Gondolatok az olvasásról
2012.01.16. 13:58
Balogh István
Halálos sértésnek, szabadságom iránti merényletnek vettem, mikor Pestre küldtek, az árvaházba – holott taníttatni csak így ált módjukban. S igazuk volt, mint mindig, mert az ország egyik legkiválóbb iskolájába járhattam (a fasori evangélikus gimnázium a Petőfit nevelő aszódi középiskola jogutódja volt), s az árvaház puritán, mondhatni spártai szellemében megedződtem.
A magam szakállára akkor kezdtem botanizálni – nagy sikerrel. Tanárom aztán megismertetett Kolozsváry Gáborral, aki múzeumi kutató létére minden könyvét, még a legféltettebb ritkaságokat is kölcsönadta a kis vidékről jött diáknak – s engem egy életre meghódított a biológiai tudománynak.
Ehhez járult a sorsdöntő nagy élmény a nápolyis zacskók története. Rendszeres vásárlója voltam ugyanis a világ legolcsóbb és legfinomabb gyermekcsemegéjének, a törmeléknápolyinak. S egy ízben belefelejtkeztem a zacskó olvasásába: Bíró Lajos cikkének töredéke volt a staniclin!
Később megvettem – egész félévi nápolyi ropogtatásom árán – a boltos „papírkészletének” nagy részét: a Természettudományi Közlöny régi évfolyamait.
Felbecsülhetetlen kincsre tettem szert; többek között az utolsó ausztráliai utam alkalmával felkutatott Fenichel-sírról is akkor szereztem tudomást.
Bíró Ferenc fényképkalauza volt a kalauzom, amely megörökítette a sírkőfeliratát és egy jellegzetes alakú fát is. Neki köszönhetem, hogy sikerült azonosítanom Fenichel Sémuel nyughelyét.
Balogh István ( ) Kossuth díjas biológus
Hozzászólások: