Kuun Géza gróf, dr.

„Nálunk, fájdalom! Sokkal kevesebbet olvasnak mint Nyugat-Európa néhány más országában és elég sokszor honfitársaink csak akkor olvasnak, mikor másként nem tudják eltölteni az időt, így az indóházak várótermeiben, a vasúti kocsikban, gőzhajón utazva, az ágyban elalvás előtt, ha nem tudnak elaludni, de annak biztos reményében, hogy olvasmányuk minél előbb álomba ringatja, sokan csak a fényképésznél vesznek könyvet a kezükbe; feles számmal vannak azok, kik csak hírlapokat olvasnak s a könyvek helyét beérik a néha nagyon is szűkös könyvismertetéssel.

Azoknak a száma is igen nagy, kik regényeknél egyebet nem olvasnak, és bár legalább jó regényeket olvasnák!

Keresi ki könyveit, mások vagy a véletlen szolgáltatja azokat kezébe. Az értelmes és élénk képzeletű  gyermekre igen nagy, s jövőjére eleve elhatározólag hatnak olvasmányai; előszeretete valamelyik könyve iránt leginkább abban nyilatkozik, hogyha történetkönyv vagy életírás, annak hősével szereti magát azonosítani, ha földrajzi vagy útleírási, hogy az illető tájakat vidékeket saját szemével óhajtja látni s hogy abból  ismételve olvasgat…

…Azonban mint gyermeknek legfőbb olvasmányom a Biblia volt; természetesen nagyon sokat nem értettem a benne foglaltakból, de meg voltam győződve, hogy a Szent-Irás minden része a javamat szolgálja. Wgy franczia-svaiczi lánytól kaptam ajándékba első Bibliámat 1846-nam, a melyet Genfben 1821-ban nyomtattak s ezt a példányt el nem hagytam magamtól soha, ez a példány egyedüli könyvem ebből az időből. A könyvek iránti előszeretet már korán kifejlődhetik a gyermeknél; mikor 1844-ben Dédácsról telelni Szászvárosra mentünk, anyám egyik ládájába senkitől nem látva néhány könyvet pakoltam el s nagy volt anyám csodálkozása, mikor Szászvárott a kipakolásánál reátalált a ruhák közé elrejtett könyvekre; nem a szerzők s a munkák iránti érdeklődés volt erre az indítóok, mert hiszen ezen könyvek egyike egy francia regény volt, melyet mint hat éves gyermek egyátaljában meg nem érthet s az olvasást, a mennyire emlékszem, meg kísértettem. Még a legeredetibb gondolkodású gyermekre nézve is nagyfontosságú a milieu a melyben nevelkedik, tehát leginkább a szülők, de nagymértékben a tanítók s a környezet befolyása….

…Anyám, a nőiség eszménye, az igazi nagy költők műveiben gyönyörködött, Petrarcának egyik szonettjét könyv nélkül tudta s szerette elmondani nekünk; ezek voltak az első olasz szavak, a melyeket hallottam. Szerette az útleírásokat is olvasni. Minden igazán szép iránt annyira fogékony anyám, a nagy költők lelkes olvasója, bennem is felköltötte a költészet iránt való előszeretet s a nagy költők kultusát; már mint kilencz éves fiú Lamartine  „Meditations”-jaival kezembe kisiettem a dédácsi park  ős szilfái közé a gyepre leheveredve órákig űztem fűztem az elmélkedések nyomán képzeletemben támadt ábrádképeket. Hogy Lamartineből mit és mennyit értettem meg, most nem tudnám megmondani, valószínűleg kevés volt az, a mit megértettem, de azért a szilerdőt nap-nap után kerestem fel mindig Lamartine idéztem könyvével kezembe. Kellett valaminek lenni ebben a könyvben, a mi vonzott, a hangulatnak valamelys derengése, valamely fénysugár, mely lelkembe hatolt, valami kimondhatatlan, rejtélyes, bájoló…

…Az ötvenes évekkel megkezdődött reám nézve a tanulás s a kötelező tárgyak darab időre megfosztottak attól az örömtől, hogy azt olvassam, a mihez kedvem volt s olvasmányaimra való tekintettel nem tehettem a példabeszéd szerint: „kinek mihez kedve, ott akad a szíve”.

„1853-ban kanyaróba estem, s mint fellábbadó darab ideig nem mehettem iskolába s éppen ezen időre esik egy újabb s ettől fogva állandó felbuzdulása olvasó kedvemnek, még pedig Greguss Ágostonnak „A szépészet alapvonalai” (Pest, 1849) volt az a munka, mely a könyvek iránt való érdeklődésemet újólag felébresztette bennem.

Valamint Fáy Andrásnak „Bélteky ház” czimű regényében a jellemek különbözőségei, úgy Greguss Á. „A szépészet alapjai”-ban az elvont fogalmak meghatározásai tettek reám nagy hatást. Ezen könyv áttanulmányozása után a bölcsészeti irodalom vonzerejét oly nagy mértékben éreztem, hogy pár évig úgyszólván alig olvastam mást…”

Dr. gróf Kunn Géza (1838-1905) nyelvész, filológus.