Illyés Gyula

Egy tavaszi reggel a küszöbön kuporodva, mohón és gyanútlanul olvastam egy testes könyvet, nagyanyám még a téli tollfosztások földerítésére kölcsönözte valami vándor kereskedőtől. Hirtelen forró bizsergés öntött el, kifejezetten boldog kéj, nemcsak lelki, hanem testi is. A vér az arcomba ömlött; föl kellett állnom. Azt olvastam, hogy Petőfi, Petőfi Sándor évekig itt élt Sárszentlőrincen, itt járt gimnáziumba.

Nem volt tévedés, elolvastam másodszor, harmadszor, tizedszer is.  Nem Sárszenten, nem valamelyik Szentlőrincen, hanem itt ebben a faluban járt, ott a jegenyék mögött… 1831. szept. 28-ikától fogva a Tolna megyei Sárszentlőrincen tanult az Ev. Gimnáziumban: 1833 nyarán itt végezte az I. donatista osztályt. Egy pillanat alatt megváltozott előttem Sárszentlőrinc, ragyogni kezdett, aranypór szállt rá. Ha villám csap belé, ha valamelyik kútban ott is megjelenik Szűz Mária, ami arrafelé elég gyakran megesett, – nincs olyan isteni csoda, amely csodásabbá, azonnali látásra érdemesebbé tette volna a falvat. Felugrottam s úgy, ahogy voltam hajadonfőtt, mezítláb megindultam. Két óra múlva ott álltam porosan és pihegve a falu terének is beillő széles, gyönyörű főutcája végén. A régi kollégium, nádfödeles, egyszerű, földszintes parasztház, amely a többitől semmiben nem különbözött, talán csak az utca felöli része volt valamennyivel hosszabb, a falu szélén feküdt, mintha csak elém jött volna a lelkes találkozásra. Álmélkodva néztem be a tenyérnyi ablakon, elbűvölve lépkedtem a szobácskában, amelynek agyagpadozata kellemesen hűsítette csupasz talpamat. Semmiben sem csalatkoztam. Petőfi szelleme mindent beragyogott…

…Ugrálva és füttyöngve, majd futva tértem vissza a pusztára, hogy a könyvet tovább olvashassam….

Illyés Gyula (1902-1983) háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, író, drámaító, műfordító, lapszerkesztő, az MTA levelező tagja. A Digitális Irodalmi Akadémia megalakulásától annak posztumusz tagja.