Olvasás Portál

lovári  |  english

Olvasásnépszerűsítés Magyarországon

Olvasásnépszerűsítés Magyarországon

2012.05.16. 11:18

Mese útja – országos olvasóvá nevelő program

Haszonné Kiss Katalin tanulmánya

A tanulmány a Mese útja nevet viselő hazai olvasásnépszerűsítő programot mutatja be.

Maga a népszerűsítő programsorozat 2009. április 2-án – Andersen születésnapján – indult.

 

A bevezetőben több, az olvasást népszerűsítő kezdeményezésről is olvashatunk. Egyik a 2005-ben, Békés Pál ötlete alapján megvalósuló Nagy Könyv akció. Bár a rendezvények sikeresnek bizonyultak, a korlátozott anyagi források nem tették lehetővé a hosszabb távú tervezést. A másik az Asahi Reading Promotion Award 2006 díjat elnyerő lengyel projekt. A televíziós reklámokkal is népszerűsített program, melynek célja az olvasási kedv felébresztése volt, 2001-ben indult útjára, célcsoportját pedig főként a szülők, pedagógusok és a gyerekekkel foglalkozó felnőttek képezték.

Szó esik továbbá a 2011-től rendszeresen megrendezésre kerülő Olvasás hetéről is, melyen már az első alkalommal 150 település vett részt.

 

2006-ban pénzdíjas pályázatot – Astrid Lindgren Memorial Award – írtak ki a kortárs gyermekirodalom ösztönzésére, amelynek célja annak elérése, hogy a gyerekek szabadidejüket tévénézés helyett inkább olvasással töltsék. A Kulturális Minisztérium támogatását élvező kampány sikeréről 2005-2006-ban átfogó vizsgálatok készültek, s azóta is jelentetnek meg saját kiadványokat, illetve konferenciákat és szakmai napokat szerveznek.

Csupán 2008-ra sikerült kinevezni a programfelelősöket, s programhoz csatlakozott Emőd Teréz (PIM), Kucska Zsuzsa (FSZEK Terézvárosi Gyermekkönyvtár), Budavári Klára (MKE, Gyermekkönyvtáros Szekció), Dömsödy Andrea (OPKM), Bondor Erika (KTE), Egri Kriszta (honlapszerkesztő) is.

Az író felhívja a figyelmet az olvasási kedv és az anyanyelvi ismeretek romlására, melyet egyrészt felmérések igazolnak, másrészt a szókincs és a kifejezőkészségek folyamatos romlása, illetve az értő olvasás hiánya a gyakorlatban is tapasztalható.

A program elsődleges célja, hogy felhívja a figyelmet az olvasás fontosságára és szükségességére.

 

A következő fejezet a projekt megvalósításával elérni kívánt célokat tárgyalja. A programhoz önkéntes alapon csatlakozó szervezetek és intézmények szakmai támogatást kapnak, lehetőségük nyílik új, hatékony módszerek és eszközök megismerésére. „Az olvasás megszerettetéséhez vezető út a Mese útja, mely a választott hősök révén felkelti az olvasási kedvet, értő olvasóvá nevel, új közösségeket alakít.”

 

Ezt követően az író betekintést nyújt a program előkészületeibe.

Az olvasók 13 hónapon keresztül havonta egy-egy újabb mesehőssel ismerkedhettek meg. Szó esik róla, milyen szempontok szerint történt a karakterek kiválasztása, hogyan zajlott az események szervezése, illetve milyen módon népszerűsítették a programokat.

Kapcsolattartás és népszerűsítés céljából létrehoztak egy közös honlapot a Mese útja címmel. És hogy miért éppen a mese kapott központi szerepet? Ennek oka, hogy az olvasásnépszerűsítést célszerű minél korábban elkezdeni, emellett pedig a „mese az önálló identitás kialakításában is jelentős szerepet játszik, életvezetési tanácsokat ad.” Ezen kívül az író megemlít néhányat a mese és a mesehallgatás számtalan pozitív hatása közül, úgymint a szókincs és nyelvhasználat vagy az olvasási készség fejlődése, illetve a környezethez való könnyebb alkalmazkodás.

 

A továbbiakban az egyes rendezvénytípusok és rendezvények (kiállítások, tudáspróbák, családi programok, előadások, beszélgetések, szerepjátékok, felolvasás, kreatív foglalkozás, „babusgató”, olvasókör, baráti kör, a „Legyél te is Papageno!” zenés, táncos rendezvény, a „Táltosposta” verseny, a „Sárkányfelvonulás”, és a „Diadalmese” sorozat), az ezek keretében zajló programok, foglalkozások, valamint azok szerepe és hatásai kerülnek bemutatásra. A mágiával és varázslással foglalkozó programok kapcsán a Boszorkány Tudományok Tárháza című könyvecskéről olvashatunk egy rövid ismertetőt.

Az író a további, különböző főhősök köré épülő mesehónapokhoz kötődő programok mellett szót ejt azok szervezőiről, illetve a résztvevőkről is.

 

Végül a tanulmány záró része a programsorozattal kapcsolatos tapasztalatokat foglalja magában. Beszámol az oktatási intézmények aktív részvételéről, a szülők pozitív hozzáállásáról, valamint a programok könyvtárhasználatra gyakorolt jótékony hatásáról egyaránt. Az olvasóvá nevelés érdekében szakterülettől és földrajzi elhelyezkedéstől független együttműködések alakultak, illetve a korábbi kapcsolatok is felfrissültek.

Szó esik a folytatásról, illetve az ehhez szükséges lépésekről, azonban a folyamatossághoz további pályázatokra lenne szükség.

A programsorozat összesen 311 regisztrált helyszínen – könyvtárakban, iskolákban, múzeumokban és művelődési házakban – mintegy 10 000 gyermek részvételével zajlott.

 

A tanulmány érdekes olvasmány lehet szülőknek, pedagógusoknak, könyvtárosoknak, illetve a mesék és olvasásfejlesztő programok iránt érdeklődőknek egyaránt.

 

Az ajánlót készítette: Ratkó Anikó

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: