A tanároknak is olvasniuk kellene a jelen ifjúsági irodalmát

Áprilisban volt két éve, hogy összegyűltek a gyermek- és ifjúsági irodalommal foglalkozó szakemberek, és arra a kérdésre keresték a választ, hogy vajon miért olyan egyhangú és bátortalan a mai magyar ifjúsági irodalom. Erről szól Csider István Zoltán szeptember 8-i cikke a NOL-on, melyben Pompor Zoltán, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet szakmai vezetője is elmondja véleményét.

Lovász Andrea kritikus szerint az elmúlt tizenkét év legjobbja (a Magvetőnél megjelent) Lakatos István: Dobozváros című regénye, amelyett a szerző maga illusztrált (képünk).

A cikk néhány érdekes részét közöljük:

Lovász Andrea kritikus úgy látja, a fejlődés éppen azon a területen ment végbe, ahol azt a leginkább hiányolták: a kiadók és a szerzők szintjén. Előbbiek felfedezték maguknak ezt a területet, a szerzők pedig nyitottak a sikerműfajok irányába. Ezen a piacon is sok a lektűr, s ritka a szépirodalmi igényű és kiváló eladási mutatókat produkáló kötet.

„Az ifjúsági irodalomnak nem a tanítás, az értékközvetítés az elsődleges dolga. Inkább az, hogy megtalálja a közös hangot az olvasóval” – így Pompor Zoltán, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet szakmai vezetője, aki egyetért Lovász Andreával, hogy az utóbbi években megjelent néhány ilyen mű, az Időfutár mellett Tasnádi István ugyancsak a Pagonynál megjelent Kőmajmok háza című regényét említi.

Hogy mégis viszonylag kevés a jó könyv, azt egyrészt a kéziratok gyenge minőségében, másrészt pedig abban látja, hogy a már neves írók ritkán fordulnak a fiatalokat foglalkoztató témák felé.

Tévhit, hogy ez az irodalom ma rosszabb állapotban van, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ifjúsági lektűröket akkoriban is kilószámra lehetett kapni, míg a minőségi kortárs művek száma ugyancsak csekély volt. És akkor sem Mándy Iván, Csukás István, Lázár Ervin, Janikovszky Éva vagy Békés Pál – hanem Jókai Mór művei vezették az olvasási listákat.

A gyerekek nagy többsége viszont ma már legfeljebb iskolai kötelező olvasmányként olvassa a klasszikusokat. Pompor úgy véli, nem létezik olyan, hogy „kötelező irodalom”, a tantervekben mindössze az ajánlott könyvek listája szerepel, a pedagógus dönt. A jó választáshoz azonban a tanároknak is olvasniuk kellene a friss magyar ifjúsági irodalmat.

Pompor állítja: a helyzet nem reménytelen. „Érdekes trend: ha a nagy magyar írónak gyermeke születik, elkezd gyerekverseket írni. Ha megnő a gyerek, talán majd ifjúsági regényt is fog.”

Más vélemények is olvashatók ugyanitt a témáról.