"Olvastak egyet" az OFI-ban

Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) 1965-ben szeptember nyolcadikát az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napjává nyilvánította, és azóta ezen a napon világszerte figyelemfelkeltő programokkal népszerűsítik az írás és olvasás fontosságát.

Ebből az alkalomból az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) beszélgetésre hívott neves írókat, tankönyvszerzőket, -szerkesztőket és pedagógusokat, hogy az olvasástanítás kihívásairól és a kortárs irodalom tankönyvekben betöltött szerepéről beszélgessenek. A rendezvényre 2015. szeptember 8-án Budapesten került sor, az OFI tankönyvboltjának rendezvénytermében, ahol számos érdeklődő kísérte figyelemmel a kerekasztal-beszélgetéseken elhangzottakat.

A programot Dobszay Ambrus nyitotta meg Kofi Annant idézve: „A műveltség: híd a nyomorból a remény felé. A mindennapi életben szükséges eszköz, hogy valaki boldoguljon a modern társadalomban. Eszköz a szegénységből való kiemelkedésre, ennek segítségével válik képessé az ember a benne rejlő lehetőségek kiteljesítésére.”

A literacy, avagy műveltség – mint mondta – rendkívül tág fogalom, hiszen nemcsak a nyomtatott szövegek, hanem minden vizuális és nem vizuális jel értését, sőt az információk tudatos és felelős használatának attitűdjét is jelenti.

Ne add fel! – így hangzott a rendezvény címe, mely nemcsak az olvasás feladására, hanem a kötelező olvasmányokra is vonatkoztatható, amelyek kánona időről időre vitatéma.

Gombos Péter moderálásával Baranyai Katalin tankönyvszerkesztő, Simon Krisztina könyvtárostanár, Kukorelly Endre író, költő és Jelenits István tanár, író, teológus beszélgetett a kánonról, a kötelező olvasmányok létjogosultságáról és egyáltalán arról, hogy miképpen is nevelhetők a gyermekekből olvasók. "Kell-e egyáltalán kötelező olvasmány, hiszen gyakran épp ezekkel ijesztjük el a gyerekeket az olvasástól?" – hangzott az első kérdés. A "közös" (nem feltétlenül jó a kötelező jelző) olvasmányok azonban kultúránk részei, az alapműveltséghez tartozik ismerni az Egri csillagokat vagy A Pál utcai fiúkat. Baranyai Katalin szerint az olvasmányok kiválasztásánál a pedagógusnak szerződést kellene kötnie a diáksággal, „a kötelezők a tanárnak kötelezők” – fogalmazott. Felmerült az a régóta megválaszolatlan kérdés is, hogy csak veretes művek lehetnek-e kötelezők, vagy netán a kortársak, estleg a "középszerű" alkotások is, hiszen ha csak megnézünk egy-két a diákok körében végezett felmérést (gondoljunk csak "A Nagy Könyv"-re 2005-ből – a szerk.), a gyerekek szemében az irodalmi mű régi, nehezen érthető, ugyanakkor tanulságos és – amire Kukorelly Endre hívta fel a figyelmet – halott a szerzője. Simon Krisztina saját gyakorlati példáját fejtette ki: a gyermekek arra a kérdésre, hogy mit szeretnek olvasni, általában nem Jókaival vagy Petőfivel felelnek. Szerinte ez nem is baj, hiszen a lényeg az, hogy olvassanak. A pedagógus szerepe pedig abban van, hogy segítsen megtalálni a gyermekeknek azokat a műveket, amelyeket élvezettel olvasnak, nem a kötelezettség miatt. Ezért fontosak többek között a kortárs művek, melyek a legközelebb állnak a diákok mindennapjaihoz nyelvezetükben, szereplőikkel, történeteikkel. Baranyai Katalin az OFI kísérleti tankönyveit hozta fel példának, amelyekben kortárs művekre, sőt filmekre is történik kitekintés, utalás. Ezzel némiképp vitába szállva Jelenits István azt az álláspontot képviselte, hogy a diákok kezébe igenis a legjavát kell adni, mert a kevésbé jó könyvek nem fogják meg a gyerekeket. Ezzel Kukorelly Endre is egyetértett, felhozva azt a példát, hogy az óvodában megtanított gyermekversek „elrontják” Petőfi vagy Radnóti élvezetét. „Harry Potter-olvasóból nem lesz Tolsztoj-olvasó” - mondta. Ugyanakkor abban egyetértett mindenki, hogy a kortárs szövegekre szükség van az olvasóvá nevelésben, sőt fontos lenne, hogy a pedagógusok is elmélyedjenek a kortárs irodalomban, és felhasználják azt az oktatásban. Ismerjék például azokat a slágerkönyveket (amelyeket a nagy filmgyártók rendre meg is filmesítenek), melyek a kamasz és fiatal felnőtt közönségnek szólnak alapvetően (gondoljunk csak az Éhezők viadala és a Legyek ura párhuzamaira – a szerk.).

A második beszélgetés az olvasástanítás kihívásaira kereste a választ. A Pompor Zoltán vezette beszélgetésen Hargitai Katalin tankönyvszerző, Remeczné Komár Gabriella szerkesztő, Sándor Csilla szerkesztő és Poór Júlia, a Bookr Kids munkatársa vett részt. Az olvasókönyvek írása, szerkesztése nagy felelősség, hiszen rengeteg szempontot kell figyelembe venni: legyenek érdekesek a szövegek a korosztály számára, feleljen meg a tartalmi előírásoknak, illeszkedjen a gyerekek szókincséhez, a beszélt nyelvhez, a grafika érdeklődést felkeltő legyen, ugyanakkor bízzuk a fantáziára a figurákat és a történeteket, több fajta szövegtípussal is megismertessék a tanulót, jó minőségű olvasókönyvek jöjjenek létre stb. Az OFI olvasókönyveinél ezeket a szempontokat maradéktalanul igyekeztek figyelembe venni, mégis egyes szövegek a pedagógusok vagy a szülők felháborodását váltják ki, akik a kontextust figyelmen kívül hagyval, gyakran pedagógiai megalapozottság nélkül kritizálják a tankönyveket.

A gyerekeknek szóló mesekönyveknél ugyanolyan fontos a szülők véleménye (gondoljunk csak az elmúlt években „furcsa”, külföldi szerzőjű mesekönyvektől hangos sajtóra – szerk.). A Bookr Kids elnevezésű applikáció újdonsága, hogy a modern technológiát felhasználva próbálja olvasóvá nevelni a gyerekeket. Az applikáció mesekönyv, hangoskönyv, animáció és játék egyben.

Az olvasás világnapja alkalmából az OFI munkatársai Varró Dániel Üzenet az olvasóknak című művét olvasták fel, az erről készült videónak pedig az Olvassunk egyet! címet adták.

Itt tekintehtő meg, kattintással az alábbi képre!