. oldaláról)

2. Kerékgyártó Árpád, Mohay Ádám: Az ember és az állatok természetrajza. A gimnázium és reálgimnázium VI. és a reáliskola VII. osztálya számára Budapest: Szent István Társulat, 1929. 240. p.

„Darwin abból indul ki, hogy a faji bélyegek nem állandóak. Hosszú időm keresztül egy-egy faj keretébe tartozó egyedeken kisebb-nagyobb változások jönnek létre. Ezek, ha az egyénre a létért való küzdelemben akármilyen szempontból is előnyösek, utódaikban állandósulnak. S mert ezekkel a tulajdonságokkal rendelkező egyedeknek természetes kiválogatódása sok nemzedéken át ismétlődik, lassanként eltűnnek azok, melyek ilyen előnyös tulajdonságokkal nem bírnak, így aztán hosszú időn és a nemzedékek hosszú során át az eredeti fajtól egészen elütő faj jöhet létre.”

„Darwin elmélete bármennyire is tetszetős és természetesnek látszó is, tagadhatatlanul sok gyengéje van, így ellenzéke is akadt bőven. A fejlődéstan korántsem olyan egyszerű, hogy néhány tétellel megmagyarázható lehetne, annyi azonban bizonyos, hogy ha fokozatos és szüntelen fejlődés útján jutott is el az élővilág mai állapotához a Teremtő által beléje oltott erők folytán, mindenképpen a hatalmas Isten mindenhatóságát és erejét hirdeti.”

(Idézet a mű 236-237. oldaláról)

3. Kerékgyártó Árpád, Mohay Ádám: A természet élő világa. Budapest: Szent István Társulat, 1945. 254. p.

„Darwin szerint a faji sajátosságok véletlen megváltozása a létért való küzdelemben állandósul, ha azok a tulajdonságok bármilyen szempontból is előnyösek s a természetes kiválogatódás során eltűnnek azok az egyedek, melyek ilyen előnyös sajátosságokkal nem bírnak. Így azután hosszú időn és a nemzedékek hosszú során át eredeti fajtól egészen elütő faj jöhet létre”

„Darwin elmélete bármennyire is tetszetős és természetesnek látszó is, tagadhatatlanul sok gyengéje van, így ellenzéke is akadt bőven. A fejlődéstan korántsem olyan egyszerű, hogy néhány tétellel megmagyarázható lehetne, annyi azonban bizonyos, hogy ha fokozatos és szüntelen fejlődés útján jutott is el az élővilág mai állapotához a Teremtő által beléje oltott erők folytán, mindenképpen a hatalmas Isten mindenhatóságát és erejét hirdeti.”

„A legújabb időkben az öröklés törvényszerűségeit vizsgálják. Az örökléstani kutatások é asz élőlények alaki egységének, a sejtnek pontosabb megismerése nagy alakulást hozott az élőlények rokonságának megállapításában és rendszerük felépítésében is”

(Idézet a mű 251-252. oldaláról)

4. Antonin Vodička [et.al]: Az ember szervezete a csehszlovákiai magyar tannyelvű középiskolák harmadik osztálya számára. Bratislava: Állami Kiadóvállalat, 1952. 301. p.

„Darwin származáselmélete, amely az embert is fenntartás nélküli a létérti küzdelemben való természetes kiválasztódás eredményének tekintette, veszedelmet rejtegetett magában, mert az uralkodó kapitalista rendszer ezen elmélettel igazolta, a gyengébbnek (a munkásosztálynak) az erősebbel való kizsákmányolását és létjogosultságot csak annak biztosított, aki a létért való küzdelemből győztesen került ki. Így is történt. Darwin elméletére hivatkoztak a faji elmélet hirdetői, főkép a németek, azt állítván, hogy erősebb emberi fajnak (a germánoknak) joga van a világuralomra. Csak a haladó szellemű szovjet tudósok: Micsurin és Lyszenko munkái mutatták ki a szerzett tulajdonságok öröklését. Ezzel megmutatták a szervezetek szükségszerinti átalakításához vezető utat. Ez a materialista darwinizmus új korszaka, amely megszüntette az öröklés végzetszerűségét, s az embert arra képesíti, hogy a természetet és önmagát is alakítsa. A biológiában ezt a korszakot alkotó darwinizmusnak nevezzük.”

(Idézet a mű 274-275. oldaláról)

5. Rédei Jenő, Vaszkó Mihály: Az ember élettana és egészségtana az általános iskolák VIII. osztálya számára. Budapest: Tankönyvkiadó, 1955. 143. p.

A fejezet címe: A „munka teremtette meg az embert”

„Az ember állati eredetének első tudományos hirdetője Darwin Károly volt. Darwin munkáját Marx és Engels folytatták tovább és tudományos tényekkel bizonyították be, hogy az ember a munka révén emelkedett ki az állatvilágból. Tanításaikat a már megismert bizonyítékokon kívül az ásatások eredményei is igazolják.”

(Idézet a mű 134. oldaláról)

6. Kontra György, Stohl Gábor: Általános biológia. A Gimnáziumok IV. osztálya számára. Budapest: Tankönyvkiadó, 1959. 190. p.

„Egészen másként magyarázta a fajok átalakulását és az új fajok keletkezését az angol Darwin (1809-1882). Fő műve, A fajok eredete (1859) új korszakot nyitott a biológia történetében , s hosszú időre irányt szabott a biológiai fejlődésének.

Darwin elméletének fő erőssége, hogy nem az élettől, a természettől elszakadt okoskodásokra, hanem természeti tényekre, valamint gyakorlati állattenyésztés és növénynemesítés eredményeire épül. Egy ilyen elmélet kialakításának a 19 század derekán – éppen Angliában – minden társadalmi és szellemi előfeltétele megvolt. A fajkeletkezés problémájához Darwin olyan példákat keresett, amelyek kézzelfoghatóan bizonyítják a fajok átalakulásának lehetőségét. Darwin származáselméletének érvényességét egyes polgári történészek és szociológusok megkísérelték az emberi társadalom fejlődésére is kiterjeszteni. Ez azonban tudományos szempontból teljesen helytelen.”

(Idézet a mű 159-163. oldaláról)

7. Fazekas György, Lénárd Gábor: Biológiai a gimnázium IV. osztálya számára. Budapest: Tankönyvkiadó, 1982. 174. p.

„Származástani elméletét A fajok eredete című könyvében (1859) fejtette ki. Elmélete szerint a fejlődés hajtóereje a létért való küzdelem és a természetes szelekció. A fajok eredete forradalmasította a biológiát és a biológián kívül a szellemi élet úgyszólván minden területére hatott. Darwin munkásságát az egyház hevesen támadta, a marxizmus klasszikusai viszont nagyra becsülték. Különösen akkor élesedett a vita elmélete körül, amikor Az ember származása című művében (1871) fejlődéselméletét kiterjesztette az emberi evolúcióra is. Elméletének lényege ma is teljesen helytálló.”

(idézet a mű 111-112. oldaláról)

8. Lénárd Gábor: Biológia 12. A gimnáziumok számára. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2007. 159. p.

„Valószínűleg egész utazásának legfontosabb négy hetét az Ecuadortól néhány száz kilométerre fekvő csendes óceáni Galápagos-szigeteken töltötte. Mind az ottani, mind a teljes hajóúton tapasztalt tudományos megfigyelések arról győzték meg Darwint, hogy a fajok átalakulásra képesek, és ennek alapja a természetes kiválogatódás. A nemzedékről nemzedékre történő változások során ugyanis előnyös tulajdonságokkal rendelkező populációk fennmaradnak, míg a kevéssé szaporodóképesek kipusztulhatnak. A fennmaradás vagy az eltűnés döntő tényezőjét nevezte Darwin természetes szelekciónak. Az evolúcióelméletét Darwin az ember eredetére és fejlődéstörténetére is vonatkoztatta.

(Idézet a mű 120. oldaláról)

9. Berend Mihály, Gömöry András, Szerényi Gábor: Biológia IV. Az emberi szervezet létfenntartó szervrendszerei és folyamatai. Önszabályozás. Az állatok viselkedése. Populációgenetika és evolúció. A bioszféra evolúciója. Biotechnológia. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 2008. 859. p.

Fejezet címe: darwinizmus és antidarwinizmus

„Darwin korszakalkotó műve, „A fajok eredete” 1859-ben jelent meg. Nemcsak a tudósok de a laikus nagyközönség körében is nagy feltűnést keltett, mert az evolúciós elmélettel a korabeli biológia a tények halmazából átfogó, tudományos elméleten alapuló, rendszerezett tudománnyá vált. A fejlődés gondolatának hívei, a darwinisták és ellenzői, az antidarwinisták között mintegy 80 évig tartó, olykor rendkívül éles vita kezdődött. A vita eleinte vallási köntösben jelentkezett. Mivel Darwin elmélete látszólag ellentmondott a Biblia betű szerinti tartalmának, a teremtés dogmájának, azért sokan idegenkedtek tőle.”

„Szociáldarwinizmus képviselői a létért folyó küzdelmet és természetes szelekciót az emberi társadalomra is kiterjesztik. Herbert Spencer (1820-1903) angol filozófus szerint az emberi egyedek állandóan versenyben állnak egymással, és eben a legalkalmasabbak fennmaradnak, a gyengébbek pedig szükségszerűen lemaradnak.”

„Bár a biológia számos területén születtek evolúciós szempontból még megmagyarázandó felfedezések, a koncepciók túlnyomó többség elfogadja a darwinizmust és továbbfejleszti azt. Természetesen vannak olyan tudósok is. Akik tagadják a darwini evolúciós elméletet.”

„A darwinizmus körüli viták azt jelzik, hogy az evolúciós elmélet nem lezárt, nem kőbe vésett dogma, hanem a tudomány haladásával párhuzamosan alakuló, állandóan bővülő tudományág.”

(Idézet mű 768-769. oldaláról)

10. Gál Béla: Biológia 12. Az életközösségek biológiája. Az evolúció és az öröklődés. Gimnáziumi tankönyv. Szeged: Mozaik Kiadó, 2008. 207. p.

„Az 1859-ben megjelenő A fajok eredete című művében az addig felhalmozott ismereteket egy egységes rendszerbe, egy elméletbe rendezi. Elképzelése szerint a fajok gyenge egyedei a létért való küzdelemben alul maradnak (természetes kiválasztódás), így a fennmaradók elszaporodhatnak. A könyv ennek e tételnek sokoldalú igazolása, az élővilág mindaddig érthetetlen sokféleségének, változékonyságának egy lehetséges értelmezése. Az ember természeti leszármazásának kérdését ebben a művében azonban még nem érinti. Az ember származása című művében (1879) azt vizsgálja, hogy az ember más fajokhoz hasonlóan valamely korábban élt alaktól származik-e. Azt kutatja, hogyan is fejlődött az ember, és mekkora jelentősége van az úgynevezett emberfajták közötti különbségeknek.”

(Idézet a mű 123. oldaláról)

Az általam bemutatott idézetekből arra a következtetésre jutottam, hogy egyes korszakok szerzői Darwin-ról alkotott képe főleg az uralkodó nézetekhez próbál alkalmazkodni. Nem állítom, hogy korszakonként nem voltak kivételek. Jó példa a Kontra György és Stohl Gábor által írt gimnáziumi tankönyv, amely nem ideológiai alapon, hanem kifejezetten tudományosan közelítette meg a témát. Az ideológiai alapon történő megközelítést ezek a szerzők elutasítják. Jól megfigyelhető, hogy a két világháború közti tankönyvek szerzőinek jó része a kiadó elvárásának megfelelően fogalmazza meg Darwin-ról alkotott képét. A Szent István Társulat tankönyveiben Darwin elmélete az Isten mindenhatóságát és erejét hirdeti. A Franklin-Társulat gondozásában megjelent 1929-es tankönyv részletesen, pontról-pontra ismerteti a darwini modell lényegét. A magyarázat kifejezetten érthető, de a tudományosságot egyáltalán nem nélkülöző. A Kerékgyártó – Mohai szerzőpáros 1945-ben íródott tankönyvében a tudomány akkori eredményeiről is tájékoztatja a diákokat. Az ötvenes években íródott tankönyvek ideológiára alapozottak, ebből a mocsárból emelkedik ki az általam már dicsért tankönyv. A szocializmus időszakából kiragadott tankönyv részben tárgyilagos, ideológiát nem nélkülöző. A jelen tankönyvei igen tárgyilagosak, de nem túl részletesek. A kurrens tankönyvek közül kiemelkedik a Műszaki Könyvkiadó kiadványa. Tárgyilagosságán kívül a témát igen részletesen tárgyalja. A különböző nézeteket érthetően szemlélteti.

Darwin gondolatait a tudomány későbbi fejleményei módosították ugyan, munkája azonban a modern evolúcióbiológia alapjának tekinthető. Darwin művei megismerhetőek a Cambridge Egyetem weblapján teljes szöveggel, angol nyelven.

Vissza a tartalomjegyzékhez