Harsányi István

Harsányi az olvasás öröméről és hasznáról „Még a mai sietős és siettető világunkban is érdemes mindennapos szükségletünké tenni az olvasást, mert fejleszti szókincsünket, szóbeli és írásbeli kifejezőkészségünket, fogalmazásunkat, fogalomkincsünket, egész gondolkodásunkat; gazdagítja, sőt határtalanul terjeszti ki ismeretszerzésünket; olvasás révén hatolhatunk bele a tárgyi, természeti és társadalmi, valamint a szellemi, a lelki világ ismeretébe; emberismeretünket gazdagítja az olvasás, s ezzel egyidejűleg fejleszti önismeretünket is,

ami nélkül az életben aligha boldogulhatunk; gazdagítja személyiségünk, emberségünk tartalmát, segít pótolni felismert hiányosságainkat megragadó, követendő, és elutasítandó példák, jellemek bemutatásával; segít megfogalmazni életcélunkat, életfeladatainkat, s még módszereket is mutat ehhez az igen fontos feladathoz; segít kibontakoztatni a bennünk csírájában meglévő jót és lenyesegetni a felismerhető rosszat, mert a könyvekből megismert személyekkel vagy azonosítjuk magunkat, vagy elhatároljuk magunkat tőlük; ezáltal fejlődik ítélőképességünk, értékelésünk; gazdagítja érzelemvilágunkat, mert úgy érezzük, hogy amiről olvasunk, az szinte velünk történik meg, így annyi mindenféle emberi érzelem átélésére van módunk, amennyire egyetlen élet sem elég önmagában; az írók olyanok, mint hatalmas gyűjtőlencsék, amelyek felfogják és összesűrítik a sugarakat, s ezáltal nagy hatóerővel ruházzák fel őket; minden író kilátótorony, magaslat, sok hullámhosszon dolgozó rádió-leadókészülék, s csak a megfelelő hullámhosszra kell beállítani saját készülékünket, s máris foghatjuk üzeneteiket; az írók éles szemeink, jól halló füleink, akik helyettünk látnak, hallanak, vesznek észre millió és millió olyan dolgot, amelyet magunk, segítségük nélkül, nem tudnánk felfedezni; az olvasás az is, amire sokan elsősorban használják; szórakozás, unaloműzés, de ezt nem szabad lekicsinyelnünk, ha éppen unatkozunk vagy szórakozni szeretnénk; erre a célra remek irodalmi választék áll rendelkezésre mindazoknak, akik megtanultak egy kicsit válogatni a tiszta búza  és az ocsú között; az olvasás esztétikai élvezet nyújt, vagyis meleg, kielégítő, pozitív, nagyon jóleső érzelmekkel tölt el, hasonlókban más úton-módon  nem részesülhetünk; az olvasás magas fokára eljutott ember kimeríthetetlen gyönyörködési formát talál az irodalmi alkotásokban, amelyek esetleges magányérzését is feloldják, csak ki kell nyújtanunk utánuk a kezünket a könyvespolc fellé.

Van egy angol vers, amelynek – prózában ez a tartalma:

Adj egy embernek egy pipát, amellyel füstölhet.

Adj egy embernek egy könyvet, amelyet olvashat, s otthonába behatol a fény, s kellemes gyönyörűséget kelt benne, jóllehet szobája nagyon szegényes.

Ne zárjuk ki életünkből az olvasást, ezt a fénylő, melegítő valamit. Ha átmenetileg kirekedt életünkből, próbáljuk visszaszerezni. Minden ember olvasóvá nevelhető, sót rendszeres olvasóvá nevelheti önmagát. Olyan emberré, aki számára éppen annyira nélkülözhetetlen életkellék a jó könyv, a betű, mint a dohányos számára a nikotin, az alkoholista számára a szeszes ital. Csakhogy míg ezek pusztítanak, a jó könyvolvasás kiterjesztheti emberségünket, megsokszorozhatja örömünket.”