Dutka Ákos

Tíz-tizenkét éves koromban, mint a legtöbb fiúnak örök Robinsonja volt a bibliám. A lakatlan álmodott sziget, ahol én is újjáépítettem az én barlangomat, homokváramat. Szóval álmodtam. Én voltam Robinson Crusoe, majd álmodtam Verne Gyula valamennyi hősével. Pár év múlva a nagybátyám könyvei közül kezembe került az öreg Dumas: Gróf Monte Cristo hatalmas regénye.

Faltam éjjel és nappal: olvastam és álmodtam, újraköltöttem képzeletem szerint. Majdnem ugyanakkor olvastam Hugo, Victor Nyomorultak című, a csodálatos gályarab romantikus történetét. Ezek a nagy romantikusok vezettek el a mi nagy mesemondóinkhoz: Jókai Mórhoz. Az ő Tatrangi Dávidja lett álmaim hőse. Mi minden következett ezután? Balzac, Flaubert: Salambo, Bovaryné, míg 14 éves koromba kezembe került Stendhal Sorel abbéjának regénye, majd Stendhal Olaszországi útjegyzetei.  Tőle tanultam az olasz múzeumok, főleg az olasz zene remekeinek értékelését.

Mennyi csodálatos élmény olvasva is, míg eljutottam Rómáig.

Dutka Ákos (1881-1972) erdélyi író, költő.